Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-12 / 160. szám
12 flKMMNMMNkultúra 1993. július 12., id Látnoki szemmel Gyüre Ágnes Ivasom a május 29-i kJ Magyar Hírlap egyik cikkét. A nemzeti kulturális alapról szóló törvénynek azt a kitételét ismerteti, mely szerint 1993. április 1-jei hatállyal kulturális járulék címén az áfán kívüli további adózással sújtják a könyvszakmát. Ez a járulék nem giccs- adó, nem azonos a szex, pornó, erotika, erőszak kiadása után fizetendő húsz százalékkal. Ugyanis a könyvforgalom döntő hányadát képviselő egyetemes és hazai szellemi értékek közvetítését is járulékoltatják. A cikkely megfogalmazása még olyan értelmezésre is lehetőséget ad, hogy a járulékfizetés halmozott adó formájában jelenjen meg: azt a kiadó és a forgalmazó egyaránt kénytelen legyen megfizetni. Csak ejtve jegyzem meg, hogy a fent említett törvény céljaként a szellemi értékek megszületésének támogatását jelölték. Sajnos, ez nem áprilisi tréfa. A jogszabályalkotásból kizárt Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése kétségbeesetten tiltakozik a művelődési és közoktatási, valamint az igazságügyi miniszternél, az Ország- gyűlés kulturális, valamint alkotmányügyi bizottságánál. Módosítást és valódi értékvédelmet kér. Bevallom őszintén, nem reménykedem a változtatásban. Amennyire az ország jelenlegi helyzetébe, pénzügypolitikájába belelátok... Szóval nekem csak az ironizálás marad. Eszembe jut egy történet. Az ötvenes években Nemes Nagy Agnesék lakásán találkozott az egykori Új hold kör néhány tagja. Akkor—politikai okokból — legfeljebb a Kisdobos című újságban publikálhattak. Ahogy jövőjüket latolgatták, egyikük megszólalt: „Eljön az idő, amikor húsvéti piros tojá- ’ sokra fogjuk írni a verseinket..." Akkor egész délelőtt nevettek ezen. Hát mi nevessünk-e? Nulladik évfolyam Gödöllő (MTI) — Nulladik évfolyamot indít a Gödöllői Agrártudományi Egyetem irányításával több mezőgazdasági és műszaki felsőoktatási intézmény azoknak a tehetséges fiataloknak, akik fennakadtak ugyan a különböző egyetemek felvételijének rostáján, kevés pontszámot gyűjtöttek a középiskolában, ám ezután sem mondanak le a továbbtanulás lehetőségéről. Az egyéves képzésben pótolhatják a hiányt, megfelelő tudással felvértezve jövőre nagyobb esélyük lehet bekerülni az egyetemre. Az egységes képzési formában a gödöllői egyetem irányításával nappali tagozaton és távoktatási formában indulhatnak az nulladik évfolyamok a kecskeméti, a keszthelyi, a mezőtúri, a nyíregyházi és a szegedi felsőoktatási intézményekben. A sikeres vizsgát tett hallgatók eredményét összesen 23 kar felvételi vizsgájánál veszik majd figyelembe, ebből 14 agrárfőiskola, illetve egyetem, három agrárműszaki, hat pedig műszaki felsőoktatási intézmény. A képzés szeptember közepétől május közepéig tart, a nappali tagozaton 24 hetes bentlakásos formában, a távoktatásban konzultációk közbeiktatásával. A nappali oktatás díja 30 ezer forint, a távoktatás 8 ezer forintba kerül, s ebből az összegből a szociális helyzetet mérlegelve engedményeket adhat az intézmény. Monroe fényképei Hamburg (MTI) — Pontosan hat héttel és két nappal halála előtt állt utoljára fotós kamerája elé Marilyn Monroe. A szerencsés amerikai fotográfus, Bert Stein, aki a csillagot utolsóként megörökíthette, fotóit most egy augusztus végéig tartó kiállításon mutatja be Hamburgban, Németországban első alkalommal. A bemutatón 42 fotó látható. Bert Stein 1962 júniusában a Vogue magazin megbízásából készített képeket Monroe-ról egy Los Angeles-i hotelben. A háromnapos fotózás alatt a lehető legkülönfélébb pózokban örökítette meg a dívát. A fekete-fehér képek, amelyeket a ma 63 éves Stem részben kézi színezéssel igyekezett feljavítani, a fotós szerint éppen azért érdekesek, mert pontosan olyan sokarcúnak mutatják a színésznőt mint amilyen életében volt. Monroe a képek tervezett megjelentetése előtt egy nappal halt meg, máig titokzatos körülmények között. Nemzetközi tábor Kétegyháza (MTI) — Kétegyházán a művelődési házban és a szakmunkásképzőnek helyet adó Almásy- kastélyban működik vasárnaptól két héten át a XIII. képzőművészeti alkotótábor. A harminc magyar- országi műkedvelő alkotó mellett öt romániai (aradi és besztercei) lakója lesz a művésztelepnek. A festők, grafikusok, szobrászok és iparművészek a Békés megyei település alkotótáborában a Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Alapítvány, valamint a vendéglátó szakmunkásképző támogatásával dolgozhatnak két hétig. A kétegyházi művésztelepen július 26-án pedig kiállítás nyílik a táborozás idején készült alkotásokból, a tárlatot később több helyen is bemutatják. Átalakítás alatt a megyei könyvtár Az utóbbi években a modem technika is megjelent: korszerű informatikai rendszer képében A megyei könyvtár épülete Harasztosi Pál felvétele Bodnár István Nyíregyháza (KM) — A vakáció, nyári szabadság idején talán több időnk jut olvasásra is. Mostanában egyébként is felértékelődik a könyvtárak szerepe, hiszen a könyvek árának emelkedése miatt, praktikusabbnak tűnik kölcsönözni olvasmányainkat, mint megvásárolni őket Futaky Lászlóval, a megyei könyvtár igazgatóhelyettesével az intézményről beszélgettünk, mely a közelmúltban ünnepelte negyvenedik születésnapját. Már a reformkorban is — Talán kevesen tudják, hogy Nyíregyházán már a reformkorban megkezdődött a könyvtári élet. 1832-ben megalakult a Magyar Olvasótársaság, amelynek közgyűjteményi folytatása lett a Kaszinó Könyvtár 184o-ben. A múlt század végén általában az iskolák voltak az alapítók, 1898-ban pedig megalakult a Szabolcs Vármegye Törvény- hatósági Könyvtára. A legrégebbi könyvtárak közé tartoztak természetesen az egyházi könyvtárak. Elődünk, a Szabolcs-Szatman Néplap 1952. november 22-i, szombati száma tudósított arról, hogy aznap délután avatták fel ünnepélyesen a megyei könyvtárat. A hajdani Sztálin (ma Benczúr) téren lévő kölcsönzőre sokan emlékezünk, hiszen 1975-ig működött ott a kölcsönző. Bár kicsit „koraszülött” volt ez az intézmény, mégis életképesnek bizonyult, és rohamosan fejlődött. Olvasó nép lettünk Az első évtized az intézményalapítás jegyében telt el, megyeszerte fokozatosan kialakult a közművelődési hálózat intézményrendszere, és a lakosságnak valóban komoly rétege vált olvasóvá. Egy sokatmondó adat: míg 1952-ben 96oo olvasója volt a könyvtáraknak, két évvel később már több mint harmincezren látogatták. Alig több mint két évtizeddel később, 1973-ban jelentős esemény történt, ekkor volt az új, a mai megyei könyvtár épületének az alapkőletétele. Az impozáns, szép épület két évvel később készen is állt, és korszerű, 3400 négyzetméter alapterületű intézmény várta az olvasókat, amely a tömeg- kultúra bázisa lett. Sok látogatója van és volt, évente mintegy 50 ezren nyitnak be ide. Mint — Futaky László — aki 1971 óta igazgatóhelyettes itt —, elmondja lehetőség nyílott a tartalmi munka fejlesztésre is. Lassan, tudatos munkával, jól képzett, közel 100 fős könyvtári dolgozógárda alakult ki. Míg a hatvanas évek végefelé a vezető szakemberek az ország 19 megyei könyvtára közül az utolsó helyre sorolták a nyíregyházi intézményt, a nyolcvanas évek elején már a legjobbak között tartották számon. Még komfortosabban Az akkori igazgató, a sokunk által jól ismert Horváth Gabriella rendezvénycentrikus volt, sok író-olvasó találkozó, és más olyan rendezvényt igyekezett szervezni, amely az olvasásra irányija a figyelmet, és az olvasás röptető varázsára ösztönözte a nyíregyháziakat. Lassan a tudományos munka is előtérbe került, és az intézmény saját kiadványokkal is jelentkezett. Az utóbbi években pedig a modem technika is megjelent: egy korszerű informatikai rendszer várja az olvasókat. Ezekben a napokban zárva tart a megyei könyvtár, átalakítás folyik. Július végétől új, tágas helyet kap a zenei részleg, és a felújított épületben új szolgáltatások is várják majd a könyvek szerelmeseit. Magyar szobrász az angol királyfinál London (MTI) —■ Marton Lászlót, a gyönyörű köztéri szobrok, köztük a korzói Kis királylány, a parlament melletti A Dunánál (József Attila), a Liszt Ferenc téri Liszt-szobor és a mezőtúri Dózsa-szobor alkotóját Angliában vendégül látta Károly walesi herceg, trónörökös, és elbeszélgettek a londoni köztéri szobrok állapotáról. A brit trónörökös, aki támo- gatólag érdeklődik az emberarcú nagyvárosi környezet és építészet problémái iránt, azért hívta meg a magyar művészt highgrove-i kastélyába, hogy megismerje Marton Lászlót, kinek műveit eddig csak távolról tisztelte. Szó volt egy angliai magyar szobrászati kiállításról, amelynek védnöke és megnyitója Károly herceg, a „Vállalkozás a közösségben” és más életminőség — javító mozgalmak lelkes támogatója — egyebek közt a londoni Szent Pál székesegyház lélektelen környékének stílusos átalakításáért küzd — a magyar művészetek iránt is érdeklődik. Elismerésül Marton László ajándékba adta a trónörökösnek a „Kis királylány” egy kisméretű változatát vörösmárvány-talapzaton. A trónörökös saját maga festette akvarelljeinek dedikált kötetével viszonozta az ajándékot.-------------Krimi — A mellékutcai kocsma törzsvendégei megleped- ten néztek, amikor a szőke nő belépett. Harminc körüli lehetett és hogy nem akármilyen, az azonnal látszott. De ezt nemcsak az eleganciája és az arca árulta el, hanem az oxfordi kiejtése is. Az esti lányok irigy utálattal tekintettek rá. Hunter azonban megőrizte hidegvérét; jóképű volt, de azt tudni kellett róla, hogy nem éppen legális módon keresi a betevő falatot. A hölgy határozottan a sön- téshez lépett és felült egy bárszékre. Bundája kissé szétnyílt, látni engedte a miniszoknyát és a karcsú lábát. — Egy whiskyt — mondta és kutatóan nézett körül. Hunter azonnal észrevette és ott termett. — Segíthetek valamiben? A hölgy bólintott. — Az autómmálr van baj. Ha lenne valaki. Én, sajnos nem értek hozzá. A lady megitta whiskyjét és a férfi kíséretében elhagyta az ivót. Hunternek elállt a lélegzete az autót látva; egy Jaguár volt. Aztán kiderítette, hogy semmi baja, csupán a benzin fogyott el. A szép szőke zavarban volt a hír hallatán, valamiféle bocsánatot motyogott, majd közölte, hogy a benzineskanna, a tartalékkal a csomagtartóban van. — Bárkivel előfordulhat, hölgyem — mondta Hunter és betöltötte a benzint. — Indítson — mondta ezután. A motor diszkrét zajjal dolgozott, a lady újabb hálába kezdett. — Tudja, a barátaimnál voltam — mondta előzékenyen —, és bizony hazafelé eltévedtem. Nem ismerem ezt a környéket. Hazavinne, kérem? „Én mázlista” — gondolta Hunter és gyorsan hozzátette magában, hogy akár a világ végére is. Végül is, lehet, hogy az ágy lesz a végállomás... — Természetesen — mondta a legnagyobb udvariassággal. —r Egyébként Hunter a nevem. —Ethel vagyok. Smithné— mutatkozott be a lady és a vezető melletti ülésre telepedett. Huniért kissé zavarta az asszonynév. Nem kívánt a férjével találkozni. Mindenesetre úgy találta, nincs vesztenivalója. — Nem autókázunk egyet? Tudok egy csendes helyet itt a golfpálya közelében. Arrafelé senki sem jár ilyenkor... — Menjünk — szólt a lady Hunter nem kis meglepetésére. Sőt kinyújtott kezével simogatni kezdte a karját. Hunter vette a lapot, hozzáhajolt, de a nő felnevetett. Ez a nevetés azonban különös volt. — Na, mi van, darling — kérdezte cinikusan. —Majd mindjárt megtudod — hallotta a háta mögül, mély, borízű hangon. A fékre lépett, de a tükörben már látta a behemót férfit, mi több, a pisztoly csövét is érezte a tarkóján. — Nyomás tovább! — hallotta az utasítást. — Mit akarnak? Tőlem ugyan nem tudnak elvenni semmin... A behemót elnevette magát. — Nem a pénzed kell, kis hülye. Te kellesz. Az arcod. Te tényleg azt hitted, hogy bukik rád a feleségem? Mit szólsz hozzá Ethel? Ez a tökkelütött azt gondolta... —Intézd el, de kíméletesen — vágott közbe a hölgy. — Na, jó. Csak semmi érzelgősség. Eleget fáradoztunk, amíg megtaláltuk a pasast, aki rám hasonlít, nem? Hunter ebből megértette, hogy a hulla szerepére választották ki. A szép Ethel majd azonosítja, mint a férjét, és felmarkolják a biztosítást. Atkozta az estét. A golfpályánál a férfi utasította, hogy álljon meg. „Időt kell nyernem" — gondolta Hunter. A behemót kiszállt és a feleségéhez ment. — Szállj ki — mondta tompa hangsúllyal. — Te is — Hunterre mutatott. Hunter nem mozdult. Ha van esélye a menekülésre, az csak Ethel fedezete lehet. Amikor a nő kiszállt, Hunter hátulról erősen meglökte, s a nő a férjének ütközött. Ebben a pillanatban lövés dördült. A lady felsikoltott és összeesett. Hunter, a zavart kihasználva gázt adott. Aztán a közelben megfordult és a férfi felé hajolt. Az a földön térdelt és a karjában tartotta az asszonyt. Nem lehetett tudni, hogy él-e még? A férfi, nyilván mert elvakította a fény, megpróbált elugrani, de elkésett, a kocsi áthajtott a lábán. „Önvédelemből tettem. Végül is meg akartak ölni” — nyugtatta magát Hunter. „Megérdemelnék, hogy nyomorultul itt pusztuljanak." Aztán eszébe jutott a szőke szépség, az esti bártündér és megállt az első telefonfülkénél. A rendőrség számát tárcsázta. — Halló? A golfpálya mellett szerencsétlenség történt. Menjenek gyorsan a helyszínre, és mindenképpen értesítsék a mentőket is. És még mielőtt a nevét kérdezték volna, letette a kagylót. A Jaguárt a fölke mellett hagyta. Másnap este a csapos a beavatottak kíváncsiságával kérdezte: — Na, milyen volt a szőke? Hunter csak sejtelmesen mosolygott. A ztán az újságba pillantott, és elégedettséget érzett. A szenzáció az volt, hogy letartóztattak egy férfit, aki a golfpálya mellett megölte csinos, szőke feleségét.
