Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-27 / 199. szám
Kelet-Magyarország 3 Kovászfa egy kaliforniai kezében Népi örökségünket mutatják be a Sóstói Múzeumfalu legújabb kiállításán Baraksó Erzsébet Nyíregyháza - (KM) — Nagy a vendégjárás a Sóstói Múzeumfaluban, a muzeológusok tapasztalatai szerint családok, baráti társaságok kerekednek fel egy kellemes és tanulságos sétára, jönnek este azok, akik a napot a strandon töltötték, cseng a telefon, szervezett csoportokkal tárgyalnak idegen- vezető közreműködése ügyében. Amerikai zászló jelzi egy beforduló autóbusz ablakában a tengeren túli utasok érkezését. Vizsgálódnak, alaposan szemügyre vesznek minden kis részletet a nyírségi és a szatmári portákon, és kérdeznek, kérdeznek, nagyon érdekli őket az a látványosság, amit a múzeumfalu kínál. Életnagyságú bábuk beöltöztetve Kissé meglepő látvány tárul elénk, amint az amerikaiak társágában belépünk a barabási iskola egyik termébe, ahol az Asszony, asszony, az akarok lenni címmel meghirdetett új kiállítás váija a látogatókat. Nagy hatású az életnagyságú bábuk látványa: a házimunka foglalatosságaihoz beöltöztetett babák mintha élnének, megmozdulni látszanának, annyira élethűek. — Mi célt szolgált ez a fadarab? — kérdezi egy idős kaliforniai hölgy, kezébe véve a dagasztóteknőből a kovászfát. — Annak az volt a funkciója, hogy a háziasszony számára jelezze, hogyan dolgozik a kovász, és megakadályozza, nehogy kifusson a teknőből a tészta — halljuk a választ Bodnár Zsuzsától a kiállítás rendezőjétől. Bodnár Zsuzsa, a múzeumfalu igazgatóhelyettese, néprajzos muzeológus tartja a csoportoknak a tárlatvezetést, ami körülbelül egy órát tesz ki. A nem túl nagy helyiség minden egyes zugát igyekeztek jól kihasználva úgy berendezni, hogy minél többet és érdekesebbet tudjanak bemutatni a múzeumfalu több, mint tízezer néprajzi tárgyából. Persze, nem kelt zsúfolt hatást a tér, éppen úgy néz ki, mint a régi falusi, tanyai parasztházak belső képe nagyszüleink korából. A kiállítás egyik érdekessége az, hogy elüt a merev, megszokott múzeumi bemutatóktól, itt ugyanis nincs kordon, mely elválasztaná a látogatót a bemutatott tárgyaktól, nem fékezi kötél a kíváncsiságot. A berendezéseket, eszközöket meg lehet fogni, a textileket meg lehet érinteni, mindent ki lehet próbálni. Nyugat- Európában, Skandináviában már vannak ilyen szokások, nálunk eddig többnyire ódzkodtak ettől, mondván, ami megfogható, annak lába kél. Szerencsére nem ez következett be, a látogatók szeretik, megsimogatják a régi szép bútorokat. Igaz, akadt, aki az egyik garnitúrát el akarta vinni, mert annyira megtetszett, de ajánlott érte 80 ezer forintot. Természetesen a bútorok is a múzeum tulajdonában vannak, nem eladók, s minél inkább múlik az idő, annál értékesebbek. Tárlatvezetés a parasztházakban Érdekes az is, hogyan közelítenek a vendégek a kiállított tárgyakhoz. Az idősebb emberek szeme kikerekedik, felismerik és azonosítják a bútorokat, berendezéseket, melyekhez hasonlóak fiatalságuk idején körülvették őket, ám az ifjabbak egy része nem tudja, mi az, amit lát. A muzeológus kalauzolásából vett részletekkel idézzük, mit láthatunk a múzeumfalu legújabb kiállításán. — Két paraszti lakásbelsőt látunk, a tér egyik részében egy szegényebb család, a másik részében egy paraszt-polgár háztartás eszközeit mutatják be. A szegényebbek lakását egy tipikus szabolcsi katolikus család életmódja szerint rendeztük be: középpontja a mestergerenda alatt a komód, afölött a máriapócsi kegykép és a feszület. A család életében jelentős szerepe volt a máriapócsi búcsúnak: összejött a rokonság, a házasulandó fiataloknak találkozási lehetőséget adott. A lakásban helyet kapott a szentelt barka, gyertya, szenteltvíz. Egy másik hangsúlyos tér az asszony házi foglalatosságaival kapcsolatos, többek között az volt a gyermeknevelés is. Van itt például egy állóka, amit kevesen ismernek, abba állította az édesanya a gyermeket, ha nem tudott rá vigyázni. Számos példa jelzi a népi találékonyságot: ma a videojátékok, Barbie-babák korában a gyerekek el sem tudják képzelni, hogy kukoricacsutkával úgy lehetett várat építeni, mint a Lego-val, ezáltal a kiállítás a mai értékvesztő korban az egyszerű, természetes értékek tiszteletére is figyelmeztet. Tehetősebb paraszti-polgári család lakott olyan körülmények között, mint amit a kiállítás másik részén látunk. A szoba bútorzata Nyíribronyból származik, az ágy mellett itt már megjelenik a dívány, ami a jobb módra utal. A falon nem szentképek, hanem családi fotók, és változnak a textilek is: megvan még a régi fehér háziszőttes, de megjelenik már a városi, gyári textília, továbbá a csésze, a pohár, a varrógép, az asztalon ünnepi alkalomhoz illő teríték. Ebben a lakásban már nincs helye a csikós spómak, ebbe az enteriőrbe egy gyönyörű tűzhelyet állítottak be, fölötte mókás a falvédő felirata: Ne járjon a férj a konyhába, ne szóljon az asszony dolgába. Ja, akkor még nem volt egyenjogúság! Fa jégszekrény, csizmahúzó, kézi mosógép Vannak itt ma már ismeretlen, vagy kevéssé használatos bútorok, eszközök, mint például a sifon, a csizmahúzó, a kívül fa, belül ónozott bádog jeges szekrény, az etuzséros kredenc. A néprajzos szakembernek vajon mely tárgyak a legérdekesebbek? — Meg kell vallanom, nem ismertem az itt látható kézi mosógépet, alulról fűtötték — mutatja az egyik népszerű kiállítási tárgyat Bodnár Zsuzsa —. A tábori sütő is érdekes, aztán a kávépörkölő, az spiritusszal működött. És elég ritka darab egy klopfoló, ami porcelánból készült. Ezeket a látogatók kézbe veszik, és nagyon szeretik még kipróbálni a mángorlógépet, amivel a régiek vasaltak. Egy sorozat része a kiállítás, amit Szinyéri Pétemé és Varga Agnes restaurátorok, valamint a múzeumfalu építőbrigádja, teremőrei segítségével nagy örömmel rendeztek meg. Tételesen mutatják be a népélet és a népi kultúra örökségét, jelenleg az ötödik időszakos kiállításon, amely október 31-éig látogatható.--------------Tárca— A mikor azt hallom vagy olvasom a különböző médiákban, hogy valamelyik párt a választási programjában szociális piacgazdaság megteremtését ígéri a tisztelt választóknak, erősen tartóztatnom kell magamat, hogy röhögő vagy visítógörcsöt ne kapjak. Röhögőgörcsöt azért, mert ennek a szövegnek egyszer már felültünk, visítógörcsöt azért, mert képesek leszünk rá, hogy ennek újra felüljünk. Ebben az összetett szóban két fogalom van, amelyeknek ellentmondása alapvető, hogy azt ne mondjam antagoniszti- kus. A főiskolán én is tanultam polgázt, azaz politikai gazdaságtant, illetve gazdaságtanokat, amelyekből azért any- nyit sikerült leszűrnöm, hogy minden terméknek ára van. Ezt ugyan már serdülő koromban is tudtam, amikor a szomszédék lánya egyre erővigyem el moziba, vagy a Ro- ráriusz cukrázdába. A szolgáltatást illik másik szolgáltatással kiegyensúlyozni. Azt az elvet is elfogadtuk igaznak, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Azután rájöttünk, hogy ez a kategorikus tétel sem áll meg a lábán. Hiszen vannak, akiknek minden vágyuk az lenne, hogy dolgozzanak, de egészségi, illetve a testi állapotuk ebben őket megakadályozza, vagyis képtelenek a termelő munkára. Ugyanakkor mások pontosan abból éltek meg, és nagyon jól, hogy nem dolgoztak. Lehetséges, hogy a társadalom felmérte, hogy az megfizetett korkedvezménnyel nyugdíjba mennek, amikor csak a kertjük gyümölcsfáit és zöldségeit tehetik tönkre a legújabb technológiákkal való kísérletezésekkel. Egészen más csoport az, amelyik úgy érzi, hogy nem arra született, hogy dolgozzon. Nemrégen még úgy hívtuk őket, hogy KMK-sok, köz- veszélyes munkakerülők. Ez egy olyan jogi szakkifejezés volt, amelynek az alapján mindenkit el lehetett ítélni, akinek három hónapon túl nem volt állandó munkaviszonya. Azt is, akit eleve azért nem alkalmaztak, hogy el lehessen ítélni. De még ekkor sem úgy volt megfogalmazva, akar dolgozni. A történelem mércéje szerinti pillanatok alatt összeomlott szocialista rendszerek romjai alatt nagy csata folyik. Az egyik társaság fel akar mászni a romok tetejére, hogy rendet rakjon, a másik alant építi a katakombákat. Folyik is a hangcsata, amelyben a végső ' tromf megint a nép, akiket ez is és az is ki akar vinni az utcára. De ez a nép se ennek és se annak az unszolására nem akar kimenni. Még választani sem. Azt mondja, hogy menjenek a szomszédok, és utána csak győzzék számba venni a kárukat. De olyan pótolhatatlan kárt, mint az emberi élet, nem lehet elszámolni, még egy szociális piacgazdaság fedezetlen csekkel sem. A hogyan ezt a szomszédék lánya is mondta a Rorá- riusz cukrászdában: úgy látszik, ez a dolog már nem fog Cserbakőy Levente Fából vaskarika Különbségek Balogh József M inden relatív. Egy hajszál egy fejen kevés, a levesben sok. Ez jutott eszembe, amikor a Megyei Munkaügyi Központ munkaerőpiaci helyzetképéről készített füzetecske került a kezembe, s mindjárt az első táblázatból megtudtam: míg az év első felében 7578 álláshely szűnt meg a megyében, addig elhelyezkedés miatt 7202 ember neve került ki a munkanélküliek táborából. A hír — bár még mindig többen lettek munkanélküliek, mint ahányon munkát találtak maguknak—kedvezőnek is ítélhető ebben az ínséges helyzetben, mert a korábbi statisztikákban sokkal nagyobb volt a különbség a munkát vésztők javára. Tavaly például épp kétszerese a mostaninak. Számokban ez úgy fest, hogy 12 248 elbocsátást jelentettek be, ehhez képest az idén 5919 embert fenyegetett ez a veszély. Talán ez indította arra az elemzést készítő statisztikai és elemzési osztályt, hogy papírra vessék: pozitív tendenciák mutathatók ki az első fél év adatai alapján. Okként a szezonális ágazatok — a vendéglátás, az idegenforgalom, a mezőgazdaság, valamint az élelmiszer- és tartósító ipar — mellett azt hozzák fel, hogy megélénkült a konjunkturális jeleket mutató textilruházati konfekcióipar munkaerő felszívása, ezek eredményeként növekedett az álláshelyek száma. Talán még tovább is növekedhetett volna az elhelyezkedők lassan népesedő tábora, ha az a bizonyos textilipar nem volna olyan szegény, mint amilyen. Többször is olvasni az álláshirdetések között, hogy munkát kínálnak egyik-másik gyárban, ám annyiért, amennyit fizetni tudnak, még a munkanélküli-segélyt sem áldozzák fel sokan. Régebben mondta egy műszaki pályán dolgozó mérnök ember, amikor 60 éves korában nyugdíjba vonult, noha többször és sokan megpróbálták visszatartani: hol láttál te egy mérnököt havi ezer forintért dolgozni? Csak ennyi lenne a béred — kérdeztem vissza, mire úgy válaszolt: nem. De a nyugdíj és a kereset között csak eny- nyi lenne a különbség. Hát most ekkora különbséggel is megelégednének sokan. De nem úgy, hogy a fizetés legyen kevesebb a munkanélküli-járadéknál. Takaros kis ház 1882-ből a tiszadobi Alkotmány utcában Elek Emil felvétele Kommentár _____________________ Történelmi nevezetesség Cselényi György A rockzenészek bármenynyire küzdenek, bármilyen nagy közönségsikert érnek el, az úgynevezett elit kultúra, ha egyáltalán van ilyen, mégsem ismeri el őket igazán. Közhely, hogy a könnyűzenészek között is vannak kimagasló tehetségek, én mégis inkább a hivatásukba fektetett energiájukat, elszántságukat tisztelem legjobban. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt a sóstói ifjúsági parkban a rajongóikból ősz- szeállt gyűrű ellenére is befurakodtam az Omega együttes tagjaihoz, akik az öltözőben a színpadra vonuláshoz készülődtek. A vezetőjükhöz, Benkő Lászlóhoz címzett kérdésem azt firtatta: több évtizede vannak a pályán, nagy sikerrel; mit gondolnak, meddig lehet ezt közben hosszú cigarettáját forgatta kezében, elmondta, ameddig a közönségnek kellenek, addig zenélnek. Ezután az Omega együttes hosszú-hosszú küzdelmeiről, s a modern, például a lézer-, továbbá komputertechnika hazai popszínpadokon történő bevetésében játszott úttörő szerepéről beszélt. Minden szavából a maga- biztosság s az eltökéltség áradt. Talán a jó zenélés mellett ez is titka a lassan fogalommá válásuknak. Mindez azért jutott eszembe, mert a minap olvastam, hogy 60 millió dolláros alapdíjjal megszervezik a Rolling Stones legújabb világkörüli turnéját. Mick dagger, aki júniusban múlt 50 éves azt mondta: „Nem hagyom abba, amíg csak apró darabokra nem omlok. Történelmi nevezetesség vagyunk...” Már-már hajlok rá, hogy Nézőpont) HÁTTÉR 1993. augusztus 27., pentek Bodnár Zsuzsa az egyik „asszonyt” öltözteti Balázs Attila felvétele