Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-14 / 136. szám
1993. június 14., hétfő HATTER Kelet-Magyarország 3 Hatvanéves a vidéki rádiózás Valaha két tehén árába került egy korszerű vevőkészülék, ma tíz liter tejért kapható Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Hatvan év csaknem egy emberöltő. A történelemben ugyan nem hosszú idő, de ha azt mondjuk: ez a hatvan év a hazai vidéki rádiózás eddigi története, akkor bizonyára sokak lelki szemei előtt jelenik meg a kristálydetektoros készülék, a néprádió, s csak azután pillant az asztalán álló sztereó berendezésre. De ne is a rádióról, inkább az adóról beszéljünk most, hiszen az ünnepel. Ehhez viszont induljunk kis történelmi sétára, amelyen kalauzunk Zentai Mihály, a nyíregyházi rádióállomás állomásvezetője lesz, aki kutatói minőségben is bemutatkozik, hiszen ez év tavaszán igyekezett minden olyan írásos emléket összegyűjteni, amely a nyíregyházi rádiózás történetét dolgozza fel. Eleinte tiltakoztak Lakihegyen 1923-ban állították fel az ország első, kisteljesítményű adóját, amelyet 1928-ban egy 920 kW-ossal váltottak fel. Már ekkor felmerült a gondolata a regionális adók telepítésének, amit viszont bizonyos politikai körök nemigen vettek jónéven. Úttörő szerep jutott a kezdeményezésben Nyíregyházának, ugyanis az akkori polgár- mester, dr. Bencs Kálmán kérvényt fogalmazott a kormánynak, adóállomás telepítéséről. Többszöri sürgetésre végül 1931-ben elkezdik a terület felmérését, és pályázatot írnak ki az építésre. A nyíregyházival párhuzamosan Magyaróváron, Pécsett és Miskolcon is hasonló törekvésekkel találkozunk. S végül a miénk lett a vidék sorrendben negyedik rádióadója. Az adóépületre kiírt pályázatot a nyíregyházi ifjabb Tóth Pál vállalkozó nyerte meg, s Titkár nélkül Nyíregyháza (KM - Sz. J.) — Maratoni közgyűlést tartott a Nyíregyházi Népfőiskolái Egyesület június 11-én a tanárképző főiskolán. Az elmúlt három év tevékenységének értékelése után tisztújításra került sor. Újraválasztották az egyesület elnökét, dr. Lukácskó Zsoltot, és ügyvezető elnökét, dr. Vinnai Győzőt. Az elnökségbe két új tag került. •Tárca még az is érdekesség, hogy az építkezésen csak helybéliek dolgoztak. Az adóberendezést (amely 6,25 kW teljesítményű, vízhűtéses volt) a Standard Rt. készítette el az amerikai Western cég szabadalma és magyar mérnökök elgondolásai alapján. Az antennarendszert tartó oszlopokat 12 méteres fenyőoszlopokból állították össze, a tornyok egyenként 61 méter magas rácsos szerkezetű faépítmények voltak. Csak összehasonlításképpen: a római katolikus templom magasságának csaknem kétszerese ez! Három hét alatt felépítették Jellemző az akkori munkatempóra, hogy a két tornyot három hét alatt építették fel az Eletón. (Sajnos, ennyi idő sem kellett viszont ahhoz, hogy a második világháború alatt rombadőljenck, 1944-ben ugyanis felrobbantották — maradványai a mai napig láthatók az eredeti telephelyen). A kísérleti adások már 1932-ben megkezdődtek, az avatás viszont 1933. június 18-án 12 óra 15 perckor volt. Hatalmas ünnepséget rendeztek: a város színe-java a színházban gyűlt össze, az avatóbeszédeket pedig a rádió egyenes adásban közvetítette. A közönség soraiban foglalt helyet dr. Kállay Miklós földművelésügyi miniszter, Mikecz István országgyűlési képviselő, dr. Bencs Kálmán polgármester, a posta és az építő vállalatok képviselői. Azt is tudni kell: akkoriban ez volt az ország legnagyobb teljesítményű vidéki adója. Ma már csak mosolygunk rajta: az adásokat (hisz nem volt még sokhelyütt elektromos áram a lakásokban) javarészt kristálydetektoros készülékekkel fogták, s csak a gazdagabb réteg engedhette meg magának, hogy méregdrága, több lámpás készüléket vegyen ezer pengőért, két tehén áráért. A háborús körülményekre Az egykori eletói adótorony való tekintettel 1940. november 4-én elnémult az adó — a berendezéseket leszerelték, s a Kassa melletti Enyickére telepítették. Ott négy évig működött még, aztán kalandos utat „járt” be az országban, míg végül nyoma veszett. Csak 1947-ben kezdték meg a nyíregyházi adóépület felújítását, s két, egyenként 400 Watt teljesítményű adóberendezés üzembe helyezése után 1948 július 26-án „szólalt meg” újra: a Budapest l. műsorát közvetítette. A felrobbantott tornyok helyett két, sokkal szerényebb kivitelű faszerkezetű tornyot állítottak fel, ezek már „csak” negyven méter magasak voltak. Az újjáépítés akkori résztvevői közül még négyen élnek, akiknek nevét feltétlen meg kell említenünkadosebb Gubányi János, Kovács Barna, Hegyi János és Pásztor Ernő. r Archív felvétel Az eletói üzem akkor szűnt meg, amikor 1952-ben felépült a borbányai. A tornyokat lebontották, az egykori üzem pedig most a 107. Számú Ipari Szakközépiskola Szakmunkásképző Intézet TMK műhelye. Múltidéző emlékezés Itt helyezik el június 18-án azt az emléktáblát, amelyet az Antenna Hungária Rt. és a Postai Távközlési Múzeumi Alapítvány közösen állíttat a hatvanadik születésnap emlékére. Bizonyára sokan jönnek majd el emlékezni, ünnepelni, s talán nem tolakodás az adótorony mostani dolgozóinak az a kérése: akinek írásos vagy tárgyi emlékei vannak az egykori adótoronyról, vagy a borbányairól, s szívesen bocsátanak rendelkezésükre, tegyék közkinccsé az eltelt hatvan év emlékeit. Ellentmondás a jogszabályokban Nyíregyháza (KM - Gy. L.) — A Magyar Közigazgatási Kamara megyei tagozata és a megyei önkormányzat szabadidő-, informatikai-számítástechnikai központ közös szervezésében szakmai értekezletet tartottak június 10-én. Dr. Kiss László professzor, a pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem jogi tanszékének vezetője az önkormányzati rendeletalkotással kapcsolatos feladatokról: az önkormányzati, szociális igazgatási tevékenységről, a vagyonműköd- tetésről tartott előadást. A jogállam fogalmának körüljárásától fokozatosan jutott el az önkormányzati jogalkotásig. Megállapította, bár a vízcsapból is a jogállam szólama folyik, még igen messze vagyunk tőle, bár ebbe az irányba haladunk. Ugyanis ameddig ki van az állampolgár szolgáltatva hivatalnak, állami szervezetnek, bürokratáknak, addig nem beszélhetünk jogállamról. F ojtott izzású kora nyári délelőtt. Lebegve kúsznak az autók a városból kivezető út vibráló lehelletében, testük gumiként nyúlik-zsugo- rodik, deformált orruk a hegyeket, vízpartokat szimatolja. Kilövellt gázaik apró fájdalomtűket ültetnek a szemhéjam alá, marják a torkomat. Az itthon maradók közé tartozom. Jól van ez így, bizonygatom magamnak, hisz közel s távol megszállva minden fürdőhely, erdei ösvény. Aztán ott vannak az árak. Olcsón jutni szálláshoz vagy akár egy sátornyi helyhez — manapság férfipróbáló feladat. A család, persze, türelmetlen. Hiába biztatom lányaimat a kerttel, a cseresznye- és meggyszedés várható örömeivel, hiába ecsetelem előttük az utószezon előnyeit. Mintha nem is hallanák. , Most szeretnének menni valahová, hisz „itthon már olyan uncsi.” Megértem őket, hogy is ne érteném meg, ilyen voltam én is annak idején. S míg az autókaraván dübörögve araszol mellettem — vakító szélvédők, idegesen doboló ujjak —, pillantásom az üres díszéire esik. Nem divat már az autóstop, jut eszembe, s egy emlékfilm kezd peregni a homlokom mögött... Borzas reggel, egykori június. Hárman indulunk, fiúk, a hólyagos hátú keskeny úton. Afor- 1 galom gyér. Végre felvesz minket egy teherautó, dong a kemény deszkaplató alattunk, fülünkben szél fütyül. Aztán marad a gyaloglás. Nyúzzuk a poros árokpartot, pukkado- zunk minden semmiségen, kedvünket összekoccantva nótát csiholunk, élesztjük, fiíjjuk a tüzét lánggá, hadd lobogjon. Sohase látott falvak, sohase érzett illatú akácosok maradoznak el mellettünk. Bennfenntesek vagyunk mégis mindenütt a pitypang- pihékként foszló felhők alatt... j j ol jártunk, hová igye- Ll kéziünk, már nem tudom, de az egykori élmény ízét most is érzem, s nem hagy nyugodni. Nézem egyre a több sávos, forró utat, a messzeségbe tartó járműsort. A kezdődő vakációra, a lányaimra gondolok újra, s megérik bennem az elhatározás: mégiscsak nekiindulunk mi is a világnak. Lehetőleg már holnap, de legkésőbb holnapután. Lesz, ahogy lesz, kerül, amibe kerül. Döntés előtt Balogh József Ajem csodálkoznék rajta, IV ha a polgármesterek egy része nem venné komolyan azt a meghívást, amelyet körülbelül ma visz nekik a posta, s egy olyan megbeszélésre invitálja őket, ahol — ki tudja hányadszor — a Szabolcs megyei Víz- és Csatornamű Vállalat sorsáról lesz szó. Egy olyan vállalatéról, amelynek szétszedése nemcsak viharokat kavart, hanem többé-kevésbé törvénytelen is volt, így ma már kevesen hisznek benne, hogy ezek a bajok egyáltalán orvosolhatók, hogy a megtett intézkedések visszavonhatok. Pedig úgy tűnik: most reális esély mutatkozik egy szabályos és az előzőnél a többség számára kedvezőbb helyzet kialakítására. Persze csak abban az esetben, ha a települések túlnyomó többsége kinyilvánítja akaratát, s nem azt teszik néhányon, amit a legutóbbi alkalmakkor, hogy tudniillik még a döntés meghozatala előtt otthagyják a tanácskozást, mondván: úgysem az történik itt, amit mi akarunk. Amióta a vagyonmegosztás megtörtént, kiderült, hogy törvénytelen volt, a vagyonügynökség abbpn is döntött, amihez nem volt hatásköre, most pedig akár arra is kísérletet tehet, hogy szentesittésse, mint a két fél korábbi megállapodását. Ami a szabálytalan vagyonmegosztás nyomán született, mert ki gondolta volna, hogy már az is szabálytalan volt. A SZAVICSAV-ból lett egy nyíregyházi és egy vidéki vállalat, s míg az egyik 8f0- es árengeménnyel mutatkozott be, a másik épp, hogy életképes egy rövid ideig, mert egyenlőtlenek lettek a válás nyomán a működési feltételek, s a szolgáltatás színvonalának megőrzésére az esélyek. Ennek megváltoztatására adódik lehetőség június 16-án, de csak akkor, ha a települések polgármesterei ott lesznek, s érvényesítik jogaikat, akaratukat. Mert nem lehet, hogy a törvénytelenséget egy másik töménytelen döntéssel törvényesítsenek. Húsdiszkont épült a környék jobb ellátására Bak- talórántházán, ahol pénteken kóstolóval egybekötött termékbemutatót rendeztek Elek Emil felvétele Mitől önkormányzat az ön- kormányzat? — Attól, hogy biztosítják számára azokat a feltételeket, amelyek garantálják az autonómiáját. E feltételek: legyen jogi személyisége, érvényesüljön a hatáskörelvonás tilalma, biztosított legyen a gazdasági önállóság, kapjon a település- fejlesztésben és a lakossági ellátásban önállóságot. S ami a legfontosabb: legyen önálló jogalkotási hatásköre. Kommentár Hasznos energiák Réti János A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium három negyedikese díjat nyert, a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium egy tanulója pedig oklevelet érdemelt ki a Magyar Villamos Művek Rt. pályázatának területi értékelésén a régió tíz középiskolájából beérkezett tizennyolc dolgozat közül. Öröm volt látni az eredményhirdetésre gyülekező pályázókat a TIT ÁSZ debreceni székházában. A fiatalság és a nyár szinte minden színét és szépségét magán viselő társaság nagy részén már a várvavárt vakáció hangulata érződött, bár voltak, akiknek a mosolya mögött ott vibrált a közelgő szóbeli érettségi, a felvételin való megmérettetés vagy a pályakezdés feszültsége. Aztán helyet foglaltak a teremben felkészítő tanáraikkal együtt, hogy meghallgassák az értékelést, az iskolán túli világ, a társadalom egyik első üzenetét. Csak üdvözölni lehet az ilyen kezdeményezést és azonnal hozzátenni, bár több hasonló ötlettel találkoznánk a közeljövőben. Vállalatokkal, amelyek kapcsolatot építenek ki a fiatalokkal, akik áldoznak a felnövekvő generációval való együttműködésre. Azért, hogy hozzájáruljanak az igencsak esedékessé vált párbeszéd kialakulásához egy átmeneti korszakba született és abban helyét kereső nemzedék tagjai és az őket körülvevő világ között. Kölcsönösen félretéve azokat az ellentéteket és előítéleteket, amelyek egyébként örökérvényű kísérői a korosztályok társadalmi együttélésének. Az energia tudatos hasznosítása címmel meghirdetett középiskolai pályázat a cím első jelentéstartalmán túl is rámutat az energiák, az ifjonti lendület és lelkesedés okosan irányított kamatoztatására. Arra, hogy . egyes elkeserítő generációs megnyilvánulások, az életkori jellemzők némely lehangoló jelensége ellenére — vagy épp azok megváltásáért is — értelmesen és nyíltan meg kell szólítani a mai tizenéveseket. Válaszolni fognak. Feltételezéseim szerint értelmesen és nyíltan, a tőlünk kapott legjobb tudásuk szerint. Nézőpont ; \ntal Attila Forró utak
