Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-28 / 174. szám

HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 1993. július 28., szerda Nem a siker, csak a szirup titkos A Coca-Cola egy nagyon egyszerű üzlet, vallja a cég értékesítési igazgatója Nyíregyháza (KM - M. Cs.) — A városháza díszter­mébe vezető lépcső előtt már egy dobozos automata várta a vendégeket, amely ezúttal pénz nélkül működött. A te­remben a nyerőszín a piros­fehér volt, a nagy monitoron folyamatosan megjelent az új szlogen: always, mindig. A Coca-Cola Amatil Italáru (Magyarország) Kft. a nyír­egyházi értékesítési központ megnyitása alkalmából rende­zett fogadást, ahol céget An­drew Wall értékesítési igazga­tó képviselte. A Pepsi a második Közel 10 éve az ausztrál székhelyű Coca-Cola Amatil- nál dolgozik és a cégnél mint értékesítési szakember kezdte meg a munkáját. Ahogy kör­bepillantott a piros zakóban lévő magyar munkatársakon, még mosolyogva mutatta, ugyanazt a ruhadarabot máig őrzi. C3 A Coca-Cola Company miért az ausztrál székhelyű Coca-Cola Amatilt bízta meg a magyarországi szervezet ki­alakításával és a magyar ela­dások növelésével? — Mi vagyunk az egyik leg­nagyobb franchise-tulajdono- sok és a világon az egyik leg­jobban működő Coca-Cola franchise-tulajdonosok. □ Milyen mérőszámok alapján rangsorolják magu­kat? Csak az eladások a mérv­adók? — Azokat a piacokat néz­zük, ahol működünk, illetve az is lényeges, milyen a része­sedési arány a Coca-Cola és a legnagyobb vetélytárs, a Pepsi között. Nem elhanyagolható az ebben a rendszerben mű­ködő management minősége. Úgy érzem az is figyelemre méító, milyen sikereket értünk el két év alatt, amióta a CCA jelen van a magyar piacon. □ Utolsó mondata az elé­gedettséget sugallja. Valóban így van? — Igen, nagyon elégedett vagyok. □ Mennyi időt kaptak arra a Coca-Cola Companytól, hogy kialakítsák azt a szervezeti felépítést, amelyet terveztek, illetve a fogyasztást és a piaci részesedésüket az Önök által meghatározott szintre emel­jék? — A Coca-Cola Compa­nytól kaptunk egy 1992-ig szóló marketingtervet, ame­lyet gyakorlatilag egy év alatt teljesítettünk. □ Hogyan lehet adaptálni Magyarországra ugyanezeket a módszereket, amelyekkel Ausztráliában sikeresek? — A Coca-Cola az egy na­gyon egyszerű üzlet. Tulaj­donképpen közismert, a sike­rünknek nincs titka, egyedül a szirup összetétele titkos. Olyan alapelvek vannak az ér­tékesítésben, a marketingben, a termelésben, a számvitelben, amit mindenhol lehet haszno­sítani. Emiatt egyszerű volt az adaptálása ezeknek a módsze­reknek. Ötven százalék felett n Amikor megjelentek a magyar piacon, bizonyára ké­szítettek az akkori helyzetről egy elemzést. Azt hogyan ér­tékelték, hiszen a korábbi ada­tok alapján egyértelmű volt a Pepsi előnye? — Az a mi borzasztó nagy sikerélményünk, hogy két év alatt a mi javunkra fordítottuk a Coca-Cola-Pepsi versenyt és emiatt a konkurensünk sze­rintem nem igazán boldog. & Ön szerint a Pepsi is elis­meri, hogy a magyar piacon a Coca-Cola lekörözte veté- ly társát? — Mind a ketten ugyanan­nak a piackutató cégnek a vizsgálatait vásároljuk meg és az utolsó kimutatás alapján kiderült, hogy 50 százalék fe­lett van a Coca-Cola része­sedése a magyarországi szén- savasüdítőital-piacon. Két év­vel ezelőtt ugyanez a szám ke­vesebb mint 20 százalék volt. □ Mennyire tervezi Ön il­letve az ausztrál team az itt tartózkodását, mikor nevezik azokat a magyar szakembe­reket, akik átveszik az Önök munkáját? — Az ausztrál team több­sége három évben gondolko­zik. Az a célunk, hogy egy olyan magyar managementet válasszunk ki, amely a he­lyünkbe lép. Abban a pillanat­ban. amikor egy erős magyar management rendelkezésre áll, visszautazunk Ausztráliába. Előfordulhat az is, mivel nemzetközi cég vagyunk, hogy esetleg magyar szakember fog Ausztráliában dolgozni. □ Terveznek-e keletre, a volt Szovjetunió valamelyik köztár­saságába terjeszkedést éppen innen Magyarországról? — Vizsgáljuk a lehetősége­ket. □ Ha létrejönne, a szervezet, kiépítését a magyarországi managementtel oldanák meg? — A keleti piac egy nagyon értékes lehetőség. A volt Szovjetunióban a terjeszke­dést a bécsi központ irányí­taná, ahol a Coca-Cola Amatil kelet-közép-európai centruma található. De erről még úgy érzem nagyon korai beszélni. Cl Cégük folyamatosan vásárolta fel a honi töltő­üzemeket azzal a céllal, hogy a teljes választék gyár­tását Magyarországon vé­gezzék. Mennyiben sikerült mindez? — Minden Magyarországon forgalmazott Coca-Cola ter­mék helyben készül. Megjött a Sprite is □ Terveznek-e újabb ter­méket bevezetni a hazai pia­con — Két évvel ezelőtt csak Coca-Colát lehetett vásárolni, azóta a Fanta, a Sprite, a Kin- ley-család, a Coca-Cola Light került bevezetésre. A mi cé­lunk az, hogy a magyar fo­gyasztóknál teljes mértékben bevezessük a Coca-Colát, így kérjük az üdítőitalt. Ugyanis a tapasztalatunk az, hogy vásár­lásnál a vevők többsége csak azt mondja: kérek egy kólát, de az lehet más üdítőital is, mert a magyar szóhasználat­ban bármilyen üdítőitalt jelent. □ A magyarok Coca-Cola- fogyasztásával mikor lenne igazán elégedett? — Ha ugyanazt a piaci ré­szesedést, mint Ausztráliában itt is elérnénk. Az pedig 80 százalék.-------------Tárca— A zon az estén — úgy érez- VI te — többet megértett a kettőjük között húzódó této- vaságok gyökereiről, mint ed­dig bármikor. A hallgatás, a kérdésekre megtagadott vála­szok, az ingerültség, a fáradt­ságra, rosszullétre hivatko­zás, beszédesebb volt minden kitárulkozó vallomásnál. Va­lami letisztult — iszonyatos halottisággal —, megfoszto­tok az önáltatás mámorító szavaitól. Olyan csupasz lett, mint a hullakamrák tetem- ruhátlansága. Kilépett az ajtón. A zár azonnal kattant mögötte. Az elköszönés hidege foszlányo- san sodródott utána — pil­lanattöredékig. Aztán semmi. Csönd alatti zajtalanság. Be­fordult a sarkon, és ahogy meggyorsította a lépteit, va­lami sikamlósai érzett a talpa alatt. Sok, csúszós kis göm- böcskét, mintha csigákkal hintették volna be az utat. — Megint virágzik az akác — villant meg benne —, hulla­nak a szirmok, akárha zápo­rokat utánoznának. Valójá­ban csak most tudatosult ben­ne: itt a júliusvég már őszt- sugalló hajnalaival, és még semmit sem kapott ettől a nyártól. Felnézett az útszéli fák ma­gasába, s a meglibbenőfuval­latokban érezte a virágözön pézsmás tö­ménységű il­latait. Igen, ez olyan, mint az a parfüm azon a sohasem fe­ledhető váll- hajlaton, a pi­hés nyak su- darán, a csókolnivalóan pa­rányi fülcimpák mögött. Mi­lyen lebegő és álomszerű volt az a vidéki strand, a meglo­pott délelőtt parázsló sem­mittevése, a heverő testek ki­tárulkozó magamegadása, az egymásra csodálkozás örö­me. Aztán, hazafelé az együtt- léttől ünnepivé emelt közös ebéd, a párás sörök, a szivár- ványos pihegés a kocsi hátsó ülésén, az egymáshoz simuló karok, és a sztereóban elrin­gató dallam... Közben hazaért. Előkotorta a táskamélyből a kulcscso­mót, belefúrt a levélszekrény, zárjába, kimarkolta az újsá­gokat, a leveleket, s velük együtt egy lapos, kemény cso­magocskát. — Valószínűleg egy kazetta — mormogta maga elé—, ne­kem jött, rajta a nevem. Türelmetle­nül tépte le a papírburkot. Nem csalódott. A hatvan perces szalag azonban egyelőre titok maradt. — Mi lehet ez? Ki küldözget nekem ilyesmit? — töprengett. Aztán, amikor az indítás surrogó magnónesze­in felülkerekedtek az első fu­tamok, egyszerre mindent megértett. A szaxofonszóló el­söprő diadalmaskodása a ké­telyeken, a boldogság ak­kordbontásai, az akadályt nem ismerő tempó: annak a strand-délelőttnek a varázs­latos ritmikáját idézték. Zsib­badtan hallgatta, úgy érezte, kifut alóla a szőnyeg. Piciny­ke megtorpanás a hangzuho- gásban, aztán kezdődött elöl­ről ugyanaz a szám. Utána még egyszer, végig, harminc percen keresztül. — A végte­lenné tágított érzelem-ára­dás, a szerettetni és szeretni vágyás kérlelhetetlensége. Azt hitte, a szűnni nem akaró ismétlődésekből mindent meg­értett. —Mégsem tud elenged­ni! Nem taszít el, nem hagy magamra... De azonnal meg­szólalt a másik hang, az erő­sebb, a gyakoribb: —Ne hite­gesd, ne kínozd magad tovább! A hallgatás, a félresöpört kérdések, a folyosóra küldő mozdulat—az volt az igazság. AT edves foltocskát törölt le iV a szeme alól, egy fehér akácvirág-szirmot, lehelletnyi mézédes illatot, egy bekattanó ajtókilincs ridegségét, az elu­tasítás vidramozdulatait. Már nem sikoltott benne a megbán- tottság: egyszerűen csak szo­morú volt. Zakót sem véve, egy szál ingben indult neki a las­san leereszkedő éjszakának. Fehér virággolyócskák zuho- gása ölelte körül, hogy ne seb- ződjön halálra a felismerés­től: bevégeztetett. Kállai János Finita Nézőpont j A vevők védelmében Nábrádi Lajos / ól nézzük meg a minő­séget, érdeklődjünk az árak felől. Ezt a jó tanácsot nem lehet elégszer hangoz­tatni. Megyénkben is túlkí­nálat van szinte minden áru­cikkből, a kereskedők köré­ben egyre nagyobb a konku­rencia. Ebből arra kellene következtetni, hogy vevőcsa­logató árverseny alakul ki, s minden kereskedő vigyáz a jó hírére, csakis jó minősé­gű árut kínál eladásra. Saj­nos, nem egészen így van, vásárlás közben, illetve után sok-sok csalódás, bosszúság ér(t) bennünket. Ami az árakat illeti. Nyír­egyháza egyik ABC-áruhá­zában a tőkehús kilója 40-50 forinttal drágább mint a legtöbb hasonló áru­házban, vagy a húsboltok­ban. Itt-ott a tejet is drágáb­ban adják 1—2 forinttal. A zöldség és gyümölcs árak nagy-nagy különbözősége érthető, de az alapvető élel­miszerek árai között miért lehet nagy különbség? A nyíregyházi KGST-piac olcsósága köztudott. Am — stílusosan szólva — olcsó húsnak gyakran híg a leve. Fizetés előtt tehát nem árt alaposan próbálgatni, vizs­gálódni. Az egyik vevő pél­dául egy rádiót vett a KGST-piacon 1200 forin­tért. Az origináltnak látszó csomagolásban szépen mu­tatott a készülék a japán fel­irattal. A kereskedő elfelej­tette közölni, hogy a készü­lék nincs áthangolva, tehát erre majd még külön fizetni kell a vevőnek. Áthangolás közben pedig kiderült: a rá­diót nem a precíz japánok gyártották. Ugyancsak e pi­acon fürdőnadrágot vett egy vevő. A kereskedő így kínál­ta: „Olasz anyag, mindösz- sze ötszázért". Az olasznak titulált anyag a sóstói uszo­dában a harmadik viselet után foszladozni kezdett. A beregi táj egyik falujá­ban egy kis boltocskára ez van kiírva: Diszkont. Mi több, a naményi strandon is van már egy kis diszkont. Nyugaton csak a város széli hatalmas áruházakra írják ki a diszkont feliratot, eze­ken a helyeken minden ol­csóbb. Megyénkben egyik­másik kis diszontban csak néhány áru olcsóbb, a többi áru hozza a nyereséget. Nem is a vevőknek, a be­csületes kereskedőknek kel­lene fellépni a becstelenek ellen. Tábortűznél VlNCZE PÉTER FELVÉTELE Kommentár ________________ Kalózirodák ellen Máthé Csaba rz ét héten belül az or- 1Y szágban ismét csődbe ment két nagy utazási iroda, amelyek ügyfelei csak re­ménykedhetnek, hogy a be­fizetett utazási előlegeket il­letve a teljes összeget vala­ha viszontlátják. Nem cso­da, ha július elsejével szigo­rodott az utazási irodák mű­ködése, csak azok tevékeny­kedhetnek, amelyek az Or­szágos Idegenforgalmi Hi­vatal engedélyével rendel­keznek. Ehhez pedig fedezet­ként illetve kaucióként az iroda bevételével arányos készpénzt kellett bankban el­helyezni. Az Országos Idegenfor­galmi Hivatal elnökének tá­jékoztatója alapján a szigo­rításhoz tartozik, hogy hatá­rainkon valamennyi autó­busszal utazó turistacso­porttól elkérik az utaslistát, a szervező nevét, amit fény­másolnak és elküldenek az OIH-ba. Utólag azok az iro­dák ellen alkalmaznak----i ti módon szerveztek meg az utat. Megyénkben is hirdet­nek bejegyzés nélküli irodák turistautakat, amelyeken semmilyen biztosítás nincs, nem tudnak valutában köl­tőpénzt adni, illetve ha igen, azt feketén. A rizikó igen nagy, hiszen egy csődbeje­lentésnél úszik a teljes vé­telár. Ugyanakkor a hivatalo­san bejegyzett utazási iro­dák sem nyúlhatnak hozzá a fedezetként letett pénzösz- szeghez, mert a szerződés alapján a pénzfelvételről a bank értesíti az OIH-t, amely automatikusan meg­vonja az engedélyt az illető irodától. Ugye nem kell ecsetelni azt, milyen érzés, ha az egy év alatt kupovgatott ősz- szeget befizetjük egy régóta eltervezett útra és a repü­lőtéren. vagy az indulás reggelén derül ki. az iroda csődbe ment és mivel nem bejegyzett cégről volt szó, semmi remény nincs a befi­zetett összeg visszatérítésé­re. Akkor lehet igazán le­Hétköznapi nyüzsgés Nyíregyháza belvárosában Balázs Attila felvételé

Next

/
Oldalképek
Tartalom