Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-16 / 216. szám
S’ 1993. szeptember 16., csütörtök Kelet-Magyarország 7 Futhat a gazember Tisztelt Szerkesztőség! Napilapjuknak rendszeres olvasója vagyok. Sajnos nagyon elszomorító esetek történnek nap mint nap az országban. Lehet ölni. lopni, rabolni, sikkasztani, ha bíróságra kerül az ügy, megállapítják, hogy gyenge elméjű volt az elkövető, s felfüggesztik őket, vigyáznak rájuk, mint az ’56-os gyilkosokra. A becsületes családoknak, illetve embereknek félni kell, rettegni kell az ilyen emberektől. Sajnos a tévéből megtanulják a bűnözők, hogy kell futni a gazembereknek. Nagyon sokan vagyunk, akiknek fáradtságos, embert nem kímélő módon kell dolgoznunk azért, hogy öregségünkre összegyűjtsünk egy kis pénzt, hogy az eltemettetésünkről ne gyermekünknek kelljen gondoskodni. Jómagam is ebbe a hajóba estem. Feleségemmel élünk ketten, nagyon sokat dolgoztunk, s mai napig is dolgozunk, bár nagyon nehezen bírjuk, azért, hogy megtakarított pénzünk legyen öregségünkre. A megtakarított pénzünket a Gávavencsellő és Vidéke Takarékszövetkezet tiszaberceli kirendeltségénél helyeztük el. Annál is inkább, mint fent említett idős, beteg nyugdíjasok vagyunk, a pénzünket féltünk otthon tartani, hogy megtámad valaki bennünket ezért biztonságosabbnak éreztük, ha betesszük a takarékba. Ismeretes a Tisztelt Szerkesztőség előtt is a Gávavencsellő és Vidéke Takarékszövetkezet ügye. A gazember futhat a nyugati kocsikon, az elsikkasztott pénzzel, mi meg nézhetünk a pénzünk után. Már többször kértük ki a pénzt, de még türelmünket kérték, ami már fogytán van, annál is inkább, mivel ilyen megjegyzések vannak, hogy az a pénz már nem lesz nekünk visszaadva. Azért fordulok a Tisztelt Szerkesztőséghez, hogy legyen szíves közölni velem, hogy látjuk e még a keservesen megtakarított pénzünket, vagy mi lesz velünk a továbbiakban. Megjegyzem még utóiratként, hogy három évig voltam katona a második világháborúban, ahol megsebesültem, véremmel fizettem. Itt a nagy rendszerváltás, a pénzemmel kell e most fizetnem? Ezt kérdi egy becsületes magyar paraszt. Köszönöm, hogy levelem elolvasták. Tisztelettel: Varga Antal * Tiszabercel Vásártér u. 27. (A szerkesztő megjegyzése: Önnel együtt mi is kíváncsian és reménykedve várjuk az ismert bankbotrány végkifejletét, azt, hogy a pénzügyi kormányzat milyen méltányos megoldást talál, s hogy a bűnösök miként nyerik el méltó büntetésüket.) Októbertől: új terjesztők A lapunkban megjelent közleményeken túl most már a megye számos településén es- téről-estére személyes találkozások alkalmával esik szó az olvasók és a lapkészítők között a Kelet-Magyarország terjesztésében bekövetkező változásokról. Mint ismeretes: október elsejétől az előfizetéses példányokat a postától az Inform Stúdió veszi át, az ő emberei Szedik be a díjakat és juttatják el az előfizetőknek mindennap a megyei lapot. Mint az előfizetőkhöz küldött közvetlen hangú levél is tanúsítja, ezzel az olvasók kedvébe szeretnénk járni, mindenek előtt úgy — miként a változtatás szlogenje is hirdeti — már a reggelihez ott legyen a reggeli újság. Az első reagálások szerint vannak, akik örülnek ennek a váltásnak, ám vannak, akik aggódnak is, hiszen egy megszokott gyakorlat ér most véget. Az utóbbiak megnyugtatására keresték fel az Inform Stúdió leendő kézbesítői az előfizetőket, hogy megbeszéljék az kézbesítés konkrét teendőit, s hogy közvetlenebbé váljék kapcsolatuk az olvasókkal. Ezek során olyan kérdéseket tisztáznak, hogy miként lehet például kora reggel bejutni egy-egy többszintes lépcsőházba, hogy elhelyezzék a napilapot, vagy mely időpont megfelelő a díjak beszedésére. A nyugdíjasok örömüket fejezik ki, hogy a jövőben már a nyugdíjuk kézhezvétele után is kifizethetik a lap árát. (Köztudott, hogy erre eddig nem volt lehetőség.) Hasonlóan kedvező visszhangra talál, hogy egyéni, speciális igényeket is teljesítenek a jövőben, például, ha valaki hosszabb időre üdülni megy, vagy az ország más részében tesz látogatást, akkor szüneteltetheti, vagy maga után küldetheti a lapot. Az árus példányok értékesítése változatlanul a posta feladatkörébe tartozik, s remélhetőleg ezzel is sikerül bizonyos rétegigényeket kielégíteni. Hallani viszont arról, hogy egyik-másik helyen a jelenleginél magasabb előfizetési díjat próbálnak beszedni az eddigi kézbesítők, nyilván olyan szándékkal, hogy áruspéldányokként viszik majd a lapot, s ez köztudottan drágább, mint az előfizetés. Ajánljuk olvasóinknak, hogy ilyen ügyekben tájékozódjanak a Kelet-magyarország Lapkiadó Kft.-nél, vagy az Inform Stúdió megyei megbi- zottjánál. (A Lapkiadó Kft. Nyíregyházán a 311 -277-es telefonon naponta 8-16 óráig válaszol a kérdésekre, a problémákra.) Szeretnénk, ha olvasóink bizalommal fogadnák azt a több, mint 300 embert, aki éppen az új terjesztési rend bevezetésével jut munkalehetőséghez a megye területén, s jó együttműködésre törekednének velük. Bizonyára kezdetben lesznek döccenők, olyan problémák adódhatnak, amellyel előre aligha lehet számolni, ezekért Tisztelt Olvasónk megértését és türelmét kérjük. Kétségtelen viszont, hogy a nyugat-európai mintához hasonló terjesztés itteni meghonosítása olyan előnyöket jelent az olvasó és a kiadó szemszögéből is, amelyek további szolgáltatásokkal (mint például a színes nyomás mielőbbi bevezetése) járnak együtt, az idén még biztosan áremelés nélkül. Kelet-Magyarország Lapkiadó Kft. Nem légüres térben élünk A romániai magyar közvéleményt mindmáig .foglalkoztatja a „hármak” — Tokay György, Borbély László és Fninda György — titkosnak minősített párbeszédéről a hatalom képviselőivel. Az amerikai, interetnikai kapcsolatokkal foglalkozó szervezet által összeverbuvált találkozó kimondott célja: egy asztalhoz ültetni — akár magánemberként is — az ellentábor képviselőit, lehetővé téve a higgadt tájékoztatást, a nézetek tárgyilagos kifejtését, keresni az utakat, módozatokat a fennálló feszültségek enyhítésére, azok megoldására. A svájci, majd a neptuni találkozók, dialógusok — hisz arról s nem tárgyalásról volt szó! — amerikai vezető lapokban való megszellőztetése, sarkított értelmezése keltette azt a látszatot, magyarázatot, miszerint a „hármak” lepaktál- tak volna a hatalommal. Tőkés László püspöknek, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének ismételt számonkérése, az annak nyomán kiszélesedett nyilatkozat-háború, a kommentárok előtérbe hozták a romániai magyarság sérelmeit, követeléseit.. A megnyilatkozások indulatokat kavarnak, polarizálják a magyarságot, aminek mindenképpen pozitív hatása az, hogy állásfoglalásra, sorsunk feletti elmélkedésre indít. Szíve, s hite szerint mindenki egyetért Tőkés László püspök radikalizmusával, a nemzetiségi kérdés általános és jogi megfogalmazását követelő, igénylő felvetésével. Hisz ki nem szeretné nemzeti identitását biztosítottnak látni, jelenét s jövőjét megnyugtatóan rendezni?! Azonban a mindennapok realitásai arra is intenek, hogy nem légüres térben élünk, a megoldás nem elsősorban rajtunk múlik, a nemzeti többség konszenzusa, toleranciája nélkül az elképzelhetetlen, megvalósíthatatlan. És ez az a pont, ahol „a hármak”-kal rokonszenvezünk. Hisz keresni kell az utat, akár a kiskapukat is, ahol eredményesen haladhatunk. A kelet-európai demokráciák igencsak sérülékenyek, törékenyek és érzékenyek. Ne feledjük: az internacionalizmusra felesküdött hatalom nemcsak a nemzetiségi, hanem a nemzeti érzés meg- és kinyilvánulását is béklyóba kötötte, a változással az is kiszabadult a palackból, s ha itt-ott torzulásokkal, túlzásokkal is, ellenünkre is, de keresi önmagát. Ebben a közegben végtelenül nehéz, türelemre és sok-sok tapintatra, diplomáciára van szükség a legkisebb eredmény eléréséhez is. Ebben a küzdelemben semmi sem árthat jobban a magunk ügyének mint az, ha a nevető harmadik színe előtt egymásnak esünk, csak a magunk hirdette utat higgyük, s valljuk egyedül üdvözítőnek, járhatónak a romániai magyarság számára. Mennyire igaza van a kirobbant vita marosvásárhelyi értelmezésének: „boszorkányok még akkor sem voltak, amikor égették őket; akkor pedig miért van szükségünk ma is máglyákkal?” Máriás József Szatmárnémeti Hozzászólás az almaügyhöz Tisztelt Szerkesztőség! Izgalommal szoktam várni a Kelet-Magyarországot, s jóleső érzésekkel olvasom Galambos Béla cikkeit. így volt ez a minap is, amikor olvastam az „Almadilemmákat”. Végre!, valaki legalább ír valamit a legfájóbb, legaktuálisabb ügyünkről, az almaügyről. Igaz, ez sem sok és nem sok minden van benne, amit kézzel lehetne megfogni. Sajnos, abból az üzenetből sem, amit Szűcs M. Sándor képviselő úr juttatott el hozzánk újságjukban, azt üzeni, ne adjuk a léalmát 8,90, és a szép almát 17 fonnton alul. Kinek? Mi már régen adnánk jóval olcsóbban is, csak lenne egy kereskedő, aki jönne bármiféle ajánlattal, göngyöleggel! Még csak a Falurádió sem foglalkozik, meg sem említi ezt a 24. óráját is meghaladó, több tízezer termelő gondját, baját. Nekem is több mint 700 mázsa kiváló minőségű almám néz velem — most még a fáról — farkasszemet. Hát ide vezetett ez a fene nagy privatizálás, szociális piac ebben a jogállamban? Tisztelt Szerkesztőség! Legalább Önök írjanak továbbra is néhány sort fájó ügyünk kilátástalanságáról. Legalább addig, míg minden alma a túlérés, a tehetetlenségünk miatt a földre kerül, hogy legalább önök mondhassák majd el, hogy „mi legalább írtunk róla”. Tisztelt Galambos Úr! Küldjön valahonnan egy icipici érdeklődő almavevőt, aki olcsón akar almát venni: Barabás községben legalább 150 termelőtől. Tisztelettel: Erdélyi Elemér kertészmérnök (A szerkesztő megjegyzése: Lapunk első oldalán a legfrissebb jó hírt találja erről T. Olvasónk.) Jártamban, keltemben A fájdalom nehezékei Az arcát. Az arcát nem tudom elfelejteni. A szemét, s a tekintetében sötétlő fájdalom tompa nehezékeit, amikor megszólított. Félénken, görcsösen, akadozva. Nem tudnék-e segíteni neki, kitölteni az űrlapot. Ne haragudjak, fiatalembernek nevezett, de otthon hagyta a golyóstollát. És elém tolta a papírt, miközben tétován szorongatta gyűrött, szakadozott igazolványát. Mindenféle ostobaságok. Vájkálás az eleven sebekben. A halál oka? Volt-e földje? Jószága? Biztosítása? Gyermeke? volt-e hadifogoly? Kapott-e ezért kárpótlást? Kitüntették-e? Hányadik házasságában érte férjét a vég? Én felolvastam a kérdéseket, ő válaszolt. Higgadtan, halkan, kiszolgáltatottan. Rák. Áttételes. Sokat szenvedett. Az első gyermek két esztendővel a házasság- kötés után született, de csakhamar eltemették. A második tizenhat év múlva, ő most kamaszodik. A rokkantsági nyugdíj alig érte el a 7400 forintot. Kitöltöttem a rublikákat. Az ügyintéző kétszer dobta vissza. Ő ott állt az asztal előtt szorongva, kifosztottam Ismét írtam. Új adatok. Új kérdések. Új kínlódás. Az arcát. Az arcát nem lehet elfelejteni. A szemét, a tekintetében sötétlő fájdalom tompa nehezékeit, amikor megszólított. Árak, számok, bérletek Napi nyolc órán keresztül csattogtatni azt a masinát, nem kis dolog. És pár hét múlva kezdhetik elölről. Mi pedig már megszoktuk a csemege üzletek gondolái mellett apatikusan át- meg átárazó hölgyek lehangoló látványát. Csak azt nem tudjuk megemészteni, hogyha kézbe vesszük a kiszemelt árut, s azon egymás alatt, fölött, mellett két-három árcédulácska hirdeti a nemzetgazdaság stabilitását. De ez még semmi! A minap, miközben lassudan, ám vészjóslóan hömpölygött felém egy ellenőr a buszon, volt időm alaposan szemügyre venni a szeptemberi bérletjegyemet. Az összvo- nalas zöld lapocskán a következő számok szerepeltek: 600,602,708,710,732,734, 760, 762. E nyolc számjegyből különböző színű golyóstollak lehúzták az első hatot, hogy végül rajta maradjon a piros 760, 762. Elgyönyörködve a látottakon, észrevettem a papír alján, hogy ott díszeleg a nyomtatás: ÁFA 0 %. Ezt szorgos kezek átjavították 5,66-ra. Minderre ráütve egy bélyegző; ÁFA 9,09%. Kíváncsi vagyok, januárban miféle díszítő sorokra számíthatunk. Még néhány árrendezés, és nem lesz hová írni a javításokat. Mert betelik. Előbb a bérletszelvény. Aztán a pohár. Karádi Zsolt Városi rendellenességek Tegyünk egy sétát csak itt a belvárosban! Zuhog a jó nyári eső. Az Eötvös utca közepén a száguldó autók egészen a lakások faláig fröcskölik az utca sáros, szennyes vizét, még csak a járókelőket sem kímélve. Ugyanis az utca közepén az aszfalton öt-hat centiméter mély vízáradat folyik gondosan kikerülve az úttest szélén lévő vízelnyelő aknákat. A tavalyi csatornázás alkalmával kapott új aszfaltréteget az úttest. Ehhez természetesen a rétegmagassággal meg kellett emelni az esővíznyelő aknákat is. De az aszfaltozásnál a takarékosság elvének is érvényesülni kellett... Effélékkel a városnak nemcsak ezen a részén találkozhatunk. Dicséretre méltó, hogy a város több részén kellemesen kényelmes padok vannak kihelyezve. De mintha ezek külön élnének, lábazatuk mozog, helyüket változtatják. A jó ízléssel megfelelő helyre elhelyezett padok nem sok idő múlva szétszóródnak. Még jó, ha csak egymás közelében „végzik” mozgásukat (sétálóutca), de az utcai elárusító asztalok mellett is találunk belőlük. Állítólag van olyan is, mely annyira önállósította magát a sétálásban, hogy az egyik Deák utcai lakás udvarán található. Valamikor szép összefüggő bokorsor zárta a Kálvin tér északi oldalát, a régi Columbia szórakozóhely ablakai alatt. Ma alig fele él ennek, mintha nem lenne gazdája. A lakosság várossze- retetét kellene felébreszteni. Gondolok a környékbeli lakók öntevékenységére, ahogyan a város egyes mellékutcáin több nagyon szép példát lehet látni: olykor gyomtalanítás, kapálgatás, nö- vényültetgetés sokat segíthetne. Örvendetes, hogy a múlt hetekben a városi önkormányzat új szemétgyűjtőkkel gondoskodott a terek szemét elhelyezéséről. Jelenleg sokat segített ez a terek szeméttelenítésén (eldobott papírok, papír ivópoharak). Megragadható lenne az alkalom kevés jó indulattá figyelmeztetéssel a rendbontókat jobb belátására, a szeméttárolók használatára bírni. (Esetenként a Jereván környéke). Tehát nem elég mindent az önkormányzati szervek törődésére bízni, nekünk lakosoknak kell a szépérzéket, rendszeretet nevelő hozzáállást tanúsítani. M. Takács Ferenc Nyíregyháza A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. .................—izLi—.............a.....................------------------í..,.';................................
