Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-28 / 200. szám

1993. augusztus 28., szombat HATTER Telefon minden második házban Eredményes volt a jánkmajtisi kísérlet • Gáz- és a telefonvezeték közös árokban Kapcsolat a külvilággal A szerző felvétele Molnár Károly Jánkmajtis (KM) — Bete- metetlen árkok várják a me­gye több településén, hogy a telefonkábel a gázvezeték mellé kerüljön. Jánkmajti- son 1993. augusztus 19-én betemették már, s az utolsó egyengetések is megtörtén­tek, így lehetővé vált, hogy a tervek szerint szeptember 30-ig minden telefonigénylőt bekössenek a hálózatba. Itt 16 ezer forintba kerül egy te­lefon, Fehérgyarmaton negyvenezer az ára. E mér­földkőnek számító dátumig azonban sok mindennek kel­lett történnie. Cséke László polgármester megelégedetten köszönthette Jánkmajtison mindazokat, akik azért jöttek, hogy tájéko­zódjanak az Asszociált Köz­műhálózatok Telepítését Ko­ordináló Kft. tevékenységéről. A gázzal (szennyvízzel) együtt elhelyezhető közműhá­lózat telepítésének koordinálá­sára 1992. augusztus 10-én alakult a kft. A közös árkos te­lepítésre a Postai és Távközlé­si Főfelügyelet és az Országos Bányaműszaki Főfelügyelő­ség közös állásfoglalása nyi­totta meg a jogi lehetőséget. Referencia Jánkmajtison A MATÁV Rt. Igazgató Ta­nácsa a Szamoshát egyik tele­pülésén javasolta végezni a re­ferencia (pilot) hálózat meg­építését. Közös döntés alapján a TIGÁZ Építő és Tervező Kft. fővállalkozásában készült el a hálózat. Puskás László ügyvezető ar­ról adhatott számot, hogy Jánkmajtison — ahol már ko­rábban telepítettek egy ezres telefonközpontot — lehetővé vált 14 további település ké­sőbbi bekapcsolása ismételt belterületi földmunka elkerü­lésével. Valamennyi ingatlan rácsatlakozási lehetősége biz­tosított. Minden ingatlanra két érpár vezet, ezért — igény sze­rint — mindenhová két vonal biztosítható (leágazás minden­hol az ingatlanhatáron belül van; gázzal érintett beruházá­soknál a gázvezetéket egészen a ház falán lévő biztosító do­bozig felszerelték.) Dr. Takács László szakta­nácsadó szerint ezzel a beru­házással határhoz érkeztünk. Elkészült az a pilot-rendszer, melynek kiértékelése meg­kezdődhet, s még hónapokig, évekig történik az értékelése. Ez egy racionális gazdasági megoldás. Az AKTK magára vállalta a további fejlesztések finanszírozását is. (3-6 évig tartó együttműködésre számí­tanak). Ehhez jó partnernek bizonyult a MATÁV. A fej­lesztésekhez 7 létesítő társasá­got (önkormányzati csopor­tok) menedzselt a kft., mely 42 települést érint. Ezeknek a te­lepüléseknek a tervezése fo­lyamatban van. Lehetőség a felzárkózásra Nagy érdeklődéssel várta a félszáznyi jelenlévő a MA­TÁV illetékeseinek vélemé­nyét. Bárány Endre, a MATÁV Rt. debreceni igazgatója: — Ennek az elképzelésnek (kezdetben) a MATAV berke­in belül nagyon sok ellenzője volt. Végül is minden olyan ajánlatot, amelyikben lehető­ség nyílik egy gazdaságilag el­maradott térség felzárkóztatá­sára — nagyon alaposan meg­vizsgálunk. A jánkmajtisi ta­pasztalat arra enged következ­tetni, hogy — általában — a települések nagy többségében, az ezzel a technológiával való építés kedvezőbb fajlagos költségeiben, mint a hagyomá­nyos techonlógiánál. Az üze­meltetést biztonsággal el lehet látni. Mi április 30-án kaptunk jogosítványt — s ma átadhat­juk a hálózatot. Szabó Tibor, a MATÁV Rt. mátészalkai üzemegységének vezetője: — A záró-összegző vélemé­nyek alapján a MATÁV kész arra, hogy ezt a technológiát más területeken is alkalmazza, ha az anyagi finanszírozási feltételekben az érdekeltek megegyeznek. A kedvező megegyezésre minden remény megvan. Az újat azért vállal­juk fel, mert a MATÁV anya­gi lehetőségei korlátozottak. Nyitottak vagyunk minden jó konstrukcióra. Az eredményt akkor lehet levonni, ha meg­történtek a bekapcsolások (a polgármester tájékoztatója szerint a 600 lakásból 310 tu­lajdonos kérte jelenleg a bekö­tést), s igazolják: ez a hálózat panaszmentesen üzemel. Most minden hatóság hozzájárult az átadáshoz. Szabó Tibor utalt arra, hogy ez „úttörő” munka volt. Á hasznosítható tanulságokat le kell szűrni. Polémia alakult ki azon, hogy vajon telefonál­nak-e majd a falusiak, hiszen nem mindegy a bevétel, a ki­használás szempontjából. Ko­sa Lajos országgyűlési képvi­selő, a Parlament Távközlési Albizottságának tagja tények­kel igazolta a kezdeményezés helyességét. „Infrastruktúra nélkül nem megy a felzárkó­zás!” — fogalmazta. A táv­közlési törvénynél szerinte fi­gyelemmel kell lenni a sza- mosháti településekhez hason­ló sajátosságokra. Ötven évig jó lesz Mogyorósi Ferenc, a Mis­kolci Kerületi Bányakapitány­ság osztályvezető főmérnöke keveset beszélt, de sokat mon­dott: — „A házasfelek együtt­élésre való alkalmassága a leg­fontosabb.” Szakmai szemmel minősítve állított ki jó bizo­nyítványt a gyártókról, építők­ről. 50 évig ezekhez a gázve­zeték-csövekhez nem kell hozzányúlni! — olyan minő­ségűek... Sokan úgy vélték — koráb­ban —, a MATÁV „kivédi” az együttépítést a Debreceni Pos­tai és Távközlési Felügyelet, illetve annak igazgatónője szakvéleményével. Kovács Elza Jánkmajtison így fogal­mazott: „Mindaddig nem vol­tam hajlandó lemondani a szabványosságról, amíg a Szabványügyi Hivatalt meg nem kérdeztük. Ha a távközlé­si kábel távolsága 50 centimé­terre van a gázvezetéktől — akkor a megépítésnek elvi akadálya nincsen. Mindezt egyedileg ellenőrizzük.” Kölcsönösen korrekt, ke­mény partnernek minősítették egymást a „házasulandó fe­lek”. A beszélgetés,, vitatkoz- gatás a késő estébe nyúlt. Biz­tató a továbbiakat illetően (most ne keressük, hogy kik nyernek, s kik veszítenek ezen a lakosságnak kedvező megol­dáson), hogy dr. Gordos Géza professzor, a MATÁV Rt. igazgató tanácsának elnöke is a közös árokban való közös gáz és távközlési kábel veze­tést tartja a megoldásnak. Augusztus 26-án sor került Budapesten egy olyan, az anyagiakat is érintő részletes tanácskozásra, mely után a megye többi településére vo­natkozóan levonható meg­oldások (anyagi is) kínálhatok fel.---------------Humor­rt zinte valamennyi hírügy- ij nökség és televíziós állo­más világgá kürtölte, hogy a Piroska és a farkas című me­se egyik közismert fősze­replője, a nagymama hosszú szenvedés után elhunyt. Az idős asszonyt 92 éves korá­ban érte a halál, így aztán az erdőben lévő, 185 négyzetmé­ter alapterületű, öt szo­ba hallos házikót egyetlen unokája örö­költe. A történethez csak annyit: Piroska nem­csak bejelentkezett, de be is költözött az örökségül kapott ingatlanba. Hát amint ott szép csend­ben éldegélt