Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-13 / 213. szám
IZ Kelet-Magyarorsz KULTURA ■*'***', y* ^ v 1993. szeptember 13., hétfő Montázs Mozi Nyíregyháza (KM - K. J.) — A művészfilmek kedvelőit e hónap végétől egy újabb helyszínen, a nyíregyházi Montázs (art) Moziban várják a világhírű, a hálózatban ritkán vagy sohasem vetített alkotások. Igaz, a mozgókép ínyenceinek ez- idáig sem kellett okvetlenül a fővárosba utazniuk, hogy megtekintsenek egy-egy filmkülönlegességet, hiszen a városi művelődési központ klubjai (a Huszárik Zoltán Filmklub vagy a Narancs- Zselé) -és a különböző, igényesen összeállított sorozatai (nosztalgia filmek, pre- mierfilmek) csaknem minden igényt kielégítettek. A szeptember 27-én megnyíló Montázs Mozi (a Jókai téren, a volt Videoházban fog működni) megyeszékhelyünk (és megyénk) első, kifejezetten művész mozija lesz. A tervek szerint hetente tíz előadást szeretnének tartani. És hogy mi lesz a programban? Nos, egyelőre konkrét címekkel még nem tudunk szolgálni, de egy biztos: európai művészfilmeket, tengerentúli független produkciókat, magyar rendezők alkotásait és archív filmcsemegéket egyaránt műsorra tűznek. Az új moziformációval tehát bővül a kínálat, nagyobb lesz a választási lehetőség. Mert — és ez természetes dolog — a szomszédvár, a városi művelődési központ sem mond le a törzsközönségéről, sem a film újabb barátainak a megnyeréséről. Szeptemberben ott is útjukra indulnak a sorozatok a Huszárikban, a Narancs- Zselében, és folytatódnak az országos bemutatókat megelőző vetítések. Szóval, lesz Nyíregyházán filmes látnivaló bőven! A leendő közönség pedig majd dönt, hogy mit válasszon: szabad ideje, ízlése, kedve és pénztárcája szerint. Komfortos iskola Ramocsaházán Együtt énekelünk a zenekarral. Harasztosí Pál felvétele A DÚL mutatványszáma Nyíregyháza (KM - K. J.) — A diákoknak szervezett, különböző célzatú és tartalmú nyári táborok közül alighanem az egyik legérdekesebb azoknak a „gyerekeknek” az együttléte volt, akiket jó sorsuk azért hozott össze, hogy ellessék — mi több: megtanulják — az új- ságcsinálás mesterségbeli alapfogásait. Tény, hogy manapság, amikor megyénkben is a suliújságok megjelenésének a reneszánszát éljük, nagy szükség van a diákpublicisták és szerkesztők felkészítésére, szakmai segítésére, jó szándékú irányítására. Az immár hatodik alkalommal megszervezett, tokaji diákújságíró-tábor — éppen az említett okok miatt — érthető módon sokakat vonzott. A Megyei Pedagógiai Intézet és a rakamazi Művelődési Ház — a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány támogatásával — teremtette meg a lehetőséget, hogy a huszonkilenc általános- és középiskolás, valamint a hat képzőművészjelölt diák hasznos ismeretszerzéssel, írás- és szerkesztésbeli gyakorlatokkal tölthesse a táborozás tíz napját. Programjaik nagyobbrészt a szakmai munka jegyében zajlottak, mindvégig szem előtt tartva a maguk fogalmazta szlogen „iránymutatását”: Jól látni, jól írni, jól szerkeszteni. És, mint ahogyan ez már lenni szokott, a közös munka végeztével megjelentettek egy újságot: a DÚL (Diákújságírók Lapja) 1. számát. Műfaji, tematikai és sti- láris (hangvételbeli) sokszínűség jellemzi a mutatványlapot. Szembeötlő az interjúk sokasága, imponálóan gazdag a megszólaltatott személyek névsora. Kuncze Gábor, az SZDSZ parlamenti frakcióvezetője, Bró- dy János, a magyar rockzene egyik „alapozója”, vagy a villámgyorsan híressé vált haditudósító, Vujic Tvrtlco, Jancsó Miklós filmrendező, Csurka István író-politikus egyaránt megnyilatkoztak a diákoknak. A lejegyzett beszélgetések többsége exlu- zivitásával lep meg. A soksok komoly kérdés, amire az ifjú publicisták bennük választ keresnek, az aktualitások iránti érzékenységről, nagyfokú társadalmipolitikai tájékozottságról tanúskodik. A DÚL 1. száma e tekintetben jelesre vizsgázott. De nem kell szégyenkezni az „összkép” miatt sem. Soha rosszabb lapunk ne legyen! Ramocsaháza (KM - K. J.) — Még jóformán be sem tettük a lábunkat a ramo- csaházi általános iskola kapuján, amikor egy ifjú tanító néni — kalauzolván bennünket — büszkén említi: megszépült a suli, és van már végre igazi, „benti” WC-nk is. Tényleg, alig lehet ráismerni a régi épületre: új a portál, tőle jobbra hatalmas méreteivel nyűgöz le a napokban átadott tornaterem. Hubicsák Béla igazgató úr készségesen vezet végig az intézményen, és elmondja a bizony már nagyon szükségessé vált beruházás (bővítés, átépítés) végbevitelének a történetét. Állami pénz, önerő, hitel — A nagy rekonstrukciós munkába egy éve vágtunk bele. Céltámogatással (9,2 millió forint) és saját (önkormányzati) pénzből (11 millió forint), valamint egy hétmilliós hitelből készült el a IS X 30 méteres tornaterem, az öltözők, amit én tréfásan csak amolyan „mellékesnek” szoktam mondani. □ Ezt hogy érti? Mi az, ami Ön szerint ennél fontosabb? — Persze, hogy nagyon fontosnak tartom a gyönyörű tornatermet, de ami már tényleg nagyon kellett a gyerekeknek és a pedagógusoknak: az egész iskolát kiszolgáló vizesblokk, a higiénikus WC-k, a gáztüzelésű központi fűtés a régi és az új szárnyban. Szóval, szerintem ebben van az előrelépésünk egyik lényeges momentuma. Oldalnézetben is tetszetős a ramocsaházi iskola tornaterme □ Hogyan kezdték a tanévet? Megvoltak-e a most már lényegesen jobbá vált tárgyiak mellé az indulás személyi feltételei? — Nyolc tanulócsoportban 187 gyerek tanul az iskolában. Ez mintegy tízzel kevesebb, mint az elmúlt évben volt. Ezen kívül szerveztünk egy speciális kisegítő osztályt. Ebbe tíz, különböző korú (6 — 12 éves) fogyatékos gyerek jár. Egy képesített tanító kollégánkra hárul a velük való foglalkozás nem könnyű feladata. Kis létszámú osztályok Az osztálylétszámaink egyébként nem magasak: 21 elsősünk van, a nyolcadikban pedig csak tizennyolcán maradtak. A legnépesebb a hatodikosok csoportja. Persze, számításaink szerint hosszabb távon is mindig össze fog jönni egy osztálynyi kisgyerek, és remélhetően nem fogunk lecsökkenni a tizenötös létszám alá. Ami pedig a tantestületet illeti: tizenhatan vagyunk. Ének és rajz szakosunk nincs, és nagyon kellenének a nyugati nyelveket oktató tanárok. Az oktatási-nevelési feladatokat el tudjuk látni, bár hozzáteszem: most is négy kolléganőnk van gyesen. □ Kaptak-e a tanulók, pontosabban: a szüleik valamiféle anyagi támogatást a tanévkezdéshez? — A tankönyv- és a füzet- csomagokat az önkormányzat minden iskolásunknak ingyen adta. A nevelési segély terhére a három és az ennél több gyermekes családok kisdiákjai ingyen étkezhetnek nálunk, az egy vagy két gyermekes csaláHarasztosi Pál felvétele dók csemetéi pedig 50%-os térítési díjat fizetnek. Az egész iskolában alig akad olyan tanuló, aki ne részesült volna valami anyagi juttatásban. Sok tankönyv hiányzik □ Ha már a tankönyvek szóba kerültek: időben megérkeztek az egyes kiadványok? — Hát, ami azt illeti: bizony még elég sok könyv hiányzik. A teljes mennyiség mintegy negyven százaléka. Csak példaként említek egyet-kettőt a meg nem érkezettek közül: a hetedikes és nyolcadikos matematika, a nyolcadikos magyar irodalom, de az elsősök kollekciója sem teljes. A PIÉRT szeptember 15-re ígéri a szállítást. Bízom benne, hogy állni fogják a szavukat. No, persze, mi addig is végezzük a dolgunkat: tanítunk. Rock Land régi-új arcai A londoni Dominion Színházban húsz év után ismét színpadra állították a Grease-t Farkas Tibor London, Nyíregyháza — Július végén Rock Landre (a rock földjére, Angliába) utaztam a nyíregyházi városi televízióban látható Rocktörténet című sorozat külső felvételeinek a forgatására. Nem először járok a sziget- országban, így azonnal szembetűntek a változások. A Calais-tól induló hajók nagyobbak, szebbek lettek a 15-20 évvel ezelőttiekhez képest, és gyorsabban szelték át a legtöbbször (most is) ködbe búvó La Manche-csatornát Kézzel fogható közelségbe került a még gyorsabb megoldás, a csalagút, hiszen a Folks- tonet Londonnal összekötő autó illetve vasútpálya átadásra vár. Az átalakult London City A hagyományait okosan őrző London külvárosa még a régi, azonban a belváros és annak egy-egy fontosabb vagy a turisták által leglátogatottabb része átalakult: modernebb, európaibb lett. Ez egyrészt érthető, mert üzleti szempontból bizonyítottan kifizetődő, másrészt azonban lehangoló, mert Londonnak ez a része elvesztette régi báját, hangulatát. A legszembetűnőbb átalakulás a Kings roadon és a Soho-beli Carnaby Streeten észlelhető. A Kings road, amely hangulatos pubjaival és zenei klubjaival az ötvenes évek óta kedJelenet a húsz óv után felújított Grease című zenés darabból Archív felvétel veit találkahelye volt a rockereknek, hippiknek, punkoknak, mára teljesen megváltozott. Az ide látogató turisták, helyettük most csak olcsó pólókat, farmerokat, képeslapokat árusító butikokat találnak. De hasonló sorsa jutott a Mod-ok Mekkája, a Camaby street is. Itt azoknak a kluboknak a helyén, ahol az első kiugró sikereit aratta a Who és a Small Faces együttes, vagy a sokarcú David Bowie, most a Big Ben kicsinyített másaitól roskadoznak a polcok. Azokban a divatüzletekben pedig, ahonnan a miniszoknya, valamint az op-art divatirányzat indult világhódító útjára, ott most sztárok félresikerült fotóival díszített T-Shirt és poszterhalmazok között válogathat a turista. A régi dal azonban szerencsére még igaz: Londonban sej van számos utca..., így azután akad még néznivaló. A legendás színház és koncerttermek zöme ma is működik. Teltházas színdarab Buddy Holly-ról így a Victoria pályaudvarral szemben található azonos nevű színházban hatalmas sikerrel játsszák a Buddy Holly életét bemutató színdarabot. Ottjártamkor a „Telt ház” feliratú tábla jelezte, hogy a siker aktuális, és hosszú életű lesz, hiszen erre az évre már alig van jegy. Az ötvenes évek hangulatát más színdarab is a nézők elé varázsolja, így a Tottenham Roadon működő Dominion színházban 20 év után színpadra állított „Grease” is. A Craig McLachlan és Debbie Gibson főszereplésével bemutatott mű nagy feltűnést keltett Londonban. Igazi sztároknak kijáró fogadtatásban részesültek a színészek, a producerek, Robert Stigwood, Paul Nicholas, valamint az örökzöld dalok színpadra álmodói, a Bee Gees együttes tagjai, a sok híres musical szövegírója John Farrar és a koreográfus Ar- lenne Phillips is. A díszbemutatóra szívélyesen meghívtak, mert a sztorira éhes újságírók és televíziós stábok között a kameránkon olvasható MTV felirat és a hasonló Sony kamerával dolgozó londoni MTV (Music Television) stábja itt egyenrangú elbírálásban részesült. A rock-szentély, a Marquee Club A kedélyes invitálást finoman visszautasítottuk, mert egy még fontosabb helyre, az angol rock élet fellegvá-rába a Marquee Clubba igyekeztünk. Sikerült rögzítenünk az 1958 óta működő legendás hely szinte minden zugát. A plakátok és a már sárguló fényképek hűen dokumentálják, hogy aki a Marquee-ban az ott külön páholyban helyet foglaló producerek, lemezkiadók és managerek előtt nagyot alakít, az másnapra már befutott zenésznek érezheti magát, hiszen innen ritkán mennek el a zenészek rangos szerződés nélkül. Szinte biztos, hogy ez várta az aznap este színpadra lépő Eve-1 is, aki két szupersztár Lenny Kravitz és Prince billentyűseként adott szólókoncertet. A kora esti próbát hallgatva bizonyára sokra viszi még az amerikai billentyűvirtuóz.
