Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-21 / 194. szám
14 A Jfekt-Íhíagyarorszag Hétvégi mettét&te 1993, augusztus 21. A KM vendége _____ A karmester Baraksó Erzsébet Nyírbátor (KM) — A nyíregyházi születésű Kovács Lászlót, a nyírbátori Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor művészeti vezetőjét a sikeres fiatal muzsikusok között tartják számon. A debreceni szakközépiskolából a harmadik év után került a Zeneakadémiára, ahol a karmesterképző és a pózán szakot végezte el. Már főiskolásként részt vett az Operaház produkcióiban, és még diplomázás előtt ott kezdte pályáját korrepetitorként. □ Milyen előnnyel jár az, hogy két szakot is elvégzett? — Karmesterként látom nagy jelentőségét annak az öt évnek a rézfuvós tanszakon, ugyanis a hangszeren keresztül a zenekarral közvetlen kapcsolatba kerülhettem. Megismertem azokat az érzéseket, amelyekkel a zenekari muzsikusok folyamatosan együtt élnek. Megtapasztaltam, milyen az, ha a zenekar a karmesterre rá van utalva. Más ezt belülről látni, és más nagyon hosszú időn át megtanulni, mire van szüksége a zenekari muzsikusnak. □ Elég korán szép feladatokat kapott az Operában, aztán elszegődött Miskolcra. Miért? — Már dirigáltam előadást az Operában, ami elég nagy dolog, mert általában 3-4 évet is kell várni, amíg a korrepetitor karmesterként lehetőséghez jut. A Szökte- tést vezényeltem először, azután a Bánk bánt, a Hamupipőkét, a Szevillai borbélyt. De azután az ötödik évben találkoztam össze azzal a nagy kihívással, amely a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak a főzeneigazgatói tiszte volt. El kellett döntenem, hogy maradok-e az Operában a 15. karmester, mert akkor én voltam a legfiatalabb, vagy egy nagy létszámú szimfonikus zenekar vezetőjeként kipróbálhatom, mire vagyok képes. Ezt a nehezebbik utat választottam, amit sokan nem értettek akkor, hogy lehet otthagyni a fővárost, az Operaházat? Nem költöztem Miskolcra, a családom Budapesten van, de néha hetente 3-szor, 4- szer is utazom. Ez nagyon fárasztó, de közben kialakult Miskolcon egy olyan színvonalú munka, amit nem szívesen hagynék ott. Az Operával a kapcsolat különböző formában megmaradt és most is létezik. □ Ön nagyon fiatalon kapott meg komoly kitüntetéseket, szakmai lehetőségeket. Mennyit számít Önnek az elismerés? — Én nagyon örülök annak, amikor kapok valamit, de utána egyáltalán nem szá, mit, nem gondolok rá. Kaptam a Doráti-ösztöndíjat, aztán kaptam a Liszt-díjat, de hogy öt, vagy hat éve, azt nem is tudom. Most volt a Bartók-Pásztory Ditta-díj, erre még emlékszem, ez 1993-ban volt, de azután úgy érzem, hogy minden egyes alkalommal vizsgáznom kell, nemcsak minden koncerten, hanem számomra minden egyes próba is egy kis koncert. Kovács László Szekeres Tibor felvétele □ Egyfajta elismerés az is, ha a fiatalok a nagy mesterekkel együtt dolgozhatnak. Mit jelentett az Ön számára Solti György, vagy Doráti Antal munkáját tanulmányozni? , — Soltival Londonban találkoztam, amikor Dorátinál voltam. Jártam a próbáira, elég sokat beszélgettünk, ő elemezte és taglalta az én helyzetemet, hogy szerinte mi lenne a megfelelő egy 28 éves karmesternek, mivel kellene foglalkoznom, és miként képezhetem magam. Szakmai tanácsokkal látott el. Doráti pedig amikor meghívott, azt mondta, az ösztöndíjat bármire felhasználhatom, de ő azt ajánlja, legyek a közelében, amikor dolgozik. Egészen fantasztikus volt, lenyűgözött a tempója, ahogy délelőtt, délután és este is rendíthetetlenül hajtotta magát. □ Azt hallottuk, nagyon népszerű volt a nyírbátori tábori zenekar tagjainak körében. Mi a próbamódszere? — Soha nem engedhető meg az a szemlélet, hogy na most bemegyek a próbára, és három órát majd csak eltoltok valahogy. Ha számomra nem lenne izgalom, hogy be kell menni, akkor az nagyon sajnálatos volna. Bármennyire is furcsa, nagyon izgulok még akkor is, ha a gyerekek próbájára készülök, igyekszem úgy koncentrálni, hogy ne az órájukat nézzék, mikor lesz már szünet, hanem az számukra érdekes legyen, és azzal menjenek el a próba után: jaj de kár, már vége van, és amikor a táborból elmennek, azt érezzék, fantasztikus játék a zenekarban dolgozni. □ Ha jól számolom, hathét lemeze jelent már meg. Mit dolgozott a közelmúltban, s melyek a legközelebbi tervei? — Nagyon sűrű volt az elmúlt évem, sokat dolgoztam. Megcsináltunk egy operafelvételt az Erkel évfordulóra, az István királyt, hatalmas mű nagy kórussal, nagy zenekarral. A miskolci zenekarral készítettük el Csajkovszkij VI. szimfóniájának lemezfelvételét. Nemrégiben a londoni AMI-nál vettünk fel egy lemezt egy válogatott európai rézfúvósokból álló együttessel. Elvállaltuk megint a miskolci zenekarral a Táncdalfesztivált. Szeptemberben Németországban fogok vezényelni, októberben lesz egy pesti fesztivál korunk zenéjéből, ami fontos a számunkra, hiszen a miskolciakkal a legközelebbi lemezt kortárs szerzők műveiből készítjük. A terror iskolája Gombás Sándor Végignézve a mozik júliusaugusztusi kínálatát, bizony azt kell megállapítanunk, hogy ennél az alkotásnál nincs jobb. Ilyeare sikerült ismét a nyári műsor. Az emberek szórakozni vágyván sajnos lapozgathatják a műsorkínálót, nem találnak benne semmi érdekeset. Kivéve a Candyment, de azt meg a kritika döngölte az agyagba. A filmértékelő tehát kénytelen-kelletlen megmarad eme túszdrámánál. Az alkotógárda éppúgy, miként a szereplők teljesen ismeretlenek. Nem tudom, hogy akadt rá a Flamex? 1991 -ben gyártották és a nézőnek 112 percet kell végigülnie. No persze a filmet látván egyáltalán nem tűnik ez kalodának. Az ötlet igazán eredeti. A Regis középiskolát terroristák szálljak meg. Túszokat ejtenek és követelik a bebörtönzött maffiavezér, Gáli szabadon bocsátását. Igen ám, de a túszok között van egy másik maffiafőnök, Albert Trotta, Joey nevű fiacskája is. Mint kiderül, a fiú gyűlöli az apját viselt dolgai miatt. Ez az egyetlen dráma a filmben, mint mondani szokás. Talán érdekesebb lett volna erről a sztoriról filmet csinálni, de csak akciófilm sikeredett az alkotók jóvoltából. Mentségükre legyen mondva, hogy ebben a műfajban elég elfogadható. Már ennek is örülhetünk. Mert mi is a sorozatban futó akciófilmek lényege? Kápráztató akciójelenetek, párbajok, melyeken a nézők öncélúan izgulhatnak kedvükre. Nem több ez, mint cirkuszi mutatvány. Gondolkodni nem kell, Andrew Divoff és Wil Wheaton: A terror iskolájában csak ámulni, hogy mit tud a géppisztoly, a kard és egyéb embermészárló eszköz. Manapság minden második film ilyen. Ezért tartom igaznak azt a megállapítást, hogy a mozi napjainkban afféle vizuális diszkóvá süllyed. A terror iskolája szerencsére kiemelkedik az átlagból. Itt is vannak akciójelenetek, de csak annyi van belőlük, amennyit egy túszdráma elvisel. Émellett realisztikusnak mondható. A cselekménysor természetesen a Hollywoodi sablon szerint bonyolódik, ennek ellenére vérbeli túszfilmet láthatunk. Tudom, hogy a filmtipológiában nincs ilyen kategória, de én ennek ellenére annak nevezném. Túszfilm, akciójelenetekkel. Ha mindenképpen be akarom szorítani valamely kategóriába, akkor inkább kalandfilm. Nevezzük bárminek, nem is olyan rossz. Nagyszerű művi atmoszférát képes teremteni. Ez- mindenképpen a forgatókönyvíró, -rendező érdeme. Mint már említettem, filmünk realisztikus. Bemutatja az amerikai iskolarendszert, no meg a rendőrség és az FBI munkáját is. Megtudjuk, (noha a filmbéli Regis iskola nem is létezik), hogy kik töltik meg a gazdag magániskolák férőhelyeit. Gazdag szülők bukdácsoló, elkényeztetett csemetéi. Én úgy tudom, hogy ez. az USA-ban általános jelenség. Felbukkan a filmben egy csipet társadalmi dráma is, amely az események menetébe nehezen illeszthető. Imigyen szól egy szegény szülő: „Az én gyermekem szenvedjen a gazdagok miatt?” Jogos a felvetés, de a film cselekményét és hangulatát zavarja. Nem erről szól a történet. A filmmel nekem az a problémám, hogy az események loStúdiófelvétel gikája, jó néhány snitt, valamint a dráma megoldása naív, pontosabban gyermeteg. Az összhatás ennek ellenére jó, összeállt a dolog. A szereplők nálunk teljesen ismeretlenek. Mivel kezdők, 20-23 közöttiek, nehéz lehetett a mozgatásuk. Sajnos a főszereplő, Sean Astin kimondottan elrontotta a figurát. A kábítószerbáró fiát alakító Will Wheaton munkáját tudom csupán kiemelni. A többiek játékán érzik egy kis mesterkéltség, de ez koruk miatt megbocsátható. Igazán jól ellötyögnek. Mélyebb elemeznivaló nincs a filmen. Nézhető és szórakoztató. A zene és az operatőri munka értékelésétől is eltekintek. Aki szeretné végigizgulni a Regis középiskola túszdrámáját nyugodtan válthat jegyet. Még jókat is nevethet a diákok mindennapjain. Könyvespolcunk __________________ Céhek vármegyénkben Erdész Sándor Most jelent meg Szabó Sarolta muzeológus legújabb munkája, a fenti címmel. Azért így, mert a szerző nem a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, hanem a történelmi Szabolcs vármegye területén 1827-ig működött céhekkel foglalkozik. A „céhek” szóból nem derülhet ki, hogy ez mi mindent jelent, mivel ez a könyv nemcsak ipartörténeti, hanem várostörténeti, gazdaságtörténeti, muzeológiai és néprajzi leírásokat is tartalmaz. Bodó Sándor az Ajánlásában — a kötet tudományos értékét kiemelve — írja, hogy a szerző a kézművesipar történetéről egy „egységes képet bontakoztat ki” a céhek kialakulásától a céhek belső életének leírásáig. Megemlítjük, hogy korábban már jó néhány dolgozat jelent meg ebben a témakörben. Hivatkozhatunk Ferenczi István (1927), Kiss Lajos (1929), Kiss Ernő (1956), Balogh István (1959), Margócsy József (1984), Rat- kó József (1984), Ratkó Lujza (1988) és mások munkáira, akik többnyire egy-egy mesterség leírását végezték el. Mondanunk sem kell, hogy Szabó Saroltának is megjelent néhány céhes résztanulmánya (1989, 1990.) Dicsérendő, hogy szerzőnk az „elődök” munkáit sem hagyta figyelmen kívül, s ennek köszönhetően is most egy monografikus jellegű munkát vehetünk kezünkbe. Szabó Sarolta részletes történeti áttekintést nyújt a megye céheinek alapításairól, működésükről. Kiderül, hogy Nyírbátor már 1581-től, Kisvár da 1591-től, Nagykálló 1616-tól, viszont Nyíregyháza csak 1818-tól rendelkezett önálló céhszervezettel. Kezdetben a céhek dinamikusan fejlődtek, de a XIX. század közepétől „beszűkült ‘a munkaterületük”, feltűntek a céhen kívüli kisiparosok, kontárok; lényegében a gyorsuló iparfejlődéssel a céhrendszer nem tudott lépést tartani. A továbbiakban a szerző megismertet bennünket a céhmesterek mindennapi gondjaival az anyagbeszerzéstől az értékesítésig, a vásározás szabályaival; a mesterek és legények életviszonyaival, vagyoni helyzetükkel; a céhek belső életével és működésével, a legények és inasók kötelességeivel. A „Függelék”, vagyis a „céhes tárgyak katasztere” 12 pecsétlenyomat rajzát és 32 pecsétnyomó, céhláda, behívótábla fotóit közli, a tárgyak szakleírásával együtt. Ezt a könyvet ajánljuk mindazoknak, akik szűkebb hazánk története iránt érdeklődnek. Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993. Egyházzenei Fesztivál Budapest (MTI) — A Budavári Zeneművészeti Alapítvány másodízben rendezi meg az Egyházzenei Fesztivált szeptember 2. és 8. között. A fővároson kívül — két másik, a zenéhez sok szállal kötődő település — Fertőd és Mar- tonvásár ad otthont a koncerteknek. A hangversenyek fókuszát ebben az esztendőben a XVIII-XIX-XX. század szakrális zenéje alkotja. A nyitóhangversenyen Liszt Ferenc: Esztergomi miséje és Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus című műve csendül majd fel a Budapest Kongresszusi Központban, szeptember 2- án. (A mű 1923-ban született Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára. 1993-ban van tehát az ősbemutató 70., Budapest létrejöttének pedig 120. évfordulója.) Az est énekes szólistái: Kincses Veronika, Takács Klára, Molnár András és Tóth János operaénekes. Ligeti András vezényli az esztergomi misét és a magyar zsoltárt. Liszt műveket hallgathatnak meg az érdeklődők Gergely Ferenc hangversenyén a pesti Ferenc-rendi templomban, szeptember 3- án. A magyar orgonaművészek doyenje a „hangszerek királyán,, szólaltat meg olyan Liszt műveket is. amelyeket eredetileg zongorára komponált a szerző. Joseph Haydn: Nelson miséjét a híres martonvárási Brunszvik-kastély templomában adja elő a MÁV Szimfonikus Zenekar és a Monteverdi Kórus, szeptember 4-én. Az est dirigense: Gál Tamás lesz. Joseph Haydn: Harmoniemesse című művét a fertődi Esterházy-kastélyban, 5-én tűzik műsorra. A Megváltó hét szava a keresztfán című, ugyancsak Haydn-művet a Zeneakadémián adják elő, szeptember 6-án. Az est második felében hangzik majd el Mosonyi Mihály: F-dúr miséje. A több mint hat évtizede nem játszott kompozíció felújító előadásának pódíumbemu- tatója,. szeptember 6-án lesz. Farkas Ferenc: Requiem- jének hangversenytermi premierjét követően Liszt Ferenc: Koronázási miséje szólal meg többek között Sudlik Mária, Farkas Éva, Vendler Attila tolmácsolásában. A Zeneakadémián szeptember 7-én rendezik meg a koncertet. A Missa Solem- nis — szeptember 8-i zeneakadémiai — előadásával zárul a II. egyházzenei fesztivál programja. Beethoven a Missa Solemnis komponálását 170 esztendővel ezelőtt fejezte be.