a közben kívánni való nagylánnyá felserdült le­ányzó, egy alkalommal két pesti kulcsos gyerek vetődött a szép fekvésű ingatlan köze­lébe. Amikor a kerítésen keresz­tül megpillantották, hogy a tündérszép lány a teraszon parányi tangóban napfürdő- zik, pornófilmeken nevelke­dett fantáziájukkal gondolat­ban még azt az egészen kis ru­hadarabot is lerángatták Pi­roskáról, és csak aztán csön­gettek. — Kik vagytok? Mit akar­tok? — kérdezte gúnyosan Pi­roska, miután a csöngetésre parányi tangájában felállt a leterített gyékényről. — Sokat hallottunk rólad. Most van nálunk néhány por­nóújság. Engedj be, megnéz­heted őket, együtt végiglapoz­zuk, és ha van kedved hozzá, egyik-másik fényképes ötletet átültetjük a gyakorlatba! — javasolta az egyik fiú. — Pfúj, disznók! Szégyell- jétek magatokat! Ilyen alpári, erkölcstelen dolgokkal akar­tok előállni? — Oké, ha nem kell a por­nó, van nekünk Ciccolina életútját bemutató kötetünk is. Igaz, olasz szöveggel, de a képek, a pozitúrák magyarul is érthetőek — toldja meg a másik srác. — Felháborító! Most, ami­kor nemcsak a Parlament, de az egész ország azon vitatko­zik, hogy legyen-e és milyen módon hitoktatás az iskolák­ban, ti a paráznaságon töri­tek a fejeteket? Végre a ke­resztény erkölcs katedrát kap, és újra felvértezhetjük vele az ifjúságot, ti pedig a Sátánt kí­sértitek fajtalankodni szándé­kozó ötleteitekkel? — Rendben van, Piroska, ha nem kell a pornó, nem kell a Ciccolina-féle figurázás, van nekünk irodalmi értékű ötletünk is! — szólal meg mint az első srác. —Az meg micsoda? — Itt van nálunk az Illatos kert című kötet. Ez a Káma- Szútra és a kevésbé ismert Anangaranga szellemében született mű, tudományos igénnyel készült erkölcstani kompiláció. Hallottál róla? — teszi hozzá a másik. — Valami dereng — mond­ja Piroska enyhültebb ábrá- zattal. — Akkor minden oké! En­gedj hát be a te kis illatos ker­tedbe, a többit meg bízd ránk! — kap az alkalmon a bátrabb kulcsos fiú, majd a társa foly­tatja az ajánlatokat: — Első nekifutásra, pél­dául, bekötött szemmel kita­láljuk, hogy neked milyen vul- vád van! Sóvárgó, tarélyos, hallgatag, sürgető, esetleg harapós? Na, mit szólsz? Itt már nincs pornó, ez már irodalom, ez már művészet! — Csak azt tudom mondani, hogy pfúj, disznók! Nem veszitek észre, hogy erkölcsi fertőben fetrengetek? Hogy lélekrontó métely vesz körül benneteket? — Most miért szívózol, Pi­roska? Ne kapd föl a vizet! Nem kívánjuk ingyen. — Úgy van! — siet társa segítségére a másik fiú. — Nálam is van kétezer forint, a havernál is van. Majd mege­gyezünk valahogy. — O, ti, kis csacsi gye­rekek! Hát miért nem ezzel kezdtétek? Parancsoljatok!... Fáradjatok be! Az Isten ho­zott benneteket! Kovács György Mihály Piroska és a kulcsos gyerekek Nábrádi Lajos D örgedelemmel fogadta egyik olvasónk azt a minap megjelent informáci­ónkat, amely a Nyíregyháza és Vidéke Áfész törekvéseit ismertette. A dörgedelem szelídített változata így szól: A szövetkezet nyilatkozója azt mondta, hogy igyekeznek visszaszerezni az elveszített vevőköröket, szolid árakat alakítanak ki. Valójában ők a legdrágábbak a városban. Egy másik olvasónk arra kérte az információ íróját: vegye a fáradságot, és ha­sonlítsa össze az árakat a megyeszékhely ABC-áruhá- zaiban. Nos, az összahason- lítás megdöbbentő és tanul­ságos. Előre bocsáthatjuk: konk­rét ügyről van szó, de a téma általánosítható, sajnos, nem egyedi az eset. A szövetkezet egyik áruházában a rövid karaj kilója például 81, azaz nyolcvanegy forinttal drá­gább, mint a belváros egy másik, más tulajdonban lévő áruházában. (Azért nem em­lítjük az olcsóbb hely nevét, nehogy ingyen reklámot csi­náljunk.) A szövetkézét két áruházában más alapvető élelmiszer, például a tej is drágább 2-3 forinttal. Az áfész tagságának jelentős része a tanyabokrokban, a környező falvakban él, en­nek ellenére a szövetkezeti vegyiáru boltban a permet- szer dobozonként (üvegen­ként) 30-40 forinttal drá­gább, mint a többi vegyszer­boltban. Nem árt emlékeztetni: az információt adó szövetkezeti vezető nyilatkozatából az is kiderül, hogy két nagy kon­zervgyár sok millióval tarto­zik a szövetkezetnek. Az árak összehasonlítása után az ember így önkéntelenül is arra gondol, hogy a szövet­kezet a vevőkön akarja be­hozni a gyárak tartozásának egy részét. És sok-sok cég a vevők vállára helyezi át sa­ját terhét. Miért emelkedik hazánkban oly gyakran a benzin ára, s miért emelik szeptemberben 100 száza­lékkal a lottószelvények árát?! Ha elszabadulnak az árak, elszabadulhat a po­kol... Kommentár_____________________ Miniszter „gyomrozva” Kovács Éva M ár megint, ki tudja hányadszor, a sajtó a hibás. Nem azok, akik el­szúrtak valamit, nem azok, akik baleknak néztek, sem­mibe vettek másokat, nem azok, akik végül alig győz­nek visszavonulót fújni. Nem és nem, a hibás csakis a saj­tó lehet, melynek képviselői megírják, nyilvánosságra hozzák a történteket. Nem számít, hogy amit megírtak, úgy igaz, a baj nem ez, ha­nem az, hogy egyáltalán dolgoznak, talán egyesek szemében még az is, hogy léteznek. Miről is beszélek? „Nyil­vánosságra hozom”, ma­gyarán leírom. Arról van szó, hogy újabb botrány ke­veredett nemrég a földtör­vény körül. A tárca jelenlegi minisztere úgy találta, sze­rencsés lenne, ha külföldi állampolgárok is vásárol­hatnának Magyarországon földeket, akár egész birtoko­kat is. Elmondta érveit, me­lyeket—aki figyelemmel kí­sérte a dolgot, tudhatja — rajta kívül szinte senki nem pártfogolt, lett hát nagy fel­háborodás saját tárcáján, s a többi kormánypárton be­lül is. A kereszténydemokra­ták, a kisgazdák szinte rög­tön tiltakoztak, de nem hall­gatták el váleményüket az ellenzék képviselői sem. Nagy lett hát a zűrzavar, a miniszter előbb kitartott, ké­sőbb magyarázkodott, majd módosított. Mikor aztán az érvek súlya alatt végképp sarokba szorult, huszárosán kivágta magát, s azt nyi­latkozta, hogy tulajdonkép­pen ötletét idő hiányában még nem is gondolhatta vé­gig, különben is, valakik már megint idejekorán ki­szivárogtattak, az újságírók meg valósággal — szó sze­rint idézem — „kigyomróz­ták belőle” az ominózus nyi­latkozatot. Szinte látom magam előtt, ahogyan kollégáim a mi­nisztert gyomrozzák. Gyű­rik, dögönyözik, s mindad­dig nem kegyelmeznek nekij amíg nem mond valamit. O meg, — mivel védtelen, s mentené az életét— beszél­ni kezd. Már az sem baj, hogy valami őrületes hülye­séget... mám w-v 'S'mssmm a Kelet-Magyarorszag o Nézőpont) Áfész, te drága! Tárlaton Elek Emil felvétele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom