Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-02 / 204. szám

12 Kelet-Magyarors/ág ’ KULTÚRA 1993. szeptember 2., csütörtök Játékoktatók tanfolyama Nyíregyháza (KM - K. J.) — A nyíregyházi városi művelődési központ — a Megyei Pedagógiai Intézet­tel közösen — az idén is meghirdeti az óvodai és az általános iskolai pedagógu­sok részére a gyermekjáték­oktatói tanfolyamot. Az im­már negyedik alkalommal elindítandó képzés életre hí­vóit kezdeményezésükben annak a felismerése ösztö­nözte, hogy egyszerű népda­lok, játékok (illetve: a velük járó mozgásformák) meg­tanításával jelentős mérték­ben lehet javítani a gyerekek mozgáskoordinációját. Eh­hez viszont szakmailag fel­készített pedagógusokra van szükség. A tanfolyam kezdetét megelőzően a művelődési központban amolyan tobor- zó alkalmat kívánnak terem­teni szeptember 8-án. A szervezők az előreláthatóan 10 órakor kezdődő bemu­tatóra az intézményvezető­ket (iskolaigazgatókat, óvo­davezetőket) várják. Méghozzá azzal a nem tit­kolt céllal, hogy hivatott szakemberek közreműködé­sével, élőben mutathassák be nekik: milyen továbbkép­zést kínálnak az óvónőknek, tanítóknak, tanároknak. A Cigándról és Debrecenből meghívott gyermektánc-pe- dagógusok vélhetően meg­győzik majd a igazgatókat arról, hogy nem fölöslege­sen kidobott pénz a delegá­landó pedagógusok tanulá­sára fordított összeg, a rész­vételre lehetőséget adó sza­badnap. A tervek szerint ugyanis a havonként egy al­kalommal tartandó foglalko­zásokra — az eddig szom­batok helyett — pénteken­ként kerülne sor. A korábbi kurzusok ered­ményességét mutatja, hogy a három végzett csoportban közel kilencvenen kaptak tanúsítványt a játékoktatói tanfolyam elvégzéséről. De- de Zoltán, az előkészítés és a szervezés felelőse elmond­ta: a pedagógusokat jelent­keztetni a szeptember 8-i be­mutatót követően kell, amit — bár ez sajnálatos lenne — elegendő számú érdeklődő hiányában nem tartanak meg. Emlékeztetőül még hozzátette: a tanfolyam meghirdetését és előkészíté­sét illetően az intézményve­zetőket az MPI Hírmondó­ján keresztül már tájékoztat­ták, illetve levélben keresték meg. Telefax Pekingből Peking - Nyíregyháza (KM-K. J.) — Idestova ha­zaérkezik egy hónapos, kí­nai expedíciójáról az a ma­roknyi csoport, mely a nyír­egyházi Zrínyi Ilona Gim­názium hat, vállalkozó ked­vű diákjából és két, nem ke­vésbé elszánt tanárából szer- vezdődött. (Elkísérte őket a Magyar Televízió kéttagú stábja is.) ígéretükhöz hí­ven, lapunkat Pekingből tá­jékoztatták a megérkezésük, fogadtatásuk körülményei­ről, az első napok élményei­ről. Híradásukból közlünk most részleteket, hozzátéve: hazatértük után majd rész­letesen beszámolunk sok­ezer kilométeres tanulmány- útjukról. „Szerencsésen megérkez­tünk Pekingbe, a tervezett időpontban. Az egyetemen vagyunk elszállásolva. Van egy kínai kísérőnk — Gabi —, aki a legtöbbet segít a csoportnak, és az itteni uta­zási iroda is készségesen áll a rendelkezésünkre. Holnap utazunk tovább Datongba. A televízió stábja maximálisan együtt él a csoporttal, sokat forgatunk (a Tiltott Város­ban, a köznapi élet mozza­natai stb.), már készítettünk riportokat is, pl. tibeti szer­zetesekkel. Londoni luxuséletünk (itt szálltunk fel a pekingi járat­ra) után csöppentünk a kínai fővárosba (tizenhat órás repülőutat követően). Ami a fogadtatást illeti: hát, nem otthon vagyunk! De már a második nap után megszok­tuk, hogy: nem kell minden légyen fennakadni, hogy az utcán nézzünk a lábunk elé, nehogy leköpjenek, hogy bármikor átnyargalhat a nyakunkon egy kerékpár, hiába áll minden sarkon egy rendőr. Továbbá: hogy hiába próbálunk pálcikával enni, a bab mindig szembevágja a szomszéd asztalnál ülőt, hogy megbámulnak bennün­ket az utcán. A buszokba alig fémek be a mi fiaink, a négyszemélyes taxiban hár­man már túlsúlyosak va­gyunk... Szóval, sok minden furcsa