Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-04 / 180. szám
1993. augusztus 4., szerda HAZAI HOL-MI Küldöttek a Kárpát-medencéből A fiatalok számára lehetőséget kell teremteni a másság megismerésére, elfogadására Már negyedik alkalommal szervezzük meg Tiszadobon augusztus első hetében ezt a találkozót a határon túli fiatalok számára. Keresztyén alapon, de kizárólag ökumenikus megközelítésben hívjuk a fiatalok; illetve ezt a szempontot érvényesítjük a témák kiválasztásánál és feldolgozásánál, az előadók felkérésénél. A helyszín kiválasztásakor két szempontot vettünk figyelembe. Egyfelől az ifjúsági turizmus számára megfelelő színvonalat (sport, szabad idő stb.), másfelől a viszonylagos elzártságot, hogy a fiatalok könnyebben találják meg a közös hangot (különböző háttérből érkeznek: nemzeti és vallási kisebbség, kulturális különbségek stb.) Az elmúlt három tábor tapasztalata azt mutatja, hogy a tiszadobi And- rássy kastély és környezete a fent megfogalmazott két szempontnak megfelel. A tábor célja a különböző felekezetű és nemzetiségű fiatalok számára lehetőséget teremteni a másság megismerésére, elfogadására. Két éve indítottuk el, hogy ne csak és kizárólag magyar fiatalok jöjjenek, hanem a Kárpát-medencében élő népek fiatal küldötteit is várjuk. Különösen alkalmasnak bizonyult az, hogy a különböző kultúrájú fiatalokat azonos, kreativitást fejlesztő csoportba hívtuk meg dolgozni. Az egy hétig tartó tábort úgy szervezzük meg, hogy egyúttal a 15-23 év közötti fiatalok kreativitását is fejlesz- szük. Minden tábor számára úgy választjuk ki a bibliai történeteket és személyeket, hogy lehetőség szerint több művészeti ágat is feldolgozhassunk. Ebben az évben Jónás könyve a témánk. A napi történetről maximum 30 perces, szakmai (teológiai) előadás hangzik el. Ezt követően a munkacsoportok a saját eszközeikkel feldolgozzák a témát, majd este bemutatják egymásnak az eredményt. Ennek következtében többek között elérjük azt, hogy a tábor résztvevői megtanulják a Biblia sokoldalú megközelítésének módját, a szinopszisteremtés készségét. „Öngerjesztővé” lesz a tábor, hiszen az alkotás színvonala visszahat az egész közösségre. A közös alkotás elősegíti a kapcsolatteremtést. A csoport tagjai kipróbálhatják képességüket, megízlelhetik az alkotás örömét, személyiségük gazdagodására. „Rákényszerülnek”, hogy a hallott bibliai, teológiai igazságot az adott munkacsoport szakmai szempontjaival ütközessék. Ezzel egészséges kritikai funkció épül be egyéniségükbe, hitükbe, és lesz személyiségük integráns része. Ebben az évben a tervek szerint a következő munka- csoportokban tevékenykedhetnek; színész (pantomim); kézműves (textilfestés, linómetszés); zenei (énekkar); bibliodráma; liturgikus, irodalmi; hagyományos beszélgetős, népzenei, videós. A csoportokat hazai és külföldi szakemberek irányítják. Összegezve a tábor célja a következő: találkozási lehetőséget adni a különböző kultúrájú, hitű fiatalok számára; a pluralizmus, az ökumenizmus megélése a tolerancia jegyében; a kreativitás fejlesztése. A tábor a következő egyházak segítségével jött létre: Görög Katolikus Egyház Nyíregyháza, Római Katolikus Esperesi Hivatal Eger, Evangélikus Egyház Nyíregyháza, Református Egyház, Unitáriátus Egyház Budapest, Orthodox Egyház Nyíregyháza, valamint támogatja a nyíregyházi önkormányzat, a Soros Alapítvány Budapest és az Ónix Kft. Budapest. Laborczi Géza országgyűlési képviselő SZDSZ evangélikus lelkész, táborvezető A szárszói konferencia elé Tizenhét éves diákként más izgalommal, várakozással és reménységgel mentem Az idén augusztusban a népi politizálás esélyein gondolkodó elmék Balatonszárszón gyűlnek egybe, hogy közösen töprengjenek a magyarság sorskérdésein. Fél évszázada rendeztek már egy ilyen nagyszabású konferenciát a Balaton partján, alábbi írásunk szerzője az akkori eseményeket eleveníti fel. Gyorsan tovatűnt, mintha repülne ötven esztendő a híresség vált szárszói konferencia óta. Édesapám nem akart elengedni, féltett minden politikai elkötelezettségtől. Fenyegetett azzal, hogy nem ad útiköltséget. Vállaltam, hogy kerékpárral nekivágok az úrnak, hiszen a nagy írók, Veres Péter, Szabó Pál és társaik is azzal közlekedtek többnyire. Nagy- kállóban Kovái Lőrinc földrajz-történelem tanárunk felkeltette, — de írhatnám azt is, hogy felizzította — érdeklődésünket a korunkat meghatározó társadalmi változások iránt. Az 1942. évben is ott voltam Szárszón az augusztusi konferencián. Az SDG (Soli Deo Gloria) diákifjúsági vallásos egyesület az egyéni üdvösség és tökéletesedés kérdésein túl vállalta a közösség, a nemzet, a társadalom égető problémáinak kutatását, vitatását. Kerék Mihály: Földkérdés című írása és előadása ugyanúgy beletartozott a tematikába, mint Jú- dás apostol közönséges levele 3. versében irt felszólítása a „közös üdvösség felől”, amire nyomatékosan int. Tízholdas üdülőtelepe volt ott az egyesületünknek, közvetlenül a Balaton partján. Pest után a vonaton összeverődtek az egy helyre tartók. Egy lány volt köztünk Beregszászról Bajó Mária, később népi kollégista, az ellenállás hőse. A sátortársak közül két névre emlékszem. Baranyi Tibor, az Orosról Pestre került szabómester fia, 45 után szociáldemokrata országgyűlési képviselő lett. Karabélyos Ede Franciaországban él, mint nyugdíjas idegenlégiós őrmester. Beregsurányi kisgazdalegényekre emlékszem még, őket is megritkította a ma- lenkij robot. Kodolányi János író mondta a nyitó előadást. A sajtó, a propaganda hatásáról, hatalmáról elmélkedett. Karácsony Sándor a gyarmatosítók gondolkodási struktúráját figurázta ki nagy közderültség közepette. Balogh Edgár nem jöhetett el, mert katona volt, levelet írt. Hihetetlenül boldoggá tett, hogy Nagy István, a kolozsvári munkásíró leállt velünk fotballozni. A Szomszédság nevében, és az Oltyánok unokái című regényeit már olvastam, őt tartottuk a jövő legnagyobb magyar regényírójának. Alcik ott voltak, abban a meggyőződésben voltak egyek, hogy Hitler elvesztette a háborút. Hadserege megkezdte a Berlinig tartó visszavonulását, és Bénító Mussolini is megbukott. Sajnos, az egységes felismerésből nem született egységes elhatározás cselekvésre, döntésre, akarásra. Augusztus utolsó hetében Balatonszemesen, a volt KISZ-táborban lesz a jubileumi emléktábor. Száz magyar jön Amerikából. Ott lesz mindenki, akit érdekel a magyar társadalom gondja, reménye. Ehhez a találkozóhoz képest Monor és Lakitelek malomaljai falugyűlés, kupaktanács volt. Sok víz lefolyt ötven év alatt a Zalán, a Sión. Sok víz elpárolgott a Velencei-tóból és a széles Balaton vízéből. A változások tényeit, erőit, okait felsorolni nem tartom szükségesnek. Csak vajon az „egyet- nemérteni” tudás átka marad örök jellemző magyar sajátosság? Karácsony Sándor profesz szórnak volt egy kedvenc gondolata, szívesen ismételte. Nem szó szerint, de értelem szerint ez: a magyar nemzet életében István király döntése volt a karácsony. A reformáció, a Biblia lefordítása a húsvét. Várjuk a pünkösdöt, mikor a magyarok egy akarattal lesznek együtt, egy nyelvet beszélnek. Egyező hitre jutnak és Isten szelleme legyőzi át- kos, pártos, rossz természetüket. Tizenhét éves diákként más izgalommal, várakozással és reménységgel mentem Szárszóra, mint hatvanhét éves nyugdíjasként. Más volt az az érzelmi töltés, de nem meny- nyiségileg. Kijelentés forrása volt minden előadó és hozzászóló. Éreztük, hogy szeretnek bennünket, és mi is szerettük őket. Niemöller Márton német püspök mondta, hogy ma Európában a nemzedékek között teremtődött ellentét áthidalhatatlan. Ezt a szakadékot kellene áthidalni. Ez a mi dolgunk és nem is kevés. Múlton merengő, csak emlékezni szeretők futurológiái kérdések, prognosztikai feladatok megoldására nem alkalmasak. Nem azért megyek el Szár- szóra-Szemesre, hogy egy vén nosztalgiázóval több legyen ott, hanem mert kíváncsi vagyok arra, mit akarnak a mai fiatalok. Horváth Lajos református lelkipásztor Gávavencsellő Gyerekek Balázs Attila felvétele Jólesik pár korty Mán László felvétele Nyílt levél Dr. Kőrössi Imre és Király Zoltán Képviselő Uraknak a NYIDOFER RT. privatizációval kapcsolatban megjelent interpellációjukra. Tisztelt Képviselő Urak! Mint a Dohánytermelők Szövetségének az elnöke a dohánytermelők meghatalmazása alapján figyelemmel kísérem a NYIDOFER RT. privatizációjával összefüggő fejleményeket. Ezzel kapcsolatban az első levelet a privatizációval kapcsolatban megküldtem 1991 év végén dr. Kupa Mihály akkori pénzügyminiszter úrnak, melyre megnyugtató választ kaptam arra vonatkozóan, hogy nem lesz termelést akadályozó tényező és a több mint 10 000 ember megélhetését szűkítő követelménye annak ha a NYIDOFER RT. tulajdonlásában változás következik be. Idézem dr. Kupa Mihály hozzám küldött válaszának egy részét. „Megjegyzem, hogy a külföldi partnerek elkötelezték magukat a hazai alapanyag felhasználására, a dohánytermesztés fejlesztésére, korszerűsítésére.” Mi dohánytermelők a Miniszter Úr válaszától függetlenül figyelemmel kísértük a privatizáció folyamatát és a magántulajdonosítás elhúzódása miatt már 2 levélben kértem az Állami Vagyonügynökség szakmai igazgatóját, hogy a Vagyonügynökség döntése ne csak a NYIDOFER RT. jövőbeni műszaki fejlesztését és az ott élő emberek életének még jobbá tételét szolgálja, hanem ezzel egyidőben a nyírségi dohánytermelő emberek megélhetési biztonságát is. Információm szerint a Vagyonügynökség Igazgató Tanácsa nem ideológiára alapozott politikai döntést hozott, hanem ésszerű gazdaságpolitikai döntést. Ezért nem értjük az Igazgató Tanács döntése utáni szerződés aláírásának elhúzódását. Nyírbátorban ez év júliusában a termelőkkel találkozott a Vagyonügynökség Igazgató Tanácsának Elnöke dr. Pongrácz Tibor, valamint a Vagyonügynökség Szakmai Igazgatója dr. Vas Mária. Az Államtitkár Úr dr. Pongrácz Tibor egyértelműsítette, hogy ők elsődlegesen a térségben élő dohánytermelők megélhetését biztosító döntést hoztak, mely támogatja a térség dohánytermesztés fejlesztését és ennek következménye, hogy a térségben lesz egy életképes eredményesen gazdálkodó Dohányfermentáló Vállalat. Mi termelők a dr. Vas Mária szakmai igazgató asz- szonyhoz küldött levelünkben egyetlen egy alkalommal nem határoztuk meg a leendő tulajdonost, csak azt kértük, hogy a szakmát jól ismerő, megfelelő pénzügyi háttérrel rendelkező tulajdonos szerezze meg a jogot a Dohányfermentáló Rt. vásárlásához. Tisztelt Képviselő Urak! Sajnálatosan állapítom meg, hogy az Országunk Házában a valós tényéktől eltérő információval interpelláltak az illetékes miniszter úrhoz. Engedjék meg, hogy megkérdezzem, kinek a nevében tették ezt? Legjobb tudomásom szerint dr. Kőrössi Imre az Agrárkamara Országos Elnöke. Az interpellációja elkészítése előtt elvártam volna a képviselő úrtól, hogy jelenleg még az Agrárkamara keretében működő Dohány- termelői Tagozat véleményét kikérje. Interpellációjukban nem valós tényeket közöltek, amikor a Király Zoltán képviselő úr úgy tájékoztatta a Tisztelt Házat, hogy egy KOTEX nevezetű KFT. egy milliárd forint készpénzért tett ajánlatot a NYIDOFER RT. megvásárlására. Remélem tudja Király Zoltán úr, hogy különbség van a készpénz és az egzisztencia hitel között. Ugyanis információm szerint ez a KOTEX nevezetű Kft. döntően hitelből akarta megvásárolni a NYIDOFER RT.-t, úgy, hogy a hitel fedezete az általa megvásárolt vállalat vagyona lett volna. Kérdezem a Tisztelt interpelláló Képviselő Uraktól, ismerik-e a dohánytermelők jelenlegi műszaki ellátottságát és hogy a termelők ha a piaci versenyben helyt akarnak állni, a hitellel leterhelt KOTEX Kft. hogyan tudná azokat a garanciákat biztosítani, ami elősegíti a dohánytermelés műszaki fejlesztését? Legjobb tudomásom szerint a magántulajdonlási jogot megszerzett Universal Leaf Tobacco olyan garanciákat adott az Állami Vagyonügynökség felé, mely biztosítja a magyarországi minőségi Virginia dohány- termelést és ennek felfejlesztését, és ezen keresztül a térségben élő emberek élet- lehetőségének bővítését. Engedjék meg, hogy hivatkozzak dr. Hasznos Miklós Kereszténydemokrata Néppárt alelnökének Új Magyarországban megjelent nyilatkozatára: Egy döntést általában azoknak áll érdekében megakadályozni, akiknek valami félni vagy félteni valójuk van. Úgy érzem, a dohány- termelőknek van a NYIDOFER RT. magántulajdonlását illetően félteni valójuk, ezért javaslom a képviselő uraknak, hogy a beterjesztett interpellációjukat vonják vissza. Semsey András Dohánytermék Tanács elnöke
