Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-24 / 196. szám
KULTÚRA 1993. augusztus 24., kedd Hazai világzene Budapest (MTI - KM) — Egy időben elindított, rangos rendezvénnyel hagyományt lehet teremteni az 1996-os világkiállítás idejére. Egyebek között ez az ötlet is vezette Mandel Róbert és Berek Péter gondolatait, amikor kitalálták az első Budapesti Nemzetközi Világzene Fesztivál megszervezését. No és bizonyára példával szolgált a varsói, valamint a finnországi Poriban évente megrendezendő jazz- fesztivál is. A világzene — Berek Péter, a fővárosi, Lágymányosi Közösségi Ház igazgatója sajtótájékoztatója szerint — csupán elnevezésében új, hiszen több évtizedes hagyománya van annak, hogy különféle zenei kultúrán nevelkedett muzsikusok együtt játszanak. Ez akkor is izgalmas kísérlet, ha nagy zenei egyéniségek találkozását jelenti. S akkor is, amikor különféle zenék találkoznak, mondjuk egy indiai, egy afrikai és egy ír zenész játszik együtt. Ilyesfajta izgalmas együtt- zenélést kínál az első hazai világzene — World Music — fesztivál háromnapos programja augusztus 27-28- 29-én. Eljönnek Budapestre a műfaj legnagyobb amerikai sztárjai, például Paul Motian és együttese, nyugateurópai egyéniségei — Rainer Brünnghaus —, meghívtak néhány kiváló algériai, egyiptomi, nigériai, szenegáli „örömzenészt”. S David Friedmannékkal (USA) egy rendezvényen lépnek fel a magyar zene képviselői: az After Crying, a MAKÁM, a Zsarátnok és a Kalyi Jag együttes. A három műsorban a népi gyökerű etno-, és cos- mo zene, jazz szerepel. Az ötletadó Mandel Róbert fesztiváligazgató mellett számos neves cég lát jó befektetési lehetőséget a fesztiválban. Többek között a MALÉV, a MATÁV, a Magyar Hírlap, a Magyar Narancs, a Flamenco Szálló, a Sharp Shop és a XI. kerülti önkormányzat támogatásával teremtődött meg a rend- vezvény várhatóan 8—9 milliós költsége. Ebben már benne van a neves nemzetközi szereplőgárda gázsija éppúgy, mint néhány világsztárnak a szállás komfortjára vonatkozó különleges kívánsága vagy éppen azoknak a testőröknek a díja, akik az amerikai zenészek épségét vigyázzák a koncertek idején. A fesztivál helyszíne a Feneketlen-tó melletti Budai Parkszínpad és a Kamaraerdei Ifjúsági Központ óriássátra. A tervek szerint a fesztivál a Világkiállítás idejére Budapesten kívülre az ország más városaiba is kerülhet. A műfaj jellegéből adódóan a szervezők elsősorban fiatalokat várnak az ország minden részéből, sőt külföldről is. Csalogatónak értékes ajándékokat sorsolnak a hallgatóság között. Idén még nem, de jövőre, ha kell, akár különvonatot is szerveznek a fesztiválra. Két lóerős színtársulat Budapest (Kurír - KM) — Anglia egyetlen ló vontatta színháza, a Horse and Bamboo Theatre Magyarországra érkezik. A Merlin Színházban lépnek fel augusztus 27-étől három napon át Egy különös (és váratlan) esemény című produkciójukkal. Azután befogják a kocsik elé az itt bérelt lovakat és elindulnak Kisvárda irányába. Szeptember végéig turnéznak szerte az országban. — A Horse and Bamboo Theatre 15 éve működik Angliában, Rawtenstall városában. Bob Frith alapította 1978-ban — mondja Tint Bender, a magyarországi tűmé koordinátora, aki egyébként maga is játszott az együttesben. — Előadásaikat Angliában és Írországban főleg olyan városokban mutatják be, ahol nincs színház, és az embereknek kevés lehetőségük van arra, hogy eljussanak egy teátrumba. Thália szekere Most első alkalommal vendégeskednek Európában, és rögtön 22 hétig. Belgiumban már jártak, hozzánk pedig Hollandiából érkeznek. — Egész évadban dolgoznak, nyáron lovas szekerekkel utaznak, a szabad ég alatt vagy sátorban játszanak. Nyilvánvalóan télen ezt nem lehet megcsinálni. Ebben az időszakban inkább csak próbálnak a színháztermükben, készülgetnek a következő műsorukra, de azért egyszer-kétszer fellépnek. A 15 év alatt 60 különböző előadást hoztak létre. — Az Egy különös esemény Jose Guadalupe Po- sadának, Mexikó egyik jeles grafikusának életéről és munkásságáról szól. Az előadáson megjelennek maszkos figurák, bábok, életnagyságú igásló és az állandóan jelenlévő ördög. Nincsenek dialógusok, mégis mindenki számára érthető az előadás. Kurír felvétel Cantemus: Amerikából jöttünk Élmények özöne várta a tehetséges nyíregyházi énekeseket az Újvilágban A történet jóval korábban kezdődött, amikor a világjáró Cantemus kórus Dél-Koreá- ban járt. Ott figyelt fel a tehetséges énekesekre egy amerikai zenei menedzser, és meghívta őket Kanadába. Néhány hónapja érkezett egy másik meghívás is Szabó Dénesék címére, amely az Egyesült Államokba szólt. Miután a két túrát össze lehetett egyeztetni — és kellő mértékű anyagi támogatás is érkezett —, szánták el magukat a közel két hónapos útra. Maratoni utazás Az élménybeszámoló még Seija Ozawa világhírű karnaggyal Amatőr Felvételek örömét a szabolcsi kórus képviselte. A zenei találkozón többnyire zenekarok léptek fel a világ több országából: így európai, cseh, orosz, német együttesek is meghívást kaptak. Az elismerés egyik jele: a magyarok műsorát a kanadai rádió is felvette. Fellépés japán karmesterrel Ezután következett az Egyesült Államok, ahol egy zenei konferenciára voltak hivatalosak a szabolcsiak. Itt aztán fellépés fellépést követett. A diákok énekeltek hang- versenyteremben, templomban, iskolában, szabadtéri színpadon. Volt ahol csak ötvenen hallgatták meg őket, de volt ahol több mint ötezren tapsolták meg a tehetséges énekeseket. A legnagyobb sikert a Bostoni Filharmonikusok világhírű zenekarával együtt aratták, amelyet egy ismert japán karmester, Seiji Ozawa vezényelt. A karnagy, illetve a zenekar egy nap alatt megtalálta a közös hangot a Cante- mussal, s nem is maradt el a siker, amely aztán végig kísérte útjukon a magyar gyerekeket. Niagara és felhőkarcolók Utazás és fellépés. Az egyhangúnak tűnő program mellett azért természetesen másra is jutott idő. A látnivalókból volt részük bőven. Még az út elején megnézték a Niagara-vízesést, „amelyet állandó pára- és turistatömeg” vesz körül. A gyerekek megcsodálták a felhőkarcolókat, jártak az 550 méteres torontói tévétoronynál, de felmentek a 105 emeletes felhőkarcoló tetejére is. A szállásiadé kollégiumok, szállodák mellett családoknál is vendégeskedtek, így ismerkedhettek az amerikai életformával is. Mint említettük, a sikerből is kijutott bőven, s talán a legemlékezetesebb a befejezés maradt. A zenei konferencia közönsége alig akarta el engedni a magyarokat. Végül is rendőrautók kíséretében, magyar zászló lenge- tése és taps közepette indult haza a magyar kultúrát kiválóan képviselő nyíregyházi kórus. A torontói tévétoronynál Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Könnyes szemű lányok és hasonlóan meghatódott szülők találkozásának lehettünk a tanúi a minap a televízióban. A híradó a nyíregyházi Cantemus kórus hazaérkezéséről számolt be, s bizony az amerikai kontinensen töltött távoliét hosszúnak bizonyult. kicsit kapkodó és szelektív. Nem is csoda, az élmények özönét még most kell feldolgozni. A sikeres karnagy, és négy, sebtiben összeverbuvált énekes, Kovács Agnes, F ö l d e s i Ildikó, Nagy Viktória és Plajner Ilona igyekszik beszámolni maratoni fajukról, megosztani élményeiket. A közel hatvan nap adatai röviden: Kanada, az USA 9 állama, 16 város és pontosan ötven fellépés. Több ezer kilométer autóbuszon, élmények sokasága, siker, és a mindezzel járó fáradtság, törődés. A konceretek Torontóban kezdődtek, egy kanadai fesztiválon, amelyen, az éneklés Akhilleus sarka és a piros búzaszem Erdész Sándor Nyíregyháza — A címben jelzett testi és növényi részek élettanilag nagyon távol esnek egymástól, ugyanakkor köznapi beszédeink, szólásaink által azonos gondolatkörbe tartoznak. Ki nem mondotta vagy hallotta még, hogy mindenkinek megvan a maga gyenge pontja. A mai dalokból is visszacsengenek a mindenkinek van egy álma, vagy tévedése és hasonló szövegek. Szólás vagy példabeszéd formájában hallhattuk már azt is, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. A monda szerint egy özvegyasszony álmában azt látja, hogy falujában minden ház előtt kereszt van. így érti meg, hogy nemcsak neki, hanem mindenkinek megvan a maga baja. Ma már a gyenge pont kifejezést átvitt értelemben használjuk, vagyis lelki sérülékenységre vonatkoztatjuk. Közismert kifejezés az is, hogy „eleven pontjára (fájó pontjára) tapintott.” A korábbi évszázadokban a gyenge pontot csupán emberi és állati testen keresték. Meg is találták! Maga a háziasítás sem kezdődhetett volna el, ha az ősember nem találja meg az állat sebezhető pontját, vagyis — az orvostudomány terminusa szerinti achilles-inát. Vadászatok alkalmával a csapdába terelt vadállatokat nem ölhették le egytől egyig, mivel a húskonzerváláshoz nem értettek. Az életben hagyott állatok sarokinait elvágták, s úgy ahogy, hetekig életben hagyták. Amelyiknek begyógyult a sebe, azt hosszabb ideig is tartották, ezek közül kerültek ki az első háziállatok. Homérosz Iliászában olvashatunk Akhilleusz mitikus hősről, Péleusz király és Thé- tisz istennő fiáról, akit anyja — sarkánál fogvást — tűzben edzett, az alvilági Sztüx folyó vizébe mártogatta. Akhilleusz sérthetetlenné vált — sarka kivételével. A trójai háborúban Párisz nyílvesszeje halálos sebet ejtett Akhilleus sarkán. A középkori irodalom egyik gyöngyszeme a francia Roland ének, mely Nagy Károly király 778-as spanyolországi hadjáratáról szól. Roland gróf haditetteinek híre Budára is eljutott. Gale otto, Mátyás király udvari történésze írja Rolandról, hogy óriási volt, aki párbajt vívott egy bizonyos szaracén óriással, Ferrausszal. Mesélik, hogy ez a két hős a sors adományaképpen sebez- hetetlen volt, csak testüknek bizonyos kicsiny részén nem, ezért azt sokféle védőkészséggel oltalmazták. Az epikus énekben arról is szó esik, hogy Roland — halántéka kivételével — sebez- hetetlen volt, s így a pogányok nem tudták őt megölni. Midőn Roland egy csatát feladva kürtjébe fújt, a halántéka megrepedt, az agyveleje kiömlött, így halt meg. A mondák szerint az ember sebezhető nemcsak valahol, valamelyik testrészén, hanem valamivel, valamilyen mágikus tárggyal is. Az utóbbira vonatkozóan egy Báthori mondát szeretnék bemutatni. Nyírbátorban 1962. decemberében meséket és mondákat gyűjtöttem magnetofonnal. Többen is meséltek Báthori Gáborról, köztük Varga Sándor, akkor 60 éves alkalmi munkás is. Elmondása szerint „Bátori Gábor olyan ember vót, hogy tizenkét mázsa ruha vót rajta, vaspáncélbul. Annak nem ártott semmiféle lüvedék a világon, úgy mondta be az anyja, csak egy pirosszemű búza. Az pirosszemű búzával álljon ki puskával, az ártson neki! Csak attul haljon meg! Mástul semmitül a világon.” A monda további részében Báthori Gábor egy csapásra levágta az elvadult bika nyakát és a bika fejét szarvánál fogva áthajította a templomon úgy, hogy az ott repülő sárkányt eltalálta. Majd így folytatta: „A sárkány megdöglött. Na, jól van. Most megindult a csapatjával menni ezen a kis utcán lefelé. Egy kis tizen- kétéves fiju kinn állott egy kis piros puskával. Benne vót egy szem piros búza. Mikor már így fogta a puskát, mán akkor Bátori meghunyászkodott. De azért csak ment, mer muszáj vót neki. Akkor a gyerek rálűtt, egyenesen szíven találta. Rögtön meghalt. Az őrnagy fogta a kisfijunak a nyakát. — Ha ez meghalt, haljál meg te is! — Mert tudták, hogy csak ez árt neki.” Báthori Gábor (1589-1617) erdélyi fejedelmet a történelemtudomány féktelen és ledér életű, zsarnok uralkodóként tünteti fel. S nem mágikus búzaszem, hanem kard által halt meg, saját hajdúi ölték meg. Csak látszólag különös, hogy a néphagyományban Báthori Gábor nagyerejű, tisz- taszívű mondái hősként jelenik meg. Tudnunk kell, hogy a nép szelektál, összevon, az eseményeket kiszínezi, mondái elemekkel bővíti, másra átruházza stb., azaz folklorizál. Itt is kimutatható, hogy az idők folyamán a népi emlékezet Báthori Gábor alakjához kapcsolta a valóban híres, nevezetes Báthori család — köztük ecsedi Báthori István országbíró és más kiemelkedő személyiségek dicső tetteit, történeteit is.
