Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-22 / 169. szám
1993. július 22., csütörtök HATTER Kelet-Magyarország 3 Ne érezzék a változást az ügyfelek A társadalombiztosítás átalakulása hosszan tartó folyamat, nem megy egyik napról a másikra Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — A sikeres választások eredményeként a közelmúltban megszűnt az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság, s helyette egészség és nyugdíjbiztosítási önkormányzatok jöttek létre. A két ágazat szétválasztásától, az úgynevezett profiltisztítástól az illetékesek azt remélik, hogy hatékonyabbb lesz a gazdálkodás, s a befizeti járulékokból egyre több jut azoknak, akik valójában a tb pénzalapját, azaz a szétosztható összeget az évek során járulék formájában a nagy közös kasszába befizetik. Mi változott azzal, hogy megalakultak a tb-önkor- mányzatok? Módosult-e, s ha igen, mennyiben a megyei igazgatóság munkája? Erről, s még számos más kérdésről kérdeztük dr. Holló Lászlót, az egykori megyei igazgatóság igazgatóját, aki az új szervezeti formában a megyei egészségbiztosítási pénztár igazgatója, s a két szervezet megbízott koordinátora lett. (A nyugdíjbiztosítás igazgatójává eddigi helyettesét, Virágh Gyulát nevezték ki. A szerk.) □ Az egykori tb-székház bejáratánál az eddigi egy helyett most két réztábla is áll. Kapun belül is megtörtént az elkülönülés? Olvasni jó! Nyíregyháza (KM) — Erdély, Kárpátalja és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg fiataljai ismét találkoznak, hogy az ibrányi Tisza-parton tíz napon át a magyar kultúrával ismerkedjenek. Az olvasótábor követi a hagyományos elveket és gyakorlatot minden programjában. A megye megismertetése és megszerettetése az egyik legfontosabb cél. Lesznek éjszakai túrák, távcsöves madárles, sütés-főzés. Az esti programok mellett diavetítéseket, videóbemutatókat tartanak a madarakról, a gombákról, a Tiszáról, a műemlékekről. Dr. Holló László — Még nem teljes mértékben, hiszen a kát ágazat szétválasztása hosszabb, pénz- és időigényesebb feladat. A két ágazati — egészség és nyugdíjbiztosítási — szervezet jogi alapjainak lerakása viszont megkezdődött, s jó úton halad. Nekünk alapvető célunk, hogy a tb működőképessége minden nehézség ellenére az átmeneti idő alatt is fennmaradjon, s az esetleges problémákból az ügyfelek lehetőleg ne sokat vegyenek észre. A járulékok elkülönítése megtörtént, a beHarasztosi Pál felvétele folyt összeg külön számlára, a nyugdíj és egészségbiztosítási alapra megy — bár az is tény, hogy az igazi, a valódi számla szerinti elkülönítés csak 1994- re várható. □ Házon belül feladatok szerint szétválasztották, elosztották a munkatársakat is? — Ez egyelőre nem történt meg. Most dolgozunk az új szervezeti és működési szabályzaton, tisztázzuk az aláírási jogokat, illetve a hatásköröket, s megpróbáljuk a lehető legjobb színvonalon a tárgyi, személyi feltételeket megteremteni. □ Erre már csak azért is nagy szükség lenne, mert az igazgatóságon olykor jelentős a tolongás, a hosszas várakozás... — Ennek az oka átalakulás mellett javarészt a közelmúltban lezajlott költözködés is. Hatalmas mennyiségű iratot, dokumentumot kellett az új helyünkre magunkkal hozni, rendszerezni. Az ügyintézés rugalmassága érdekében tartjuk fenn az ügyfélszolgálati irodát, amely mindennap reggel 8-tól 12-ig fogad, s az egyes szakterületek — nyugdíj, családi pótlék, táppénz és járulékok — felelőseinek közreműködésével végzi a munkáját. Ha az ügyintézés eredményessége érdekében személyes találkozásra van szükség, azt igyekszünk előre, konkrét időt egyeztetve megszervezni. □ Mikorra várható a két ágazat végleges elkülönülése? — Arra e pillanatban nehéz lenne reális választ adni. Most csak annyi bizonyos, hogy nekünk már az új szisztéma szerint kell gondolkodni és dolgozni. Az, hogy a két önkormányzat valójában mikor mond végleges búcsút egymásnak, s kezd teljesen önálló életet, az a legfelsőbb szinten dől el, a konkrét dátumot pedig maguk az egészség és nyugdíj- biztosítási önkormányzatok mondják majd ki. A híradó elmúlt, tv ki- kapcs. Én végre vízszintes helyzetben. Eloltom a lámpám, a kapcsoló tompán kattan. Aztán csönd. „Csak egy-két mentőautó zúg él, a bácsika tán csak nem meghalni megy?" Köszönöm kérdésem, nem oda. Igaz, e szörnyű fárasztó nap után talán nem is bánnám, ha örökre elaludnék, mint az a csipkehogyishívják. No, de a mesében sem minden tökéletes — vigasztalom magam —, hiszen őt is felébresztette az ijesztően szép Fehér lófia. Jaj, miket hordok össze. Ebben a nagy sötétben mindent összekeverek. Különben meg ne öregíts, legfeljebb bácsi vagyok, de össze- tönörndntt hncsikn korántsem. Ásítás. Aztán még egy. A fal felé fordulok. Valamit elfelejtettem! A .beszűrődő fényben utolsó erőmmel beálBaltigh Frigyes Álomkórkép lítom az én „szőke hercegemet" , bár tudom, hogy az óramutató nem fehér lovon fog közeledni a 6-os felé. És különben is jobban örülnék, ha inkább Csipkerózsika jönne. Lassan alszom el, semmit sem álmodok. Az egész éjszaka olyan, mintha csak az agyam hálózati csatlakozóját húztam volna ki az élet nagy álomforrásából, akarom mondani, áramforrásából. Reggel riadtan ébredek. Csak nem elaludtam?! Gyors pillantás az órára. 5.59. Fejem Newton szellemében vissza a ■ párnára. Engem beprogramoztak. De ki volt az? Se fehér ló, se Csipkerózsika. És ez így megy minden reggel. Nem vagyok normális. Egy perccel mindig becsapom magam. Kórlapot teszek mától az ágyam végébe. AT éhány pillanat múlva 1V óracsörgés. Balcsapott, majd jobb egyenes. Az órára. Aztán csönd. A kapcsoló tompán kattan, felgyújtom a lámpám. < ■' _______ Zene az autóban Balogh Géza Á llok a dugóban. Természetesen nem a jóféle borokat őrző hordók dugójában, hanem a reggeli csúcsforgalom összetorlódott kocsioszlopában. Mit tehet ilyenkor az ember? Jobb híján nyelvészkedik. Elemzi a népnyelv isten adta szóteremtő, mondatalkotó képességét. Példaként pontosan e két iménti mondat közti különbséget. Mennyire tömör, találó az első, s mennyire bonyolult, kacifántos a második. Újabb példa kiagyalására már nincs idő, mert hirtelen megütik a borosüveg fenekét, s csúszik egyet a dugó... azaz váratlanul meglódul a kocsioszlop. Nem sokat megyünk azonban előbbre, mert vált a lámpa, a fékre kell lépni. Az imént egy nagy teherautó csattogott a szomszédos sávban, az most lemaradt, s mellém surran egy öreg, megállapíthatatlan típusú személyautó. Nagy hajú, borostás fiú ül benne. A kocsi ablakai lehúzva, bömböl a magnója. Eleinte csak annyi rögződik bennem, hogy szól a magnó, ömlik a zene, pár pillanat múlva azonban már a dallamra is figyelek. S nem akarok hinni a fülemnek. Mert az autóból nem a legújabb rockbandák slágerei áradnak ki az útra, hanem a Muzsikás együttes feldolgozta gyönyörű népdalaink. Gondoljunk bele! Vad, tülkölő autócsordák, a reggeli hőségtől felforrt agyú sofőrök..., s a szomszédban egy kontyos, borostás legény, aki nyugodtan énekli a Muzsikásokkal, hogy „Szépen úszik a vadkacsa a vízen, szépen legel a bárány a réten..." Elhűlve bámulok rá, s már csak később, bent a szerkesztőségben tűnődöm el azon, hogy mégis csak baj lehet a mi zenei neveltetésünkkel. Mert miért csodálkoztam én azon, hogy egy magyar városban egy magyar fiatal magyar népzenét hallgat? Ma sem értem, mi csodálkozni való van ezen. Nagy a munka az Angyal szépségszalonban Balázs Attila FELVÉTaE Kommentár Éhező polgármesterek Kovács Éva r~> hségsztrájkot folytat CL két határ menti település polgármestere. Amint a híradásokból kiderül, a magyarországi Pácin, valamint az átellenben, szlovák oldalon lévő Nagykövesd, azaz Velky Kamenec első emberei azért tagadják meg egy ideje maguktól az ételt, mert ezúton szeretnének tiltakozni az ellen, hogy falvaik között minden erőfeszítésük ellenére még ma sem nyitották meg a hivatalos határátkelőhelyet. Mit mondjak, a két ember igen érdekes módját választotta az ügyintézésnek, ilyesmire nálunk még nemigen volt példa. Jómagam azóta is gyakran a két éhező polgármesterre gondolok. Próbálom magamat a helyükbe képzelni, no meg kitalálni, vajon mi lehetett az utolsó csepp a pohárban, mi volt számukra az a pillanat, amikor eldöntötték, nincs tovább, leteszik a kanalat, s ha nem megy a dolog szépen, akkor jöjjön, aminek jönnie kell. A nagy port felvert éhség- sztrájknak máris van látszata. A hivatalos szervek elsőként a túloldalról. Pozsonvból érkeztek, mint kiderült azért, hogy megvizsgálják a pácini, meglévő, de nem működő határátkelő infrastruktúráját. Később további tárgyalásokra is sor került, bár a dolognak még kö- zelsincs vége, pontosabban kézzel fogható eredménye. Tény, a két polgármester alaposan felkavarta a vizet, s ha eddig néma csend volt, most valóságos hangzavar van a pácini határátkelő körül. Az éhségsztrájknak egyszer bizonyára vége lesz, s az sem maradhat sokáig titok, a két vezető elérte-e vajon a közös akarattal megfogalmazott célokat. Igaz az is, egy határállomásnak két oldala van, s a megnyitáshoz bizony kevés az egyik fél jóakarata. Mondom, a tények és igazságok világosak, köröttük nincs vita. Előttem homályban ezután is csak kizárólag az marad, mit csináljanak, mihez kezdjenek az egyszerű állampolgárok, ha a bürokrácia útvesztőiben valahol elakad az ügyük? Kezdjenek ők is hosszas éhezésbe, szervezzenek tüntetéseket, sztrájkokat? Félő, ha a pácini példa ragadóssá válik, a pármillió koldus országából könnyen a tízmillió éhségsztrájkoló nrszáva lehetünk. Nézőpont Belvárosi csendélet Balázs Attila felvétele-Tárca—
