Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-03 / 153. szám

A TARTALOMBÓL:_____________ • „Példaadó, méltó emléket...” • A XX. század végének filmművészete • Európa az ifjúságé lesz • Ahol a Tisza ered Aktuális kérdések _____________________________________________ Kockázat nélkül nincs haszon Galambos Béla Az idén nem kis erőfeszíté­sek árán felgyorsult a kárpót­lás megyénkben. Az eddig le­zajlott mintegy 270 licit után még hátralévő, kevesebb mint 400 árverést, ha a földhivatali előkészítő munka lehetővé te­szi az eddigi ütemet, az év vé­géig befejezi a megyei kárren­dezési hivatal. Ettől hamarabb — az I. kárpótlási törvény au­gusztus 12-i évfordulójára — akarnak végezni a benyújtott igények elbírálásával. Az év közepéig a megyében elárve­reztek mintegy 13 ezer hek­tárt, közel 200 ezer aranykoro­na-értékben, amivel 4200 kö­rüli család juthatott eddig ter­mőföldhöz. A kárpótlási jegy­ben kifizetett érték lassan kö­zelíti az 1,2 milliárd forintot. Sepsey Tamás az Országos Kárrendezési Hivatal elnöke a közelmúltban Nyíregyházán járt. Ekkor kérdeztük a kárpót­lás aktuális kérdéseiről, a je­gyek ésszerű felhasználásáról. — A kárpótlási jegyek fel- használása terén nagyon nehéz legyőzni a kárpótlásra jogosul­tak félelmét, és tudatosítani- bennük, hogy kockázat nélkül nem lehet haszonra szert tenni. Hetente 1 milliárddal nő a for­galomba került kárpótlási je­gyek értéke. Eddig több mint 100 ezer ember szerzett földtu­lajdont, és az év végéig számuk még további 100 ezerrel bővül. Ám fel kell gyorsítani a másik oldalon a vagyonkínálatot is, hiszen további 1 millió kárpó­toltnak még egyéb befektetési lehetőséget kell biztosítani. Szerencsére mostanában már egyre több, főként élelmiszer- ipari cég részvénye kerül pi­acra, amelyek nagyon tisztes­séges hozamot nyújtanak majd a részvénytulajdonosok szá­mára. □ Lesz-e elegendő föld a megduplázódott földigénylé­sek teljesítéséhez? Sepsey Tamás A SZERZŐ FELVÉTELE — A 34 millió aranykoro­nányi első kárpótlási földalap­ból idáig elkelt durván har­minc százalék, miután az egész Dunántúl, aztán Heves megye gyakorlatilag befejezte az első törvény végrehajtását. A többi még ott van érintetle­nül, megfelelő minőségi vá­lasztékban, és várja a földet vásárlókat. Ezen felül tart a második földalap kijelölése is, mintegy 28 millió aranykoro­na-értékben. Ez azokban a körzetekben enyhíti az eset­leges feszültséget, ahol vi­szonylag kevesebb, vagy na­gyon keresett a termőföld. □ Látszik-e már a földárve­rések vége, és számolni lehet-e még e téren nyugtalansággal, netán jogtiprással? — Kézzel fogható közelség­be kerültünk még a második vagyoni törvény végrehajtásá­hoz is, amelyre szerintem ok­tóber végéig sor kerülhet. Én úgy érzékelem az országban, hogy lecsillapodtak a kedé­lyek földügyben. Ebből a szempontból mindenütt csak az újfehértói példát emlege­tem. Végül jelesre vizsgáztak az egész magyar néppel együtt az ottani földfoglaló emberek is, akiket meg lehetett győzni arról, hogy a törvényes ke­retek betartásával megoldásra lehet jutni. Mindenki rájött, hogy a lici­tálással 1000 forintnál olcsób­ban tud aranykoronához jutni, így több földet vásárolhat. A saját zsebének pedig senki nem ellensége. □ Ennek ellentmondani lát­szik, hogy sokan a mostani igen alacsony áron is túladnak a jegyükön. — 1,2 millió a kárpótlásra jogosultak száma. Nyilván van köztük nem egy szorult hely­zetű — sajnos e csoportba tar­toznak a hiteltörlesztés kény­szerétől hajtott szövetkezetek is —, aki bármi áron pénzre váltja. Az a feladatunk, hogy az állami vagyon minél na­gyobb kínálatát teremtsük meg azért, hogy a jegytulajdo­nosok döntő többsége ne az eladást válassza. Az okos em­ber más kárán tanul. A kárpót­lásra jogosultak döntő több­sége most már látja, hogy aki eladta féláron a kárpótlási je­gyét, az nagyon rosszul járt. Hiszen aki megvette például a 10 ezer forintos Julius Meinl- részvényt tavaly, ugyanilyen értékű kárpótlási jegyért, az most 17 ezer forintért adhatta el. Tehát semmiképpen nem nagy üzlet a megkapott jegyet pénzzé tenni. Kicsit keres­gélve a befektetési lehetősé­gek között, részvényt érdemes venni, amivel néhány év múl­va sokkal nagyobb haszonra lehet szert tenni. □ Mi a véleménye a kárpót­lási jegyek értékének tőzsdei zuhanásáról? — Nem tartom mérvadó­nak, mert közrejátszhatnak eb­ben (el nem is ítélhető) spe­kulációs szempontok is. Pél­dául egy nagybefektetőnek még az is megéri, hogy egy nagyobb áron vásárolt kárpót­lási jegy csomagot bedobva a piacra letöri az árat. Ezután vásárolja meg, már nyomott áron, az előbbi sokszorosát. Végül is a kormányzatnak kö­telessége lehetővé tenni, hogy a részlegesen kárpótolt egyko­ri tulajdonosok értelmesen tudják felhasználni a kárpótlá­si jegyüket, s ezzel a sérelmeik valóban orvoslásra találjanak. Hozzáteszem, talán nem volt haszontalan, hogy ez a jelenle­gi kárpótlási jegy áresés be­következett. Az embereknek így van összehasonlítási alap­juk. Tapasztalhatják, mit ered­ményez a kárpótlási jegyek tö­meges pénzre váltásának igé­nye. A döntő többség így rá­jön, hogy értelmes felhasz­nálási módokat kell választa­nia. □ Ehhez szélesíteni kellene a kárpótlási jegyek szűkös fel­használási lehetőségeit. — Ezt igen nagy jelentősé­gű kérdésnek tartom. Nagyon fontos, hogy a munkavállalói részvény program keretében a dolgozói tulajdonba kerülő részvények részletfizetése ese­tén elfogadják a kárpótlási je­gyet. Az ÁVÜ döntött arról is, hogy azok a vállalati bérlaká­sok, amelyek a vállalatok ré­vén állami tulajdonban van­nak, korlátozás nélkül elad­hatók kárpótlási jegyért. Vagy például egyes vagyontárgya­kat elvonnak a vállaltoktól és kárpótlási jegyért értékesítik. Ezek ösztönzik a jegyek fel­használását. Más kérdés, hogy milyen módon lehetne kife­jezetten a kárpótoltak jegyfel­használási kedvét növelni. Mert végül is őket akarta a törvény ismét tulajdonossá tenni. Azok a befektetői ked­vezmények, amelyek megille­tik az eredeti kibocsátású rész­vényt, vagy befektetési jegyet vásárlókat, meg kell illessék azokat a kárpótlásra jogosul­takat is, akik az elvett va­gyonukért kapott jegyen vásá­rolnak ilyen részvényeket. Eh­hez még jogszabály-módosí­tásra van szükség. Azt azon­ban nem árt hangsúlyozni, hogy a kárpótlási jegy valóban értékpapír, ami az első tulaj­donosa által befektetve érné el eredetileg kijelölt célját. Kakaska Balázs Attila felvétele /p óláig Mária, a nyírlátori liftes Mátyás Álta- ~l\.látws Isfofa és Diákotthon rajz szakos tanára 1980óta foyfaíkpzika tűzzománckészítéssef Dogja a helyi, Makrai Zsuzsa vezette képzőművészeti stúdió­nak & tanítómesterei között tarthatja számon a neves képzőművészt, Morelli "Editet. Munkáival két íz6en nyert díjat országos kiállításokon: 1990-hen Kecskeméten, az idén pedig Szolnokon. Dóhhször je­lent már meg mívesen kidolgozott, Urai hangulatú alkotásaivalönálló tárlatokon Nyíregyházán, Zsám- hékgn, Szokglyán, Tlásárosnaményhan, Nagydoho­son, de megismerhette művészetét az ukrán, a lengyel és a francia közönség is. c 'i KM galéria "Tűzzománcok Angyal Sándor M indig irigyeltem azokat, akik el tudtak igazodni a nagypolitika zegzugos útjain. Különösen így vagyok ezzel az utóbbi időben, mert csak hol ide, hol oda kapkodom a feje­met, s már nem tudom, hogy kinek higgyek. Bár a politikát illetően sohasem dédelgettem naív reményeket az iránt, hogy az elhangzott kinyilatkozáso­kat pontosan úgy kell érteni, ahogy azok a fülünkig jutnak. Az utóbbi időben mégis fo­kozódott zavarom. Hallgatom például az Össz­tűzben a szocialisták elnökét, aki kertelés nélkül és könnye­dén válaszol a nem is olyan könnyű kérdésre (elképzelhe­tő-e az 6 győzelmük a követ­kező választáson?), mondván, hogy ők korántsem áhítoznak kormányzati szerepre, csupán azt szeretnék, hogy nélkülük ne lehessen dönteni a jövőben lényeges kérdésekben. Aztán néhány nappal később figyelem a miniszterelnököt, aki szerint nem volna szeren­csés az országra nézve, ha a szocialisták győznének, mert — szerinte — ez az utódpárt sikerét jelentené, ami ugye a jelenlegi koalíció nézőpont­jából kész istencsapás volna. Mármost, hogy is van ez? Az egyik nem óhajt, nem vágya­kozik győzelemre, a másik meg óva int e nem óhajtott győzelemtől. Vagy. Nem is olyan régen még a fiatal demokraták bár­hol és bármikor megszólaltak, szinte forgatókönyvszerűén a második mondatban már elhe­lyezték a jobbegyenest a koalí­ció, vagy a kormány testén. Majd később mintha ritkultak volna ezek a csapások, aztán „felfújta a sajtó!" a kaszinó- botrányt (mármint azt, hogy a törvény szerinti székházigé­nyüket korábban egy fedél alatt elégítették ki a vezető kormánypárttal, majd együtt dörzsölték a markukat, miköz­ben megszámolták a százmil­liókat a székház eladását köve­tően). Nocsak, ezt megint ho­gyan is kell érteni? Talán úgy, hogy a mindenkori érdek hatá­rozza meg a kormánypártiság, vagy az ellenzékiség lényegét? Aztán. A legmagyarabb ma­gyar, aki addig törtetett előre a magyar úton, amíg elébe nem tartották a „stop"-táblát a saját pártbéliek, egyszeriben kijelenti, az elérzékenyülés ha­tárán, hogy alighanem bevé­geztetett politikai pályája. Kü­lönösen azért, mert—államti­tok ide, titokvédelem oda — a legmagasabb helyről hangzott el, hogy ő is, aki pedig a legnagyobb ostorozója volt a háromperhármasok leleplezé­sének. maga is aláírt egykoron ezt, meg azt. Sőt, hogy min­denféle kételyeket eloszlasson a híveiben és a kárörvendők- ben, ígéretet tesz arra, majd ő magamagát átvilágítja (e so­rok készültekor az átvilágítás még nem látott napvilágot). Ugyanakkor aligha fér kétség hozzá, hogy az író-politikus, aki nemcsak remek drámák és kötetek megírója, hanem né­mely nyilatkozatok aláírója is, bizonyára senkit sem adott fel, senkinek sem okozott besúgás- sal hátrányt, csupán megsza­badulhatott annak idején az internálástól. Ezért is, meg azért is, hogy túldimenzionált ez az egész ügynöklistásdi, a legnépszerűbb magyar lap prominens publicistája egye­nesen felszólítja az ellenzék közismert alakjait, keljenek az író-politikus védelmére, hi­szen most már a napnál vilá­gosabb, hogy megbízhatat­lanok azok a listák, amelyeket valahol elzártak, ám amit ese­tenként — ha valakit, vagy va­lakiket sarokba kell szorítani — azért elő lehet kapni, bár a nyilvánosságra hozatala tilos. Egyszerűen: zsarolista. Továbbá. Elcsentegézgetek azon is, hogy ki-kivel és kivel nem hajlandó a következő vá­lasztások alkalmával koalíció­ba lépni, mert a válaszok itt korántsem egyhangúan unal­masak. Vannak, akik aszerint váltogatják pártjuk álláspont­ját, hogy a közvéleménykuta­tás ingája éppen merre leng ki, s hogy a halálraítélt tb-vá­lasztások mégis megmutatták, az istenadta nép korántsem közömbös, ha sorsáról van szó. Így aztán egyik héten ve­led, a másik héten nélküled, majd fordul a kocka, s nem nélküled, veled, ha..., és itt jön a magyarázat bizonyos össze­egyeztethető programokról, elérendő célokról. Mindezek csupán a saját hi­ányos szemelgetéseim az egy­re zavarosabb politikai küzdő­tér történéseiből. Bizonyá• másoknak, máshonnan se' több hasonló zavarba r pasztalásai vannak. Közbevetőleg. / / IMF, jön a pr /J emelik az áfá* /.'l jár a sáska / beesetten / ff után; g / letek , ^ Ek iMtüßfté?iy pp0yfcslena síz incifl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom