Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-17 / 191. szám
1993. augusztus 17., kedd HÁTTÉR Utcára kerülő mezei gazdák Az elszegényedők igaza nem alacsonyabb rendű igazság # Ellenérdekű embercsoportok Kiss Gábor Nyíregyháza — Jártamban- keltemben sokfelé megfordulok. Többnyire úgy, hogy tudnivaló rólam: a szocialista párt tagja vagyok. Lehet, ezért találnak meg a helyzetüket panaszlók, falvakban, községekben, akik a földből éltek. Élnének ma is, ha lehetne. Lónyán és Tiszaadonyban elbeszélik, hogyan ültek fel a képviselőnek, aki tejtermelésre buzdított, míg be nem fucs- csolt az „üzlet”. Nyírteleken sorolják a felvásárlás anomáliáit, a termelő kiszolgáltatottságát. Szatmári agrárszakember kiszáll a buliból, amely a szövetkezeti vagyont ebek har- mincadjára juttatja. Tunyog- matolcson a huszonöt évet állatgondozóként végigdolgozott parasztasszony panaszkodik, aki százötvenedmagával egyszer csak az utcán találta magát „semmi nélkül”. Ugyanott egy fiatalember azt sorolja, hány forintot fizetett a szálkái Tüzép-telepen az épületfáért, amit vagonszám a falubelije termelt ki kárpótlásként kapott földjén. Hányattatás és kilátástalanság A kölesei falufórum sok emlékezetes felszólalásából egy másik fiatalember a munka- nélküliek hányattatását és ki- látástalanságát panaszolta. Legutóbb meg egy nyírkátai levél arról, hogy ki tengődik és ki boldogul... (Nyírkátáról szólva eszembe ötlik egy név, Márkus István neve. Az egykori falukutató. később szociográfus-író kétszer is írt a faluról. Negyvenhatban és hatvanötben. Amott a földosztásról (Földosztás Gebén), amely alatt négyszáz földművelő családból alig százötven élt meg a maga földjén, s egy szegény család hat-nyolc hold harmados földért évente negyven-ötven napot is dolgozott a gazdának. Megírta azt is (Nyírkátai szövevény), hogyan romlott le a termelés röviddel a szövetkezetesítés nyomán, mégis örvendetes haladásról adva számot. „1944-ben két kerékpár volt a faluban, 1964-ben 386. Van már orvosi rendelő, orvoslakás, védőnő, szakszerű csecsemőgondozás.’’) Egy párt, két álláspont Lehet, hogy a szerencsésebb sorsú, aki ügyesebb volt, tőkeerősebb, akinek beütött a váltás, másképp beszélne. Mondaná a maga igazát. Ez elfogadható ellenvetés. Csak egyet nem lehet: úgy tenni, mintha az elszegényedők igaza nem létezne, vagy alacsonyabb rendű igazság volna. Vitatkozik az agrárszakember és az újságíró. Témájuk a földkimérés Penyigén, vagy másutt. Egyikük törvényt és jogvédelmet emleget: „A szövetkezet élt a parlament által megalkotott törvényben számára is ...biztosított joggal, megpróbálta védeni tagjainak érdekeit.” Másikuk ,juss”-ról beszél, ami inkább erkölcsi, mintsem jogi kifejezés. „De azt ne várja tőlük — a földrendező bizottságoktól — senki, hogy ismét önként mondjanak le jussukról.” És mi a jussa annak, aki bevitt földtulajdon nélkül dolgozott végig fél életet? Kinek a törvénye? Kinek a törvénye Zsíros Géza cinikus törvény- javaslata a parlament előtt a kiválásról és mit szolgál? Kit tesz tönkre, ha a szövetkezetét tönkreteszi? Hiszen az átmeneti törvény végrehajtása során 850 ezer állampolgár a szövetkezés mellett döntött. Milyen ismertetőjelek alapján különböztethető meg első- és másodosztályú magyar állampolgár, jussoló és kussoló? Legalább az ellenérdekek elismerésére nyílna mód törvényben és törvényhozásban, ami a jogalkotás értelme! Engem elgondolkodtat, ha olvasom „Le kellene szállni a magas lóról... mert a szövetkezeti mezőgazdaság messze nem termelt világszínvonalon... Kinek az érdeke a kormányzatot a mezőgazdaság működésképtelenségével riogatni?...” Mihály Zoltán MDF) S ha mellette mindjárt láthatom ezt is: „A szövetkezeti szektornak ... nyugalomra és kiszámíthatóságra, stabilizálásra lenne szüksége”. (Vékony Miklós MDF) Egypárt- beliek kétféleképpen. Hogy figyelmen kívül hagyhatók a múltbeli tények, azt még csak megértem. Azt például, hogy a „gal- gavölgyi gazdagodásnak és más többszáz hasonlóan nekilendült falu káprázatos gyarapodásának fantasztikus tömegű pluszmunka, kuporgatás és fegyelem a titka... A magyar gazdasági szerkezet úgy járult hozzá a robbanáshoz. hogy kecsegtetően jutalmazta ... a rendkívüli erőfeszítést..., hogy megfogható céllá tegye a megkívánt holnapot.” (Márkus István 1980). De hogyan lehet elvonatkoztatni a jelenlegi tényéktől? A 30 százaléknyi termeléscsökkenéstől. a mezőgazdasági export zuhanásszerű visszaesésétől, a félmillió hektárra rúgó parlag térülettől, a falu 170 ezres munkanélküli-seregétől, a támasz nélkül maradt 600 ezer szövetkezeti nyugdíjastól, s a kárpótlás során kialakuló kétmiilió parcella tulajdonosát sújtó válságtól, a cukor- és olajvertikum furcsa idegen kézbe adásától, az önálló magángazdálkodás termelési feltételeinek hiányától? Az apámat 69 ezer forinttal kárpótolták. (A döntést már nem érte meg.) Ki jár majd jól vele? A közjót szolgálni Olyan egyszerű ez a jussolás? Miért fúj akkor szájából a kormány egyszerre hideget és meleget? Szabó Tamás: „A kormánynak az a véleménye...” Szabó Iván „A kormány ... úgy döntött, hogy nem fogja támogatni ... a csoportos kiválási kérdést.” Med- gyasszai László szerint Szabó Tamás magánvéleményt közölt, a kormánynak nincs ilyen döntése. Nem folytatom, mert amit mondani szeretnék, röviden összegezhető: ellenérdekű embercsoportoknak eltérő igazsága lehet. És jussa is. A törvénynek meg az lenne a rendeltetése, hogy nem az erősebb, vagy hangosabb érdeket, hanem a közjót szolgálja. A Beba Textilruházati Kft. Dombrádon jelenleg 110 szabászt foglalkoztat, de még több dolgozót is tudnának alkalmazni, hiszen munkahely van. Képünkön angol megrendelésre női blúzokat varrnak Harasztosi Pál felvétele--------------Tárca — A t yár elején a Ferihegy I- 1V en elég hosszú ideig kellett várakoznunk a Sabena brüsszeli járatára, amellyel liverpooli vendégünknek kellett jönnie. A csokoládéktól már irtóztam, még a Bountytól is viszolygás fogott el. De az előcsarnokban elsősorban édességben volt csak kínálat. Elmászkálni sem lehetett, mert vendégünk egy szót sem tudott magyarul. Alig vártam, hogy végre haza. Nyíregyházára indulhassunk, és az első tisztességes kinézetű vendéglőben valami emberhez illő ebédhez jussunk. Ez hamar, már Ve- csésen sikerült. Az étteremválasztást akkor éreztem nagyon szerencsésnek, amikor az étlapon megláttam, hogy hortobágyi húsos palacsintát is készítenek. Gyorsan rendeltem is két adagot, természetesen tartár- mártással. Nem panaszként mondom, de társaim a saját ételrendelésük mellett, ami az utazóknál szokásos pörkölt nokedlivel, rántott hús, pacalpörkölt választékból állt, elkezdtek massolni az én húsos palacsintámból. Ha azt mondom, hogy éhesen álltam fel az asztaltól, az nem lenne igaz, de a két adaghoz képest, nem voltam jóllakott. Az utóbbi időben rendszeresen megfordulok Debrecenben, így ismét lehetőségem lett a kedvencemhez hozzájutni. Akkora csalódás ért, mint azt, aki 30 év után találkozik ismét az élete egyik nagy szerelmével. A kiábrándultság mindig tökéletes. Debreceni főiskolásként szerettem bele, és álhatatosan kerestem a vele való találkozást. Az is igaz, hogy a 2 forintos fradikolbáSz, aminek az a receptje, hogy mindent bele, sokkal sűrűbben, szinte állandóan szerepelt az étlapomon. mint vágyaim álma, de azért havonta legalább egyszer ő is az enyém lett. Ilyenkor, ha a pinceétteremben megjelentünk, már nem is kellett rendelni. A pincér hozta a húsos palacsintát, kis ezüst kancsó- ban a tartárt és a korsó habos kinizsit. Nem volt olcsó, de megérte. Ottjártamkor most újból rendeltem és egy világ omlott össze bennem. Prézliben kirántva, mint egy nyavalyás sertéskarajt, szalmaburgonyával, uborka és narancsszeletekkel tálalták. Még ránézni is rossz volt. Az ízét pedig felejtsük el. A csalódást - helyrehozni megtaláltuk a helyes módszert. Otthon készítve elértük azokat a csodás ízeket, amiket bohém ifjúságom idejéről őrzök az ínyemen. Ezt az újbóli örömteli egymásra találást természetesen meg kell osztanunk a barátaimmal is. így azután valamelyik hét végén a kertünk nagy cseresznyefájának árnyékában lesz feltálalva a kedvencem. Természetesen tartármártással. t j tána pipaszó, kóla és kJ fagylalt mellett múlatjuk az időt. Ez még akkor is megéri, ha azzal búcsúzunk egymástól, hogy de jól kibe- Szélgettük magunkat. Cserbakőy Levente Húsos palacsinta Kelet-Magyarország 3 (Autó)pályán Marik Sándor rz ét évtizede lesz lassan, ÍV. hogy a megyéből a fővárosba járó autósok arra várnak, épüljön végre tovább a Budapest-Gyöngyös között már meglévő autópálya. Nem véletlen tehát, hogy akit érint, minden—ez ügyben elhangzó — hírre jobban figyel. En ezek közé tartozom. Bevallom, az első szakasz átadását ki sem tudtam várni, elmentem riportot készíteni az építőkhöz Mogyoród környékére, s ennek ürügyén kipróbáltam az új út egy szakaszát. (Sok szabolcsi munkás is dolgozott ott; néhány nyáron pedig megyénk hajdani építő- táboros fiai kaptak munkát azon a környéken.) Volt egy időszak, amikor nagyon erős volt á borsodi lobbi, s ekkor úgy próbálták a döntést a maguk javára fordítani, hogy azt javasolták, két felől épüljön egyszerre az autópálya: Gyöngyöstől és Miskolctól, ami a Tisza-hi- dat is igénylő. Nyíregyháza irányába haladó szakasz megvalósítását nyilván hátrább sorolta volna. De akkor sem, és azóta sem volt pénz egyik változatra sem. Most újra reális közelségbe került az M3 továbbépítése. Ha véletlenül pénz is lenne a nagy munkára, most új, hangos ellenfelekkel kell megküzdeni, a zöldekkel, természetvédőkkel. Ha hegy közelében halad a pálya, az a probléma, ha síkságon, az, ha folyót szel át, akkor azt nem volna szabad érintenie. A hét végén már a téma „politikai dimenziójáról" olvashattam egyik fővárosi napilapunkban: a mostani (új, MDF- es) szakminiszter az útpálya-program „erőltetésével” — úgymond — magának akar emlékművet állítani, pedig ezek a pályák csak arra jók, hogy tönkretegyék az országot. A fő érv: a fejlett nyugaton is tüntetnek az autópályaépítés ellen. Jól hangzó, de felületes, rossz érvek ezek. Egy dolog az egymáshoz közel épülő sokadik autópálya ellen hadakozni, és más dolog az egyetlen központot, a fővárost az ország legtávolabbi területeivel összekötő, adott irányban egyetlen autópályák ellen szót emelni. Ráadásul a „ zöldek” önmaguk ellen is dolgoznak, mert nyilvánvaló, hogy a kis falvakon, városokon ötven- nel áthaladó, sokszor megálló járművek jóval többet szennyezik a környezetet, mint az akadálytalanul, egyenletesen haladók. Nem beszélve a mi megyénkben is átutazó külföldiek rohamáról, amely a jövőben keleti határaink szélesebbre nyitásával csak nőni fog. S milyen az autós: talán senki nem mondott még le az utazásról csupán azért, mert rosszak az utak. Ha menni akar, megy — akkor is, ha kényelmetlen, és nagyon szennyezi a környezetet. j't gy vélem, nem valódi kJ választási lehetőséget ajánlanak, amikor a vonat-autó párt állítják szembe. A kulturált, időkímélő utazás, a balesetmentes közlekedés lehetőségét kell a sokszorosára nőtt és korszerűsödött járműállománnyal egybevetni. S ehhez ma már elengedhetetlenek a gyorsforgalmú utak. Azért is örü- lük, hogy most, végre elmozdulni látszik a holtpontról az M3 építésének ügye is. Kommentár _______________________ Sok, vagy kevés? Mező Éva A címben említett két szót nemcsak nyelvtanilag nevezik határozatlan számnévnek. Mindig is relatív fogalom volt, mi a sok, mennyi a kevés. Függött attól, milyen korú és életvitelű ember fejezte ki a két szó valamelyikével fizetésének összegét. Soha azonban nem volt ennnyire felértékelődve a fogalmak jelentése, mint napjainkban. A sok-kevés elválaszt, megkülönböztet, irigységre vagy szánakozásra késztet. Pedig most sem biztos, hogy sok az a sok. A kisnyugdíjas szerencsésnek tartja, néha irigyli azt a fiatalt, akinek 15 ezer forint a fizetése. Ha neki annyi lenne, mi mindent vehetne! Márpedig a 15 ezer forint kevés. Ezt tudják azok, akik ennyiből élnek, s ők is áhítozva gondolnak arra, mi mindent vehetnének még, ha csak 4-5 ezerrel kapnának többet. Pedig aki 20 ezret keres, az tudja, hogy az sem sok. Így folytatódhat aztán a láncolat, ha nem is a sok, csak az elég fogalmáig. Az ember azt hihetni, hogy Csupa irigy, nagyravágyó ember lakja ezt a hazát, akik képtelenek felfogni, addig kell nyújtózkodni, amíg a takaró ér. De nem ez a gond. A bérből és fizetésből élő ritkán irigyli a milliomosok életét. Tudomásul vette, ma meg lehet gazdagodni ésszel, vállalkozással, rátermettséggel, s nincs is ezzel semmi baja, ha becsületesen történik. Inkább azzal van a gond, bármennyire igyekeznek, nagyon távolinak tűnik á szerény elég. Ha a legforróbb nyáron félelemmel kell árrá gondolni, hogyan jön össze a téli tüzelőre való, az már szomorú dolog. Pedig mióta nem kell fűteni, azóta erre spórolnak. Tízezer forintra, ami tudvalevő, kevés pénz manapság, nekik viszont nehezen elérhető vagyon. A zt hiszem, a kevésnek sem szabad soha any- nyira kevésnek lenni, hogy az már a legalapvetőbb élet- feltételeket veszélyeztesse. A sokkal pedig mostanában nem sok gondunk van. / x Nézőpont)