nekünk, de a kínaiak nagyon kedvesek, Ázsia szépségét pedig nem lehet leírni, csak átélni. Az otthoniakat üdvözöl­jük: a tíz kicsi indián! A világhírű, kínai terrakotta hadsereg egyik harcosa (China Travel & Tourism Press) Kézműves kismesterek külföldről Nyíregyháza (KM - B. E.) — A nyíregyházi városi mű­velődési központ népművé­szeti stúdiója és a Népművé­szeti Egyesület Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Szer­vezete eddigi külföldi sze­repléseinek viszonzására lát­ja vendégül Nyíregyházán a Nemzetközi Kézműves Ta­lálkozó résztvevőit. A Nyírségi Ősz program­jában a nyíregyházi VMK-ban szeptember 4-én és 5-én meg­rendezendő mesterbemutató és vásár alkalmat ad megis­merni más nemzetek tárgyi kultúráját. Bemutatkozik Ro­mániából a Szatmár Megyei Múzeum, Ukrajnából a Kárpá- tontúli Néprajzi Múzeum, to­vábbá a vendéglátó megyei al­kotók, Csizmadia Attila famet­sző és a szlovákiai Eperjes kézműves mesterei és művé­szei, akiknek tevékenységéről itt adunk ízelítőt. Dr. Frajkorová Jana lakhe­lye Solivar, ahol a csipkeve­résnek nagy hagyományai vannak. Ennek a technikának az alapjait édesanyjától — Barbara Simkovától — sajátí­totta el. A klasszikus alakza­tok megtanulása után meg­próbálkozott saját ötletek megvalósításával. Tizenhat éves kora óta rendszeresen ál­lít ki Szlovákia városaiban. 1992-ben részt vett a belgiumi Bohnheidemben, a nemzetkö­zi csipkeverő-fesztiválon. El­látogatott több belga és hol­land városba, ahol bemutatta a klasszikus csipkeverést és a saját munkáit is. Számos alko­tását helyezték el múzeumok­ban, közgyűjteményekben, egyebek között Angliában, Kanadában, Belgiumban is. Technikájának jellemzői a használhatóság és a díszítő­funkciók együttes érvényesü­lése. Ezek különböző éksze­rekben, térítőkben, képekben öltenek testet. Édesanyjával Korongozó együtt megpróbálja össze­gyűjteni és rendszerezni az eredeti, sóbányai csipkemo­tívumokat és így megőrizni a bennük rejlő szépséget a ké­sőbbi generációk számára. Jozef Antal a rendszeres Csipkerózsa alkotást csak a nyugdíjas kor­ban kezdte el. 1981-ben meg­látogatta az eperjesi vásárt, ahol megragadták őt az amatőr famunkák, plasztikák, reliefek és a népművészeti termékek. Egy évre rá már a saját alkotá­sait mutatta be ezen az amatőr kiállításon, ahol ezt követően Parasztok rendszeresen megjelent, és minden évben különböző dí­jakat nyert. Kezdetben inkább praktikus használati tárgyakat, villákat, kanalakat készített. 1990-ben a Poprádi Művészet kiállításon első helyezést nyert a plasztika kategóriában, va­lamint arany plakettet. Sikeres volt az 1992-es Kassai Nem­zetközi Folklórfesztiválon, ahol a tengerentúli látogatókat is ámulatba ejtette művésze­tével. Kiapadhatatlan energiá­ja, munkaszeretete és alkotó tehetség jellemzi. Műveiben a szerző az emlékekbe merítke- zik,;és anyagba önti az elmúlt idők faluját a dolgozó ember alakjában. Konstantin Lukác-Jacko több mint húsz éve foglalkozik fafaragással. Alkotóművésze­te az őt körülvevő környe­zetből indul ki, ahol felnőtt, él: pásztor használati tárgyak fa­ragásával kezdte: fakanál, bögre, háztartásban használ­ható népművészeti tárgyak, sótartók, fűszertartók, de ké­szít virágtartókat és bútordara­bokat is. Ezek a tárgyak figye­lemre méltóan csiszoltak, ke­Fa ékszerek get tükröző, magas színvonalú művészetével gazdagította napjaink szlovák népi fafaragó művészetét. Zahatnansky Mikulás fi­gyelmét többszöri szakmavál­tás után keltette fel a fa meg­munkálása, és az ez iránti von­zalma akkor erősödött meg, amikor megismerkedett a gé­pekkel és a hozzáférhető tech­nikai és művészeti irodalom­mal. Fejlődő gyakorlottsággal, tapasztalatokkal és az igényes művészet szándékával kezdett dolgozni nagyobb teljesít­csesek és egysze­rűek, ugyanakkor mind teljes ér­tékűek akár hasz­nálati, akár deko­rációs jellegűek. Tehetsége legtel­jesebben a fi­gurális plaszti­kában domboro­dik ki. A fá kü­lönböző megje­lenési formája, eredeti alakja ad számára kezdeti ihletet. Alkotó­művészetében nemcsak a magas szintű ügyesség tükröződik, ha­nem mindenek­előtt érzékenysége az alak, a praktikusság és a fa lágy szép­sége iránt. Pavol Sarissky az egyik leg­jelentősebb népi fafaragó mű­vész Szlovákia keleti részén. Fafaragással 1967-ben kezdett foglalkozni. A kezdeti masz- szív, zömök, vallásos témájú alkotásai után témaválasztását a kelet-szlovákiai falu motívu­mai befolyásolták. Legtermé­szetesebb alkotói témái: asz- szony gereblyével, köpülővel, favágó, drótos és egyebek. A valóságosnak érzett alakok a kifejezés közvetlenségével hatnak, nem kis mértékben sugallva az alkotó örömét munkájában. Faalakjait az egyszerűség, nyugalom és csend nem ismételhető po- ézise hatja át. A művész spe­cialitása: gyakran egyetlen fadarabból dolgozza ki a for­mát, miközben faragó tudását dokumentálja az a tény, hogy ezzel a módszerrel többalakos kompozíciókat is el tud ké­szíteni. Engedi érvényesülni a fa eredeti színárnyalatait, az élénk színezésű tárgyak és a részletek kiemelése emelik munkáinak költői hatását. Alkotómunkájával, eredetisé­Stúdió felvételek és az elmúlt évben a Dubnici országos kiállításon. Több dí­jat nyert használati tárgyak és képzőművészeti kategóriá­ban. Anyaság ményű gépeken, amelyek le­hetővé tették a variabilitást és az új alkotó lépések megva­lósítását. Alkotóművészete a fából készült alkotásokra irá­nyul — kővel, bőrrel és textil­lel kombinálva — használati tárgyak készítésére a népmű­vészet talaján is: bögrék, gyer­tyatartók, fűszertartók, gom­bok, karkötők, függelékek, brossok, kulcstartók. A hetvenes évek közepétől részt vesz az Eperjesi re­gionális művészeti kiállítá­sokon, a megyei bemutatókon Didergés falubuli Oroson Nyíregyháza-Oros (KM ­K. J.) — A magát kissé túl ko­rán bejelentő ősz didergető szelei sem tudták kedvét szeg­ni az orosi falubuli szer­vezőinek és házigazdáinak, nevezetesen: a helybeli általá­nos iskola pedagógusainak, így aztán augusztus 28-án dél­után, a tervezetteknek megfe­lelően elkezdődött a színes, szórakoztató program. A bulit, ahogyan az orosiak nevezik az immár negyedik alkalommal összetrombitált eseményt, az iskola tomapályáján bonyolí­tották le a hűvöskés indítást követően lényegesen fokozó­dó érdeklődés és lakossági részvétel mellett. A suli apróbb-nagyobb diákjai, mintegy megérezve a végsőket rúgó nyári szünidő talán utolsó lehetőségét, már végigdrukkolták a nyitószá­mot, az állatszépségversenyt is, megtapsolván a kis és nagy kutyákat, valamint az egyetlen cicát, a kényes szépségű szi­ámit. Lényegesen melegebbé (sőt: csaknem forróvá) vált a hangulat, amikor a Slip Tánc- és Sportklub káprázatosán len­ge öltözékű leányai és daliás legényei elkezdték formációs bemutatójukat. Igaz, hogy az őket követő kézenálló (járó?) vetélkedőre nem nevezett sen­ki, a szkanderezésben viszont sokan tették próbára az ere­jüket. Közben szépen gyara­podott a bulizok száma, mint­egy megerősítve az összejöve­tel kezdeményezőit abban a hitükben, hogy a település la­kóit ilyen „lazára” vett progra­mokkal is közelíteni lehet egy­máshoz. Mert az említetteken kívül volt itt minden, mi szem­szájnak ingere. Divat- és kara­tebemutató, sörivó és torz arc (grimasz) verseny, szépség- verseny tizennégy éven felü­lieknek, és mindezzel „párhu­zamosan” aszfaltrajz-vetélke- dő, csoportos gyermekjátékok, jósda, tombola. Legvégül pe­dig az elmaradhatatlan disco. A meghívóra a rendezők a következő rigmust „szerkesz­tették rá”: Itt mulat a vidék apraja-nagyja/ Ki otthon ma­rad nagyon megbánhatja. Hogy azóta ki bánkódik, ki nem, erről nincs tudomásunk. De aki ott volt az idei falubu­lin, gondolom, jövőre is el­megy majd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom