Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-01 / 203. szám

Tüskés sarok Indítótárcsa körtével Kállai János M ondhatják nekem, hogy a csipkelődések, szurkálódások mit sem ér­nek, mert a kisebb-nagyobb bosszúságok úgyis elkísér­nek bennünket ünnep- és hétköznapjaink során. Nos, azért a helyzet nem ennyire kilátástalan. Vagyis: javul- gatnak, alakulnak a dolgok, akadnak biztató jelek itt is, ott is, csak vegyük észre őket. Még a múlt év nyarán esett meg velem, hogy kellő és idejében érkező informá­ció hiányában benne reked­tem egy vonatszerelvény „lekapcsolt” részében, és mire észbe kaptam, a nekem fontos vagonok tovarobog­tak kitűzött úticélom felé, én pedig helyben maradtam. Bambaságom, figyelmetlen­ségem áldozata lettem, de az igazsághoz tartozik: bizony a kutya se mondta, hogy a vonat kétfelé válik. Se a „hangos", se a kalauz, sen­ki. Pórul járásom miatti írá­sos dobogásomnak — talán kissé elbizakodva így hiszem — mégis lett foganatja. Mert mi történt az idén? A helyzet kísértetiesen hason­ló volt, de a lényeget illetően mégis valami változás tanú­ja lehettem. Debrecen, Deb­recen... Az érkező pesti gyors eleje Nyíregyházára, a maradék Mátészalkára robog majd tovább. Tisztán, érthetően bemondták. Ki-ki dönthetett, hová helyezked­jen. De ha még ez sem lett volna elég, ott állt a vágány mellett az ifjú forgalmista, készségesen eligazítandó a mégis bizonytalankodókat. Akadt is ilyen. Egy tétova, hetvenes-nyolcvanas néni­ké. —Hová szálljak, kedves­kém? — kérdezte középhan- gosan a „palacsintasütőt” a hóna alatt szorongató vasúti embertől. Szavak helyett, ami természetes lett volna, egy energikus fejbillentés formájában érkezett a vá­lasz. Hogy miért? Ne talál­gassák! Az egyenruhás, talpig hi­vatalos személy hatalmas körtét falatozott, és ugyan miért is hagyta volna abba a leves-zamatos gyümölcs majszolását. 6 elvégre a vonatot indítani jött ki a peronra, nem holmi tájékoz­tatókat adni. Persze, és ez éltesse bennünk a reményt: biccentett. Kell ennél több, nem mond ez eleget...? Mindenféle FARMERSZÉPE. így is nevezhetnénk azt a nem ha­gyományos szépségver­senyt, amely az I. Nyíregy­házi Lókötők Country és a Borsodi Sörfesztivál kere­tében lesz szeptember 3-án és 4-én a városi stadion röp- labdacsamokában. NÉPTÁNC A világhírű Kárpátalja Állami Népi Együttes tánc- és énekkara szeptember 2-án, csütör­tökön 19 órától a nyírteleki Szabadidő klub szabadtéri színpadán (rossz idő esetén Gratulálunk iimh a színházteremben) műsort ad. Koreográfus Balogh Klára, Ukrajna kiváló mű­vésze. VÉRADÁS. A megyei Vöröskereszt szervezésében szeptember elsején, szerdán Tunyogmatolcson, valamint Mátészalkán több helyen, például a TUÁSZ-nál, a Füszértnél, a söriparnál, az Afit műszaki állomásán, a léüzemben, a Vegyesipari Kft.-nél, a MEZŐ-TRADE- nél, valamint a Volán-kiren­deltségnél lesz véradás. A közelmúltban ünnepelte házas­ságkötésének SO. J évfor­dulóját Gagyi Lász­lóéi felesége Jakab Anna, Nyíregyhá­za, Ószőlő utca 83. sz. alatti lakosok. Az aranylakodal­mukon gyermekei, menyei, unokái és dédunokája kö­szöntötte. Képünk a jeles családi eseményt örö­kítette meg az utókor szá­mára. Rendezvények m Mozi KRÚDY MOZI: Idétlen időkig. Az előadás kez­dete: 16,18. és 20 óra. BÉKE MOZI: Benny és Joon. Az előadás kezdete: 16,18 és 20 óra. VIDEOMOZI: Apáca­show. Az előadás kezdete: 10, 14, 16 és 18 óra. KABALÁS AUTÓSMOZI: Drágám, a kölyök (marha) nagy lett. Az előadás kez­dete: 20.30 óra. Kiállítások A Nyíregyházi Városi Galéria szeptember 3-áig zárva tart. A Sóstói Múzeumfaluban „Asszony, asszony akarok lenni...” címmel a paraszti- polgári háztartások eszkö­zeiből, berendezéseiből, a háziasszonyok életéről lát­ható kiállítás október 31- éig. A Nyíregyházi Jósa And­rás Múzeumban az állandó kiállítások mellett a Letűnt korok, letűnt jelképek című gyűjtemény és kézimunka­kiállítás tekinthető meg. A vásárosnaményi városi művelődési központban Varga János miskolci fes­tőművész „Tél a nyárban” című kiállítása tekinthető meg szeptember 10-éig. Nyírbátorban, a Báthory István Múzeumban A ba­rokk a magyar népművé­szetben című kiállítás lát­ható. Erdőháton, Nyíren cím­mel vadászati, halászati és turisztikai kiállítás nyílt a Sóstó-erdei Szabadidő Paric- ban. Megtekinthető szep­tember 18-áig. Tiszta magyarsággal beszélni nehéz Kéthetente bogarásszák az elhangzott példamondatokat, javítgatják a rádióból vett szövegeket Balázs Attila felvétele Keresztessy Attila Ófehértó — Az általános magyar beszédkultúra ápo­lására hozta létre Péchy Blanka a Kazinczy-alapít- ványt és a rádió Beszélni ne­héz! műsorát. A nyelvmű­velésnek a rádióba történt „bebocsáttatását” még Ko­dály Zoltán harcolta ki. Összes anyagi javait erre a nemes célra áldozta. Ez lehetővé teszi, hogy a ku­ratórium évente „díjakat” osz- szon ki — 2-3 bemondónak, előadóművésznek —, néhány Beszélni nehéz! körnek pedig jutalmat. Megyénkben több ilyen műhely van már, a legfi­atalabb, az ófehértói gárda (hetedikesekből verbuváltuk) nem egészen egyéves munka után kapta meg most a kitün­tetést, a Kazinczy-jutalmat. Magyartalan beszéd a tévéből Jelenleg mintegy 150 kör működik hazánkban. Somogy- tói Miskolc környékéig, Sop­rontól Hódmezővásárhelyig városokban és egészen apró falvakban is felbuzdultak ál­talános és középiskolások, sőt néhány tanári kar és főiskolá­sok is. Leggyérebben a fővá­rosban alakultak csapatok, és ez sokatmondó tény! Éppen ott működnek körök, ahol tisz­tán beszélik az anyanyelvet, a népnyelv, tájnyelv ölelésének biztonságában: a végeken har­colnak a kis vitézek az ország és a főváros beszédkultúrájá­nak javára. Ófehértóról 300 kilométeres jegyet ad a vasút, amikor felu­tazom a rádióba vagy közön­ségtalálkozóra a mozgalom keretében, miközben a Buda­pesten élő tanárok és diákok néhány megállónyit sem utaz­Beszélni nehéz! nak a bérletükkel az össze­jövetelre. Az ilyen alkalmakon tapasztaljuk nem kis örömmel, hogy a hozzászólók közül még a 15 éves kisdiákok sem ej­tenek nyelvi hibát! Pedig ők is hallgatnak rádiót, néznek té­vét, ahonnan a magyartalan beszéd megannyi szörnyűsége árad naponta. Ezekből mintegy ötszázat gyűjtöttem össze Lőrincze La­jos kívánságára, meg is vitat­tuk a dolgozatot a nyelvi bi­zottságban. A hivatásos té­vébeszélők részére sokszoro­sították, de vajmi kevés ered­ménye lett mindmáig. A körök kéthetente bogarásszák az el­hangzott példamondatokat, ja­vítgatják a rádióból vett szö­vegeket, miközben szembe­sülnek a franciás (előkelő?) szóvégi hangsúlyozással, a tu­lajdonnevek előtti értelmetlen és megalázó névelőhasználat­tal, kényeskedő hanghordo­zással. Tehát vidéken nem azért szükséges és hasznos a nyelv­őri munka, mintha a körzet­vezetőnek kellene helyes ki­ejtésre és hangsúlyozásra taní­tania a köri tagokat — kivétel a néhány idegennyelvi vagy tudományos kifejezés —, ha­nem a közös hibáztatás, ki­javítás révén próbáljuk lelep­lezni a kozmopolita divathó­bort és feltűnni akarás folytán elmagyartalanított beszédstí­lust, amely aztán megjelenik a hírközegekben, hogy országos méretekben romboljon. Országos mé.retű nyelvrombolás Eddig még nem mételyezte meg kimutathatóan ez a rontás a vidéket, de vajon meddig tudjuk tartani a frontot, őrizni Arany János nyelvét? Már két tanítványomat kellett figyel­meztetni, mert olykor eggyen- lőt mondták akaratlanul (sokat nézik a tévét), a felnőttek azonban még biztos alapon állnak a tévékorszakban. A vérünkben lévő tájnyelv adja a biztonságot ősidők óta. Sajnos, a hivatásos beszé­lőkről megállapíthatjuk (mert naponta tapasztaljuk), hogy legtöbbüknek fogalmuk sincs arról, hogy mikor kell rövid, s mikor hosszú gy-t ejteni. Hi­szen ilyeneket kell elvisel­nünk: eggyenlőre, eggyenleg, eggyenlet stb., nem is szólva a többiről (kőrút, körözés, ova- tossan, önnálló, természetes­sen, lőte, szőtünk stb. stb.) Jóllehet a megfellebbezhe­tetlen szabályok írásba vannak lefektetve — a nyelművelő Kézikönyvben is olvashatjuk valamennyit —, mégis már az ezen szabályokat jól ismerő nyelvészek egy része is átvette a hibákat. Még azt is, amire a műsor hívta fel a figyelmün­ket: a hátravetett igekötő ta­pad, azaz nem lehet hangsú­lyos, mégis erős nyomatékkai ejtik a fővárosban (pl. hogy úgy fejezzem ki magam — a ki főhangsúllyal hallható!) —- köri műhelymunkánkból idéz­hetem, hogy megfigyelhető az 50 éves filmekben is ez a je­lenség, amelyik színész nem esett ebbe a hibába, az vidéki volt. Kutatható nyelvi dokumentumok Tudatában vagyunk annak (elsősorban a körvezetők), hogy az egészséges hazafiság, nemzeti öntudat formálója el­sősorban az anyanyelv ápolása és helyes gyakorlása, márcsak azért is, mert pl. a történelem tantárggyal nem egész napon át foglalkoznak a tanulók, a nyelvvel azonban igen. A körök teljes levelezését Péchy Blanka akaratából az MTA könyvtári levéltára őrzi az utókor számára. A me­gyénkben levelek ie ott pihen. nek, s talán egyszer hasznuk lesz, ha egy-egy kutató egy­beveti e dokumentumokat a majdani nyelvhasználattal... Egyelőre teszik a dolgukat a végvárak kis harcosai. Amíg tehetik. Kincskereső őszi játék Nyíregyháza (KM) — A Nyírségi ősz keretében újra jelentkezünk Kincskereső já­tékunkkal. Szerdán, csütörtö­kön, pénteken a Kelet-Ma- gyarország hasábjain fotókat közlünk Nyíregyháza egy-egy pontjáról, melyek játékunk helyszínei is egyben. A fotók — mint látják — okoznak né­mi fejtörést. A három fotót kérjük vágják ki, és ha játszani akarnak, ezekkel jelentkezzenek szom­baton reggel 9 órakor a mű­velődési központ északi lép­csőjénél. A játékról bővebben szombaton, a rajtnál. Kőszegremetén Széchenyivel Nyíregyháza (KM — N. I. A.) — A hagyományok legtöbbször az „ölünkbe” hull­nak. Kevesen mondhatják magukról, hogy segítették va­lami újnak a kialakulását. Közéjük tartozik a Széchenyi István Közgazdasági Szak- középiskolában Filetóth Ist­ván. Évek óta szervezi a névadó­val kapcsolatos versenyeket, rendezvényeket. De leginkább arra törekszik, hogy az iskola tanulói minél nagyobb lét­számban felkerekedjenek, és bejárják azokat a helyeket, ahol a nagy gondolkodó, poli­tikus valaha megfordult. Sőt, oda is eljutnak, ahol sohasem járt, mégis elevenen él az ott lakók emlékezetében! így történt ez az idén nyáron Koszorúzás és megem­lékezés Amatőr felvétel is, amikor tizenhármán kerék­párra ültek, hogy Kőszegre­metére menjenek, ahol még 1861-ben — egy évvel Szé­chenyi halála után — emlék­művet emeltek a helybeliek. Valami csoda folytán még a Ceausescu-rezsim alatt is megmaradt, nem volt szem előtt. A kis települést alig hét- százan lakják, talán ezért is nagy szerettei fogadták az ér­kezőket. A diákcsapat és tanár kí­sérőik a hat nap alatt összesen 430 kilométert tettek meg, de útközben minden nevezetes helyet megnéztek Nagykállón, Nyírbátoron, Ököritófiilpösön át Kohóig. Széchenyi szelle­mében éltek, akkor is, ha nem gondoltak rá: “...hazát nem al­kot holt föld, hanem élő em­ber.” Sok jó ismerőst, barátot sze­reztek. Volt olyan település, ahol a tiszteletükre bált ren­deztek. Nyírségi Bősz Nyíregyháza (KM) — Nyírségi Bősz címmel al­ternatív napokat tartanak szeptember 3—5-ig a Sóstó­erdei Szabadidő Parkban. Erre a három napra ismét kitárulnak a park kapui a sátorozók előtt, hiszen a rendezvény bentlakásos. Pénteken kora délutánig érdemes megérkezni és le­telepedni, mert este hatkor már kezdődnek a koncer­tek, fellép: a Metanoia, ef Zámbó Happy, az Aszalt Mezők, a Wesminster Apu, a Kortársak és az Unfitass. Másnap lesz Performance, filmvetítések (többek kö­zött a Csapd le csacsi, a He­tedik pecsét), s hattól vasár­nap hajnalig ismét kon­certek. A fellépők: AMD, Ápolók, Flash Back, Dead band, Kampec Dolores, Leukémia, Öregek otthona. .......................■ ......... ""p Ügyeletek Sürgős esetekben Nyír­egyházán a Szent István út 16. szám alatt látják el a betegeket este héttől reggel hét óráig. Nyíregyházán az .ügyele­tes gyógyszertár este fél ki­lenctől reggé! nyolc óráig kereshető fel a Szent István út 61. szám alatt. ^ _ - ­... ■ , ■ . , ■ , ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom