Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-31 / 177. szám
A hatvanéves sóstói strand Fürdőruha a barátnők pukkasztására. Régi nyíri nyarak emlékére (3.) Széktámla a XVIII.-XIX. századból Nyugat-Magyar* országról Balázs Attila felvétele Margócsy József A ’30-as évek elején megnyitott sóstói hideg strand lényegesen modernebb, mint a bujtosi és a lassan már meg is szűnő ököritói fürdőhely. A modernséget a tágasság, a zuhanyozók alkalmazása, a gyermekjátszóhelyek és a tor- názási lehetőségek biztosították, minden díszesebb, kényelmesebb. A strand gondnoka azonban talán arra a legbüszkébb, hogy erős hangszóróval népszerű, kedvelt zenedarabokkal szórakoztathatta a tisztelt fürdőző közönséget. Több éven át, természetesen meg-megismét- lődtek a régebbi lemezek is: az egyik dalra különösen emlékezhetünk, mert a hangosanbeszélő kezelője valamilyen okból naponta nyolc-tízszer is föltette azt a lemezt, amely egy filozófiai fejtegetés dalszerű megfogalmazása: „Az ember egy léha, egy könnyelmű senki, És mégis oly nagy dolog embernek lenni...” A megdönthetetlen igazság fejtegetése a további sorokban is követhető, de azokra már nem emlékszem. De ahogy néhány hónappal ezelőtt á rádióban, régi slágerek szemlézése közben ezt is eljátszották: egyszerre a hatvan évvel ezelőtti hangulat vett erőt rajtunk, hajdani strandolókon. A stúdió (mily jelentőségteljes elnevezés) közérdekű közleményeket is közhírré tett szerény díjazásért, mint pl. , Jancsika azonnal jöjjön visz- sza az anyukájához a mászó- rúd mellé” — és hasonlókat. Voltak aztán udvarias, diszkrét fogalmazású üzenetek is, pl. „ezt a dalt Zoli küldi annak a szép szőke kislánynak, aki őt tegnap este nem várta meg az utolsó villamosnál.” Ezek a rejtjelezett üzenetek a dolgok sajátos természeténél fogva azonban nem maradtak titokban, hiszen az éppen jelenvolt szőke szépség többnyire nem egyedül napozott a homokban, s az üzenetre a társaság tagjai nyerítő kacagásban törtek ki, s a figyelem mindjárt ráirányulhatott a megtisztelt leányzóra... Lám, a fejlett technika hozzánk is eljutott: akkoriban a nemzetközi vásárokon vezették be ezt az üzenetszolgálatot, hogy a vásár nyilvánosságának és a rádió segítségével az egész ország tudomásul vehesse, hogy t.i. „itt vagyunk Jani és Bözsi, nagy a meleg, a sör hideg, a vásárban a pénz fogyik, kedden utazunk haza, mindenkit csókolunk otthon” stb. Vendéglői árak A strand lényeges kelléke a vendéglő, amely kétségtelenül a vastagabb pénztárcájúak számára nyílt, mert az árak nem alacsonyak. Csak frissen sült zóna kapható vagy vajas zsemle téliszalámival, ami szintén nem olcsó. De mivel még műjéggel működő hűtő- szekrény se nagyon található odakin, többnyire csak szárazárut hasznosíthatott a vendéglős, vagy gyorsan elkészülő, frissen fogyasztható ételeket. Érdekesség, hogy a kantinnak két bejárata volt, így afféle területen kívüli jogokkal rendelkezhetett: az alacsony keríté- secskével körbefogott asztalsor vendégei teljesen felöltözve, kívülről érkezve is tulajdonképpen a strand területén ettek-ittak. S így előfordult a nem kismértékben felháborító A korabeli sóstói strand frivol helyzet is, hogy a felöltözött vendég asztalánál félpucér, fürdőruhás vendégek is fogyasztottak. Ez egyébként főleg a már nem fiatal korosztályhoz tartozó urak speciális élvezete: közvetlen közelről szemlélgethették, gusz- tálhatták a strand szépeinek ide-oda libbenő-billegő járását, kelését, közeli jelenlétét. A strandoló közönség tagjai között is voltak érdekes egyéniségek. A tornaszerek alkalfürdésről is elfeledkeztek. Teljesen szokatlanul tört ránk az a szabadság, másféleség, ami a strandkömyezetben a hirtelen megjelent, elfogadott meztelenkedésben nyilvánult meg. A harmincas években már strandképes a férfiak úszóholmija, a fürdőnadrág. Divatos alsóneműk Nagyon divatos lett a hölgyek között a kötött fürdőEgy mai strandoló mi használói, a mai testépítő exhibicionisták korabeli elődei, akik óránként elvégzik, bemutatják a maguk programját, az egyetlen másfél perces szertorna gyakorlatukat, átmeneti csodálkozásra gerjesztve közönségüket, mások a má- szórúdon produkálják magukat, főleg, ha úgy jutnak él a rúd felső végéig, hogy csak függeszkednek s közben lábukkal nem kapaszkodnak, mások cigánykerekező tudományukkal jelentkeznek, vagy körülményes nekikészülődés után tartósabb fejenállással hívják fel magukra a figyelmet, majd utána távolkeleti módszer titokzatos elnevezéseit is emlegetik, a manapság már közkézen forgó brossu- rák, szakkönyvek tanulságát. És voltak szenvedélyesen kitartó olvasók, sakkozó párok, kártyázó csoportok: ők még a Balázs Attila felvétele ruha, mert azt már testre szabottan készíthették, és mégin- kább azok a miderhez, fűzőhöz hasonló, immár fürdőruhává előlépett hajdani drótos, halcsontos eredetileg alsóne- műek, amelyek a Kossuth téri Blumberg vagy a vasalóházi Katona József fűzőkészítőmesterek műhelyéből kerültek elő. Jó alakú fiatalasszonyok már a tiszta fehér, gyapjú fürdőruhát is fölvették (bár ez szúrt erősen), s méltán nyugtázhatták, hogy mindenki megfordul utánuk, amíg néhányszor végigtipegtek a part hosszában. Egy-egy ilyen ruhában nem szokás vízbe menni, csak sétára, napozásra, barátnők pukkasztására alkalmasak. Ha éppen úszkálhatnékuk támad az egyszerű karton fürdőruha is megjárja, a vízben egyébként sem látszik. Külön divatbemutató tétel az akkoA SZERZŐ ARCHÍVUMÁBÓL riban felkapott strandpizsama. Ennek hosszú és bő nadrágszárait, lazán begombolt kabátkáját izgalmasan lengetheti a szél... Az efféle látványkeltés aligha ment ki manapság a divatból. Legfeljebb azért kevésbé feltűnő, mert felül már nincs is semmi, ami pedig van az nem változtatható, ami esetleg alul lehet, az pedig oly kicsiny, hogy annak váltogatása haszontalan, hisz nem is látható, illetve mennél kisebb, annál jobban felhívja magára a figyelmet. Voltak azért olyanok is, nem is kevesen, akik csakugyan szerettek úszkálni, fürdőzni. Főleg diákcsoportok akkoriban már előírások megszegése nélkül vegyesen fiúk és lányok. Ha kiúsztak a tutajra, mert ilyen kettő is volt a sóstói strandon, annak környékén vi- dámkodhattak, a mély vízben * nemigen zavartak senkit, legfeljebb csak az egyik tutaj körül játszottak, olykor magával a tutajjal is. Felmásztak rá, leugráltak, egymást dobálták a vízbe, a tutajt rángatták, hogy így piszkálják a rajta lévő társakat, meglehetősen zajjal. Ezt már a strand éber felügyelő mestere nem hagyhatta szó nélkül, s máris harsogott a hangosan beszélőből a komor figyelmeztetés: „a tutajt ne tessék limbálni!” — mire a kamaszok nevetése még harsányabb lett a furcsa szóhasználat nyomán. Most, hogy ezt leírtam, megnéztem az akadémiai értelmező szótárt, ez a szó nem szerepel benne. De az Új Magyar Tájszótár tavaly megjelent III. kötetében megtaláltam: dunántúli, dél-ma- gyarországi példamondatokkal együtt: lóbál, lenget, ingat értelemben, s ez ma már megnyugtató is. Strandélet napjainkban S ahogy napjainkban találkozom és beszélgetek a strand mai szerelmeseivel, fiatalab- bakkal, idősebbekkel, azt hallom, tapasztalom, hogy tulajdonképpen ma is ugyanilyen a strandélet, legfeljebb a körülmények változtak, ahogy a technika, a közellátás, a higiénia hat évtizedes fejlődése ezt lehetővé tette. De az emberek most is ugyanilyenek, bogaraikkal, rokonszenves vonásaikkal együtt, mint a mi diákkorunk idejében. S ez benne az érdekes, a megnyugtató, s talán a vigasztaló is. Ha nem így van, azt már egy fiatalabb krónikás írja meg, éppenséggel egy fél évszázad múlva vagy hamarabb. Aki tetszik nekünk Nagy Zsuzsanna Radványi Dorottya és Sugár Ágnes havonként jelentkező vetélkedő műsoráról van szó. Igaz elég későn, úgy 11 után kezdődik, és semmi különleges beharangozás, semmi csodariporter nem jár vele, míg egy igen szokatlan felállás valahogy a tv előtt marasztalja az éppen átkapcsolni vagy lefeküdni készülő nézőt. Áz újdonság pusztán annyi — hogy ezt eddig senki sem találta ki! — ne csak műidig a férfiak nézegessék, méregessék a nőket, hanem történjen egyszer már fordítva is. A játékszabály igen egyszerű: hat önként jelentkező férfi nők által szerkesztett és zsűrizett feladatokat oldanak meg kieséses rendszerben. A végén marad a győztes, kinek fejére korona kerül, mint a szépségkirálynőre. Ä műsort összeállító és az ebben részt vevő nők igazán sokat, de valahogy mégis keveset várnak el egy ideális férfitól. Először is tudjon bánni a szavakkal, még ha nem is feltétlenül a valót mondja. Ezt hívják az életben szép szóval hódításnak, csak ott és akkor nem pontozzák a teljesítményt, hanem a siker a hihetőségen, a hatáson és az elért eredményen mérhető le. Aki túl őszinte és ezáltal túl egyszerű volt ebben a feladatban, az akárcsak az életben, itt sem jut tovább. C’est la vie. Egy ilyen könnyed műsor nem foglalkozik a miérttel, nem filozofálni akarnak ők, menni kell tovább, mert még öt férfi mindig ideálisnak tűnik. Legyen hát egy szituációs gyakorlat. Természetesen női párral, és többször hangsúlyozva, hogy nem pár- kapcsolatról szólnak a feladványok. Végül valahogy mégis — ki érti? — odacsúsznak a rögtönzések bármi is a megadott téma, hogy hogyan kellene közelebb kerülni egymáshoz. De megint a könnyed műsor érdekében semmi lelkizés, akárcsak az életben, és persze itt is azok jutnak tovább, akik a szex irányába terelik a szót. Aki visszahúzódó, az foglaljon helyet kint, majd legközelebb talán sikerül. A bentmaradó férfiak táncolnak. Az újabb kieső, aki egyébként polkázott, túl komolyan vette feladatát, és élvezte a táncot, tanulta a lépéseket a táncot bemutató hölgytől. A továbbjutók lambadája, kacsatánca tény, hogy rendkívül erotikus volt, és ez persze tetszett a női zsűrinek, hiszen a nők imádják, ha szexisnek tartják őket. Az ideális férfinak a szakmában is jónak kell lennie, álláshirdetést kell elnyernie, erről persze szintén a nők döntenek. Mint az életben. Az ügyes férfi nyilván ügyeskezű is. Barkácsol, szerel a lakásban, villanykörtét csavar, mint itt, a műsorban. A kiégett körte kicserélése már a lakástakarítás része, a lakástakarítás pedig a nő része, szóval nem ez tűnik a legsikerültebb feladatnak a munkáskéz bizonyítására. De hát egy szórakoztató műsortól el sem várható, hogy az életről szóljon a maga rút valóságában. Csak ebben az önfeledt szórakozásban lassan már elfelejtjük, hogy egy ideális férfit keresünk, persze nem az életre, csak egy órára, egy hónapra, egy műsomyi időre. Az utolsó mindent eldöntő feladat azonban tesz róla, hogy az eredeti cél ki ne menjen a fejünkből. Ki kell találni egy-egy nő ideálját. Ilyen nevek fordultak elő, mint Presser Gábor, Fa Nándor, Bács Ferenc. Hát nem tudom, mit szólnánk, ha velük kellene élnünk. Mindhárom otthonülő típus, segít a házimunkában, korán járnak haza, amit egy normál asszony elvár a férjétől. Most már csak az nem világos, kiknek szól ez a műsor tulajdonképpen. És ha van ideális férfi, akkor ugye van ideális nő is. Ezek után egy maradna hátra, hogy valamiképp, még ha kieséses rendszerben is, de egymásra találjanak. Nem egy órára, nem egy hónapra és nem egy műsomyi időre... ...................A ‘Kekt-jMagiiarorszá# hétvégi meWkíetT] 1 3
