Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-11 / 186. szám
1993. augusztus 11., szerda Kelet-Magyarország 7 Elbújt a STOP-tábla a nyíregyházi Petőfi és Széchenyi utca sarkán a lombok közé. Azt se látni a fák hosszú hajától, mit mutat ott a rendőrlámpa A vállalkozó diktál Ez év június elsejétől Sóstón, a Fürdő utcában Adler László vállalkozó szabadtéri szórakozóhelyet működtet, ahol a hét minden napján iszonyatos hangerővel zenét szolgáltat éjfélig. A környék igen sűrűn lakott dolgozó emberekkel, akiknek másnap munkába kell menniük. Már két levelet írtunk az önkormányzat hatósági osztályának, sajnos, az ügyben megoldás nem született. Az illetékes osztályvezető válasza az volt, hogy ma a vállalkozások korát éljük, és mindenki arra vállalkozik, amit jónak lát. Mi, az a közel ötven család, akik az említett levelet aláírtuk, úgy gondoljuk, hogy ennél nagyobb cinizmussal, mint amivel az érdekeinket védeni hivatott ügyintéző nyilatkozott, már nem is találkozhatunk. Többször kértük az ügyeletes rendőri szerveket is, hogy csendháborítás miatt intézkedjenek. Erőtlen kísérletük után a vállalkozó azzal büntette a pihenni akarókat, hogy egy fél órával tovább, s a lehető legnagyobb hangerővel működtette a zenekart. Napokkal ezelőtt jelent meg egy cikk a lapban, hogy a ger- gelyiugomyai üdülőterületen csendrendeletet hoztak, amellyel az ott pihenők nyugalmát szeretnék biztosítani; pedig köztudott, hogy a szabadság ideje alatt lenne lehetőség a másnapi későnke- lésre is. A Sóstón lakó dolgozóknak, nyugdíjasoknak éjfélig, sőt hajnali egy óráig kell várniuk hogy végre csend legyen. Felháborítónak tartjuk, hogy az illetékesek a működési engedély megadásakor nem voltak tekintettel arra, hogy este tíz óra után nem működhet lakott területen a csendet ilyen nagymértékben zavaró zenés szórakozóhely, sőt megismételt kérésünk ellenére sem tettek semmiféle intézkedést a nyugalmunk biztosítása érdekében. Kérjük, legyenek segítségünkre, hogy a vállalkozó korrekt ajánlatunknak megfelelően 22 óráig működtesse üzletét, és olyan hangerővel szolgáltasson zenét, amely elviselhető, és nem zavarja a másnap koránkelőket, a gyerekeket, az idős embereket. A Fürdő, a Berenát, a Majális út lakói, Nyíregyháza Kisvárosi Dallas Pár éve minden pénteken megjelenik otthonunkban az amerikai siker-szappanopera, a Dallas. Sokáig úgy voltam vele: oly távoli, és a magyar életformától oly idegen ez a történet, hogy nem értettem, vajon mi az oka a népszerűségének. A közelmúlt ‘történései azonban rádöbbentettek arra, hogy nem is esik olyan távol a városunkban történtektől e filmsorozat hőseinek jelleme, a velük történt események sorozata. Bár még mindig él bennem a remény, talán azért Nyírbátor más! A történet ismerős. Jockey, Dallas egyik milliomos vállalkozója, közismerten nagyvonalúan kezeli a törvényeket, a cél előtte a minél nagyobb haszon megszerzése, az alkalmazott eszközök tekintetében nem válogatós. És bár mindenki tisztában van azzal, hogy milyen módszerekkel dolgozik, mégis a törvények felett állónak érzi magát, köszönhetően befolyásos barátainak (az állam fővárosának minisztériumában dolgozónak, aki kubai vízumot szerez törvénytelen üzletéhez; a sheriffnek, aki a végsőkig próbálja fedezni és nevét kihagyni az autóbalesettel kapcsolatban; és számos, a személyét ügyesen ismeretlenségben tartó köztisztviselőnek, akik a titkos, ámde busás haszon fejében együttműködnek vele.) Tudom, a Dallas megérhet akárhány folytatást. Jockay- val szemben soha nem győz az igazság. A remény azért él bennem! Hiába tűnik úgy, hogy Nyírbátor már-már testvérkapcsolatba kerül Daliással, az itteni Ray-k, Ellák, Claytonok és Pamelák elérik majd, hogy a távolság legalább olyan legyen, mint Makó és Jeruzsálem között. De vajon így lesz? Lehoczky Péter Nyírbátor Libák engedély nélkül Vagy fél éve Gyulatanyán a 127. számú ingatlant béreli egy ember. Csirkenevelő házat és az utcafronton, a tűző napon öt-hatezer libát tart. Minden zsúfolt és büdös. A libák nagy koszt csinálnak, a trágyalé az utcára folyik és ilyen melegben nagyon fojtogat minket a bűz. Hűvösebb napokon is jól érezni. A csirketrágya az épület mellé van halmozva, el kellene szállíttatni valahova. Jelentettük a nyírteleki önkormányzatnak, a múlt hónap végén terepszemlét tartottak, azóta semmi sem történt. Pár nap múlva elvittük az önkormányzathoz beadott levelünk másolatát az Állategészségügyi Állomáshoz. Augusztus 4- én jegyzőkönyvet vettek föl (bemenni nem tudtak a telepre), ugyanazt állapították meg, amit mi leírtunk. Kiderült, hogy a bérlő ezt engedély nélkül csinálja és szakhatósági véleményt sem kért. Gyulatanyán jelenleg is csirkepestis van, ezért nem engedik ki a szárnyasokat. Kint tartózkodni az udvaron egyáltalában nem lehet, ha olyan a széljárás, akkor az ember szinte öklendezik a bűztől. A dögök sincsenek mindig eltakarítva, a szomszéd kerítésének tövében libatetemek foszla- doznak, a legyek lakmároznak belőlük. Ez borzasztó állapot, de a nyírteleki polgármester úgy nyilatkozott, hogy nem tudja, kié a telek... Most a helyi állatorvos szakvéleményét várjuk. Reméljük, ennek a felháborító és elviselhetetlen állapotnak sikerül véget vetnünk a szakhatóságok támogatásával, ha már a saját polgármesteri hivatalunk nem intézkedett. Tizenhat lakó aláírása Gyulatanya Tragikus méreteket öltött az alkoholizmus Az ital rettenetes pusztítást végez lelkileg, testileg tönkreteszi a családot is Nyíregyháza (KM — TMI) — Egy anekdota szerint Noé, mielőtt az Ararát hegyén leszúrta a szőlővesszőt, kutya, macska, oroszlán és disznó vérébe keverte. Azóta aki erjesztett, szeszes italt iszik, azon kiütközik ezeknek az állatoknak a természete. Az első pohártól olyan, mint a kutya, néz és harapni tudna. A másodiktól olyan, akár a macska, amikor az egeret lesi. Ugrana. A harmadiktól erős lesz, mint az oroszlán, mindenkit tépne szét. A negyedik pohár után nem érdekli semmi, beléhömpölyödik a sárba, mint a disznó. Pokol ez az élet Rengeteg embert látni kocsmákban, talponállókban, italboltokban, amint a legutolsó stációba részegítik magukat. Aztán hazadűlöngélnek, ököllel követelik az italt, pénzt, húsos ételeket, ami kell... Pokol az ilyen élet, de minden harmadik házban ez van, vagy hasonló. Tragikus méreteket öltött az alkoholizmus, különösen mióta nagy a munkanélküliség. Az asszonyok közül is szedi áldozatait, a családok meg hullanak szét, a gyerekek csavarognak, ők is isznak. Ebből a szenvedélybetegségből kevesen akarnak önként kigyógyulni, pedig az elvonókúra (még) ingyenes. A családtagok ritkán jelentik be az ön- kormányzatnál; félnek és szégyellik is. Szabó néni a kivételek közül való, mert felismerte, hogy a hallgatás árt, és cselekedett. A város szélén, takaros házikóban lakik. Hetvennyolc éves, egyenes tartású, fürge kezű özvegyasszony. Kertjében tavasztól őszig virágok pompáznak — sokszor menekül közéjük bánatában. Hitelbe iszik a kocsmában — Az uram is megitta a magáét, jó fizetése volt — söpör le néhány kenyérmorzsát az asztalról. — De adott nekem pénzt, nem vitte a kocsmába, mint a fiam. Jaj, az iszik nagyon, nagyon! Szabó néni fia ötvenöt éves, szakmunkás, tíz hónapja munkanélküli. Harminc éve iszákos. — Ha józan, kenyérre lehet kenni. Aranykeze van, mindenkinek segít, itallal fizetnek neki, amikor a háznál nincs egy fillérük, mert odaadja a kocsmárosnpk, aki hitelbe itatja! Én főzök rájuk, én tartom őket, amíg bírom — mondja. — Mennyi a nyugdíja? — Nyolcezer forint. Aztán elpityergi magát. — Reszketve alszom el, mikor verik rám az ablakot, hogy megint berúgott, mert akkor nem marad meg ember a közelében. Ordít, szétveri a bútort, telihányja a házat. Az az árva asszony hálóingben, mezítláb hozzám menekül. Any- nyit szenved, hogy a kutya kint nem szenved annyit! — Van három fiúunokám — folytatja szipogva. — A legkisebb egy korty italt nem ivott meg soha, de el is ment innen Budapestre. A középső tizenhét évesen már berúgott. Akkor hagyta abba, amikor megszületett a kisfia. Eljött hozzám, és azt mondta; Nagymama, nem akarom elveszíteni a családomat, a munkahelyemet, én többé italhoz nem nyúlok! Azóta nem egyezik az apjával, bátyjával... Embert akar ölni — A legidősebb — szakad ki belőle a nehéz sóhaj — még jobban iszik, mint az apja. Az rettenetesen, mindennap any- nyit, hogy meg se tud mozdulni tőle. Azt kiabálja, hogy két embert meg fog ölni, nem bánja, ha elviszik! A felesége nem bírta soká, fogta az ártatlan gyereket és elment. Bizony, azt mondom, jól tette! Nincs ember, aki ezt elviselné, mert ezt nem lehet. A tatárjárás nem pusztított úgy az országban, mint az alkohol. Százezreket visz suba, egyének és családok életét keseríti meg. Van remény a gyógyulásra, de ebben segítenünk kell! A gyáva beletörődés, álszemérmes hallgatás nem old meg semmit, csak súlyosbítja az alkoholista állapotát és családtagjainak életét. (Következik: A pokol bugyraiban) Szerkesztői üzenetek Idős Takács Géza, Tisza- vasvári: A szövetkezet nem köteles más helyen jobb minőségű földet biztosítani. Arra viszont van lehetőség, hogy a földet a szövetkezetnek vagy másnak bérletbe, hasznonbérletbe kiadják, esetleg eladják. Rátkai Jánosné, Nyíregyháza: A szülési szabadság teljes tartamára, a gyermek- gondozási szabadság egy évére jár az alap és pótszabadság, ide értve a gyermekek utáni pótszabadságot is. Második kérdésére válaszoljuk, hogy ha a munkáltató nem tud átmenetileg munkát biztosítani, akkor a dolgozót a személyi besorolási bér száz százaléka illeti meg. Az ötvenszázalékos bér a munkaidőn felüli és a munkahelyen elrendelt készenléti időre vonatkozik. Vagyis: ha szabadnapján végzett munkát, és nem kapott másik szabadnapot helyette, akkor a munkabért 100 százalékos pótlékkal kell elszámolni. Ha viszont kapott helyette más szabadnapot, akkor a pótlék mértéke 50 százalék. „Özvegy” jeligére, Mátészalka: Csak az jogosult állandó özvegyi nyugdíjra, aki betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt — ez az ön esetében az 55. életéve —, vagy a munkaképességcsökkenése minimum 67 százalék, azaz rokkant. Egy éven belül csak akkor küldhetik II. fokú orvosi felülvizsgálatra, ha az ezelőtti orvosi szakvélemény óta állapota rosszabbodott, amit szakrendelői, kórházi szakvéleménnyel kell igazolni. A részarány-tulajdonok Dr. Kovács Mihály Egy szatmári illetőségű olvasónk testvéreivel együtt vagyonjegyet örökölt, amelyért a szövetkezet semmit nem hajlandó adni, még aranykorona-értéket sem. Hasonlóképpen járt édesapjuk, aki két éve megszüntette tagsági viszonyát, ezért részére is csak vagyonjegyet biztosított a termelőszövetkezet. Olvasónk arról kér tájékoztatást, hogy jogszerű volt-e a szövetkezet eljárása? Sajnos, nem tudunk kedvező választ adni, mert valamennyien a szövetkezet úgynevezett kívülálló részaránytulajdonosai, akik az üzletrészükért csak akkor kaphattak volna valamilyen vagyontárgyat, ha 1992-ben a vagyonnevesítést elfogadva a közgyűlés így dönt. Levelükből az tűnik ki, hogy ilyen lehetőség az érintett szövetkezetben nem volt. A kívülálló részaránytulajdonosok az üzletrészükre az év végi nyereségből osztalékot kapnak, illetve lehetőség van az üzletrész eladására, valamelyik másik tag, vagy kívülálló részére. Édesapjuk esetében hasonló a helyzet, mert a tagsági viszonya megszűnt 1991- ben, így most már ő is csak kívülálló részarány-tulajdonosnak számít. Ezen túlmenően azt tanácsoljuk olvasónknak, személyesen is, de írásban is kérje a termelő- szövetkezet tájékoztatását arról, hogy miért nem kaptak a szövetkezeti részarányföldtulajdonból. Ugyanis az is elképzelhető, hogy az erről határozó közgyűlés döntése nem mindenben felel meg a törvényi előírásoknak. Amennyiben ez kiderül, akkor a bíróságtól kérhetik a jogsértő döntés megváltoztatását. Egy rétközi olvasónk részére a részarány-tulajdoni földalapból olyan területet mértek ki, amelyet bérlő használ. A földkiadó bizottság szerint a föld és a takarmány az övé, míg a bérlő még a jövő évre is igényt tart a kaszálóra. Olvasónk nem tudja, kihez forduljon panaszával. A földkiadó és földrendező bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény szerint a földkiadó bizottságnak érdemi — írásbeli — határozattal kell rendelkezni a részarány-tulajdonnak megfelelő föld kijelölésére, a tulajdonos birtokba helyezésére és a földterület tulajdonba adására. Ez azt jelenti, hogy a földterületen esetleg fennálló teher, művelési korlátozás, bérlet, haszonbérlet megszűnéséről, a tehermentesítés feltételeiről az új tulajdonost a földkiadó bizottság — a korábbi használó (a szövetkezet, vagy bérlő, haszonbérlő) nyilatkozata alapján — köteles tájékoztatni. A vita eldöntése a földkiadó bizottság hatáskörébe tartozik, melynek jogszerűségét végső soron a bíróság állapítja meg. Őrben eldőlni készül egy telefonoszlop Harasztosi Pál felvételei Az oldalt összeállította: Tóth M. Ildikó
