Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-23 / 195. szám
1993. augusztus 23., hétfő HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Napszámosok a szomszédból „Ennyiért nem érdemes felkelni...” # A segély nem oldja meg az alapvető gondokat Apagy (KM - Gy. L. — Tavaly karácsonyra ajándékot kaptak az idősebbek, a rászorulók — mondja Tóth Ti- borné, az apagyi polgármesteri hivatal pénzügyi főelőadója. — Az egyik megajándékozott elsírta magát: „Hát ide jutottunk...” Nem is tudott igazán örülni az ajándéknak, hisz tudta: azért kapja, mert szegény. Csendesek és követelőzők — Az ötven-hatvanéves és ennél idősebb korosztály nem szívesen jön ide segélyért — mondja Tóth Tiborné. — Eleinte a harmincas-negyvenesek is azt mondták: szégyen kérni. Sajnos, azt kell mondanom, hogy az élet rákényszeríti az embereket arra, hogy feladják büszkeségüket. Az emberek nem egyformán élik meg a válsághelyzetet, azt a tényt, hogy rászorultnak minősül. Van, aki türelmesen vár sorára, van, aki követelőzik, ha már egy napot késik a segély folyósítása — hangoskodik. Apagyon egyébként 71-en részesülnek a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában. Mintegy harmincán pedig semmilyen segélyt nem kapnak. Vizet a tengerbe Kiss István polgármestertől tudjuk, hogy Apagyon a munkaképes lakosságnak 40 százaléka nem rendelkezik állandó munkahellyel. Azt hinné az ember, hogy bármilyen — akár idényjellegű — munka akad a községben, csak füty- tyenteni kell, s máris jönnek az emberek. Leszámítva a közhasznú Van, aki a „kényelmesebb” munkát végző 15 embert, nem így van. Paradox jelenség, igaz, nem kizárólag apagyi specialitás: miközben a lakosság jelentős részének nincs munkája, a hűtőházba például Vajáról hozzák mindennap busszal az asszonyokat. Napszámba is hamarabb eljönnek Székelyből, mint a helybeliek. Amikor meghirdették, hogy részmunkaidőben újságkihordóra lenne szükség, akkor sem tolongtak a hivatal ajtaja előtt. Elavult fogalom(?) Nem furcsa? Persze — hozzá kell tenni —, hogy aki valamilyen támogatásban is részesül, azt mondja: ennyiért nem érdemes eljárni. Mert — valljuk be — néha olyan szánalmasan kis jövedelmet ígérnek a munkaadók, hogy abból megélni nem lehet. A munka- nélküli inkább alkalmi maszekolással egészíti ki a segélyt, ami után ugye, még adót sem fizet. Nincs hivatal, amely azt ellenőrizné, hogy a munkanélkülinek falun ténylegesen mennyi a jövedelme. De vajon ő a hibás? változat mellett dönt Harasztosi Pál felvétele — Szerintem a munkamorál elsősorban a pályakezdő fiatalok esetében egyenlő a nullával — mondja Tóthné, majd gyorsan hozzáteszi: — Tisztelet a kivételnek. De tudok olyan esetet, hogy kőműveseket kerestek, s az egyik fiatalember, akinek egyébként ez a tanult szakmája, kinevette a munkafelajánlót, mondván: ennyiért nem kel fel reggelenként. Kérdezem én, vajon azt a generációt, amely így viszonyul a dolgokhoz, hogyan lehet munkaszeretetre nevelni. Ha valaki munka nélkül hozzájut valamennyi pénzhez, ami nem sokkal kevesebb, mint amennyit felajánlanak neki, nem fog elmenni. Erőfeszítések Persze, az általánosítás sosem volt szerencsés. Hiszen Apagy egészére nem jellemzőek a fent említett példák. Ám a jelenség jelen van és irritál. Inkább az alábbi adatok jellemzik a település egészét. Jelenleg a községben 1100 az aktív keresők száma. Sokan nem várták munkahelyük megszűnése után, hogy a sült galamb a