Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-23 / 222. szám
12 Kélet-M agyarország KULTÚRA 3993. szeptember 23., csütörtök Tár lath ír Szolnokról Szolnok - Nyíregyháza (KM - K. J.) — A közelmúltban zárta be kapuit a VII. Szolnoki Képzőművészeti Triennálé résztvevőinek a kiállítása. A magyar képzőművészeti élet e jelentős fóruma — a korábbi alkalmakhoz hasonlóan — most is az országos megmérettetés lehetőségét kínálta a tárlatra meghívottaknak. Az idei triennálé mind földrajzilag, mind művészi szempontból bemutatta hazánk képzőművészetének csaknem teljes palettáját. A realistáktól az installációs művészekig a legellentétesebb törekvések, irányzatok képviselői voltak jelen. A hagyományos műfaji és technikai megoldások mellett helyet kaptak a kor legmodernebb eljárásait tükröző alkotások. Megyénket három művész képviselte. Nagy Lajos Imre két éremmel (Hírnök-hírvivő; Hírnök-hírhozó), Pintér Nándor két pasztellel (Adatok a Föld történetéhez I-IL), Tóth József pedig három grafikával (Keletkezés; Kövületek I-II.) szerepelt a rangos tárlaton. Báthory Szilágysomlyón Dám László a politikai viszonyok lehetővé tették, Szilágysomlyó magyar polgárai létrehozták 1992 nyarán a Báthory István Alapítványt, melynek célja az alapszabály szerint: „... az ezen a tájon született Báthory István erdélyi fejedelem és Lengyelország királya szellemi örökségének ápolása, és a nevéhez fűződő történelmi és építészeti műemlékek továbbfejlesztése. Ilyen értelemben az alapítvány hozzá kíván járulni az Erdélyben élő népek, nemzetiségek kulturális, anyagi és szellemi örökségének ápolásához, mindannyiunk hasznára.” Az alapítvány nyitva áll mindenki előtt, aki az alapszabályban foglaltakat elfogadja, függetlenül nemzetiségétől és állampolgárságától. Az alapítvány számlájára eddig befolyt összegből már megindultak a várkastély műemléki helyreállításának legfontosabb munkálatai. Az adományozók között volt Nyírbátor városa is. A Báthory István Alapítvány első nagy rendezvényére, a fent említett évforduló alkalmából szeptember 11-12-én került sor Szilágysomlyón. Ennek keretén belül az első nap tudományos emlékülésén erdélyi magyar, román és Magyarországról érkezett szakemberek méltatták Báthory István történelmi szerepét. Másnap a fejedelem és lengyel király tiszteletére a Báthoryak által emelt római katolikus templomban ökonomikus istentiszteletet tartottak, melyet Temfli József nagyváradi római katolikus püspök és Tőkés László református püspök celebráltak. Az ünnepség sikerére jellemző, hogy a tudományos ülésen félezer, az istentiszteleten és az azt követő emléktábla avatáson jó másfél ezer ember vett részt Szilágysomlyóról, és Erdély más településeiről is. A Magyar és Lengyel Köztársaságot magas rangú diplomaták képviselték. Az egyre szélesedő testvérvárosi kapcsolatok keretein belül küldöttséget delegáltak az ünnepségekre Nyírbátor város önkormányzata, a nyírbátori református egyházközösség, valaminta Báthory István Múzeum és Baráti Köre. Szilágysomlyó - Nyírbátor — Négyszázhatvan éve, 1533. szeptember 27-én született az önálló Erdély államiságát megszilárdító fejedelem és a feudalizmus kori Lengyelország utolsó nagy királya, a család Somlyói ágából származó Báthory István. A humanista műveltségű, kitűnő hadvezér és politikus nagy diplomáciai bölcsességgel teremtette meg Erdély elkövetkező nagy századának alapjait, Lengyelország történetében pedig az ő országlása a legdicsőbb korszakok egyikét jelenti. A nagy fejedelem és király szülővárosa Szilágysomlyó, 1351 -ben házassága révén került a Báthory család birtokába. Míg az ecsedi ág várkastélya Nyírbátorban állott, végvárukat pedig az Ecsedi-láp ölelte körül, addig a Somlyai-Báthoryak Szilágysomlyón építik föl a XV. század végén az udvartartásuknak otthont adó várkastélyt, veszély esetén pedig a város fölé emelkedő várdombon épített fellegvár nyújtott oltalmat. Napjainkban mindkét építmény emlékét romok őrzik. A fellegvárnak már csak az alapfalai láthatók, de sürgős állag- megóvást kívánnak a várkastély falai és bástyái is. A XX. század nagyobbik felének politikai viszonyai azonban nemcsak a műemlékek helyreállítására nem nyújtottak lehetőséget, de a Báthoryak emlékének hivatalos ápolására sem. A várakhoz és egykori lakóikhoz fűződő történetek nemzedékről nemzedékre szálltak a szájhagyományozódás útján, s szilárdan beépültek a szilágysomlyói magyarság történeti tudatába. Nem véletlen tehát, hogy amikor azt A szilágysomlyói Báthory-napok plakátja Emlékhét Eötvös tiszteletére Nem létezik jól működő állam, mely a népoktatás dolgára kellő figyelmet nem fordít Kállai János Vásárosnamény (KM) — A Megyei Közgyűlés Kulturális Bizottsága, a Megyei Pedagógiai Intézet, valamint a vásárosnaményi Eötvös József Általános Iskola szeptember 13-tól 17-ig „Eötvös- hetet” rendezett az író-politikus születésének 180. évfordulója alkalmából. A rendezvénysorozat életre hívói az ötnapos programmal tisztelegtek az 1848-ban megalakult, első felelős minisztérium vallás- és közoktatás- ügyi miniszterének munkássága és emléke előtt. Az események zárónapján, szeptember 17-én gazdag program várta a vásárosnaményi, volt 1. Számú Általános Iskolába érkező vendégeket, közöttük a délutáni tudományos ülés jeles előadóit: Köpe- czi Béla akadémikust, Vaskó László kandidátust, Szabó József főiskolai docenst és Pornói Imre tanársegédet. Amint a „névsorból” is kitűnt, rangos rendezvényt sikerült tető alá hozniuk a házigazdáknak, a naményi iskola vezetőinek, tanári karának és diákjainak. — Két éve vette fel intézményünk Eötvös József nevét — mondja Horváth Istvánná igazgatóhelyettes. Az ötlet a kalákásoké Tudjuk, hogy a „nevesedés” együtt jár a hagyományteremtés és őrzés kötelezettségével, ezért a magunk módján eddig is mindig megemlékeztünk a magyar oktatás- és művelődéspolitika kemelkedő alakjáról, Eötvösről. A mostani nagyrendezvény megszervezésének az ötlete pedig a gyerekeinktől származik, pontosabban a felsőtagozatosokat magába tömörítő Kaláka Gyermekközösségtől. Ők még tavaly kezdeményezték ezt a megyei kisugárzású eseménysorozatot, s hozzájuk azonnal támogató módon csatlakoztak az alsósaAz Eötvös-emlékműsor egyik látványos jelenete a vásárosnaményi iskola aulájában Amatőr felvétel ink, a Cimbora gyermekközösség. □ Miben nyilvánult meg az Eötvös-hét megyei jellege? Kiktől és milyen támogatást kaptak a megtartásához? — A megyei közgyűlés kulturális bizottsága és a pedagógiai intézet felkarolta a hetünket, segítettek a program ösz- szeállításában és anyagiakkal is. Mi pedig megkerestük a megye általános iskoláit, felkínálva a részvétel lehetőségét a különböző versenyeinken. □ Milyen műfajokban mérhették össze a tudásukat a vetélkedni vágyók? Egyáltalán: mennyire sikerült mozgósítani a megye általános iskolásait? — Csupán példaként említek néhány benevező intézményt: Balkány, Tiszaszalka, Csenger, Nyírmada, Gergelyi- ugomya. A versenyek és győzteseik Mintegy százötvenen vettek részt a vetélkedőkön. Az alsósok szavalóversenyét a naményi Ferenczi Zsuzsa, a felsősökét a csengeti Gulácsi Lívia nyerte meg. A műveltségi vetélkedőben a mi csapatunk — Szűcs Katalin, Dienes Karolina és Apagyi Krisztián — végzett az első helyen, csakúgy, mint a helybeli Sándor Zita a népdaléneklésben. Volt egy rajzpályázatunk is. A zsűri az alsósok munkái közül a vásárosnaményi Farkas Gergely, a felsősöké közül pedig a balkányi Kerezsi Krisztián alkotásait ítélte a legjobbnak. Eötvös nagyságához méltó emlékműsor □ A Eötvös-napra egybegyűlt közönség igen színvonalas és látványos emlékműsor tanúja lehetett? A főszereplőkön, az iskola tanulóin kívül kiket illet meg a látottakért- hallottakért az elismerés? — Már hónapok óta készültünk a műsorra. Magyar szakosaink, Sánta Miklósáé és Illés Györgyné voltak az összeállítás „szülőanyjai”, ők tanították be a gyerekeket — Kovács Lászlóné és Huszti Edit ének szakosok közreműködésével. Csapatmunka volt ez a javából. Ami pedig az emlékműsor szellemiségét, tartalmát illeti: az eötvösi gondolatok teremtették meg a kompozíció egységességét. Az első felelős magyar kormány vallás- és közoktatási minisztere vallotta: a nemzetnek irányt kell adni. Ma sem igen mondhatunk egyszerűbb és nagyobb dolgot. Az ő jellemnagysága — amihez szeretnénk felemelni tanítványainkat is — az egész emberiség ügyét felkaroló szellemiségében gyökerezett. Mint miniszter (a kiegyezést követően még három évig, 1871-ben bekövetkezett haláláig volt a tárca gazdája) keresztülvitte a népiskolai törvényt, bevezette a tankötelezettséget, tanítóképzőt, főiskolát, egyetemet szervezett. Sokat fáradozott a szegénysorsú gyerekek, a nemzeti kisebbségek iskoláztatásáért. Magáról, szerepéről így ír egyik utolsó levelében: En a politikában valóságos jövő-muzsikus vagyok. Ha megfontoljuk, valóban az volt. Pedagógiai műhelymunkák negyedszer Nyíregyháza (KM - K. J.) — Az európai oktatásügyre való kitekintés jegyében állt össze a napokban megjelent Pedagógiai Műhely című folyóirat ez évi negyedik számának a bevezető rovata. Az 1993 májusában Nyíregyházán megtartott iskolakonferencia előadásai közül találhatnak benne néhányat az olvasók. Manfred Gorki az iskolaügy jogi és igazgatási szervezetéről számol be dolgozatában egy északrajna-vesztfáliai város példáján, H. Allard a francia állami és magániskolák szerveződéséről ad átfogó képet, Pierre Gautier pedig — szintén Franciaországból — az iskolafenntartás és a tantervkészítés, valamint az iskolák személyi és dologi kiadásainak a megoszlását vizsgálja tanulmányában. A művelődéspolitikának szentelt rovatban Gazsó Ferenc a magyar társadalom szerkezetváltozásáról és az oktatási rendszer átalakulásának összefüggéseiről ír, Miklós Elemér pedig a megyei ön- kormányzat kulturális bizottságának eddigi ténykedését összegzi. A Színházból történelem című írás szerzője, Minya Károly a Kisvárdán lezajlott Határon Túli Magyar Színházak V. Fesztiváljára tekint vissza. A megye iskolatörténetéhez szolgáltat érdekes és értékes adalékokat Szitha Mária dolgozata, melyben a nyíregyházi Magyar Királyi Katolikus Főgimnázium históriájának meghatározó eseményeit vázolja fel. A Szemle rovat recenziói közül nagyobb érdeklődésre tarthat számot Láczay Magdolna kritikai észrevételeket is megfogalmazó írása Szabolcs- Szatmár-Bereg megye új, nemrég napvilágot látott monográfiájáról. Az esztétikus küllemű folyóirat borítóján Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművészünk Klaipeda című érme látható. Drágák a nebulók Kijevben is Sok százezren vannak, akik rokonoktól, ismerősöktől voltak kénytelenek kölcsön kérni Kijev (MTI-Panoráma) — Mennyibe kerül az elsőosztályos kisdiák? Erre a kérdésre keresett választ több kijevi napilap is, szinte kivétel nélkül előrebocsátva, hogy a kiadások túlontúl magasak, és ideje lenne már egy-egy, több évtizedes rendelet visszavonásának, mondjuk az egyenruha viselés kötelezettségének. Szeptember 1-én, akárcsak az elmúlt évtizedekben, most is fehér masnis kisleánykák, zubbonyos fiúcskák szorongatták a szülők kezét az iskolaudvarokon vagy a tornatermekben tartott évnyitókon. Az igazgatók és az állami vezetők most is csupa bölcsességet mondtak arról, hogy ez az első komoly változás a kicsik életében, meg hogy milyen végtelen lehetőség előtt állnak, hiszen megismerhetik a világot ha szorgalmasan tanulnak. A csemetéket kísérő szülők öröme kevésbé felhőtlen. Sok százezren vannak ugyanis olyanok, akik rokonoktól, ismerősöktől voltak kénytelenek kölcsön kérni a szeptemberi nagy beruházásokhoz. Hivatalos felmérések szerint az egyenruha, a tanszerek és a könyvek legkevesebb 150 ezer karbovanyecbe kerülnek. Egy átlagosnak mondható ukrán családban két gyerek van, s ha netán mindketten iskolába járnak, a fenti összeg azonnal a duplájára emelkedik. A 30-40 ezer karbovanyeces átlagkeresetből ezt aligha tudnák fedezni a szülők. Még szerencse, hogy az általános válság közepette nem kellett, mert nem is lehetett sok pénzt kiadni, mondjuk nyári táborokra. Sokat eleve meg sem nyitottak. Amelyik működött, ott is csak fél házzal mentek a turnusok. Nyilvánvalóan szeptemberre gyűjtött a többség. A tanároknak is jól jött a nagyobb szabadság, legalább elmehettek idénymunkára, saját gyerekeik felruházására kuporgatni a súlyos ezreket.
