Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-09 / 210. szám

FM szeptember % csütörtök Kelet-Magyarországi 7 Hodászi holnapok mai szemmel A szociális otthonba bejutni is nehéz # Az anyagiak elengedhetetlenek • 220 idős ember Kovács Éva Hodász (KM) — A hodászi szociális otthon ideális kör­nyezetben, főút mellett, de mégis csendes, békés zöld­övezetben fekszik. Ha a kö­rülmények dicséretét tekin­tenénk feladatnak, már itt abba is hagyhatnánk a fel­sorolást. Merthogy a kívülál­ló joggal gondolhatja úgy, több jó dolgot nemigen lehet e témakörben felsorolni. A helyzet persze korántsem ilyen egyszerű. Amint Bíró Istvántól, az otthon igazgató­jától megtudom, a nehézségek ellenére is megpróbálnak min­dent megtenni azért, hogy la­kóik az áldatlan körülmények ellenére is jól érezzék magu­kat. Telt ház és új profil Hodászon összesen 220 idős ember számára van hely, s most pontosan ennyi lakója is van az otthonnak. Igaz, az utóbbi időben folyamatosan többen lakták ennél, hiszen akárcsak a megye többi szo­ciális otthonában, itt is több a jelentkező, így itt is várni kell, s bármennyire is szeretnék, ez az idő a közeljövőben nem is lesz kevesebb. — Ha minden igaz, ezentúl némileg mégis javulhat a hely­zet, hiszen a megyei közgyű­lés döntése alapján az eddigi fél helyett most teljes profil- váltásra kerül nálunk sor. Ko­Hodász, a betegek, öregek otthona Harasztosi Pál felvétele rábban száz ágyunkon elme­betegek, nyolcvanon idősko­rúak, a fennmaradó ágyakon pedig az úgynevezett devián­sok, a javarészt gyógyíthatat­lan alkoholisták voltak. • A megyei közgyűlés dön­tése alapján ez év júniusától elsősorban pszichiátriai bete­geket fogadnak itt, a jövőben a hodászi szakosított szociális otthon lesz. A beutalás rendje ettől függetlenül változatlan, a megye egész területéről, de el­sősorban Mátészalka, Csenger és Fehérgyarmat vonzáskörze­téből fogadják az időseket. Pénz, pénz, pénz kellene A várakozási időről fentebb már kiderült, nem rövid, annyi azonban hozzátartozik az igazsághoz, hogy megyei szin­ten inkább kevesebbet, mint többet kell várni az átlagosnál. Ezekben a napokban például azok költözhetnek az otthon­ba, akiknek beutalója május­ban lett kiállítva. A hodászi otthon igazgató­jának sem más a gondja, mint az ország bármely, hasonló jellegű intézménye vezetőjé­nek. PénZ, pénz és pénz — ebből kellene lényegesen több a jelenleginél, hiszen szinte máról holnapra élnek. Pénzt szerezni ők is pályázat útján szerettek volna, de mint az Állami fejlesztési intézet ille­tékese az igazgató kérdésére elmondta, döntés nincs, s talán a közeljövőben nem is igen lesz, mert „most más területek élveznek prioritást”. Pedig nagy szükségük lenne az igényelt kilenc millióra, mivel a szennyvírendszer tel­jes felújításra szorul. A szenny­víz csak egyike, igaz, a leg­nagyobbika gondjaiknak, rög­tön utána az épületek állaga következik. A hodászi szociális otthont az egykori tangazdaság, illetve egy kollégium lerobbant épü­leteiből kilenc évvel ezelőtt . alakították ki, s azóta szinte egyetlen fillért sem költöttek rájuk. Mindössze arra futotta, hogy szétszedjék az emeletes ágyakat, helyükre rakják az igencsak lelakott bútorokat. Az igazgató számításai szerint csak a berendezés felújításá­hoz legalább kétmillió forintra lenne szükség, s még ennyiből is csak a legfontosabbakra tel­ne... Hagyományőrző öregek A dolgozók a meglévő ne­hézségek ellenére is megpró­bálják állni a sarat. Bár a mi­niszter által beígért béremelés náluk is igencsak elférne, egyenlőre nem panaszkodnak, végzik a dolgukat. Azt a mun­kát, amely az idő múlásával nemhogy könnyebb, egyre ne­hezebb. Ha pénzt nem is, jó hangula­tot azért sikerül az öregek, az otthonlakók számára teremte­niük. Közéjük tartozik, hogy immár rendszeresek Hodászon azok a programok, amelyek a kiveszőben lévő népi hagyó- ’ mányokat szeretnék a felejtés­től megmenteni. A lekvár­főzés, kenyérsütés, szövés-fo­nás fortélyait ma már csak az öregek ismerik. Közülük a hodásziak nehéz helyzetük el­lenére is megpróbálnak néhá­nyat felidézni... Réti János ígéretek összezsúfolása bi­zony, nekem is átrendezte a megbeszélt napot: a látoga­tás, a riport Fonalka bácsi­val elmaradt. Majd kimen­tem magam a családnál — gondoltam — és elkészítjük egy másik alkalommal. Mert mindig az öregeket váratjuk meg, mert azt hisszük, hogy ők ráérnek, hogy az ő idejük végtelen. Tudat alatt talán én is azt hittem, hogy Fonal­ka bácsi örökké fog élni és egyszer majd csak sort ke­rítünk a beszélgetésre. A té­vedéseink közül utólag az eleve nyilvánvalók fájdítják leginkább a lelket. Az a riport már nem készül el, mert nem készülhet el so­ha. Nem fogom megtudni, ezáltal olvasóim sem immár, hogy egy első világháború­ban bekövetkezett sebesülés következményével, rokkan­tán miként lehetett olyan de­rítsen végigélni ezt a szá­zadot. Hogy lehetett úgy te­kinteni világra, történelemre és emberekre, hogy abból mindig a megbékélés szelíd­sége virágozzék fel végered­ményként. Fonalka bácsi az idén nyá­ron lejelentkezett a volt baj­társak koszorújában az égi regiment szolgálatára. A találkozás örökre oda. Egy be nem váltott ígérettel, egy meg nem valósult jóakarat­tal megint szomorúbb lettem. Mert az életben az a legke­gyetlenebb, hogy a pillana­tok visszahozhatatlanok. És vannak mulasztások, amiket jóvá tenni sem lehet utólag. A z ősz kertek alá surra­nó hűvösei borongássá teszik a hangulatunkat. Ilyenkor nem bocsátjuk meg magunknak még megbocsát­ható vétkeinket sem. Azokat, amik miatt a párás reggelek osztani alig akaró melankó­liája újra és újra megkondít- ja bennünk a lelkiismeret mélyebb tónusú harangocs­káit. Esztendeje is lehet annak, hogy elígérkeztem riportot csinálni Mátészalka talán legidősebb emberével, Fo­nalka Sándor bácsival, akit, ha jól emlékszem kilencven- hetedik születésnapja alkal­mából köszöntöttünk lapunk hasábjain. A hír megfogal­mazása adta az ötletet, hogy alkalomadtán felkeressem családja körében és elbe­szélgessünk három emberöl­tő tanulságairól. Azért, mert ismertem, ahogy ismerte és tisztelte az egész város. Óvatosan lépő, aprócska, kedves alakja na­ponta tűnt fel a főutcán a dolguk után sietők forgata­gában. Ilyenkor tudatosan, de önkéntelenül is vigyázott rá mindenki, felnőtt, gyerek és fiatal egyaránt. Ügy, ahogy magas kort megért öregekre, nagy idők nagy tanúira csak vigyázni lehet. Ahogy rájuk vigyázni illik nekünk, a rohanásainkban érzéketlenné váló utódok­nak. A rohanás, a dolgok és Szabolcsiak erdélyi emlékgyüjtesen Nyíregyháza — A Nyíregy­házi Fegyveres Erők és Testü­letek Nyugdíjas klubja—mint a Bajtársi Egyesületek Orszá­gos Szövetségének egyik tag- szervezete — nemrégiben erdélyi kiránduláson vett részt. Az ott szerzett élményeinket szeretnénk megosztani lapjuk olvasóival. A klub munkatervében több kirándulás között 1993-ban szerepelt egy 3 napos erdélyi kirándulás. Á korábbi években már jártunk Kárpátalján, ellá­togattunk a Vereckei-hágó- hoz, ismerkedtünk Szlovákia magyarlakta vidékeivel, de ilyen szép vidékkel, mint Erdélynek ez a része — amit bejártunk — még nem talál­koztunk. Negyvenhárom fővel indul­tunk el augusztus 6-án a kora reggeli órákban. Csengersimá- nál hagytuk el megyénk és az ország területét. Programunk nagyon zsúfolt volt, így Szat­márnémetit csak autóbuszról néztük végig, a városban egy sétát tévé. A Szilágyságon át Bánfihunyadra érve, a műem­léktemplomban az ott élők helyzetéről és történelmükről hallottunk érdekes tájékoz­tatót, majd Kalotaszeg neveze­tességei fogadtak bennünket. Kolozsváron behatóbban is­merkedtünk a város neveze­tességeivel. A Szamos völgye egyébként is bővelkedik törté­nelmi' nevezetességekben. Láttuk például II. Rákóczi György utolsó csatáinak szín­helyét. Kolozsváron a Mátyás templom, vagy az Állami Ma­gyar Színház, de a kolozsmo­nostori templom is — melyet Koós Károly tervezett — na­gyon meghatott bennünket és azon is elcsodálkoztunk, hogy az a Szamos, amit mi békés­nek láttunk, hogyan tehetett olyan kárt nálunk 1970-ben. A Mezőséget elhagyva, Sütő András, Barcsay Jenő szülő­földjére érkezve ránk estele­dett és a Küküllő völgyében Balavásáron szálltunk meg. Másnap a Székelyföld neve­zetességeivel ismerkedve cso­dálatos látványban volt ré­szünk. Az érdekességet nem csupán a szovátai sós vizű fürdő adta, de a Görgényi-ha- vasokon túl a Gyergyói-hava- sokban található Békás-szoros és annak is a gyöngyszeme, a Gyilkos tó és környéke felejt­hetetlen élmény marad nyug­díjasklubunk minden tagja számára. Útközben megismer­tük a települések történelmi múltját és nevezetességeit. így tudtuk meg, hol van Kiss János altábornagy szülőhelye, Wesselényi hol alapított a szé­kely gyerekek számára in­gyenes iskolát. Csodálatos lát­vány volt a Csíksomlyón a kegytemplom — a híres bú­csújáróhely. Láttuk azokat a csángófalvakat, amelyek ki­maradtak a székely közösség­ből. Mádéfalván szép em­lékhely őrzi az osztrákok által lemészárolt 200 székelyt. Megismertük a Szárhegy vi­dékét, ahol Bethlen Gábor ne­velkedett. A harmadik napot Marosvá­sárhely nevezetességeinek megismerésével kezdtük. A kultúrpalota gazdasága, a me­gyeháza különös szépsége, a Teleki könyvtár vagy a Bolyai múzeum mély emlékeket hagy bennünk. Marosvásárhelyről hazaindulva Nagyváradon em­lékeztünk Ady Endrére, majd ott megpihenve összegeztük élményeinket. Nagyon jó idegenvezetés mellett e rövid úton és idő alatt szinte egész Erdélyt megismertük. E felejt­hetetlen élményhez és a sike­res utazáshoz nagyban hoz­zájárult a nyíregyházi Damja­nich János gépesített lövész- dandár előkészítő törzsének parancsnoka és technikai szol­gálata, valamint a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei rend­őrfőkapitány úr és munkatár­sai, amiért ezúton is köszöne­tét mondunk. Becző Pál nyugállományú őrnagy a klub titkára További emelés Nyíregyháza (KM) — A már jóváhagyott 14 száza­lékon túl további 4 száza­lékos nyugdíjkiegészítésre tett javaslatot múlt heti ülé­sén a nyugdíjbiztosítási ön- kormányzat elnöksége. Az előterjesztést még jóvá kell hagynia az önkormányzat­nak, a végső igen kimondása pedig az Országgyűlés ha­tásköre. Ha zöld utat kap az előter­jesztés, a szeptemberi (tehát a már megemelt) nyugdíj alapján számolják ki a 4 százalékos emelést. A nyug­díjasok kilenc hónapra visz- szamenően, egy összegben és várhatóan novemberben számíthatnak pénzre. Az emelés egyhavi összege nem lehet kevesebb 300 és nem lehet több 1000 forintnál. A legkisebb nyugdíjjal rendel­kezők minimum 2700 forin­tot kapnak és a maximum nem haladhatja meg a 9000 forintot. Az emelést mindig a saját jogon szerzett alap­nyugdíjra kell érteni, tehát az egyéb jogcímen kapott jutta­tásokat, ilyen pl. a cukorbe­tegek kiegészítése is, nem veszik figyelembe. A nyugdíjbiztosítási önkor­mányzat vezetője megerősí­tette, az emeléshez szüksé­ges több mint 10 milliárd fo­rintot mindenképpen előte­remtik. A nyugdíjtörvény ér­telmében a járadékoknak az aktívak átlagbér növekedé­sének arányában kell emelni, s ez az idén, várhatóan 18 százalék. Nyugdíj kedvezménnyel Nyíregyháza (KM) — A korengedményes nyugdíjról legfeljebb öt évvel az öreg­ségi nyugdíjkorhatár előtt (figyelembe véve a korked­vezményes életkort is) álló munkavállaló a munkáltató­val állapodhat meg. További feltétel az, hogy a dolgozó nő legalább 25 év, a dolgozó férfi legalább 30 év előzetesen igazolt szolgálati idővel rendelkezzék. Fontos feltétel az is, hogy a munkáltató vállalja-e a korengedménnyel nyugdíjba menő dolgozójának megál­lapított nyugellátást a Nyug­díjfolyósító Igazgatóságnak előre, az öregségi nyugdíj- korhatár betöltéséig féléven­ként megfizetni. A munka­adót terhelő nyugdíjat az egyéb feltételek fennállásá­val a Foglalkoztatási Alap átvállalhatja. Az öregségi nyugdíjkorha­tár előtt legfeljebb öt évvel korábban igénybe vehető kor- engedményes nyugdíj meg­állapításához szükséges az illetékes megyei nyugdíjbiz­tosítási igazgatási szerv elő­zetes igazolása arról, hogy az előírt szolgálati idővel rendelkezik a kérelmező. Ezt az igényt célszerű a Szol­gálati idő elismerési kérelem nyomtatványon előterjeszte­ni, feltűnően jelezve azt, hogy korengedményes nyug­díj megállapítását kérik. A kirándulás egy nevezetes pillanata a Szent György-szobor előtt Amatőr felvétel Az oldalt összeállította: Kovács Éva ítmrram-n.v.u.q.dí.i.qs.o.kn.q.k __szánitik­Jegyzet _____________________ Jóvátehetetlenül

Next

/
Oldalképek
Tartalom