szájukba repüljön: vállalkozásba kezdtek. Ebben a viszonylag nem nagy faluban 82 vállalkozót!) tevékenykedik, akik munkájukkal jelentősen javítottak a kereskedelem, a szolgáltatás színvonalán. Na, a szolgáltatás nem csak arra értendő, hogy itt nyílt egy cipészműhely, amott egy fodrászat... A traktorosok közül, aki tehette — vannak vagy heten — megvette a téesztől a gépet és most bérmunkát vállal. Az önkormányzat is hamar felismerte, hogy mivel kiadó- sabb állami támogatásra nem számíthat — hiszen Apagyot nem minősítették hátrányos helyzetűnek, s ez évi 5 millió forint hátrányt jelent, nem számítva a nagy beruházások támogatását, amely az idén harmincmilliót hozott volna a konyhára ellenkező esetben —, saját erejéből megpróbál munkahelyeket teremteni. Létrehozták az Akác-TÜZÉP Kft.-t, mely saját tulajdonuk. Igen szerteágazó tevékenységet folytatnak: a téesztől megvásárolt nagyobb erőgépekkel (kombájnokkal) szolgáltatást végeznek; építőipari kivitelezés, építőanyag- és tüzelőkereskedelem, fafeldolgozás van még a listán. A lényeg, hogy mintegy 70-80 embernek biztosítanak állandó munkát. Ezenkívül közreműködésükkel indult be a varroda, a kenyérüzem, most épül egy palackozó, 15 embernek ad munkát az új benzinkút. Mindezek ellenére a jelenség — ahogy Kiss István polgármester jellemezte — demoralizál és gyakorlatilag kezelhetetlen. Nem a segély segít... Munkahelyteremtés támogatás nélkül • így nem lehet jövőt építeni Ők mondják... Nyírtét (KM) — Tizenhat embernek folyósítják jelenleg a munkenélküliek jövedelempótló támogatását Nyírtéten. Tizenkilenc kérelmet viszont elutasítottak, mert néhány forinttal túllépte az egy főre eső jövedelem a határértéket. Öten szeretnék, ha augusztus 1-jétől segélyben részesülnének. — Kellene nekem az az ingyenpénz, ha lenne rendes munkahelyem, rendes keresetem? — mondja egyikük. — Azzal úgysem leszünk kinn a vízből. Munkahely kellene, nem ilyen segély, meg olyan segély. — Nem jó ez a rendszer — így egy másik atyafi. — Van, aki többet megkeres feketemunkával és kapja a segélyt, én meg, akinek semmim nincs, nem kapok egy vasat se. — Ne azt mondd,-hanem, hogy miért nem mentél el a múltkor is a kőművesekkel, amikor hívtak — kontrázik egy idősebb ember. — Látod, én most se ülök a kocsmában, mint te. — Nem a maga dolga. Nem maga adja. Ezek adják, ha adják. Inkább ne is adnának senkinek, nem lenne min marakodni. — Csak azt nem értem, hogy ha nekünk nem jut munka, miért hozzák be a sok feketemunkást külföldről? — tűnődik egy jó ötvenes, kerek arcú férfi. Ajak (KM - Gy. L.) — Ez a 4420 lelkes rétközi település a félsávra szűkült utcáival különös látványt nyújt hétköznap, dologidőben. Maximum az egészségügyi központ környékén van némi mozgás, amúgy szinte kihalt a falu. Még csak a polgármesteri hivatal környékén sincs mozgás, mindössze egyetlen autó áll a parkolóban — az is kárpátaljai rendszámú, tehát aligha ügyesbajos dolgát intézi itt az illető. „Titkos adatok”(?) Bent, a hivatalban sincs nagy forgalom. Nagy Zsuzsanna jegyző ajtaja előtt mindössze két ember várakozik. Ám ők is hamar végeznek. — Nem szokott ez mindig így lenni — mondja a titkárnő, míg „soromra” várok az előszobában. — Most már minden kérdéssel hozzánk fordulnak. Csak hát, tetszik tudni, ilyenkor sok a munka a kiskertekben, a földeken. Akinek van, azzal foglalkozik. — Nincs mindenkinek? — Hát, bizony akadnak, akik se kárpótlási, se tagi földre nem jogosultak. Nem tudom, azok mihez kezdenek, ha történetesen munkanélkülivé válnak... Az iránt érdeklődöm, hogy vajon mennyi Ajakon a munkanélküli. — Á, az titkos, a munkaügyi központ még nekünk, belső használatra sem szívesen adja. Meglepődöm, hiszen mi abban titkos, hogy egy-egy településen mennyi a munkanélküli. A nyilvántartottak amúgy sem tükrözik a valóságot, hiszen a tényleges állandó munkahely nélkül maradottak száma mindig magasabb. Abból azért már hozzávetőleges képet lehet alkotni, hogy a munkanélküliek jövedelem- pótló támogatásában, amely jelenleg 5150 forintot tesz ki, mintegy ötvenen részesülnek. Bizarr ötletem támadt. Vajon azért a havi 5150 forintért kell-e tenni valamit annak a munkanélkülinek, aki, ugye, már „kikopott” a járadékból, csak ez a csekélyke összeg az egyetlen biztos jövedelemforrása. Kiderült, hogy semmit. Az önkormányzat nem kötelezheti őket semmilyen résztevékenységre, még ha az összeg felét nem is az állam, hanem a helyi önkormányzat adja. Nincs rá jogszabály Hogy meddig számíthatnak erre a pénzre? Amíg hatályos a szociális törvénynek ez a passzusa. Paradox helyzet, hogy Ajakon nincs annyi nyilvántartott munkanélküli, amennyi elegendő lenne ahhoz, hogy munkahelyteremtő támogatásra pályázzon az önkormányzat. Elgondolkoztató a dolog. Miközben milliárdokat ad ki az állam mindenféle segélyekre, a munkahelyteremtést — Ajak esetében például — nem támogatja. Gyanítom, hogy ha krónikussá válik a munkanélküliség — márpedig jelen pillanatban semmi jel nem mutat arra, hogy ne maradna az —, alighanem többe fog kerülni a segély, mint a támogatás. Saját erőből Ha nincs rá állami pénz, hát próbálkoznak az ajakiak a maguk erejéből munkahelyet teremteni. Persze, sok embert foglalkoztató termelőüzem indítására egyhamar aligha lehet számítani. A közeljövőben kezdenek hozzá — az enge- délyzetetés folyamatban van — egy benzinkút építéséhez, ahol helybeliek lesznek a kivitelezők, és majdan az üzemeltetők is. A benzinkút körül létesítenének egy amolyan vállalkozói centrumot. Tehát a vállalkozók .előtt nyílik némi lehetőség arra, hogy panziót, üzleteket, egyéb szolgáltatást nyújtó létesítményekkel próbálkozzanak itt, hiszen a 4-es számú főútnak eme szakaszán talán érdemes invesztálni. Az ajaki embert nem kell félteni, ahogy mondani szokták — a jég hátán is megél. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne volna számukra is nyomasztó a jelenség, mert nincs rosszabb a bizonytalanságnál. Jegyzet ________________________ Ami nem látszik... Györke László a munkanélküliség más- /l képpen nyomasztja a falusi embert, mint a városit. Mindkettő számára kellemetlen állapot, ám a falusinak ott a kert, a háztáji, ha most földhöz jutott vagy jut, akkor a kis birtok. Dolgozhat tehát látástól vakulásig. Aki nemcsak magának, a családjának termel, annak piac is kell. Ami pedig, ugye, egyre szűkül. Meg aztán ott a másikgond, hogy a mezőgazda- sági termékeknek nincs igazán jó áruk. Faluhelyen a kényszerítő helyzet sok munkanélkülit vett rá, hogy vállalkozzék. Csakhogy a mezőgazdaságban a vállalkozó nem sok támogatásra, hitellehetőségre számíthat. Ennek ellenére akadnak számosán, akik belevágnak. De mit tegyen az, akinek se anyagi lehetősége, se fizikai ereje nincs a vállalkozáshoz? Mit tegyen az a volt téesztag, akinek a nyugdíja kenyérre és vízre is kevés, földje ugyan volna, de már képtelen megművelni? Több község polgármesteri hivatalában szóba került a probléma. Számtalan érdekes és tanulságos, ám sokszor irritáló esettel találkozni. Rétközben, az egyik nagyobb településen például kerekperec kijelentette a hivatal egyik dolgozója, hogy márpedig azt ne várják el tőiül^ hogy ellenőrizzék, a munkanélküli tényleg munka nélküli-e. Hisz ki tilthatja meg a munkanélkülinek, hogy gazdálkodjék a saját portáján? Hogy bármiféle jövedelempótló tevékenységet folytasson? Hiszen ezek amúgy is ideiglenesek, ma van, holnap meg ki tudja... A másik: a segély megítélésének kérdése. Addig nincs gond, amíg valaki kapja^ a munkanélküli-járadékot. Am az hamar elkopik, s akkor jön — már akinek jön — az a bizonyos jövedelempótló támogatás. Ennek jogosságát bizottság állapítja meg. Sok papír kell hozzá. Am azok fabatkát sem érnek, ha a bizottság úgy ítéli meg, hogy a jövedelemről szóló papírokon szereplő adatok nem egészen felelnek meg a rideg valóságnak, mert tudják az illetőről, hogy azért van mit a tejbe aprítania. Akkor jön- (ne) a környezettanulmány, amihez azonban nem szívesen nyúlnak a testületek. Ember legyen a talpán, aki ma bizonyítani is tudja, hogyX.Y. mezőgazdasági tevékenységéből ennyi és ennyi nyereségre tett szert. Meglehet, hogy az kap segélyt, aki nem szorul anynyira rá, az meg nem, akinél szinte létkérdés lenne az a pár ezer forint. Meg aztán az is kérdés, hogy mit vegyen figyelembe a bizottság? Előfordulhat, hogy bizonyos Nagy Jánosnak történetesen van kocsija, színes tévéje, családi háza, egy sor háztartási gépe, ám ezt mind akkor szerezte be, amikor még volt munkahelye. Most meg semmije nincs a felsoroltakon kívül. ,Nincs, ki vizet merjen hosszú csatornába...” Harasztosi Pál felvételé Nem arra születtem... Rétközberencs (KM) — Kovács Imre jegyző arca el- komorodik, mikor a kérdést felteszem: tudják-e kezelni a munkanélküliséget. — Négyszáz körül van a faluban a munkanélküliek száma — mondja. — A probléma önmagában is súlyos, hiszen ezen a kis településen nem sok munkalehetőség van. Ám ha figyelembe vesszük, hogy ezek egy része nem is akar dolgozni, akkor még kezelhetetlenebbnek tűnik a dolog. Mert mit kezdjen az önkormányzat olyan emberrel, aki nyilvánosan kijelenti, hogy márpedig ő nem arra született, hogy dolgozzon. A falut járván aztán hamar rájön az idegen is, hogy kik ők. Nyilván azok, akik annyi fáradságot sem vesznek, hogy szűkebb környezetüket, portájukat rendben tartsák. Míg a kertek többségében kukorica, burgonya, dohány, bab, zöldségféle és más egyéb terem, azoké, akik nem munkára születtek — tengerre hasonlít — gyomtengerre. Persze, hogy ők a leggyakoribb látogatói a hivatalnak, hiszen ha nincs segély, nincs mit a kocsmába vinni. Persze, csak ideig- óráig, mert ha nincs, lopnak. Hisz az, aki nem munkára, az lopásra termett(?) Nehéz megérteni ezeknek az embereknek a mentalitását, hiszen az önkormányzat a szűkös helyzet ellenére úgy hozatta rendbe az utakat, úgy építtette meg a ravatalozót, hogy a lakosságnak egy fillérrel nem kellett hozzájárulni. Aki tehette, hozzájárult a maga módján, a két kezével. Ám aki nem munkára született, az csak nézte, hogy a másik hogy dolgozik. Es röhögött a markába. Szándékosan nem írtam úgy, hogy a cigányok azok, akik nem munkára születtek. Mert közöttük is több a szorgalmas, rendes ember. De aki a fenti kijelentést tette, az történetesen cigány volt...
