Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-02 / 204. szám
1993. szeptember 2., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Kemény kenyérharc várható Gulácson még nem volt földárverés • Növekszik a munkanélküliség # Beruházás nincs A SZERZŐ FELVÉTELE Györke László Gulács (KM) — Gulácson még nem volt földlicit — tudom meg a polgármesteri hivatalban dr. Szűcs László jegyzőtől. Miért olyan fontos ezt mindjárt az elején leszögezni? Azért, mert ez alapjában meghatározza a településen a közhangulatot. Mi van a „csúszás” hátterében? — kérdeztük File Lászlótól, a földkiadó bizottság elnökétől. Fellebbezés elutasítva Mikor a témát kezdtük feszegetni, mármint hogy miért késik a „földosztás” Gulácson, még nem is tudtuk, hogy a friss postával fontos értesítés érkezett. — Az első licit — kezdi dr. Szűcs László — azért nem jöhetett létre, mert a határozatot a földrendező bizottság nem fogadta el: fellebbeztek. így aztán az októberben esedékes második licitre már több jelentkező várható, hiszen azon részt vesznek majd azok is, akik mint egyéb károsultak — például volt hadifoglyok — jutottak kárpótlási jegyhez. Ezáltal az eredeti elképzelés kissé felborul. — Épp most bontottam ki a postát — csatlakozik a beszélgetéshez File László —, amelyben az áll, hogy a földrendező bizottság fellebbezését a Kárrendezési Hivatal elutasítja. Tehát érvényes az első határozat. — Fél-háromnegyed évet Gulács, falukép megtakaríthattunk volna... — teszi hozzá a jegyző. Persze ideiglenes földkimérés Gulácson is volt, de hát ez nem ugyanaz, mint ha valaki a sajátját műveli. A vártnál nagyobb az igény File László elismeri, hogy a várakozással ellentétben nagyobb a földéhség a községben. A részarány-tulajdonosok közül (582-en jogosultak összesen) mindössze 60-an nem nyújtották be igényüket. A földhöz jutóknak legalább . negyven százaléka maga szándékozik gazdálkodni „birtokán”. Persze, ez még sok mindentől függ, többek között attól is, hogy az új típusú szövetkezet például mennyi bérleti díjat tud majd fizetni. Egyébként valószínűleg ősszel rendeződik a föltulajdonlással kapcsolatos kérdések jelentős része. — Az összevonások „áldásának” mi isszuk meg a levét — mondja a földkiadó bizottság elnöke. — Úgy tűnik ugyanis, hogy a földek tologatásából Gulács kerül ki vesztesként. Míg például más falvakban 20-30 aranykoronaértékben kap a volt téesztag földet, itt csak 18,3-ban, sőt még ebből is le kell vonni 12 százalékot. Ám nem csak a kárpótlás csúszik. A felbomlásig Tarpávai volt közös a téesz. Ám a vagyonmegosztás — mint annyi más hasonló helyzetben lévő településen — még itt sem történt meg. Ez pedig több kérdés tisztázását késlelteti. Kié lesz a libatelep? Ilyen kérdés például a Gu- lács-Tivadar határában lévő csibenevelő és tojóház sorsa. (Később libatelep lett.) Több embernek adna munkát a telep, ám ameddig a tulajdoni viszonyok nem tisztázottak, nem telepíthetik be a libákat. Pedig a munkahely nagyon elkelne Gulácson, hiszen május óta (akkor 137 volt) csak nőtt a munkanélküliek száma. Ami végsősoron az önkormányzatnak jelent pluszterhet, hiszen a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának összege — melynek a felét állja csak az állam — egyre növekszik. Míg az év elejétől 53- an kerültek ki a munkanélküliellátásból, decemberig számuk 24-gyel fog gyarapodni. A közel 1200 lelkes községben inkább a kereskedelemben tapasztalható vállalkozókedv, amit jelez, hogy hat kis üzlet nyílt viszonylag rövid idő alatt. Szerződéses alapon üzemel a presszó és az italbolt. Van még egy fröccsöntő üzem, amely tíz-tizenkét embert foglalkoztat. A szövetkezetnek 130 tagja van, de állandó munkát jó, ha felének tud biztosítani. — Valószínűleg az emberek anyagi helyzetével is magyarázható, hogy nehezen vállalkoznak — mondja dr. Szűcs László. — Meghirdettük például a tejcsamokot és a gázcseretelepet, amely az áfészról maradt ránk. Jelentkező vállalkozó hiányában kénytelen az önkormányzat üzemeltetni. De ha jobban körülnézünk, Beregnek eme csücskében nehéz is bármiféle nagyobb beruházást — sajnos — elképzelni. Marad tehát a föld. És egyáltalán nem mindegy az itteni földműveseknek, mikor tisztázódnak végre a földtulajdonlással kapcsolatos kérdések. Közhaszon közkiadással Nyíregyháza (KM — B. J.) — Igaz, az utóbbi időben ismét lehangoló statisztikák jelentek meg a munkanélküliség helyzetéről, mert az év első felében tapasztalt javulás után újból emelkedni kezdett a munkanélküliek száma, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ statisztikai mérlegében még kedvezőek az adatok. Köszönhető ez annak, hogy a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer aktív elemei felerősödtek az első fél év folyamán, így több önkormányzat alkalmazott közhasznú munkára munkanélkülieket. Többen vettek részt tanfolyamokon, és többen kértek és kaptak támogatást a foglalkoztatás bővítése címén. Hogy csak a nagyobbakat említsük, a Rétközi Farm Kft. negyven, a Lamovel Kft. ötven, a Start Rehabilitációs Vállalat nyolcvan, az Ungarot- re Kft. huszonegy, a Mikef Kft. negyven, dr. Varga Istvánná tizennyolc, a Bio-Coop Kft. tizenegy, a Tájfum Bt. harmincöt, az Adóaktuál Kft. tizenöt, az Anorák Trade Bt. tizenöt, a Hajdú-BÉT Rt. huszonnégy munkahelyteremtő beruházásra kért és kapott támogatást. Ami a közhasznú vagy közérdekű foglalkoztatást illeti, ebben az évben újabb 550 munkanélküli vállalkozott ilyen feladatok végzésére, és az is jó hímek számít, hogy a foglalkoztatásból kilépő nem volt. Egyéni indíttatású képzésben 671-en vettek részt. Ä befejezett képzések száma 334, a résztvevők 77 százaléka szak- képesítést kapott.--------------Tárca— rz öszöntelek, szeptember. XV Végre felvirradt borús reggeled. Mostantól nyugodtan kereshető telefonon, de akár személyesen is az összes testület, alapítvány, részvény- társaság, vegyes vállalat, kft., bt. és egyéb formáció törzsfőnöke, nagymestere, elnök-vezérigazgatója, elnöke, ügyvezető elnöke, ügyvezetője, mert mostantól, aki keres, az talál is. Ezen gondoktól deresedő, felelős személyiségek már egytől egyig ott szürcsölik reggeli kávéikat irodáik előszobáiban, ahol oly előszeretettel várakoztatják a jövevényt. Szóval, már jelen vannak teljes valójukban földi halandók számára is elérhető állapotban, mert megjöttek a Tiszáról, a Balcsiról, Thaiföldről, a Fidzsi-szigetekről, a Bahamákról, ahol természetesen üzleti tárgyalásokat folytattak, méghozzá olyanokat, amilyeneket az ellenségüknek, a konkurenciának sem kívánnak. Hogyisne! Még csak az kéne! Köszöntelek, szeptember. Most már nem halovány és törékeny titkárnők közlik velünk unott egykedvűen — felemelve kecses fejecskéjüket valamelyik szerelmi regényújság lapjaiból —, hogy főnökük (rang a fent említettekből kiválasztandó és behelyettesítendő) nincs június óta, és nem is lesz szeptemberig, legfeljebb hetente egyszer szokott benézni, de azt ő nem tudja, hogy mikor. Szóval, ez már a múlté. Miként az is, hogy csalódottan pattanjunk vissza, üzletek, boltok, fontos szolgáltatásra létesült cégecskék bezárt ajtajairól, megtudván a kockás papírra rótt üzenetből, amit a küszöbre rajzszögeztek, hogy az egység általános, univerzális, egyetem- leges, mindenre és mindenkire kiterjedő szabadságolás miatt csak szeptemberben fog szíveskedni. A legközelebbi hasonló, amilyenek ők, innen hét mér- földnyire található, hacsak csődeljárás nem indult ellenük. / Köszöntelek, szeptember. Újra a megszokott módon mehetünk munkahelyeinkre, mivel eddig a nyári menetrend miatt a következő útvonalat használtuk: a strandjárattal kiugrottunk az üdülőtelepre, ott egy bérelt vízibicikli szállított a tó túlpartján várakozó sárkányrepülőhöz. Ennek farkába kapaszkodva könnyedén juthattunk el a görkorcsolya-kölcsönzőhöz, mely eszköz segítségünkre volt abban, hogy az utcán halomra döntsük a forgolódó idegeneket, és elsöprő elánnal vegyük fel a munkát. Amíg ugyebár más nyaral. Köszöntelek, szeptember. Végre nem holmi kényelmes klubozásra használjuk a tömegközlekedés járműveit. Jönnek a diákok! Fel- és leszállás közben hanyagul, sportos lezserséggel taszajtanak majd félre bennünket az ajtóból, miután már előzőleg oldalbavágtak hátizsákjukkal, amit addig a melletünk utazó bordái között tartottak. így, így kedveskéim, ez mindjárt más, rögtön megvan az utazás bukéja. At nem adott, meg előre lefoglalt helyekkel, jól kihallható fölhallgatókkal, imitt-amott trágársággal vegyes harsány hangoskodással. Es mindenütt mindent beborít a maghéj, a szovjet kultúra máig is érvényes üzenete. rz öszöntelek, szeptember. XV Végre készülhetünk a fűtésre, és a többezerforintos számlák kifizetésére. A ballonkabátokat meg a dzsekiket is ki kell váltani a patyolatból, hacsak azóta el nem árverezték őket. Hamarosan be- ragasztgathatjuk a nyílászáró szerkezetek nem záródó réseit, de előbb megkell javíttatnunk az asszony esernyőjét. És észrevesszük, hogy romlik az első befőtt. Sebaj: alig egy év és már mehetünk szabadságra. Réti János Hurrá szeptember (Rossz)hírünk a világban Kovács Éva T j a van egy magyar ba- XX rá tód, már nincs szükséged ellenségre — szól a mondás állítólag Amerika- szerte, főképpen azokon a helyeken, ahol kisebb-na- gyobb tömörülésekben hazánkfiai is élnek. Talán nem kell magyarázni, hogy a mondat tartalma nem kevesebbet takar, mint azt, hogy ahol a magyarok megtalálhatók, ott az ellenségeskedésre, a viszályra, az ármánykodásra sem kell sokat várni. Szép kis vélemény rólunk, mondhatom. Amikor először hallottam vagy olvastam, határozottan sértve éreztem magam. Úgy gondoltam, csakis a rosszakaróink terjeszthetnek rólunk ilyesmiket. Aztán elkezdtem igazolásokat, adatokat, magyarázatokat keresni a rosszindulatra, s épp az ellenkezőjével találtam szembe magam. Pedig nem mentem vissza sokat az időben, csakis a rendszerváltás óta eltelt évek példáit tanulmányoztam. Elsőként rögtön a híres gyáros és vállalkozó, Zwack Péter jutott az eszembe, akit annak idején nagykövetnek küldött Amerikába Antall József kormánya, nyilván azért, niert e nem kis feladatra alkalmasnak találta. A gyáros, aki született világfi, sikeresen indult, barátságokat kötött, illetve elevenített fel, sürgött-for- gott, tette, amit tennie kellett, növelve hazánk jó hírét. Aztán kiderült, első számú segítőjével nem érti meg magát, s kezdődött a dolgok „magyaros” ügyintézése. Persze, nem maradtak falon belül a bajok, egykettőre ország-világ tudhatta, hogyan élnek, miképpen viselkednek a nagykövetségen a magyarok. Minden elhangzott, talán csak „a te anyád” maradt a falak között. Aztán tudomásul kellett vennem az újabb, mondhatni legújabb példákat is. Ellenzéki, kormánypárti képviselők járják rendre a világot, s mint egyre-másra kiderül, némelyek mindeközben sajnálatos módon nem a jó, sokkal inkább a rossz hírünket növelik. Kibeszélik bajainkat, ócsárolnak, pletykálnak, személyeskednek és támadnak. Ahelyett, hogy megpróbálnák a lényeget az elsődleges szempontnak tekinteni: a magyarok, a mindnyájunk érdekeit képviselő problémákról beszélni, s a családi bajokat, a hálószobatitkokat jólnevelten elhallgatni, de minimum nem felnagyítani. Ha másért nem, hát azért, hogy legalább mi magunknak ne szerezzünk újabbnál újabb bajokat, ellenségeket. Elég körülnéznünk a világban és közvetlen magunk körül, hogy világosan láthassuk: jönnek azok csőstül maguktól is... Kommentár ______________________ Alkotni és alkalmazni Balogh József M ég üresek voltak az utak, még nem kellett araszolva haladni a munkahelyre, amikor feltűnt, hogy egyik közigazgatásban dolgozó ismerősöm már hét előtt átlépi munkahelye kapuját. Mitől ez a korai kezdés? A szabadságon lévők munkáját is el kell végezni? — kérdeztem, mire azt a választ kaptam: tanulni jár be ilyen korán, mert ilyenkor még nem zavarja senki. A számítógépek világával ismerkedik. Eddig húzódozott tőle, de már nem halogathatja tovább. Rengeteg olyan feladat van, amit számítógép nélkül nem lehet elvégezni már. Központi programok alapján például az iktatás számítógéppel történik, de egyre több munka, feladat nem látható el számítógép nélkül. És amit sokáig nem hitt volna: az a tapasztalat, hogy ez nemcsak neki, mint alkalmazónak megnyugtató, hanem az állampolgárnak is, mert pontos és megbízható. Évente százszámra jelennek meg a jogszabályok — Magyarországon az elmúlt három évben 300 törtvény, jogszabály, országgyűlési döntés jelent meg —, ezek elsajátítását nem lehet elvárni senkitől. Ezért működik a közigazgatásban kartoték-, vagy olyan jogszabály-nyilvántartó rendszer, amely lehetőséget ad akár a jogszabályok száma, akár a szövege alapján ezek képi megjelenítésére, és így Budapesttől való távolságtól függetlenül ugyanazt a joganyagot találhatja meg mindenki pillanatok alatt. Ma már nem lehet arra berendezkedni, hogy valaki a hivatalos lapokból naprakészen felkészüljön, már csak azért sem, mert olyan mennyiségű hivatalos lap jelenik meg, hogy erre képtelenek lennének a közigazgatási dolgozók. Tulajdonképpen ez a célja a továbbképzéseknek. Megtanítani a közigazgatásban dolgozókat, arra, hogy eligazodjanak, megismerhessék a munkájukhoz szükséges joganyagot, megismerjék azokat az összefüggéseket, amelyek az államigazgatást, a közigazgatást jellemzik. És emellett a saját szervezetükre vonatkozó fontosabb alkotmányos szabályok magasabb szintű tudásának a birtokában képesek legyenek olyan feladatok ellátására is, amely azt követeli meg, hogy a jogszabályok helyi végrehajtásának a szabályait megalkossák és a törvény szerint alkalmazzák. Nézőpont
