Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-22 / 169. szám

1993. július 22., csütörtök HATTER Kelet-Magyarország 3 Ne érezzék a változást az ügyfelek A társadalombiztosítás átalakulása hosszan tartó folyamat, nem megy egyik napról a másikra Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — A sikeres választások ered­ményeként a közelmúltban megszűnt az Országos Tár­sadalombiztosítási Főigaz­gatóság, s helyette egészség és nyugdíjbiztosítási önkor­mányzatok jöttek létre. A két ágazat szétválasztásától, az úgynevezett profiltisztí­tástól az illetékesek azt re­mélik, hogy hatékonyabbb lesz a gazdálkodás, s a befi­zeti járulékokból egyre több jut azoknak, akik valójában a tb pénzalapját, azaz a szét­osztható összeget az évek során járulék formájában a nagy közös kasszába be­fizetik. Mi változott azzal, hogy megalakultak a tb-önkor- mányzatok? Módosult-e, s ha igen, mennyiben a megyei igazgatóság munkája? Erről, s még számos más kérdésről kérdeztük dr. Holló Lászlót, az egykori megyei igazgatóság igazgatóját, aki az új szerveze­ti formában a megyei egész­ségbiztosítási pénztár igaz­gatója, s a két szervezet meg­bízott koordinátora lett. (A nyugdíjbiztosítás igazgatójává eddigi helyettesét, Virágh Gyulát nevezték ki. A szerk.) □ Az egykori tb-székház be­járatánál az eddigi egy helyett most két réztábla is áll. Kapun belül is megtörtént az elkülö­nülés? Olvasni jó! Nyíregyháza (KM) — Erdély, Kárpátalja és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg fiatal­jai ismét találkoznak, hogy az ibrányi Tisza-parton tíz napon át a magyar kultúrá­val ismerkedjenek. Az olvasótábor követi a hagyo­mányos elveket és gyakor­latot minden programjában. A megye megismertetése és megszerettetése az egyik legfontosabb cél. Lesznek éjszakai túrák, távcsöves madárles, sütés-főzés. Az esti programok mellett dia­vetítéseket, videóbemuta­tókat tartanak a madarakról, a gombákról, a Tiszáról, a műemlékekről. Dr. Holló László — Még nem teljes mérték­ben, hiszen a kát ágazat szét­választása hosszabb, pénz- és időigényesebb feladat. A két ágazati — egészség és nyug­díjbiztosítási — szervezet jogi alapjainak lerakása viszont megkezdődött, s jó úton halad. Nekünk alapvető célunk, hogy a tb működőképessége minden nehézség ellenére az átmeneti idő alatt is fennmaradjon, s az esetleges problémákból az ügyfelek lehetőleg ne sokat vegyenek észre. A járulékok elkülönítése megtörtént, a be­Harasztosi Pál felvétele folyt összeg külön számlára, a nyugdíj és egészségbiztosítási alapra megy — bár az is tény, hogy az igazi, a valódi számla szerinti elkülönítés csak 1994- re várható. □ Házon belül feladatok szerint szétválasztották, elosz­tották a munkatársakat is? — Ez egyelőre nem történt meg. Most dolgozunk az új szervezeti és működési sza­bályzaton, tisztázzuk az alá­írási jogokat, illetve a hatás­köröket, s megpróbáljuk a le­hető legjobb színvonalon a tár­gyi, személyi feltételeket meg­teremteni. □ Erre már csak azért is nagy szükség lenne, mert az igazgatóságon olykor jelentős a tolongás, a hosszas várako­zás... — Ennek az oka átalakulás mellett javarészt a közelmúlt­ban lezajlott költözködés is. Hatalmas mennyiségű iratot, dokumentumot kellett az új helyünkre magunkkal hozni, rendszerezni. Az ügyintézés rugalmassága érdekében tart­juk fenn az ügyfélszolgálati irodát, amely mindennap reg­gel 8-tól 12-ig fogad, s az egyes szakterületek — nyug­díj, családi pótlék, táppénz és járulékok — felelőseinek köz­reműködésével végzi a mun­káját. Ha az ügyintézés ered­ményessége érdekében szemé­lyes találkozásra van szükség, azt igyekszünk előre, konkrét időt egyeztetve megszervezni. □ Mikorra várható a két ágazat végleges elkülönülése? — Arra e pillanatban nehéz lenne reális választ adni. Most csak annyi bizonyos, hogy nekünk már az új szisztéma szerint kell gondolkodni és dolgozni. Az, hogy a két önkormány­zat valójában mikor mond végleges búcsút egymásnak, s kezd teljesen önálló életet, az a legfelsőbb szinten dől el, a konkrét dátumot pedig maguk az egészség és nyugdíj- biztosítási önkormányzatok mondják majd ki. A híradó elmúlt, tv ki- kapcs. Én végre vízszin­tes helyzetben. Eloltom a lámpám, a kapcsoló tompán kattan. Aztán csönd. „Csak egy-két mentőautó zúg él, a bácsika tán csak nem meghalni megy?" Köszönöm kérdésem, nem oda. Igaz, e szörnyű fárasztó nap után talán nem is bán­nám, ha örökre elaludnék, mint az a csipkehogyishívják. No, de a mesében sem min­den tökéletes — vigasztalom magam —, hiszen őt is feléb­resztette az ijesztően szép Fe­hér lófia. Jaj, miket hordok össze. Ebben a nagy sötétben mindent összekeverek. Kü­lönben meg ne öregíts, legfel­jebb bácsi vagyok, de össze- tönörndntt hncsikn koránt­sem. Ásítás. Aztán még egy. A fal felé fordulok. Valamit el­felejtettem! A .beszűrődő fényben utolsó erőmmel beál­Baltigh Frigyes Álomkórkép lítom az én „szőke hercege­met" , bár tudom, hogy az óramutató nem fehér lovon fog közeledni a 6-os felé. És különben is jobban örülnék, ha inkább Csipkerózsika jön­ne. Lassan alszom el, semmit sem álmodok. Az egész éjsza­ka olyan, mintha csak az agyam hálózati csatlakozóját húztam volna ki az élet nagy álomforrásából, akarom mondani, áramforrásából. Reggel riadtan ébredek. Csak nem elaludtam?! Gyors pillantás az órára. 5.59. Fejem Newton szellemében vissza a ■ párnára. Engem be­programoztak. De ki volt az? Se fehér ló, se Csipkerózsika. És ez így megy minden reggel. Nem vagyok normális. Egy perccel mindig becsapom magam. Kórlapot teszek mától az ágyam végébe. AT éhány pillanat múlva 1V óracsörgés. Balcsapott, majd jobb egyenes. Az órára. Aztán csönd. A kapcsoló tom­pán kattan, felgyújtom a lám­pám. < ■' _______ Zene az autóban Balogh Géza Á llok a dugóban. Termé­szetesen nem a jóféle borokat őrző hordók dugó­jában, hanem a reggeli csúcsforgalom összetorló­dott kocsioszlopában. Mit tehet ilyenkor az ember? Jobb híján nyelvészkedik. Elemzi a népnyelv isten adta szóteremtő, mondatalkotó képességét. Példaként pon­tosan e két iménti mondat közti különbséget. Mennyire tömör, találó az első, s mennyire bonyolult, kacifántos a második. Újabb példa kiagyalására már nincs idő, mert hirtelen megütik a borosüveg fene­két, s csúszik egyet a dugó... azaz váratlanul meglódul a kocsioszlop. Nem sokat me­gyünk azonban előbbre, mert vált a lámpa, a fékre kell lépni. Az imént egy nagy teher­autó csattogott a szomszé­dos sávban, az most lema­radt, s mellém surran egy öreg, megállapíthatatlan tí­pusú személyautó. Nagy hajú, borostás fiú ül benne. A kocsi ablakai lehúzva, bömböl a magnója. Eleinte csak annyi rögző­dik bennem, hogy szól a magnó, ömlik a zene, pár pillanat múlva azonban már a dallamra is figyelek. S nem akarok hinni a fülemnek. Mert az autóból nem a legú­jabb rockbandák slágerei áradnak ki az útra, hanem a Muzsikás együttes feldol­gozta gyönyörű népdalaink. Gondoljunk bele! Vad, tülkölő autócsordák, a reg­geli hőségtől felforrt agyú sofőrök..., s a szomszédban egy kontyos, borostás le­gény, aki nyugodtan énekli a Muzsikásokkal, hogy „Szé­pen úszik a vadkacsa a ví­zen, szépen legel a bárány a réten..." Elhűlve bámulok rá, s már csak később, bent a szer­kesztőségben tűnődöm el azon, hogy mégis csak baj lehet a mi zenei nevelte­tésünkkel. Mert miért cso­dálkoztam én azon, hogy egy magyar városban egy ma­gyar fiatal magyar népzenét hallgat? Ma sem értem, mi cso­dálkozni való van ezen. Nagy a munka az Angyal szépségszalonban Balázs Attila FELVÉTaE Kommentár Éhező polgármesterek Kovács Éva r~> hségsztrájkot folytat CL két határ menti telepü­lés polgármestere. Amint a híradásokból kiderül, a ma­gyarországi Pácin, valamint az átellenben, szlovák olda­lon lévő Nagykövesd, azaz Velky Kamenec első em­berei azért tagadják meg egy ideje maguktól az ételt, mert ezúton szeretnének til­takozni az ellen, hogy falva­ik között minden erőfeszíté­sük ellenére még ma sem nyitották meg a hivatalos határátkelőhelyet. Mit mondjak, a két ember igen érdekes módját válasz­totta az ügyintézésnek, ilyes­mire nálunk még nemigen volt példa. Jómagam azóta is gyakran a két éhező pol­gármesterre gondolok. Pró­bálom magamat a helyükbe képzelni, no meg kitalálni, vajon mi lehetett az utolsó csepp a pohárban, mi volt számukra az a pillanat, ami­kor eldöntötték, nincs to­vább, leteszik a kanalat, s ha nem megy a dolog szépen, akkor jöjjön, aminek jönnie kell. A nagy port felvert éhség- sztrájknak máris van látsza­ta. A hivatalos szervek első­ként a túloldalról. Pozsonv­ból érkeztek, mint kiderült azért, hogy megvizsgálják a pácini, meglévő, de nem működő határátkelő infra­struktúráját. Később továb­bi tárgyalásokra is sor ke­rült, bár a dolognak még kö- zelsincs vége, pontosabban kézzel fogható eredménye. Tény, a két polgármester alaposan felkavarta a vizet, s ha eddig néma csend volt, most valóságos hangzavar van a pácini határátkelő kö­rül. Az éhségsztrájknak egy­szer bizonyára vége lesz, s az sem maradhat sokáig ti­tok, a két vezető elérte-e va­jon a közös akarattal megfo­galmazott célokat. Igaz az is, egy határállomásnak két oldala van, s a megnyitás­hoz bizony kevés az egyik fél jóakarata. Mondom, a té­nyek és igazságok világo­sak, köröttük nincs vita. Előttem homályban ezután is csak kizárólag az marad, mit csináljanak, mihez kezd­jenek az egyszerű állampol­gárok, ha a bürokrácia út­vesztőiben valahol elakad az ügyük? Kezdjenek ők is hosszas éhezésbe, szervezze­nek tüntetéseket, sztrájko­kat? Félő, ha a pácini példa ragadóssá válik, a pármillió koldus országából könnyen a tízmillió éhségsztrájkoló nrszáva lehetünk. Nézőpont Belvárosi csendélet Balázs Attila felvétele-Tárca—

Next

/
Oldalképek
Tartalom