Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-01 / 151. szám

1993. július 1., csütörtök HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Szeretetheti sohasem volt hiány Dankó Mihály Nyíregyháza (KM) — A természet csodás adománya, ha valaki egészségben és tisztességben idős kort él meg. Nos, ez az adomány még nagyobb, ha férj, feleség együtt tudja le a hosszú éveket. Nyíregyházán a városszéli Szalonka utcában napjainkra sok szép. új ház magasodik, köztük bújik meg egy takaros porta, rajta két évtizeddel ezelőtt épült kisebb lakással. Ez az otthona a 90 éves Már­ton Györgynek és feleségének, a 85 éves Buji Annának, akik ez év június 12-én ünnepelték házasságkötésük 65. évfordu­lóját. Túl az ezüst-, az arany- és a gyémántlakodalom na­gyobb ünneplésein ezt az „Is­tentől kapott adományt” sze­rény családi ünnepségen kö­szönték meg. — Összetartó, boldog csa­lád a mienk — fogad Gyuri bácsi, miközben a hűvös szo­bába tessékel. — Egy fiunk, két lányunk, kilenc unokánk, tizenegy dédunokánk, menyek és vők tartoznak a mi famíli­ánkba. Nagyon büszkék va­gyunk rájuk. Nálunk nem di­vat a káromkodás és az italo­zás. Ha valamelyik családtag segítségre szorul, nagy az összefogás. Nem csak a „mie­ink” állják meg a helyüket az életben, a „többiek” is olya­nok, mintha mi neveltük volna őket. Igyekeztünk mindig jó példával járni előttük, ha anyagiakban volt is néha szű­kösebb esztendő, a szeretetben soha. Nekem például mindig megvolt a saját termésű borom és pálinkám, de tudtam, hol a határ, a tajtékpipáról is leszok­tam, bár ebben szerepük volt az orvosoknak is. Nagy lakodalom volt egykor az övék. A huszonöt éves ko­ráig legénykedő vőlegény ki­váló táncos és mulatós ember hírében állt. Két cigánybanda is muzsikált, egyik Balsán a lányos háznál, a másik Bujon a fiús háznál. Ingyen —, mert megmondta a prímás Kis- benke, amikor Gyuri bácsi az egyik alkalommal az asztal tetején táncolt, s ő az asztal alatt húzta: „Ha egyszer meg­nősülsz, ingyen kimuzsikálom a lakodalmadat!” így esett. Hetekig beszéltek a mennyeg- zőről. Aztán következtek a szorgos hétköznapok, már a második esztendőben önállóan gazdálkodtak a buji határban. A föld és az állatok szeretete meghozta gyümölcsét. Az ügyes gazda maga oltotta be a direkttermő szőlőit, de olyan szép csikója és fejős tehene sem volt senkinek a környé­ken. A harmincas évek végén még gróf Dessewjfy Gyula és Kállay Miklós is megcsodálta a törzskönyvezett állatokat. Aztán jött a háború, előbb a visszavonuló németek hajtot­ták el a jószágok egy részét, majd az oroszok tették rá a kezüket a megmaradtakra. Mindössze egy fajbikát sike­rült megmenteni, melynek az akkori szakemberek száz mázsa búzában rögzítették az árát. A tapasztalat mellett sokat tanultak a szaklapokból, az újságokból —, ahol róluk is jelent meg cikk, de nem volt rest Gyuri bácsi elmenni az öreg uradalmi pásztorokhoz és az ő tanácsaikat is kikérni. Gyakran voltak vendégei, köz­tük Wetsik Vilmos és Nagy Sándor a korszak legnagyobb agrárelméi. — A háború után tanyabíró lettem — folytatja az ősz hajú idős férfi. — Persze, mint gaz­daember, sokszor bélyegeztek meg a kulák jelzővel. Nem tö­rődtem velük, egyedül az or­vos pályára készülő fiam to­vábbtanulását volt nehéz elin­tézni. Mikor megalakult a ter­melőszövetkezet, vezető be­osztásba kerültem, de nem fo­gadtak szót a munkások, ezért sokszor kellett az asztalra csapni. Láttam, a becsületes ember éhen marad, a betyár pedig meggazdagodik. Elad­tuk a tanyai portát és tíz évig laktunk Búj községben. 1971- ben a család két hét alatt építette ezt a kis házat. Nem is tudtuk, hová hoznak bennün­ket. Először nehéz volt itt megszokni, de be kellett látni, már nem bírunk a gazdálko­dással, no meg egy szívinfark­tus is ráébresztett, most már kímélni kell magamat. — Ha összezördültünk is néha. annak a könyv volt az oka — vette át a szót Anna néni. — Régen nem úgy volt, mint ma, a férfiak a határban dolgoztak, az asszonyok mos­tak, főztek, gyereket neveltek. Az uram hiába csak három elemit végzett, de már kiolva­sott egy könyvtárnyi könyvet. Néha éjszakába nyúlva, vagy az ebédnél is a betűket bújta, ami miatt rá kellett szólni. Ne­künk is nagyon sok könyvünk volt, de nagy részük a külön­böző sorsfordulókkor tönkre­mentek. Bizony, néha nehéz volt az életünk, de mindig megsegített az Isten. A politikától távol tartottuk magunkat, inkább imádkoz­tunk. Nagyon szeretem a szé­pet, a tisztaságot, a virágokat, szeretek sütni, főzni. A férjem igen édesszájú, én pedig igyekszem a kedvébe járni. Megvan még a lánykori Singer varrógépem, a lányaimat is megtanítottam szabni, varrni. Megszoktam a tanyán, hogy a szomszédokkal jóba kell len­ni: Van már paszulyod? Van már krumplid? — kérdeztük egymástól, s választ se várva, vittük egymásnak az újdonsá­got, a kóstolót. A csalá­dunkban nem ritka a kilencven év feletti. Általában sok gyerek szü­letett, de nekem is meghalt nyolc testvérem, közülük hat fiút az 1912-es nagy kolera- járvány vitt el. S hogy mi a titka a hosszú életnek és az együtt töltött éveknek? — szerényen csak annyit válaszolnak: a szorgal­mas munka, a becsületesség és az egyszerű életmód, a föld és az állatok szeretete. „Mi so­hasem irigykedtünk, mindig szívesen adtunk.” Gyuri bácsi, ha felült a lova hátára, a min­dent elfelejtő száguldás bol­doggá tette. A család is csak az örömet jelentette számukra, még ma is számon tartják, hol, melyik országban jár az uno­ka, mikor vizsgázik a déduno­ka. Boldogok. Mindössze any- nyit jegyeznek meg búcsúzás­kor: „Eljárt az idő, szép volt a múlt, jó rá emlékezni.” A létminimum és a valóság Az árnövekedés minden hónapban valamivel kisebb volt, mint tavaly ilyenkor Budapest (KM) — A fo­gyasztói árak 1993. májusban áprilishoz képest 0.4 száza­lékkal emelkedtek, az utolsó 12 hónap alatt 21,3 százalék­kal nőtt az árszínvonal — de­rül ki a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb tájékozta­tójából. Tavaly májusban 1,5 száza­lékos havi és 22,6 százalékos 12 hónap alatti árnövekedés mutatkozott, s ezt valószí­nűleg a családok is lemérhetik a költségeik növekedésében. A nagymértékű, januári (1 hónap alatt 6,8 százalékos) áremelkedést követően az ár­növekedés minden hónapban kisebb volt, mint tavaly ugyanezen hónapokban. A 12 hónap alatti árnöveke­dés mértéke a múlt év nyarára kialakult 20-21 százalékkal szemben az őszi nagy élel­miszer áremelkedési hullám és a januári áremelkedések nyo­mán 1993. januárban már 25,9 százalék volt, azóta fokozato­san csökkent. Március, április és május hónapokra nemcsak az jellem­ző, hogy a tavalyinál kisebb az árnövekedés, hanem az is, hogy a hónapról hónapra be­következő árnövekedés keve­sebb mint 1 százalék, ami az infláció folyamatát illetően további kedvező jelzés. Tavasszal az árszínvonal alakulását nem terhelték köz­ponti áremelések (a februári és a márciusi forintleértékelés hatása is csak mérsékelten volt tapasztalható). Az élelmiszerek árszintjét márciusban, áprilisban és má­jusban egyaránt kb. 0,5 száza­lékkal csökkentette a sertéshú­sok kedvezményes árusítási akciója (a sertéshúsárak már­ciusban 7,5, áprilisban újabb 7,2 százalékkal, majd május­ban további 5,3 százalékkal mérséklődtek): egyidejűleg növelte 0,3-0,8 százalékkal, különböző termékek, pl. már­cius-áprilisban egyes zöld­ségfélék árainak növekedése, májusban a kávék és üdítőita­lok kisebb mérvű áremelke­dése. Átlag feletti volt márciusban az „egyéb cikkek, üzemanya­gok” csoportjának árindexe (101,5 százalék), a benzinárak 2-2,5 százalékos növekedése és számos cikk néhány száza­lékos mértékű áremelkedése révén. Áprilisban a tartós fo­gyasztási cikkek árai nőttek jobban az átlagosnál (árin­dexük 101,2 százalék), ami­ben a személygépkocsik árai­nak 2-3 százalékos növeke­dése játszott szerepet, május­ban e csoportban nem történt említésre érdemes mértékű árnövekedés. A szolgáltatások díjai már­ciusban és áprilisban egyaránt 1,1 százalékkal, májusban 0,9 százalékkal, a szeszes italok és dohányáruk árai átlagosan 0,3-0,5 százalékkal nőttek, a háztartási energiaszolgáltatók árai, illetve dijai pedig összes­ségükben az utolsó három hó­napban nem változtak. A létminimum a két felnőtt­ből és a két 15 éven aluli gyer­mekből álló városi családban 1993. májusban 43 800 Ft-ot tett ki. Ez egy főre számolva 10 950 Ft-nak felel meg, ami az országos átlagra is jellemző. A májusi áremelkedésekkel összhangban a létminimum­érték növekedése áprilishoz képest e családtípusnál kb. 200 Ft, egy főre számítva 50 Ft. A különböző — a táblázatba foglalt — családtípusok közül a létminimum egy főre jutó összege legmagasabb a városi egyedülállóknál, ez 1993. má­jusban 15 400 Ft-ot tett ki és a legalacsonyabb a két felnőtt­ből és négy 15 éven aluli gyer­mekből álló községi háztartá­sokban, ahol 1993. májusban 51 800 Ft, egy főre számítva 8630 Ft volt a létminimum. Azért elgondolkodtató, hogy a megyénkben élő két felnőttből álló, két gyermeket nevelő családokban az 50 ezer forintot is meghaladó összeg kellene a létminimum szintjén történő megélhetésre, de a községek jó részében, ahol a falu nagyobb része munkanél­küli, meg sem közelíti ezt a kívánatos minimumot a család rendelkezésére álló összeg. Jegyzet Határtalan lehetőségek Tóth Kornélia a j yelvében él a nemzet — IV örök igazság, amelyet újólag megerősíthettek azok az ukrán és magyar ven­dégek, akik a minap részt vettek a magyar-ukrán ve­gyesbizottság nyíregyházi tanácskozásán. Mint a két­napos programot követő sajtótájékoztatón kiderült: nem általános politikai kívá­nalmak megfogalmazásával töltötték az időt, hanem konkrét megállapodások és belátható jövőbeli tervek szerepeltek napirenden. A megbeszélések jó része a kultúra és az oktatás hétköz­napjainak előbbreviteléhez kapcsolódott. Mindkét tár­gyaló küldöttség jól tudta és szavakban is kifejezte: akkor eredményes Ukrajna és Ma­gyarország, s ezen belül Kárpátalja és Szabolcs-Szat- már-Bereg kapcsolata, ha ezer és ezer szállal kötődnek egymáshoz. Külön kiemelték, hogy a bürokráciát kívána­tos lenne mindkét oldalon csökkenteni, hisz az előírá­sok, pecsétek, engedélyek darabszáma nem növeli a bizalmat a másik félben. Sőt. Az idegennyelv-oktatás sláger lett hazánkban, bár az eredményességet erősen vi­tathatjuk. Új momentum, hogy az ukrán nyelv — mint a kö­zeledés egyik feltétele — ok­tatása is szóba került. Noha ukrán nyelvi tanszéket alakí­tottak a tanárképző főisko­lán, célszerű lenne akár fa­kultatív módon óz általános iskolák némelyikében is le­hetővé tenni a nyelv alap­jainak elsajátítását. Beregszász, mint a kárpát­aljai magyarság egyik szel­lemi központja, nem nélkü­lözheti a magyar könyvtárat, szóba került a színház ügye is, ideértve a művészek kép­zését is. A felsőoktatás része­ként a mezőgazdasági főis­kola kihelyezett tagozatot hozna létre Kárpátalján, s nem utolsósorban a magyar tannyelvű iskolák szakfel­ügyeletét, tanfelügyeletét, a pedagógusok magyarországi továbbképzését is áttekintet­ték a vegyesbizottság ülésén. / óleső érzéssel csomagol­hattak a tanácskozás résztvevői, hisz régi gondok megoldását sikerült előmoz­dítani a diplomácia eszköze­ivel, a kölcsönös előnyök alapján. Kitüntetett határőrök Nyírbátor (KM - T. K.) — Á Határőrség napja alkal­mából a belügyminiszter Szent László emlékérmet adományozott a Nyírbátori Határőr Igazgatóság állomá­nyába tartozó Mátyás Ger­gely alezredesnek. Mester Ferenc századosnak, Bodnár Károly főhadnagynak. Erdei László hadnagynak, Sóvágó József törzszászlósnak. Pásztor Tibor főtörzsőrmes­ternek, Kincses Anna, La­katos Gyula, Madarassy Bé­la, Pellei Sándorné közal­kalmazottaknak. A Belügyminisztériumban és a Határőrség Országos Pa­rancsnokságán megtartott ün­nepségeken a Magyar Köz­társaság Ezüst Erdemkereszt tiszti tagozata kitüntetést kapta Bacsó Pál főtörzsőr­mester. A belügyminiszter aranygyűrűt adományozott Bücs János alezredesnek. Ju­talmat vehetett át a BM-ben Gál László őrnagy és Nagy Károly törzszászlós. A Határ­őrség Országos Parancsnoka dicséretét, jutalmát kapta Városi József alezredes. Ko­vács Gyula törzszászlós és Papp Attila határőr. Ä Határőrség országos pa­rancsnoka dicséretben és ju­talomban részesítette Makay Csaba őrnagyot, Győrfi Zol­tán századost és Kosztyu Ti­bor közalkalmazottat. A Ha­tárőrség rendészeti főigazga­tója dicséretét és jutalmát kapta Sárközi János főhad­nagy. A Határőrség szerve­zési főigazgatója dicséretét és jutalmát Dobos Mihály főhadnagy vehette át. A Ha­tárőrség gazdasági főigazga­tója dicséretben és jutalom­ban részesítette Boros Zoltán őrnagyot. A Nyírbátori Határőr Igaz­gatóságon soron kívül lépett elő határőr alezredessé Sza­bó László h. őrnagy, határőr őrnagy lett Bulyáki Kálmán, Kerecseny József, Molnár László százados, határőr szá­zadossá lépett elő Gyarmati János főhadnagy, határőr fő­hadnagy lett Karsai Zsolt, Tóth Zoltán hadnagy, határ­őr törzszászlóssá lépett elő Tolnai István zászlós, fő­törzsőrmester lett Rohács Sándor törzsőrmester. Sorál­lományú őrmesterré lépett elő Lengyel Imre szakaszve­zető. Soros előléptetéssel alez­redes lett Gaál Tibor őrnagy, határőr őrnagy ezentúl Pál Katona László százados. Ha­tárőr századossá lépett elő Bányász Tibor. Bodnár Ká­roly, Demeter Tamás főhad­nagy, határőr főhadnagy lett Bállá Csaba. Barna Ferenc, Csobay József, Erdei László, Fodor József, Polonkai La­jos, Szűcs Szilárd hadnagy. Eredményes munkájuk el­ismeréseként dicséretet és jutalmat kapott Luteránus Tibor őrnagy, Béres János hadnagy, Kovács Tibor fő­hadnagy, Nagy László fő­hadnagy, Sólyom László hadnagy, Dócsi József törzs­zászlós, Gyárfás Sándor törzszászlós, Sáveczki Fe­renc zászlós, Virág Zsolt zászlós, Huszti László fő­törzsőrmester, Csepelyi Zol­tán, Nagy Attila, Tóth Fe­renc törzsőrmester. Bodnár János. Csernyi István, Du­dás István, Kanyó Gábor, Kiss Csaba, Kosztel Zoltán, Mikula Zsolt, Nagy Péter, Vincze Zoltán őrmester, Vá- radi István zászlós, Forgács Sándorné, Németh Józsefné, Oz Jánosné, Suba Istvánné, Szabó Győző, Szalai István, Szabó Sándor közalkalma­zottak. Dicséretben részesült Tamási Lajos őrnagy, Lovas Ferenc főhadnagy, Gyenes József százados, fíara György hadnagy. Ökrös Mi­hály hadnagy, Májer József, Tóth Károly törzszászlós, Fényi Imre, Tóth Lajos őr­mester, Báthori Ferencné, Baracsi Kálmán, Demján Irén, Kosztyu Györgyi, Nagy Gyuláné, Lukovicsné Merka Ilona, Kovács Imréné, Oláh Tünde, Tóth Sándor közal­kalmazottak. Marton György es teiesege amatőr felvetel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom