Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-08 / 157. szám
1993. július 8., csütörtök HATTER Kelet-Magyarország 3 Nyíregyháza, esti körút Szekeres Tibor FELVÉTELE Központi pénzek urbanizálásra Nyíregyházán 1-1,2 milliárd forintot fordítanak városfejlesztésre, de több a jogos igény Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Urbanisztika. Kevés olyan fogalom van, melynek értelmezése zavarosabb és tisztázatlanabb lenne, mint az urbanisztikáé. Magába foglalja — és még mindig csak szűk értelemben — a városépítészetet, a településtervezést, a város- és településfejlesztést. Egy szakember szerint a rendszerváltás után a törvények biztosította önkormányzati önállósodás, a piaci viszonyok lassú térnyerése, a privatizáció váratlanul érte a szakmát. Nem beszélve a kor hozta civilizációs kihívásokról és a gazdasági kényszerhelyzetekről, melyek prózaiak és drámaiak is egyben. Fennmaradásról, szinten tartásról, népességmegtartásról, munkahelyteremtésről, a hiányzó infrastruktúra pótlásásának kísérletéről szólnak. Biztonságos működtetés Ennek érdekében sok önkormányzat küszködik napi egzisztenciális gondokkal. Fejlesztés? A legtöbb helyütt illúzió, álom és terv. Vagy erőlködve megvalósítás. Nézzük például Nyíregyházát, mire futotta az erőből és a pénzből! A közelmúlt és közeljövő céljait Romanovits Istvánnal, a városfejlesztési iroda vezetőhelyettesével tekintettük át. Nyilván az elsőrendű feladat a város és intézményhálózata biztonságos működtetése, így fejlesztésre az éves költségvetési összeg mintegy 20 százaléka jut, ez 1-1,2 milliárd forint. A fejlesztési célok kijelölését idén is alapvetően Tárca meghatározta a város közműinfrastrukturális elmaradottsága, valamint az, hogy éppen ezekhez a feladatokhoz — ivóvíz és szennyvízcsatorna- hálózat építésekhez — jelentős, 50-60 százalékos mértékű céltámogatás igénylésére volt lehetőség. A másik ilyen nagyobb összegű rásegítésre szoruló terület: az egészségügy és az oktatás feltételrendszerének fejlesztése. Vízellátásra és csatornázásra a már megvalósult, és az idén befejeződő beruházásokat figyelembe véve közel 600 millió forintot költött a város, így épülhetett ki például a bokortanyák jelentős részének ivóvízellátó hálózata, valamint Sóstóhegy, Nyírszőlős, továbbá Oros és a Kertváros egy részének szennyvízcsatorna rendszere. Ezen fontos célok megvalósításához a cél- támogatási összegen túl pályázat útján a Vízügyi és a Környezetvédelmi Alapból mintegy 80 millió forintot nyert az önkormányzat. Jutott pénz ötven szociális otthoni helyre az etelközi bölcsőde átalakításával, 30 személyes sportkollégiumra a Stadionban, és a sóstóhegyi iskola tornatermére. Tanévkezdéskor birtokba vehetik végre a zrínyis diákok és a Kodály Zoltán Általános Iskola tanulói is tornatermüket. Ezekhez a beruházásokhoz 50-50 milliós nagyságrendű rekonstrukciós munka is csatlakozik. Mintegy 45 milliós költséget jelent három kollégium felújítása. A felsorolt feladatokra összesen több mint 300 milliót fordított az önkormányzat, melyből 210 milliót tettek ki a céltámogatások. Romanovits István úgy véli, így utólag is helyesnek mondható az önkormányzat azon döntése, hogy az államilag is támogatott feladatokat rangsorolta előre, hiszen a címzett és céltámogatási rendszer törvényi szintű szabályozás a jövőben a korábbihoz képest rosszabb feltételeket teremt a városok számára. Helyes döntés A vízgazdálkodási beruházásoknál a támogatás aránya mintegy felére csökken, és a központi források szűkössége miatti kényszerű feladatrangsorolás szerint is hátrányosabb helyzetbe kerülnek a városok. És 1993? Eredetileg 17 feladatra igényelt az önkormányzat céltámogatást, azonban a saját pénzügyi források szűkössége és a nagy mennyiségű áthúzódó beruházás miatt — így mondják a szakemberek — csak négy feladat megvalósítását vállalhatták fel. Persze, ha a központi támogatást meg is kapja a város, lévén, hogy a döntés a nyár végére húzódik, a megvalósítás várhatóan a jövő évre csúszik át. Ha már az infrastruktúránál tartunk, mindenképpen említést kell tenni a lakossági magánerős út- és közműépítésekről. Az önkormányzat évente 40-60 milliós összeggel támogatja a társulásokat. Közel 600 milliós programra benyújtották az igényt már 1994-95-re. Az ez évi költségvetés készítésénél a közgyűlés számot vetett azzal is, hogy mennyi pénzt igényelnének a különösen és viszonylag rövidebb időtávon belül indokoltnak tartott feladatok. Négymilliárd forintra jött ki a 6-8 éves fejlesztési program. Ezek közül egyet-kettőt emeltünk ki. A közlekedés anomáliáinak oldása, körutak, össze- kötőutak, a Család utca rekonstrukciója az Orosi úti csomópont átépítésével. Szükségesnek érzik a Kossuth tér átépítését. Zeneiskola elhelyezése, Mezőgazdasági Szak- középiskola... Indokolt lakossági igény Oros, Kistelekiszőlő, Rozsrét- szőlő gázellátása. Égető gond a lakáskérdés, szociális bérlakások építése, fejleszteni, bővíteni, kulturáltabbá tenni a temetőket, továbblépés a buj- tosi városliget kialakításában, meg kellene kezdeni a Huszár lakótelep átépítését, rekonstrukcióját... Soroljuk tovább? Minden városlakó tudna egykét tippet adni a rövid- és a középtávú koncepcióhoz, programhoz is. Kevés a pénz Urbanisztika. Nem népszerű fogalom, az elmúlt negyven év városépítési gyakorlata jogos ellenérzéseket kelt. Pedig az urbanisztikai gondolkodásra és érzékenységre igen nagy szükség van ma. Mert az eddigi bűnbakra már nem lehet hivatkozni, minden kudarcért, tévedésért csak saját magunkat okolhatjuk. Nem köny- nyű a döntési pozíciókban lévők helyzete, ezért kell az érdekek folytonos tisztázása, rangsorolása, a szakmai és társadalmi kontroll. A szó eredeti jelentése figyelmeztet: kifinomult viselkedés, kulturált dialógus, mások szempontjainak respektálása. Különösen most, amikor kevés a pénz. Ám a környezet oly mértékben lesz kulturált, mint amilyen körötte a párbeszéd. 77' gesz éjszaka úton volt a th kórház és a lakása között. A felesége vajúdott, bármelyik pillanatban megszülethet a második gyereke. Az első, a kétéves kislány otthon aludt egyedül, semmiről nem tudott. Az apa pedig sokadszor rohant be a szülészetre, beszélt az orvossal, majd haza. Közben, hogy az idő is jobban teljen, na meg a portás szívét is megenyhítse, bebekaptak egy pohárka rumot. Mire reggel hat órakor felsírt a kisfiú, már egy litert is megittak. Megérte. Mégiscsak fia született a lány után. Azóta negyven esztendő telt el. A harmincéves fiatalemberből szálfaegyenes hetvenéves ötszörös nagyapa lett. Az akkor született csecsemőből pedig kétgyermekes családapa. Közben hozott a gólya — ahogy akkor mondták a kisfiúnak — még egy hugicát is. Így hárman nőttek fel egyszerre, mint az orgonasípok. Hárman, a két lány és a fiú, boldogságban, szeretetlen, családi békességben a szülőkkel együtt. Mindig azt mondták nekik, azért vannak hárman, mert egy gyerek van az legkisebb pedig még alsótagozatos, kislány, olyan ci- gánykodó és ragaszkodó, hogy bármit elér, amit csak akar. Jó tulajdonságokkal áldotta meg a természet, talán Születésnap apának (a nővér), egy gyerek az anyának (a húg), egy gyerek pedig a hazának (a fiú). Persze sohasem voltak elosztva a gyerekek, a szülők mindhármukat egyformán szerették, szeretik ma is, mint ahogy szeretik az egy szem menyt és a két vöt. így már hat gyermekük van, nem szólva az unokákról. Mert ugye most már ők kerültek a család, a nagyszülők szeme fényébe. A legnagyobb unoka fiú — jövőre már érettségire készül —, nagyobb az apjánál. A nagyon is jókkal. Csak nehogy baja legyen ebből az életben. A nagyszülők már több mint tíz éve ketten élnek, de mégsincsenek egyedül. Nincs olyan nap, hogy valamelyik unoka ne csengetne az ajtón, vagy a gyerekeik ne látogatnák meg őket. Aztán a telefon az állandó köldökzsinórt jelenti gyerek és szülő között. Sokszor ott is alusznak az unokák, mert a szülők olykor késő estig, meg éjszaka is dolgoznak. Mégiscsak megnyugtatóbb, ha egy tíz- meg tizenkét éves kislány nem egyedül van a lakásban. Az unokáknak is jó, a nagyszülők is örülnek. Olyankor mindig kívánság hangverseny van: a vacsoramenüt a gyerekek állítják össze. A nagyi pedig süt és főz. Persze hogy teszi, a kisuno- kája kívánsága számára parancs. Hiába mondja az apjuk, nem szabad őket elkaparni, nem használ. Na de a nagyszülők már csak ilyenek. M ost születésnapra készül a család. A nagyapa hetvenéves. Szerencsére egyik nagyszülőn sem látszik meg az eltelt hét évtized, pedig nem kényeztette el őket a sors. Frissen, fürgén mozognak, s bizony hamarabb megfogják még a munka végét, mint sok fiatal. Az unokák úgy tervezik, a születésnapi tortára azt íratják: „Az egy 7-es nagypapának!” Hadirokkantak Tóth Kornélia n or on kívül szolgálták ki ij a háborús sérülteket az egykori Szovjetunióban. Mankóra támaszkodó öreg hadfitól senki nem várta volna el, hogy lisztért, krumpliért beálljon a sorba. Nálunk — legalábbis az elmúlt bő negyven esztendőben — semmilyen előnyt nem élvezett sem a hivatalban, sem a civil szférában a hadirokkant. Noha számuk, az évek múlásával egyre inkább apad, azért még mindig nem elhanyagolható. Éppen ezért is érdemel figyelmet az az országos kezdeményezés, amely a Magyar Hadirokkantok Országos Szövetségét szorgalmazza. A mindössze néhány hónapja megalakult szövetség a minap tartotta rendkívüli közgyűlését a fővárosban, s a megyei szervezet vezetőjét, dr. Nagy Miklóst országos elnökhelyettessé választották. Tőle tudjuk, a hadirokkantok, hadiözvegyek igencsak megsínylették a közelmúltat. Az előbbiek nehezen tudtak elhelyezkedni, a rokkantság gátolta őket a munkában, a hadiözvegyek pedig nemigen jártak az egykori tanács nyakára segélyért, pedig igencsak rászorultak volna. Mint a szervezet céljai közt megfogalmazta: még arra is gondot fordítanak, hogy a málenkij robotra elhurcolt asszonyok, noha civilként vitték el őket, hadiözvegyként kapjanak járadékot. Az érdekvédelem az egyik legfontosabb céljuk, hisz ezek az idősek már nem bírnak a hivatalokba járni, hogy bizonyítsák az igazukat, sokuk nem is tudja, milyen juttatásokra tarthat igényt. A Magyar Hadirokkantok Országos Szövetsége abban is segítséget nyújt, hogy jogi tanácsot ad, iratot szerkeszt a járadék vagy más támogatási forma jogos igénybevételéhez. Elérkezett az idő, hogy a soha nem gyógyuló testi és lelki sebeket az állam, a társadalom méltányolja legalább az élet alkonyán, hogy az örökös hátrányban szenvedő emberek végre nyíltan elmondják gondjaikat és érezzék azt, a Magyar Köztársaság nemcsak átérzi sorsukat, hanem még a szűkös lehetőségek közepette is megtalálja a segítség- nyújtás útját-módját. Suzuki Autószalont nyitott a Nyíregyházi Autótempó Kft. Mátészalkán Elek Emil FELVÉTELE Kommentár Zacskó a kutyán Balogh Géza »T em tudom, észrevették- l V e, minél keletebbre megyünk, annál több az utcákon a kóbor kutya. Ukrajnában, Oroszországban, Romániában szinte lépni sem lehet tőlük. Nem úgy mint Bécsben, Salzburgban, vagy mondjuk Münchenben, ahol egyetlen gazdátlan ebet sem látni. De alig hogy átlépjük Hegyeshalomnál a határt, már kezdenek feltünedezni. Mosonmagyaróváron, Győrben még csak egy-egy, ám Szolnoktól idébb már falkákban járnak. Nyíregyházán is persze. A minap egy különös falkat agot láttam. Egy nagy zacskó volt a fején. Valami ételmaradékot rejthetett a szatyor, a kutya megpróbálta kiszedni, s közben nyakára tekeredhetett. Leránci- gálni már nem tudta magáról, rémülten, félig vakon cikázott hát a járdán, az utcán, a kereszteződésben. Reggeli csúcsforgalom volt, hosszú kocsisorok álltak a lámpa előtt, aki pedig zöldet kapott, hajtott mint az őrült. A járdán csupa jól öltözött, hivatalba, ilyen olyan kft.-be igyekvő ember szaporázta a lépteit, így aztán mind nyilvánvalóbb volt, hogy a szerencsétlen jószágon csak egy ráérős, kopott külsejű ember segíthet. Nem is csalódtam. Kis idő múltán egy otthontalannak tűnő férfi jelent meg a színen, s mikor mellé ért a kutya, egy hirtelen mozdulattal lerántotta róla a szatyort. A kutya megdermedt a váratlanul jött szabadságban, majd eszeveszett futásba kezdett. Délután, munkából hazafelé menet már együtt láttam őket a parkban. A rejtély azonban azóta is rejtély. Miért a szegény országokban több a kutya, hiszen a logika éppen a fordítottját diktálná. A gazdag országokban sokkal több az ennivaló, amiből nem csak az embereknek, de a kutyáknak, macskáknak is jutna bőven. De nem. A kutyák a minél szegényebb országokat szeretik. Más magyarázata nem lehet, csak az, hogy nekik nem is a kenyér, hanem a szeretet az igazán fontos. Úgy tűnik, ők el vannak a simogatáson, a szép szavakon is. Amit lassan már csak a hasonló sorsú, kivert emberektől remélhetnek. Sípos Béla
