Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-04 / 180. szám

1993. augusztus 4., szerda HAZAI HOL-MI Küldöttek a Kárpát-medencéből A fiatalok számára lehetőséget kell teremteni a másság megismerésére, elfogadására Már negyedik alkalommal szervezzük meg Tiszadobon augusztus első hetében ezt a találkozót a határon túli fia­talok számára. Keresztyén ala­pon, de kizárólag ökumenikus megközelítésben hívjuk a fia­talok; illetve ezt a szempontot érvényesítjük a témák kivá­lasztásánál és feldolgozásánál, az előadók felkérésénél. A helyszín kiválasztásakor két szempontot vettünk fi­gyelembe. Egyfelől az ifjúsági turizmus számára megfelelő színvonalat (sport, szabad idő stb.), másfelől a viszonylagos elzártságot, hogy a fiatalok könnyebben találják meg a közös hangot (különböző hát­térből érkeznek: nemzeti és vallási kisebbség, kulturális különbségek stb.) Az elmúlt három tábor tapasztalata azt mutatja, hogy a tiszadobi And- rássy kastély és környezete a fent megfogalmazott két szempontnak megfelel. A tábor célja a különböző felekezetű és nemzetiségű fia­talok számára lehetőséget te­remteni a másság megisme­résére, elfogadására. Két éve indítottuk el, hogy ne csak és kizárólag magyar fiatalok jöj­jenek, hanem a Kárpát-meden­cében élő népek fiatal küldöt­teit is várjuk. Különösen alkal­masnak bizonyult az, hogy a különböző kultúrájú fiatalokat azonos, kreativitást fejlesztő csoportba hívtuk meg dolgoz­ni. Az egy hétig tartó tábort úgy szervezzük meg, hogy egyúttal a 15-23 év közötti fi­atalok kreativitását is fejlesz- szük. Minden tábor számára úgy választjuk ki a bibliai tör­téneteket és személyeket, hogy lehetőség szerint több művészeti ágat is feldolgoz­hassunk. Ebben az évben Jó­nás könyve a témánk. A napi történetről maximum 30 per­ces, szakmai (teológiai) elő­adás hangzik el. Ezt követően a munkacsoportok a saját esz­közeikkel feldolgozzák a témát, majd este bemutatják egymásnak az eredményt. En­nek következtében többek kö­zött elérjük azt, hogy a tábor résztvevői megtanulják a Bib­lia sokoldalú megközelítésé­nek módját, a szinopsziste­remtés készségét. „Öngerjesztővé” lesz a tá­bor, hiszen az alkotás színvo­nala visszahat az egész közös­ségre. A közös alkotás előse­gíti a kapcsolatteremtést. A csoport tagjai kipróbálhatják képességüket, megízlelhetik az alkotás örömét, személyi­ségük gazdagodására. „Rá­kényszerülnek”, hogy a hallott bibliai, teológiai igazságot az adott munkacsoport szakmai szempontjaival ütközessék. Ezzel egészséges kritikai funkció épül be egyénisé­gükbe, hitükbe, és lesz szemé­lyiségük integráns része. Ebben az évben a tervek szerint a következő munka- csoportokban tevékenyked­hetnek; színész (pantomim); kézműves (textilfestés, linó­metszés); zenei (énekkar); bibliodráma; liturgikus, iro­dalmi; hagyományos beszél­getős, népzenei, videós. A csoportokat hazai és külföldi szakemberek irányítják. Összegezve a tábor célja a következő: találkozási lehető­séget adni a különböző kultú­rájú, hitű fiatalok számára; a pluralizmus, az ökumenizmus megélése a tolerancia jegyé­ben; a kreativitás fejlesztése. A tábor a következő egy­házak segítségével jött létre: Görög Katolikus Egyház Nyíregyháza, Római Kato­likus Esperesi Hivatal Eger, Evangélikus Egyház Nyíregy­háza, Református Egyház, Unitáriátus Egyház Budapest, Orthodox Egyház Nyíregy­háza, valamint támogatja a nyíregyházi önkormányzat, a Soros Alapítvány Budapest és az Ónix Kft. Budapest. Laborczi Géza országgyűlési képviselő SZDSZ evangélikus lelkész, táborvezető A szárszói konferencia elé Tizenhét éves diákként más izgalommal, várakozással és reménységgel mentem Az idén augusztusban a népi politizálás esélyein gon­dolkodó elmék Balatonszár­szón gyűlnek egybe, hogy közösen töprengjenek a ma­gyarság sorskérdésein. Fél évszázada rendeztek már egy ilyen nagyszabású kon­ferenciát a Balaton partján, alábbi írásunk szerzője az akkori eseményeket eleveníti fel. Gyorsan tovatűnt, mintha repülne ötven esztendő a hí­resség vált szárszói konferencia óta. Édesapám nem akart elen­gedni, féltett minden politikai elkötelezettségtől. Fenyegetett azzal, hogy nem ad útikölt­séget. Vállaltam, hogy kerék­párral nekivágok az úrnak, hi­szen a nagy írók, Veres Péter, Szabó Pál és társaik is azzal közlekedtek többnyire. Nagy- kállóban Kovái Lőrinc föld­rajz-történelem tanárunk fel­keltette, — de írhatnám azt is, hogy felizzította — érdeklő­désünket a korunkat megha­tározó társadalmi változások iránt. Az 1942. évben is ott voltam Szárszón az augusztusi kon­ferencián. Az SDG (Soli Deo Gloria) diákifjúsági vallásos egyesület az egyéni üdvösség és tökéletesedés kérdésein túl vállalta a közösség, a nemzet, a társadalom égető problémái­nak kutatását, vitatását. Kerék Mihály: Földkérdés című írása és előadása ugyanúgy beletar­tozott a tematikába, mint Jú- dás apostol közönséges levele 3. versében irt felszólítása a „közös üdvösség felől”, amire nyomatékosan int. Tízholdas üdülőtelepe volt ott az egyesületünknek, köz­vetlenül a Balaton partján. Pest után a vonaton összeve­rődtek az egy helyre tartók. Egy lány volt köztünk Be­regszászról Bajó Mária, ké­sőbb népi kollégista, az ellen­állás hőse. A sátortársak közül két névre emlékszem. Baranyi Tibor, az Orosról Pestre került szabómester fia, 45 után szo­ciáldemokrata országgyűlési képviselő lett. Karabélyos Ede Franciaországban él, mint nyugdíjas idegenlégiós őrmes­ter. Beregsurányi kisgazda­legényekre emlékszem még, őket is megritkította a ma- lenkij robot. Kodolányi János író mondta a nyitó előadást. A sajtó, a propaganda hatásáról, hatal­máról elmélkedett. Karácsony Sándor a gyarmatosítók gon­dolkodási struktúráját figuráz­ta ki nagy közderültség kö­zepette. Balogh Edgár nem jöhetett el, mert katona volt, levelet írt. Hihetetlenül bol­doggá tett, hogy Nagy István, a kolozsvári munkásíró leállt velünk fotballozni. A Szom­szédság nevében, és az Oltyá­nok unokái című regényeit már olvastam, őt tartottuk a jövő legnagyobb magyar re­gényírójának. Alcik ott voltak, abban a meggyőződésben voltak egyek, hogy Hitler elvesztette a háborút. Hadserege meg­kezdte a Berlinig tartó vissza­vonulását, és Bénító Mussoli­ni is megbukott. Sajnos, az egységes felismerésből nem született egységes elhatározás cselekvésre, döntésre, akarás­ra. Augusztus utolsó hetében Balatonszemesen, a volt KISZ-táborban lesz a jubileu­mi emléktábor. Száz magyar jön Amerikából. Ott lesz min­denki, akit érdekel a magyar társadalom gondja, reménye. Ehhez a találkozóhoz képest Monor és Lakitelek malomal­jai falugyűlés, kupaktanács volt. Sok víz lefolyt ötven év alatt a Zalán, a Sión. Sok víz elpá­rolgott a Velencei-tóból és a széles Balaton vízéből. A vál­tozások tényeit, erőit, okait felsorolni nem tartom szüksé­gesnek. Csak vajon az „egyet- nemérteni” tudás átka marad örök jellemző magyar sajá­tosság? Karácsony Sándor profesz szórnak volt egy kedvenc gon­dolata, szívesen ismételte. Nem szó szerint, de értelem szerint ez: a magyar nemzet életében István király döntése volt a karácsony. A reformá­ció, a Biblia lefordítása a húsvét. Várjuk a pünkösdöt, mikor a magyarok egy akarat­tal lesznek együtt, egy nyelvet beszélnek. Egyező hitre jutnak és Isten szelleme legyőzi át- kos, pártos, rossz természe­tüket. Tizenhét éves diákként más izgalommal, várakozással és reménységgel mentem Szár­szóra, mint hatvanhét éves nyugdíjasként. Más volt az az érzelmi töltés, de nem meny- nyiségileg. Kijelentés forrása volt minden előadó és hoz­zászóló. Éreztük, hogy sze­retnek bennünket, és mi is sze­rettük őket. Niemöller Márton német püspök mondta, hogy ma Európában a nemzedékek között teremtődött ellentét át­hidalhatatlan. Ezt a szakadé­kot kellene áthidalni. Ez a mi dolgunk és nem is kevés. Múl­ton merengő, csak emlékezni szeretők futurológiái kérdé­sek, prognosztikai feladatok megoldására nem alkalmasak. Nem azért megyek el Szár- szóra-Szemesre, hogy egy vén nosztalgiázóval több legyen ott, hanem mert kíváncsi va­gyok arra, mit akarnak a mai fiatalok. Horváth Lajos református lelkipásztor Gávavencsellő Gyerekek Balázs Attila felvétele Jólesik pár korty Mán László felvétele Nyílt levél Dr. Kőrössi Imre és Király Zoltán Képviselő Uraknak a NYIDOFER RT. privatizá­cióval kapcsolatban megje­lent interpellációjukra. Tisztelt Képviselő Urak! Mint a Dohánytermelők Szövetségének az elnöke a dohánytermelők meghatal­mazása alapján figyelemmel kísérem a NYIDOFER RT. privatizációjával összefüggő fejleményeket. Ezzel kapcsolatban az első levelet a privatizációval kapcsolatban megküldtem 1991 év végén dr. Kupa Mi­hály akkori pénzügyminisz­ter úrnak, melyre megnyug­tató választ kaptam arra vo­natkozóan, hogy nem lesz termelést akadályozó ténye­ző és a több mint 10 000 em­ber megélhetését szűkítő kö­vetelménye annak ha a NYIDOFER RT. tulajdonlá­sában változás következik be. Idézem dr. Kupa Mihály hozzám küldött válaszának egy részét. „Megjegyzem, hogy a külföldi partnerek elkötelezték magukat a ha­zai alapanyag felhasználásá­ra, a dohánytermesztés fej­lesztésére, korszerűsítésé­re.” Mi dohánytermelők a Mi­niszter Úr válaszától függet­lenül figyelemmel kísértük a privatizáció folyamatát és a magántulajdonosítás elhú­zódása miatt már 2 levélben kértem az Állami Vagyon­ügynökség szakmai igazga­tóját, hogy a Vagyonügy­nökség döntése ne csak a NYIDOFER RT. jövőbeni műszaki fejlesztését és az ott élő emberek életének még jobbá tételét szolgálja, ha­nem ezzel egyidőben a nyír­ségi dohánytermelő embe­rek megélhetési biztonságát is. Információm szerint a Va­gyonügynökség Igazgató Tanácsa nem ideológiára alapozott politikai döntést hozott, hanem ésszerű gaz­daságpolitikai döntést. Ezért nem értjük az Igazgató Ta­nács döntése utáni szerződés aláírásának elhúzódását. Nyírbátorban ez év júliu­sában a termelőkkel találko­zott a Vagyonügynökség Igazgató Tanácsának Elnöke dr. Pongrácz Tibor, valamint a Vagyonügynökség Szak­mai Igazgatója dr. Vas Má­ria. Az Államtitkár Úr dr. Pongrácz Tibor egyértelmű­sítette, hogy ők elsődlegesen a térségben élő dohányter­melők megélhetését biz­tosító döntést hoztak, mely támogatja a térség dohány­termesztés fejlesztését és en­nek következménye, hogy a térségben lesz egy életképes eredményesen gazdálkodó Dohányfermentáló Vállalat. Mi termelők a dr. Vas Mária szakmai igazgató asz- szonyhoz küldött levelünk­ben egyetlen egy alkalom­mal nem határoztuk meg a leendő tulajdonost, csak azt kértük, hogy a szakmát jól ismerő, megfelelő pénzügyi háttérrel rendelkező tulajdo­nos szerezze meg a jogot a Dohányfermentáló Rt. vá­sárlásához. Tisztelt Képviselő Urak! Sajnálatosan állapítom meg, hogy az Országunk Házában a valós tényéktől eltérő információval inter­pelláltak az illetékes minisz­ter úrhoz. Engedjék meg, hogy megkérdezzem, kinek a nevében tették ezt? Legjobb tudomásom sze­rint dr. Kőrössi Imre az Ag­rárkamara Országos Elnöke. Az interpellációja elkészí­tése előtt elvártam volna a képviselő úrtól, hogy jelen­leg még az Agrárkamara keretében működő Dohány- termelői Tagozat vélemé­nyét kikérje. Interpellációjukban nem valós tényeket közöltek, amikor a Király Zoltán kép­viselő úr úgy tájékoztatta a Tisztelt Házat, hogy egy KOTEX nevezetű KFT. egy milliárd forint készpénzért tett ajánlatot a NYIDOFER RT. megvásárlására. Remélem tudja Király Zoltán úr, hogy különbség van a készpénz és az egzisz­tencia hitel között. Ugyanis információm szerint ez a KOTEX nevezetű Kft. dön­tően hitelből akarta megvá­sárolni a NYIDOFER RT.-t, úgy, hogy a hitel fedezete az általa megvásárolt vállalat vagyona lett volna. Kérdezem a Tisztelt inter­pelláló Képviselő Uraktól, ismerik-e a dohánytermelők jelenlegi műszaki ellátott­ságát és hogy a termelők ha a piaci versenyben helyt akarnak állni, a hitellel leter­helt KOTEX Kft. hogyan tudná azokat a garanciákat biztosítani, ami elősegíti a dohánytermelés műszaki fejlesztését? Legjobb tudomásom sze­rint a magántulajdonlási jo­got megszerzett Universal Leaf Tobacco olyan garan­ciákat adott az Állami Va­gyonügynökség felé, mely biztosítja a magyarországi minőségi Virginia dohány- termelést és ennek felfej­lesztését, és ezen keresztül a térségben élő emberek élet- lehetőségének bővítését. Engedjék meg, hogy hi­vatkozzak dr. Hasznos Mik­lós Kereszténydemokrata Néppárt alelnökének Új Ma­gyarországban megjelent nyilatkozatára: Egy döntést általában azoknak áll érdekében meg­akadályozni, akiknek valami félni vagy félteni valójuk van. Úgy érzem, a dohány- termelőknek van a NYI­DOFER RT. magántulaj­donlását illetően félteni va­lójuk, ezért javaslom a képviselő uraknak, hogy a beterjesztett interpellációju­kat vonják vissza. Semsey András Dohánytermék Tanács elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom