Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-12 / 160. szám

12 flKMMNMMNkultúra 1993. július 12., id Látnoki szemmel Gyüre Ágnes Ivasom a május 29-i kJ Magyar Hírlap egyik cikkét. A nemzeti kulturális alapról szóló törvénynek azt a kitételét ismerteti, mely szerint 1993. április 1-jei hatállyal kulturális járulék címén az áfán kívüli további adózással sújtják a könyv­szakmát. Ez a járulék nem giccs- adó, nem azonos a szex, por­nó, erotika, erőszak kiadása után fizetendő húsz száza­lékkal. Ugyanis a könyvfor­galom döntő hányadát kép­viselő egyetemes és hazai szellemi értékek közvetítését is járulékoltatják. A cikkely megfogalmazása még olyan értelmezésre is lehetőséget ad, hogy a járulékfizetés halmozott adó formájában jelenjen meg: azt a kiadó és a forgalmazó egyaránt kény­telen legyen megfizetni. Csak ejtve jegyzem meg, hogy a fent említett törvény céljaként a szellemi értékek megszületésének támogatá­sát jelölték. Sajnos, ez nem áprilisi tré­fa. A jogszabályalkotásból kizárt Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesü­lése kétségbeesetten tiltako­zik a művelődési és közok­tatási, valamint az igazságü­gyi miniszternél, az Ország- gyűlés kulturális, valamint alkotmányügyi bizottságá­nál. Módosítást és valódi ér­tékvédelmet kér. Bevallom őszintén, nem reménykedem a változtatás­ban. Amennyire az ország jelenlegi helyzetébe, pénz­ügypolitikájába belelátok... Szóval nekem csak az ironi­zálás marad. Eszembe jut egy történet. Az ötvenes években Nemes Nagy Agnesék lakásán talál­kozott az egykori Új hold kör néhány tagja. Akkor—poli­tikai okokból — legfeljebb a Kisdobos című újságban publikálhattak. Ahogy jövő­jüket latolgatták, egyikük megszólalt: „Eljön az idő, amikor húsvéti piros tojá- ’ sokra fogjuk írni a versein­ket..." Akkor egész délelőtt nevettek ezen. Hát mi nevessünk-e? Nulladik évfolyam Gödöllő (MTI) — Nulla­dik évfolyamot indít a Gödöllői Agrártudományi Egyetem irányításával több mezőgazdasági és műszaki felsőoktatási intézmény azoknak a tehetséges fia­taloknak, akik fennakadtak ugyan a különböző egyete­mek felvételijének rostáján, kevés pontszámot gyűjtöttek a középiskolában, ám ezután sem mondanak le a tovább­tanulás lehetőségéről. Az egyéves képzésben pótolhat­ják a hiányt, megfelelő tu­dással felvértezve jövőre nagyobb esélyük lehet beke­rülni az egyetemre. Az egységes képzési for­mában a gödöllői egyetem irányításával nappali tagoza­ton és távoktatási formában indulhatnak az nulladik év­folyamok a kecskeméti, a keszthelyi, a mezőtúri, a nyíregyházi és a szegedi fel­sőoktatási intézményekben. A sikeres vizsgát tett hall­gatók eredményét összesen 23 kar felvételi vizsgájánál veszik majd figyelembe, ebből 14 agrárfőiskola, il­letve egyetem, három agrár­műszaki, hat pedig műszaki felsőoktatási intézmény. A képzés szeptember kö­zepétől május közepéig tart, a nappali tagozaton 24 hetes bentlakásos formában, a táv­oktatásban konzultációk közbeiktatásával. A nappali oktatás díja 30 ezer forint, a távoktatás 8 ezer forintba kerül, s ebből az összegből a szociális helyzetet mérlegel­ve engedményeket adhat az intézmény. Monroe fényképei Hamburg (MTI) — Pon­tosan hat héttel és két nappal halála előtt állt utoljára fotós kamerája elé Marilyn Mon­roe. A szerencsés amerikai fo­tográfus, Bert Stein, aki a csillagot utolsóként meg­örökíthette, fotóit most egy augusztus végéig tartó kiál­lításon mutatja be Hamburg­ban, Németországban első alkalommal. A bemutatón 42 fotó látható. Bert Stein 1962 júniusá­ban a Vogue magazin meg­bízásából készített képeket Monroe-ról egy Los Ange­les-i hotelben. A háromna­pos fotózás alatt a lehető legkülönfélébb pózokban örökítette meg a dívát. A fekete-fehér képek, amelyeket a ma 63 éves Stem részben kézi színezés­sel igyekezett feljavítani, a fotós szerint éppen azért érdekesek, mert pontosan olyan sokarcúnak mutatják a színésznőt mint amilyen életében volt. Monroe a képek tervezett megjelentetése előtt egy nappal halt meg, máig titokzatos körülmények kö­zött. Nemzetközi tábor Kétegyháza (MTI) — Kétegyházán a művelődési házban és a szakmunkáskép­zőnek helyet adó Almásy- kastélyban működik vasár­naptól két héten át a XIII. képzőművészeti alkotótá­bor. A harminc magyar- országi műkedvelő alkotó mellett öt romániai (aradi és besztercei) lakója lesz a mű­vésztelepnek. A festők, grafikusok, szobrászok és iparművészek a Békés me­gyei település alkotótáborá­ban a Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Alapítvány, va­lamint a vendéglátó szak­munkásképző támogatásá­val dolgozhatnak két hétig. A kétegyházi művésztele­pen július 26-án pedig kiállí­tás nyílik a táborozás idején készült alkotásokból, a tárla­tot később több helyen is be­mutatják. Átalakítás alatt a megyei könyvtár Az utóbbi években a modem technika is megjelent: korszerű informatikai rendszer képében A megyei könyvtár épülete Harasztosi Pál felvétele Bodnár István Nyíregyháza (KM) — A vakáció, nyári szabadság idején talán több időnk jut olvasásra is. Mostanában egyébként is felértékelődik a könyvtárak szerepe, hiszen a könyvek árának emelkedése miatt, praktikusabbnak tű­nik kölcsönözni olvasmánya­inkat, mint megvásárolni őket Futaky Lászlóval, a megyei könyvtár igazgatóhelyettesé­vel az intézményről beszélget­tünk, mely a közelmúltban ün­nepelte negyvenedik születés­napját. Már a reformkorban is — Talán kevesen tudják, hogy Nyíregyházán már a re­formkorban megkezdődött a könyvtári élet. 1832-ben meg­alakult a Magyar Olvasótár­saság, amelynek közgyűjte­ményi folytatása lett a Kaszinó Könyvtár 184o-ben. A múlt század végén általában az is­kolák voltak az alapítók, 1898-ban pedig megalakult a Szabolcs Vármegye Törvény- hatósági Könyvtára. A legré­gebbi könyvtárak közé tartoz­tak természetesen az egyházi könyvtárak. Elődünk, a Szabolcs-Szat­man Néplap 1952. november 22-i, szombati száma tudósí­tott arról, hogy aznap délután avatták fel ünnepélyesen a me­gyei könyvtárat. A hajdani Sztálin (ma Benczúr) téren lé­vő kölcsönzőre sokan emléke­zünk, hiszen 1975-ig műkö­dött ott a kölcsönző. Bár kicsit „koraszülött” volt ez az intéz­mény, mégis életképesnek bi­zonyult, és rohamosan fejlő­dött. Olvasó nép lettünk Az első évtized az intéz­ményalapítás jegyében telt el, megyeszerte fokozatosan kia­lakult a közművelődési háló­zat intézményrendszere, és a lakosságnak valóban komoly rétege vált olvasóvá. Egy so­katmondó adat: míg 1952-ben 96oo olvasója volt a könyvtá­raknak, két évvel később már több mint harmincezren láto­gatták. Alig több mint két évtized­del később, 1973-ban jelentős esemény történt, ekkor volt az új, a mai megyei könyvtár épületének az alapkőletétele. Az impozáns, szép épület két évvel később készen is állt, és korszerű, 3400 négyzetméter alapterületű intézmény várta az olvasókat, amely a tömeg- kultúra bázisa lett. Sok látoga­tója van és volt, évente mint­egy 50 ezren nyitnak be ide. Mint — Futaky László — aki 1971 óta igazgatóhelyettes itt —, elmondja lehetőség nyílott a tartalmi munka fejlesztésre is. Lassan, tudatos munkával, jól képzett, közel 100 fős könyvtári dolgozógárda ala­kult ki. Míg a hatvanas évek végefelé a vezető szakembe­rek az ország 19 megyei könyvtára közül az utolsó helyre sorolták a nyíregyházi intézményt, a nyolcvanas évek elején már a legjobbak között tartották számon. Még komfortosabban Az akkori igazgató, a so­kunk által jól ismert Horváth Gabriella rendezvénycentri­kus volt, sok író-olvasó talál­kozó, és más olyan rendez­vényt igyekezett szervezni, amely az olvasásra irányija a figyelmet, és az olvasás röpte­tő varázsára ösztönözte a nyír­egyháziakat. Lassan a tudományos mun­ka is előtérbe került, és az in­tézmény saját kiadványokkal is jelentkezett. Az utóbbi években pedig a modem tech­nika is megjelent: egy korsze­rű informatikai rendszer várja az olvasókat. Ezekben a napokban zárva tart a megyei könyvtár, áta­lakítás folyik. Július végétől új, tágas helyet kap a zenei részleg, és a felújított épület­ben új szolgáltatások is várják majd a könyvek szerelme­seit. Magyar szobrász az angol királyfinál London (MTI) —■ Marton Lászlót, a gyönyörű köztéri szobrok, köztük a korzói Kis királylány, a parlament mellet­ti A Dunánál (József Attila), a Liszt Ferenc téri Liszt-szobor és a mezőtúri Dózsa-szobor alkotóját Angliában vendégül látta Károly walesi herceg, trónörökös, és elbeszélgettek a londoni köztéri szobrok álla­potáról. A brit trónörökös, aki támo- gatólag érdeklődik az ember­arcú nagyvárosi környezet és építészet problémái iránt, azért hívta meg a magyar művészt highgrove-i kastélyába, hogy megismerje Marton Lászlót, kinek műveit eddig csak távol­ról tisztelte. Szó volt egy ang­liai magyar szobrászati kiállí­tásról, amelynek védnöke és megnyitója Károly herceg, a „Vállalkozás a közösségben” és más életminőség — javító mozgalmak lelkes támogatója — egyebek közt a londoni Szent Pál székesegyház lélek­telen környékének stílusos átalakításáért küzd — a ma­gyar művészetek iránt is ér­deklődik. Elismerésül Marton László ajándékba adta a trónörökösnek a „Kis király­lány” egy kisméretű változatát vörösmárvány-talapzaton. A trónörökös saját maga festette akvarelljeinek dedikált köteté­vel viszonozta az ajándékot.-------------Krimi — A mellékutcai kocsma törzsvendégei megleped- ten néztek, amikor a szőke nő belépett. Harminc körüli le­hetett és hogy nem akármi­lyen, az azonnal látszott. De ezt nemcsak az eleganciája és az arca árulta el, hanem az oxfordi kiejtése is. Az esti lányok irigy utálat­tal tekintettek rá. Hunter azonban megőrizte hidegvé­rét; jóképű volt, de azt tudni kellett róla, hogy nem éppen legális módon keresi a betevő falatot. A hölgy határozottan a sön- téshez lépett és felült egy bár­székre. Bundája kissé szét­nyílt, látni engedte a mini­szoknyát és a karcsú lábát. — Egy whiskyt — mondta és kutatóan nézett körül. Hunter azonnal észrevette és ott termett. — Segíthetek valamiben? A hölgy bólintott. — Az autómmálr van baj. Ha lenne valaki. Én, sajnos nem értek hozzá. A lady megitta whiskyjét és a férfi kíséretében elhagyta az ivót. Hunternek elállt a léleg­zete az autót látva; egy Ja­guár volt. Aztán kiderítette, hogy semmi baja, csupán a benzin fogyott el. A szép szőke zavarban volt a hír hallatán, valamiféle bo­csánatot motyogott, majd kö­zölte, hogy a benzineskanna, a tartalékkal a csomagtartó­ban van. — Bárkivel előfordulhat, hölgyem — mondta Hunter és betöltötte a benzint. — Indít­son — mondta ezután. A motor diszkrét zajjal dol­gozott, a lady újabb hálába kezdett. — Tudja, a barátaimnál voltam — mondta előzéke­nyen —, és bizony hazafelé eltévedtem. Nem ismerem ezt a környéket. Hazavinne, ké­rem? „Én mázlista” — gondolta Hunter és gyorsan hozzátette magában, hogy akár a világ végére is. Végül is, lehet, hogy az ágy lesz a végállo­más... — Természetesen — mond­ta a legnagyobb udvariasság­gal. —r Egyébként Hunter a nevem. —Ethel vagyok. Smithné— mutatkozott be a lady és a vezető melletti ülésre tele­pedett. Huniért kissé zavarta az asszonynév. Nem kívánt a fér­jével találkozni. Mindeneset­re úgy találta, nincs veszteni­valója. — Nem autókázunk egyet? Tudok egy csendes helyet itt a golfpálya közelében. Arrafelé senki sem jár ilyenkor... — Menjünk — szólt a lady Hunter nem kis meglepetésé­re. Sőt kinyújtott kezével si­mogatni kezdte a karját. Hun­ter vette a lapot, hozzáhajolt, de a nő felnevetett. Ez a neve­tés azonban különös volt. — Na, mi van, darling — kérdezte cinikusan. —Majd mindjárt megtudod — hallotta a háta mögül, mély, borízű hangon. A fékre lépett, de a tükör­ben már látta a behemót fér­fit, mi több, a pisztoly csövét is érezte a tarkóján. — Nyomás tovább! — hal­lotta az utasítást. — Mit akarnak? Tőlem ugyan nem tudnak elvenni semmin... A behemót elnevette magát. — Nem a pénzed kell, kis hülye. Te kellesz. Az arcod. Te tényleg azt hitted, hogy bukik rád a feleségem? Mit szólsz hozzá Ethel? Ez a tökkelütött azt gondolta... —Intézd el, de kíméletesen — vágott közbe a hölgy. — Na, jó. Csak semmi érzelgősség. Eleget fáradoz­tunk, amíg megtaláltuk a pa­sast, aki rám hasonlít, nem? Hunter ebből megértette, hogy a hulla szerepére vá­lasztották ki. A szép Ethel majd azonosítja, mint a férjét, és felmarkolják a biztosítást. Atkozta az estét. A golfpályánál a férfi utasí­totta, hogy álljon meg. „Időt kell nyernem" — gondolta Hunter. A behemót kiszállt és a feleségéhez ment. — Szállj ki — mondta tom­pa hangsúllyal. — Te is — Hunterre mutatott. Hunter nem mozdult. Ha van esélye a menekülésre, az csak Ethel fedezete lehet. Amikor a nő kiszállt, Hunter hátulról erősen meglökte, s a nő a férjének ütközött. Ebben a pillanatban lövés dördült. A lady felsikoltott és összeesett. Hunter, a zavart kihasznál­va gázt adott. Aztán a közel­ben megfordult és a férfi felé hajolt. Az a földön térdelt és a karjában tartotta az asszonyt. Nem lehetett tudni, hogy él-e még? A férfi, nyilván mert el­vakította a fény, megpróbált elugrani, de elkésett, a kocsi áthajtott a lábán. „Önvédelemből tettem. Vé­gül is meg akartak ölni” — nyugtatta magát Hunter. „Megérdemelnék, hogy nyo­morultul itt pusztuljanak." Aztán eszébe jutott a szőke szépség, az esti bártündér és megállt az első telefonfülké­nél. A rendőrség számát tár­csázta. — Halló? A golfpálya mel­lett szerencsétlenség történt. Menjenek gyorsan a hely­színre, és mindenképpen érte­sítsék a mentőket is. És még mielőtt a nevét kér­dezték volna, letette a kagy­lót. A Jaguárt a fölke mellett hagyta. Másnap este a csapos a be­avatottak kíváncsiságával kérdezte: — Na, milyen volt a szőke? Hunter csak sejtelmesen mosolygott. A ztán az újságba pillan­tott, és elégedettséget ér­zett. A szenzáció az volt, hogy letartóztattak egy férfit, aki a golfpálya mellett megölte csi­nos, szőke feleségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom