Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-16 / 216. szám
I 1993. szeptember 16., csütörtök HATTER Keiet-Magyarország 3 Gyengélkedik a táppénzrendszer Mi nem késhetünk, de a mi járandóságunk ráér # Hol van a táppénz mostanában? Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Ilyen komoly helyen ilyen tétova ügyintézést! Almomban nem gondoltam volna, három napi táppénz miatt ötödször vagyok már itt — csapott egyet a levegőbe az egyik ácsorgó fiatalember, s látva az egyre növő, de lassan fogyó sort, hóna alá kapva az iratait — ennyit nem ér az egész — sarkon fordult. A háromgyerekes házaspár — egyikük leszázalékolt, muszájból munkát vállalt, másikuk hosszabb ideje betegállományba kényszerült — Bak- talórántházáról jár be rendszeresen érdeklődni, már majdnem két hónapja. Próbálkoztak már néhányszor levéllel, de nemhogy táppénzt nem, még választ sem kaptak. Az asszony a szemét törli (pedig nem az a panaszos fajta volt): volt úgy, hogy tényleg nem volt miből kenyeret venni. Név szerint szólítják őket, a válasz csak szerintem megnyugtató: a héten megkapják az elmaradt pénzt. Méltányossági alapon A sokat próbáltak legyintenek, á, ebből két hétig semmi sem lesz. Úgy kullognak el, mint mindig, ígérettel. Ahogy adták, úgy viszik is — mondja a férfi, hiszen ebből kifizetik a tartozásaikat, mert időközben a villanyszámlás nem késik. Úgyhogy élni egy pár fillér marad. Terhes anyák jönnek, az egyik karján kisgyerek, várja türelmesen a sorát, pedig, ahogy mondja, neki már megmondták, hiába jön. De gondolta, most hátha hall valami biztatót elmaradt „kintlévőségeiről”. Kétségtelen, mindenki szakszerű eligazítást kap Hajdú Klára ügyintézőtől. A leggyakoribb szavak: jogosultság, jogszabály, törzsszám, ellátás... Dátumok zuhannak az emberekre. Ha x nappal előtte, ha y-al utána... A Betegségi ellátás feliratú tábla alatt ügyfél- fogadási időben naponta olyan 60-70 panaszossal kell foglalkozni. Mint például azzal a férfival, akinek azt tanácsolta, újon kérelmet valamilyen ügyben. Mire az ránézett a kisablakon — fáradt kérdése nem is az ügyintézőnek szólt, hanem valahová a „felhők mögé”— tessék mondani, nem lehetne, hogy méltányosságból rendesen fizessék?! Azoknak a problémája látszott igen bonyolultnak, akik a munkanélküli-segély ideje alatt lettek terhesek, vagy annak már lejárta után szültek. Két hónapja semmi Időközben egy fiatal nő lépett az ablakhoz, régi ismerősként köszöntötték egymást, na, gondoltam, most meglátjuk, vajon van-e, akinek gyorsabban jön a tápp- pénz... De mint kiderült, szó sincs ilyesmiről, egyszerűen gyakran találkoznak, ugyanis az ügyfél kisfia lassan két hónapos — Nyírtelekről „ugrál be”, a szomszédra hagyva a kicsit —, és még semmilyen jogcímen nem kapott egyetlen fillért sem. Eleinte veszekedett, de mára már belátta, nem ügyeinek intézője az első számú ellenség. — Mert amíg költözött az intézmény, megértő volt az ember, de már második hónapja minden türelme elfogyott. Mindig kitalálnak valamit, hogy éppen milyen papír hiányzik. ABC-ben vagyok pénztáros, nem tudom, mit szólnának az urak, ha azt mondanám fizetés után, majd jöjjenek később a visszajáróért! Ritkaságszámba mehet az a másik eset, aminek tanúja lehettem. Egy vállalkozó-munkáltató az iránt érdeklődött, hogy rendben van-e minden, ugyanis beteg lett az alkalmazottja. Valaki arról kért igazolást, nem tartoznak-e a tb-nek. Ahogy Hajdú Klárától egy szusszanásnyi szünetben megtudtam, a sok huzavonának hol a munkáltató az oka, a hiányos adatközlésnek hosszas levélváltás a következménye — miközben telik az idő. De a biztosítottak sem tájékozottak még kellően. Kartotékadatok S bizony, az is gyakran előfordul, hogy itt derül ki: a munkáltató a panaszost még le sem Jelentette”. Akkor pedig irány az ellenőrzés...a mit sem sejtő munkavállalónak valaki ki fogja fizetni, ami a betegség idejére jár. Valamikor. Szóval, hétfő délelőtt volt a tb-nél, azaz immár a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnál, ahol a helyzet már igencsak megérett egy korszerűbb ügyintézési technika bevezetésére. Jelenleg az is lassító tényező, hogy először telefonon felszólnak az emeletre, ahol elkezdik — minden egyes alkalommal elölről — a kartonokat bogarászni. Telefonálás vissza, ügyfél-tájékoztatás, majd kezdődik elölről. Beszélgetőpartnereim mindegyike megjegyezte, hogy azért furcsa dolog, hogy egész évben és éveken keresztül rendesen fizetik a nem kevés ösz- szegeket, s amikor az ember a legrászorultabb, akkor marad pácban. Arról nem beszélve, hogy amikor nekünk kell fizetni, mindenki igen precíz és szigorú, de amikor fordul a helyzet, azonnal kezdődik a káosz. Láttam is éppen egy társaság tb-elszámolási nyomtatványát — a befizetés már rég megtörtént —, péntek délután helyett hétfő reggel adták be (volt egy jó kosárral), csak úgy repült rá a pecsét: elkésett. Hm. TárCajr» gy füzetből kitépett lapra C/ szálkás betűkkel megírta élete történetét, 20-22 sorba összesűrítette minden búját és baját. E levél az egyik nyíregyházi banktisztviselő páncélszekrényéből került elő a minap. Nincs e levélnek felbecsülhetetlen irodalmi értéke, nem azért őrzik páncélban. Hanem azért, mert idős írója egy pénzintézet ellen tett panaszt, s megható érvekkel követeli vissza a pénzét. A második epizód szintén egy magára maradt, pénztelen néniről szól. A harmadik történet egy középkorú nő esetét mutatja be, aki hirtelen milliomossá vált. A néni levele égbekiáltó. Ha az égben nem is, de a Pénzügyminisztériumban meghallhatják, pontosabban elolvashatják fájdalmas panaszát. A régi értelemben vett nyíregyházi járásban, T. községben él a néni. Szívbeteg. Alig bír járni, lábán megállni. Rozoga házát kikezdte az idő. Nem kell már neki új ruha, elég az a két fekete, ami a sifonban lóg. Elég, ha napjában kétszer eszik. De jön a tél, drága tüzelőt kell vennie, hogy ki ne verje az Isten hidege. Csakhogy pár évvel ezelőtt az egyik takarékszövetkezetben helyezte el összekuporgatott harmincezer forintját. Nem kapja vissza pénzét, mert a takarék csődbe jutott. A levél leglényegesebb mondata így szól: „Akik a csődöt okozták, Nábrádi Lajos Sorsok, emberek most is nyugati autón járnak, nekem lassan tejre sem jut". Nos, a levél fénymásolatát a már említett jó szándékú banktisztviselő felküldte a Pénzügyminisztériumba, kérve magát a minisztert: méltányolja a szegény szabolcsi emberek helyzetét, s utaljon át pár tucat milliót a követelésük teljesítésére. Ha a miniszter kedvezően dönt, a néni áldani fogja, amíg csak él. E sorok írójához jutott el egy hasonló levél a múlt héten. Feladója a nyíregyházi Toldi utca egyik bérházában él. Egyedül. Tavaly temette el az urát, idén meg a 35 éves fiát. A levél arról szól, hogy kevéske segélyt kap a polgármesteri hivataltól, ez elég neki élelemre. De mi lesz, ha a télen kikapcsolják az áramát, a távfűtését? Van neki 40 ezer forintja a csődbe jutott takarékban, az kihúzná a bajból, ha visszakapná. Egy délután becsengettem a negyedik emeleti kis lakásba. A néni amikor megköny- nyebbülve rám zúdította a levelet kiegészítő panaszát, megkínált a maradék kólájából. Roppant restellte magát, hogy nem tudta tele tölteni a poharamat. Ha a poharam nem is, a szívem csordultig megtelt. Szomorúsággal. És fülig érő szájjal örültem, amikor másnap a Szerencsejáték Rt. nyíregyházi irodáján a csinos hölgy arról tájékoztatott, hogy két hét alatt kétszer mosolygott rá a szerencse az egyik nyíregyházi elvált asszonyra, aki szerény körülmények között egyedül neveli két kiskorú gyermekét. Előbb nyert egy Opel gépkocsit, aztán amint megkapart egy sorsjegyet, 100 ezer forint ütötte a markát. Ilyen a sors, ilyen a sorsjegy. Kinek kedvez, kinek nem. Mossák a konténert Nyíregyháza (KM) — Tavasz óta — az IKSZV-vel kötött szerződés alapján — a nyíregyházi Köztisztasági Kft. kezeli a bérlakások konténereit. Ebbe beletartozik a rendszeres fertőtlenítés is, de az egyedi mosatás roppant drága és lassú. Más megoldáshoz folyamodtak hát — bár ez sem olcsóbb, de termelékenyebb — két napra sikerült kibérelni egy osztrák gépet, amely a helyszínen végzi el a munkát, nem kell ide-oda szállítani az 1,1 köbméteres konténereket. Csütörtökön és pénteken dolgoznak majd vele, az Örökösföldön kezdik, az Erkert- ben folytatják, majd a Vasvári Pál utca egy szakaszán és — ha belefér az időbe — a Jósavárosban fejezik be. A lakosság megértését kérik, amiért ezúttal csak az IKSZV-s lakások konténereit tudják kimosni — talán azt sem mindet —, ugyanis csak két napra kapták kölcsön és sok pénzbe kerül a bérlet. Amennyiben az edénytulajdonosok vállalják a költségeket, egy későbbi időpontban megszervezik a kölcsönzést. Jó hír a rosszban Gyürke László j j allgatom az egyik nail pirend előtti felszólaló parlamenti képviselőt, aki maffiát emleget. Van már olajmaffia — van-e még? — most úgy tűnik, már bankmaffia is. Kemény szavak, újra terítékre kerül az a bizonyos húszmilliárd, ami eltűnt a bankokból. A legmegdöbbentőbb, hogy vastag hitelt kapott egy olyan társaság, amely (még) nincs bejegyezve. Vagyis: gyakorlatilag nem létezik. Az pedig már egészen meredek állítás, hogy a maffia már-már jelen van a magas politikában. Jó lenne hinni, hogy ez csak amolyan költői túlzás. De mi van, ha a képviselő úrnak van igaza? Jellemző: magát a tényt, hogy a húszmilliárdos hiány a nyilvánosság elé kerülhetett — pozitívumként értékelte. Mert—ezt már én teszem hozzá — alighanem korábban is voltak sikkasztások, korrupciós ügyek. Csak éppen a nagyérdemű nem tudott róluk. Vagy csak annyit, amennyit éppen jónak láttak az orrára kötni. Hogy tudunk a botrányokról, aligha nyugtat meg bárkit is. Sőt, ellenkezőleg: felháborít, bizalmatlanná teszi az embereket. Ha általánosít. Mert erre hajlamosak vagyunk. Annak mi is örülnénk, ha minden „disznóság” kipattanna. Mert ez végül is előbb-utóbb a rendcsináláshoz vezet(hetne). Csakhogy, attól félek, vannak olyan botrányok is, amelyeket nem célszerű nagydobra verni azoknak, akik a sajtót is képesek befolyásolni. Azt a bizonyos rendcsinálást pedig jobb lenne előbb, mint utóbb elkezdeni, mert a feszültség nőttön nő. Többek között azért is, mert az egyszerű halandók, a „tízmillió megkurtított" — ahogy a képviselő úr fogalmazott — bőrére megy a helyenként nem éppen tisztességes játék. A rohodi szőlőskertek királynője Harasztosi Pál felvétele Kommentár Egyoldalúan Balogh József A z újságok húszezres tömegről írnak. Ennyien voltak ott a Parlament előtt kedden délután az agrárdemonstráción. A képernyőről nézve megkeseredett emberek. Nemigen lehetne ezt a demonstrációt az eddigi tüntetések egyikéhez sem hasonlítani. Itt a tömeg nem kiabált, nem acsarkodóit, nem voltak hőbörgős jelenetek, csak álltak és fegyelmezetten hallgatták a szónokokat. Arról többek között, hogy milyen nehéz helyzetben van a mezőgazdaság, hogy mennyien lettek munkanélküliek az elmúlt egykét évben. Azt hiszem, nem kell megtoldani mondataikat, érezhető ez nap mint nap hovatovább az élelmiszerboltokban is. Arról azonban nem árt utólag sem szót ejteni: vajon mi lehet egy ilyen demonstráció hozadéka. Vajon holnaptól megszűnik az aszály? Holnaptól több pénze lesz a kormánynak a mezőgazdaság támogatására? Egyáltalán feltételezi bárki is, hogy szándéka a hatalomnak a lakosság hangulatát jelentősen befolyásoló élelmiszerellátás rontása, az áremelések okainak előidézése? Vannak kétségtelenül olyan események, amelyek lassítják, nehezítik a mezőgazdaságban a tulajdon- viszonyok tisztázását, hátráltatják a termelés beindulását. Am ha ezeket alaposan szemügyre vesszük, nem biztos, hogy a felelősség egy oldalra adresz- szálható. Mert a föld kimérését sem a törvény akadályozza, a kívülállók, vagy a szövetkezetei alapító tagok tulajdonjogának rendezését sem a kormány nehezíti, az árakat is többnyire a spekuláló kereskedelem diktálja, a magángazdává lett volt tsz-tag földjét is az ő munkájából szerzett traktorral szántják fel 3-4000 forintért, holott ezt semmi nem indokolja, a vagyontárgyak kiadását sem a hatalom akaratából szabotálták el, de hosszan lehetne sorolni az érveket. Gondolom ha megkérdezték volna a szónokokat — akik elmondták, nemcsak a mezőgazdaságban dolgozókért demonstrálnak, hanem a közalkalmazottakért, a csepeli munkásokért stb. is —: honnan vegyenek pénzt a követelések kielégítésére, nemigen tudtak volna felelősségteljes választ adni. Az igények tömény felsorolása pedig önmagában nem több egyesek választási programbeszédénél. Amihez jól jön a nagy nyilvánosság és a parlament előtti hatalmastér. Nézqpont) Egyik oldalon sem könnyű — azaz hol késik a megoldás Balázs Attila felvétele
