Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-18 / 192. szám
1993. augusztus 18., szerda Kelet-Magyarország 7 Támogatás levonással Július 26-án gázbekötéssel kapcsolatban állami támogatás járt volna vissza nekem a raka- mazi GAMESZ-től. Erről értesítést kaptam, és nemcsak én, hanem a faluban mások is. Azt találom sérelmesnek, hogy milyen segélyezést adnak a családoknak, ha abból mindig levonják a tartozásukat? Például gyermek étkeztetését iskolának, óvodának, a szemételszállítási díjat, tőlem kocsisúlyadót... Ha egyszer adnak valamit, akkor miért fogják le a tartozást? Tudomásom szerint erre jogszabály nincs is, a segélyből nem vonhatnának le. K. L. Rakamaz Zajos Randevú Nyíregyháza belvárosában a Szarvas utcán lakunk, szemben a Randevú Presszóval. A presszó tulajdonosa állítólag zeneszolgáltatásra is kapott engedélyt az önkormányzattól. Május közepétől a jobb idő beálltával hétvégeken (péntek,- szombat,- vasárnap éjszakánként) ezért a kerthelyiségben zenekar zenél, olyan hangerővel, hogy az az emberi tűrőképesség határát már jócskán túllépi. Amikor a környék lakói alkalmanként kihívják az éjszakai rendőri ügyeletet — a hangos zenélés miatt — amíg esetleg a rendőrök a közelben vannak, a zenekar csendesebben játszik, de utána ismét teljes hangerővel rázendít. A hangorkánt még fokozza, ha összegyűlik a presszó nyolc-tíz fős baráti társasága, pláne, ha már kellőképpen il- lumináltak — az énekes bíztatására, mintha csak valami rockkoncerten lennének — a dal refrénjeit az énekessel együtt üvöltik. Például: részegen ki visz majd haza? A válogatott repertoárt szinte már kívülről ismerjük. A hajnali kétórás záróra után már szinte üdítőleg hat a presszó előtt egy kis verekedés (rendezik vendégek), egy kis szitkozódás, káromkodás, s mire elalhatnánk, „kipihenten” fel kell kelnünk. (Erősen gondolkodom azon, megkérem a főnökömet, mentsen fel a hétfői munka alól, ugyanis olyan vagyok, mint az alvajáró. Pénteken pedig azért, hogy előre kialhassam magam — de még ezzel előhozakodni nem mertem.) Eddig a presszó tulajdonosát két ízben — legutóbb tavaly jelentették fel a környék lakói a polgármesteri hivatalnál, ugyanis aláírásokat gyűjtöttek, s elküldték a Hatósági Irodához. Az eredmény: nulla. Az üzletvezető ugyanis — aki mellesleg a tulajdonos élettársa — a polgármesteri hivatalban ígéretet tett, hogy hangos zenélés többé nem fordul elő. Még csak pénzbírságot sem szabtak ki rá. Nem tudom, hogy a polgármesteri hivatalban hogyan gondolkodnak, esetleg meghatotta őket az ígéret, vagy mindenkivel ilyen toleránsak? Nem értem, miből gondolták, hogy netán bármiféle visszatartó erővel bírnak, ha nem szabnak ki semmilyen büntetést. Azt beszélik, a csendrendelet, a csendháborítás fogalma megszűnt. A rendőrség szintén tehetetlen, nem tud eredményesen intézkedni. Állítólag jogállamban élünk, de nem hiszem, hogy egy ember, aki történetesen presszótulajdonos, a többiekre fittyet hányva feldúlhatja családok, utcák éjszakai nyugalmát. Az illetékeseknek — akik eddig tehetetlenek voltak — szívesen átengedném a lakásomat, hogy „inkognitóban” mint Mátyás király (nem pedig az érintett szórakozóhelyen előre bejelentkezve), a saját fülükkel hallhassák. Képzeljék csak magukat az itt lakók helyébe! Biztos vagyok benne, hogy egy pár átvirrasztott hétvége után rögtön találnának visz- szatartó erőt, megoldást. Az én fogalmaim szerint egy presszó az a csendes, nyugodt hely, ahol kávét, üditőt, esetleg süteményeket árusítanak, le lehet ülni beszélgetni valakival, pláne, ha „Randevú” a neve. Legszebb álmaimban (már amikor tudok aludni), azt remélem, hogy az illetékesek az ilyen, és ehhez hasonló szórakozóhelyek nyitvatartási idejét 22 órában korlátozzák, még merészebb álmaimban pedig ennek betartását is ellenőrzik. Pontos név és cím Nyíregyháza A vezetéket nézzük Nagydoboson 1993. május 30-ára telefonhálózatot szereltek. Községünkben száztizenegy előfizető volt, de a tervező tévedésből százkilenc nevet tüntetett fel a névsorban. Kihagyott engem és a József A. utca 51. szám alatt lakót. A MATÁV Debreceni Igazgatósága intézkedett, átadta az ügyet a mátészalkai Távbeszélő Üzemnek, de még nem tettek eleget a kötelezettségüknek. Kifizettünk 33 ezer forintot és csak a vezetéket nézzük. Szeretnénk, . ha ügyünk minél hamarabb rendeződne. Szász Gyula Nagydobos, Fő u. 171. A pokol bugyraiban Az elvonókúra csak akkor lesz sikeres, ha az alkoholista is úgy akarja Nyíregyháza (KM — TMI) — Az alkoholizmus a gyenge emberek tipikus válasza az élet kihívásaira. Deviáns viselkedés, mint a kábítószerezés, a bűnözés, és az öngyilkosság. Tulajdonképpen ez is lassú és kínos önhalál. Minél többet iszik valaki, a dantei pokol annál mélyebb bugyraiba száll. Sajnos, a családját is sokszor sikerül magával rántania. Az alkoholizmus társadalmi veszélyessége tehát szinte felmérhetetlen. Ám ki lehet gyógyulni belőle, ha az alkoholista is úgy akarja. Öngyilkos akartam lenni Két hajdani alkoholistát kérdeztünk meg, hogyan szoktak le az italozásról. E. asz- szony öt éve, R. úr hat és fél esztendeje nem iszik szeszt. — Az első házasságom nagyon rossz volt, akkor kezdtem italozni — mondja E. asz- szony. — A válóper alatt már gyógyszerre ittam a vodkát, konyakot. A munkahelyemen észrevették, a főnököm behívott, hogy ha még egyszer úgy megyek dolgozni, elbocsát. Nem bírtam magammal, és két hét múlva fegyelmivel kirúgtak. Akkor az egyetlen fiam is elköltözött tőlem, mert szégyellt. Nyel egyet és kis szünet utámfolytatja: — Öngyilkosságot kíséreltem meg. Most már azt mondom, szerencsére megmentettek, de akkor nekiestem az orvosnak, hogy miért nem hagyott meghalni? A gyógyulásomat a mostani férjemnek köszönhetem, akivel utána ismerkedtem meg. Egyedül nem lett volna hozzá elég erőm. — Szerintem az nagyon fontos, hogy az alkoholistának legyen kapaszkodója — folytatja. — A családtagok nagyon rosszul teszik, hogy elfordulnak tőle. Az elvonókúra alatt van legjobban szüksége a segítségükre. Majd megőrültem egy kortyért — Önnek nehéz volt? — Bizony — bólint. — Erősnek kell lenni. Ha nincs kitűzött cél, hogy leszokok a szeszről, akkor nem is szokott sikerülni. Én először pszichológushoz vinném az alkoholistákat, mert magamról tudom, hogy az italozás nem egyszerűen rossz szokás, hanem az ember valamit pótolni szeretne vele. Valamit, ami az ő életéből nagyon hiányzik... R. úr története szintén tipikus: Pincér, ebben a szakmában ^hagyományos az italozás. Ő műszak után se hagyta abba, volt saját bora, pálinkája. Napi hét-nyolc deci italra volt „hitelesítve”. A vérnyomása egyhamar vészesen ingadozni kezdett. Egy melegfrontos napon elvágódott a szálló konyhájában (fél liter konyakot engedett le a torkán aznap), és a kórházban eszmélt fel. — Még egy ilyen, és megrendelheti a koporsóját — mondta az orvos csöndesen, egykedvűen. — Nem adok magának három évet, ha tovább vedel. R. úr szívét mintha jeges kéz markolta volna, hideg veríték ütközött ki homlokán. Iszonyatos halálfélelem tört rá. Akkor megfogadta, hogy többé egy kortyot se! De nem ment alkoholelvonó kúrára, mert meg akarta mutatni, hogy gyógyszer nélkül is képes meggyógyulni. Édesanyja — akkor még R. úrnak nem volt felesége — vállalta, hogy segít, csak szokjon le. — Pokoli kínokat éltem át, jobb lett volna, ha befekszem a nagykállói elvonóba — emlékezik. — Majd megőrültem egy korty italért, mindenkihez durva voltam, úgy ömlött rólam a veríték, hogy naponta három inget váltottam. Az első év szörnyű volt, de édesanyám hál’ istennek erős asszony, nem engedett az italhoz nyúlni. Az első év nagyon rossz volt, ha azt kibírja az ember, a többi már könnyen megy. Hitelbe isznak — Ön mit tenne az alkoholizmus ellen? — Bezáratnám a kocsmákat, és azokat a palackozott italboltokat, ahol hitelbe lehet inni. Ismerek embereket, akik előre elisszák az egész havi munkanélküli járadékukat vagy fizetésüket. A kocsmá- rost megbüntetném, mert tudja, hogy az a gyerekeitől issza el a pénzt, de adja neki a hitelt. Hát persze, ő jár jól vele! — A mi utcáik egy kilométer és tizenhat helyen mérnek szeszt — teszi hozzá. Igenis azért van ennyi sok iszákos, mert minden tizedik lépésnél italboltba botlanak. Nekem senki ne mondja, hogy ez nem számít, én is alkoholista voltam... Szerkesztői üzenetek P. J.-né, Levelek: Jogászunk tájékoztatásáig szíves türelmét kérjük. Balogh Zoltán, Tiszavas- vári: Jelenleg is érvényben van a szociálpolitikai kedvezmény nyújtását szabályozó 1988-as rendelet. Ennek értelmében az építettőt meglévő kölcsöntartozás esetén a szociálpolitikai kedvezmény a kölcsönszerződés megkötését követően született vagy örökbe fogadott gyermeke után (a megelőlegezés kivételével) a szerződéskötés időpontjában hatályban volt feltételekkel, utólagosan is megilleti. Válaszol az illetékes Kedvezményről tárgyalnak A lap egy korábbi számában sokak nevében kérdezte egy olvasónk Nyíregyháza Polgármesteri Hivatalának illetékesétől, hogy valóban fizetniük kell-e azoknak is csatornadíját, akik nem kívánnak rákötni a szennyvízcsatorna-hálózatra. Romanovits István, a polgármesteri hivatal Város- fejlesztési Irodájának vezetője adott a kérdéssel kapcsolatban tájékoztatást: — Erre a válasz nem egyszerűen igen vagy nem. Egyik tény, hogy a csatornadíjat annak kell fizetni, aki a szolgáltatást igénybe veszi. A díjfizetés vagy a mért szennyvízmennyiség, vagy annak hiányában a fogyasztott ivóvízmennyiségből számított szennyvízmennyiség alapján történik. Ä másik oldalról nem csupán állampolgári elhatározáson múlik, hogy valaki rá kíván-e kötni a megvalósult szennyvízhálózatra, vagy nem. Az Országos Építésügyi Szabályzat előírja, hogy minden építési telken keletkezett szennyvizet közcsatornába kell elvezetni (illetőleg közcsatorna hiányában a vízügyi hatóság előírásainak megfelelően kell kezelni, tárolni, elhelyezni). Megfelelő az a szennyvíztározó, amelyik vízzáró kivitelű, tehát a szennyvíz nem fertőzi a talajt, a talajvizet. A tároló vízzáróságát vizsgálni lehet a szinttartó képességével, de azzal is, hogy ott mennyi szennyvízmennyiség elszállítását tudja igazolni a lakó. A városban kétféle módon épül szennyvízhálózat. Egyes utcákban lakossági pénzből, az önkormányzat támogatásával. Nagyobb területeken — így a város- központban, Oroson, Nyírszőlősön, Sóstóhegyen, a Kertvárosban — önkormányzati pénzből, központi céltámogatással. Ez utóbbinál a rákötés lehetőségéért nem kell fizetni, a bekötővezetékkel a kivitelezők be is állnak az ingatlanokra. Ezzel együtt viszont egy türelmi idő letelte után —■ annak vizsgálata mellett, hogy a meglévő házi szennyvíztároló megfelel-e. az előírásoknak — kötelezheti a polgármesteri hivatal az ingatlan tulajdonosát a közcsatornába való bekötésre. A tapasztalat egyébként az, hogy akiknek megfelelő zárt szennyvíztárolójuk van, alig várják, hogy közcsatornára köthessenek, mivel a gyakori szippantás költsége tetemes, így hamar megtérül a bekötés tíz-húsz ezer forintos költsége (épülettől a telekhatárig), nem beszélve arról, hogy a tároló ürítésével kapcsolatos egyéb kellemetlenségektől is megszabadul a tulajdonos. A polgármesteri hivatal arról is tárgyal a Térségi Vízmű Vállalattal, hogy aki a csatornahálózat átadását követő hat hónapon belül a bekötést megrendeli, illetve megvalósítja, az valamilyen kedvezményben részesüljön, esetleg a tervezési díjból; vagy meghatározott ideig mentesülhessen a csatornadíj megfizetése alól. A lakosságot természetesen tájékoztatni fogják a tárgyalások eredményéről. A megyeszékhely egyik szégyenfoltja volt a Víz utca. A foltból — mint képünk is mutatja — maradtak „pöttyök” Harasztosi Pál felvételei Az oldalt összeállította: TÓTH M. ILDIKÓ Megszépül Nyíregyházán a Magyar Nemzeti Bank épülete
