Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-02 / 204. szám
1993. szeptember 2., csütörtök EGYRŐL TÖBBET Erorsz᧒> / Jogos felvetés Az 1993. augusztus 12-ei számukban megjelent „Bosz- szantó információ” cikkben foglalt felvetését jogosnak tartjuk, információs tevékenységünk színvonalát segítő véleményét, javaslatát köszönettel vettük. A mi törekvésünk is az, hogy információs tevékenységet végző dolgozóink udvariasak, jó szakmai képzettségű dolgozók legyenek, megfeleljenek az utazóközönség részéről jogosan elvárható igényeknek. Ennek realizálása érdekében hálózati szinten információs tanfolyamot szervez a MÁV, valamint rendszeres szakmai oktatásban részesülnek, ahol a követelmények teljes körűen ismertetésre kerülnek. Kiemelkedő feladatunknak tekintjük a kulturált utaskiszolgálást. Munkánkat segítő észrevételét ismételten köszönjük: MÁV Személyfuvarozási Osztály Vitai Józsefné osztályvezető Nem is olyan „borsos” A Szórakozni kéne menni című cikkre kénytelen vagyok reagálni, magyarázkodni, kiegészítést adni. Ugyanis azóta több rendezvény szervezője jött árat pontosítani, mert azt olvasta az újságcikkben: „borsos” árak vannak a klubban. Márpedig mikor ő szerződést kötött a rendezvényre, elfogadható középárfekvést kapott ajánlatként. Áremelés történt? Tájékoztatjuk vendégeinket, hogy nem. Minden változatlan. Hétköznap este 18-24 h-ig, szombaton este 18-02 h-ig élő zene mellett lehet táncolni, pihenni, vacsorázni. Szép, tiszta környezet fogadja vendégeinket, igényes szakemberek szolgálják ki őket. Az árakról példaszerűen: pirított csirkemáj 90, szabolcsi szűzpecsenye 192, szatmári töltöttflekken 256, velőrózsa rántva tartármár- tással 148 Ft stb. Kapható 11 féle ajánlat vegetáriánusoknak, 10 féle desszert 40-140 Ft közötti árakkal. A választékra is utal e rövid betekintés. Zenés felárakat hétköznap nem számolunk fel. A klub rendezvénycentrikus vendéglátóhely. Nagyon sok esküvőt, érettségitalálkozót, állófogadást, munkahelyi, jótékonysági bált, üzleti találkozót rendez, amihez a rendező fél a fogyasztását 450 féle ételből és 300 féle italból álló katalógusból választhatja ki, igénye szerint. Üzemi ebédeltetésünk 2 hetes étlapokkal történik, kétféle menüből lehet választani, felszolgálók szolgálják ki ekkor is vendégeinket. Miterkó Jánosné igazgató Tiszti Klub Nyíregyháza Vadászválasz - sértő sorokra Érdekes megközelítésű és a valótlanságok halmazát tartalmazó cikket írt Nábrádi Lajos, a Kelet-Magyarország 1993. augusztus 2-i számában Va- dászgatunk, vadászgatunk címmel. írása bevezetőjében arra utal, hogy a Gávavencsel- lői Polgármesteri Hivatalban egy idős néni panaszt tett a vadászokra. Valójában a panasz egy konkrét személy ellen irányult — mellesleg több évtizedes torzsalkodás ez, amit az itt élők is tanúsítanak — aki történetesen a vadásztársaságunk fővadásza, de a konkrét ügy kapcsán magánszemély. A panasz kapcsán, helytelen általánosításokba bocsátkozni, azt nyilván államigazgatási vagy bírói úton orvosolni fogják. Nem bizonyított az sem, hogy a néni ablakát „állítólag” egy vadász betörte. Felháborítónak tartom a szerző azon megállapítását, hogy két mezőőr és egy rendőr tiltott időben és helyen a vadásztársaság „színeiben” vadászott. Az igazság kedvéért kijelentem, hogy a nevezett három személy nem tagja a vadásztársaságunknak és nem is a mi területünkön követték el cselekményüket. Ami a vadásztársaságban lévő fegyelmet illeti, megjegyzem, hogy megalakulásunk óta fegyelmi felelősségre vonásra nem volt szükség. Szerte a megyében (talán országosan is) ahhoz, hogy a vadásztársaságok fennmaradjanak, működhessenek komoly gazdasági, pénzügyi feltételeket kell teremtenünk, nem mással, mint munkával. A NIMRÓD Vadásztársaság 1992-ben 40 ezer DM valutát termelt ki a nemzetgazdaság számára. A szó szoros értelmében vett vadászatokra az említett okok miatt egyre kevesebb idő jut. A szerző említést tesz végül arról, hogy az általa leírt események kapcsán „sokan politikai következtetéseket vonnak le.” (Nyilván közvéleménykutatást végzett.) Politikai következtetésre a szerző kabát-ügyhöz hasonlító cikke ad okot. Politikai üggyé minősíteni két szomszéd haragos viszonyát felelőtlenség és gondolom ellentétes az újságírói etikával. Ezt az ügyet a magunk részéről — a tanulságok levonásával — lezártnak tekintjük. Faragó István a NIMRÓD VI. elnök (A szerző megjegyzése: dezhetné a közélet és az egyA cikkben szereplő, néni házak helyi illetékeseit: mi a nem csak, egy vadász..ellen . véleményük a: vadászgatá- !tett . panaszt: , Áz . eredeti sokról.;; . jegyzőkönyv szerint azokra a Az lett volna etikátlan, ha vadászokra is, akik hajnalban az újságíró; beidegződött csapkodják a gépkocsik ajta- félelmében elutasította volna; ját, és részegen énekelnek. A a hozzá forduló -panaszos fegyelemről,- a vadászijaié- nénit, 'aki több tanú' előtt- setékről, az etikáról oldalakat mondta el véleményét, lehetne írni. • • , Elnézést, ha szándékom elA valuta kitermelése va- lenére általánosítottam. A be- lóban dicséretes. A vadgazV csületes vadászoknak-— sza- dálkodás fontosságát nem bályos körülmények között kérdőjeleztem meg. A garáz-. ~ gazdag'terítéket kívánok.)' dálkodást tűztem tollhegyre. '.Y > Nábrádi Lajos A társaság elnöke megkér- ' újságíró ; A földszerzés feltételeiről A KM 1993. aug. 3-ai számában megjelent Gyökerek című újságcikkben örömteli érzéssel számoltam be egy földkiadás előzményeiről és következményeiről. Jelen esetben tanulságokat és tanácsokat szeretnék adni azoknak, akik valamilyen formában érintettek a földtulajdon megszerzésében. Legyen az kárpótlási vagy részarány- tulajdon. Ahhoz, hogy bármelyiket megszerezhesse a törvényi feltételeknek meg kell lennie. Megszerezheti a saját jogán, de megszerezheti a törvényes öröklés szabályai szerint is, mint ahogyan azt az 1992. évi I. tv., az 1992 évi II. tv., valamint az 1993. évi n. tv. és a Ptk. idevonatkozó szakaszai előírják. A probléma egy része ott kezdődik, amikor a földkiadó bizottsághoz a kérelmezők egy több évtizedes elsárgult közjegyzői végzéssel, vagy egy szabályszerű végrendelkezéssel, netalán egy elhalványult adásvételi szerződéssel érkeznek. Az abban foglaltakról hangos nyomatékkai, gyakran nyomdafestéket nem tűrő módon próbálják a bizottságot az ősi vagyon, az ősi juss kiadására kényszeríteni. Valójában mi is a helyzet? Először is az igénylőnek kell a jogosságot igazolnia. Ezt pedig a körzeti földhivataloknál a tulajdoni lapok beszerzésével teheti meg. A tulajdoni lap az ingatlanra vonatkozóan teljes tájékoztatást ad az igénylő és a bizottság részére. Itt kívánom megjegyezni, hogy az 1960-as tsz szervezéstől eltelt több mint harminc év alatt a kor követelményeinek megfelelően történtek változások a föld ingatlan-nyilvántartásában, így az AK. és a terület vonatkozásában is. A fentiek szerint eltérések találhatók a régi és a mai adatok között. A bizottság viszont a földek kiadásánál csak a jelen és élő adatokra támaszkodhat. A már fent említett okiratok jogszerűsége és tartalma gyakran nem vitatott. Viszont a jogorvoslati lehetőség határideje lejárt, vagy elévült. Azoknak a földterületeknek, amelyeknek számbavétele valamilyen okok miatt nem történt meg a földhivataloknál, sajnos a jelen hatályos rendelkezések szerint odaveszettnek kell tekinteni. A tsz-ek földrendezői is végeztek és ma is végeznek földnyilvántartást több-kevesebb pontossággal. Itt is lehet adatok iránt érdeklődni hivatalosan. Akár a földhivatal, akár a tsz által adott adatokkal nem ért egyet a kérelmező, úgy törvényes úton panasszal élhet. Szükség esetén a bírósághoz is fordulhat. Az igénylők nagy többsége területben, ölekben, holdakban gondolkodik. Mondván, tőle mekkora területet vettek el. Ma az aranykorona nagysága a mérvadó és ez határozza meg a terület nagyságát. Az 1993. március 23-i dátumot az utóigénylők egy része nem akarja tudomásul venni, pedig ez a nap volt az igény- benyújtás határideje. A fenti problémák nehézséget és feszültséget jelentenek a bizottság számára. S ezek miatt gyakran a folyamatos munka lehetetlenné válik. A föld- visszaigénylők az általuk elmulasztott vagy elkövetett hiányosságokat a bizottságon kívánják megbosszúlni, vagy jogorvoslatra kényszeríteni. Ä felvilágosítás, javaslattétel szükség esetén meg is történik a bizottság részéről azokban az ügyekben, amelyekben a törvény kompetenciát is biztosít. A földrendező bizottságok egyik feladata volt a földek ideiglenes bérbe adása, annak hasznosítása végett. A föld- használat viszont item jelent sem előnyt, sem hátrányt a tulajdonjog megszerzése szempontjából. Ezek a földek a kárpótlási törvény szerinti licitálás (vagy a törvény adta lehetőség) útján kerülnek tulajdoni bejegyzésre. Skolnyik András A közöny halálos veszély És miközben a sokaságot semmi sem érdekli, a hatalom eladja a román kereskedelmi flottát, a korrupció hullámai a legmagasabb kormánykörökig csapnak, a nyomdából kikerül a Mein Kampf román fordítása, volt vérbírák jutnak állami tisztségekbe, harci szövetség alakul a cigányok ellen, a társadalom mély erkölcsi válságba sodródik. Vajon mi a közöny eredője? Félelem? Kényelem? A tehetetlenség béklyózza meg bennünk az akaratot? A kisebbségek örök esélytelensége? Micsoda lelki földrengésnek kellene jönnie, hogy kilendítsem minket e kátyúból?! Mindez nem csupán korjelenség, történelmi gyökerei vannak. És történelmi következményei. Máriás József Szatmárnémeti Nagyobb szigort! Tisztelt Szerkesztőség! Kováts Dénes Segélykiáltás közbiztonságunkért, A gyilkosok szabadlábon című cikke adja kezembe a tollat, hogy elmondhassam, minden sorával egyetértek és kiegészíthessem néhány gondolattal. Véleményem szerint négy ok miatt „szabadult el hazánkban is a pokol”. Első helyen említem az igazságszolgáltatás gyengeségét. Ha elrettentő példát statuálna a rendőrség és a bíróság a visszaeső bűnözőkkel és a céltudatosan cselekvő gyilkosokkal szemben, akkor lenne mitől félniük, lenne visszatartó erő a bűncselekmény elkövetésében. Másodikként sorolom a tv, a mozi, a video, krimi- és horrorfilmjeinek sokaságát, melyekben az öldöklés és annak minden lehetséges kombinációjával nap mint nap útmutatást nyújtanak a romlott lelkűek számára. Harmadik ok a határokon beözönlő idegenek áradata, és végül, de nem biztos, hogy utolsó sorban az „Isten nélküli világ”, az egyházak befolyásolása alól kirekesztett új generáció, mely nem ismeri a tízparancsolatot és a keresztény erkölcsöt. Merem állítani, hogy a gyilkosok, a visszaesők valamennyien istenhit nélkül nőttek fel és anélkül is élnek. Vannak, akik a munkanélküliséggel magyarázzák a bűnözés nagyméretűségét. A 30-as években sokkal nagyobb volt a szegénység az országunkban, mégis megvolt a közbiztonság. Most sem kenyérért törnek be, gyilkolnak, hanem milliós kocsikért, a bankokba százezrekért, a butikokba divatos cikkekért. Ha az okok ismertek, akkor azok felszámolását kellene célul tűzni. Első helyen a törvény szigorítását. Jelen helyzetünkben a börtönök sokaságát kellene létrehozni ahhoz, hogy érdem szerint büntessen a bíróság. Azt is sejtjük, hogy félnek a bírák, a rendőrök a bűnözők bosz- szújától. Mi lehet tehát a teendő? Nevezzék nevén a visszaeső bűnözőket még akkor is, ha kiskorúak, legyenek meg- bélyegezettek, azaz ismertek és nem védve a személyiség- jogokat, teremtsenek a börtönökben rossz állapotokat! Nagy optimizmussal gondolkodik az, aki azt reméli, hogy a felfüggesztett büntetés észhez téríti a bűnözőt. Ne utánozzák a nyugati gesztust a börtönviszonyokban, mert az ott sem vezet jó eredményre. Helyette alkalmazzák a régi és bevált módszereket, hogy legyen mitől félni és tartani! Vegyék le a tv, a mozi műsorairól azokat a filmeket, amelyekben az öldöklés dominál! Lippai József Fényeslitke Gyilkosok szabadlábon Kovács Dénes újságírónak „Gyilkosok szabadlábon” c. cikke százezreket foglalkoztató témát vet fel. Az én véleményem az, hogy a halál- büntetés valamilyen formáját — a nyereségvágyból, bosszúból vagy más aljas szándékkal előre megtervezett emberölések és bérgyilkosságok esetére — vissza kellene állítani. Azzal a feltétellel, hogy halálbüntetést csak többtagú és legfelsőbbszintű bírói testület hozhatna — a kegyelem gyakorlásának kizárásával. Az életfogytiglan tartó büntetés nem jó megoldás, mert 1. amnesztia esetén ezek az emberi mivoltukból kivetkőzött lények visszakerülnek a társadalomba, s nagy a valószínűsége annak (élő példák igazolják), hogy megint gyilkolnak; 2. a bűnözők eltartási költsége többszöröse annak az értéknek, amit ők termelő munkával elő tudnak állítani; 3. sokak számára a börtön nem is elrettentő, mert a megszabott „európai normák” alapján működő börtönökben az élet számukra könnyebben elviselhető, mint a környezet megvetésével kísért bizonytalan tengődés. Ezek már káini szintre süllyedt embertorzók, nevelésük, javításuk (gyakorlat igazolja) szinte kizárt. Téves magyarázatnak tartom, hogy a halálbüntetés ezek számára nem büntetés, hanem csak megváltás. Tisztelettel: A. B. Nyíregyháza Kevesen utaznának Lapjuk július 28-ai számában Fehérgyarmati anziksz címmel megjelent olvasói észrevételre az alábbi választ adjuk: Utasaink közül csak kevesen tudhatják — hiszen nem mindenki kíséri figyelemmel a törvények változásait —, hogy az önkormányzatokról szóló törvény értelmében 1991. január 1-jé- től a helyi autóbuszközlekedés biztosítása a helyi ön- kormányzatok feladata. A fehérgyarmati önkormányzat a mai napig nem kötött szerződést társaságunkkal a feladat ellátására. Tekintettel arra, hogy a törvény hatálybalépése előtt a helyi utasokat is társaságunk szállította, a munkába és iskolába járást szolgáló járatainkat továbbra is fenntartottuk annak ellenére, hogy a képviselő-testület a lakosság teherbíró képességét szem előtt tartva a megyében a legalacsonyabb viteldíjakat állapított meg. Az üzemekben a termelés fokozatosan visszaesett, így a járatokat ma már olyan kevesen veszik igénybe, hogy az üzemeltetés tetemes veszteséget okoz. A déli vonattól csak nagyon kivételes alkalmakkor (csoportok érkezése) lenne annyi utas, hogy megérje a járatokat közlekedtetni. Valószínűleg azért van kevés utas, mert aki Fehérgyarmatról autóbusszal kíván továbbutazni, az autóbusszal érkezik Fehérgyarmatra. Utasunk konkrét esetében az autóbusz Mátészalkáról 11.37 órakor indul és 12.10 órára érkezik Fehérgyarmat autóbuszállomásra, ahonnan 20 perces csatlakozási idő után 12.30-kor indul autóbusz Nagyarra. Szabolcs Volán Közlekedési Részvénytársaság Értünk, helyettünk mondta ki a megállapítást dr. Emil Constantinescu a Demokratikus Konvenció elnöke, az ellenzék volt elnökjelöltje. Bárki hozzátehetné: de ez nem új gondolat, nem felfedezésszerű megállapítás. Napjaink Romániájában azonban igen sok, túlságosan sok azok száma, akiket e halálos veszély szele meglegyin- tett, szirénénekként magával ragadott.
