Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-08 / 131. szám
1993. június 8., kedd Kelet-Magyarország 3 Várakozók Kisvárda főutcáján... Elek Emil felvételei hozó erdők Zálogház Nyíregyháza (KM - NyZs) — A valamikor Mária Terézia alapította zálog- üzletág lassan fénykorát idéző forgalmat bonyolít le. A járatlan egyén képzeletébe ivódott képpel és környezettel szemben kulturált, számítógéppel ellátott, hangulatos kis iroda fogadja az érdeklődőket a Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. nyíregyházi, 39. számú zálogfiókjában. Az rt. a hiány pótlására országos zálogfiók hálózatot hozott létre, ennek keretén belül kapott otthont a BÁV régi felvevőhelyén a nyíregyházi fiók is. — A szolgáltatás menete megegyezik a klasszikus eljárásokéval — tájékoztat munkájukról Szepessy Agnes fiókvezető. — Nemesfémek, drágakövek mellett zálogba veszünk műszaki és ruházati cikkeket, szőrmét, bőrárut, porcelánt. Az ügyfelek által behozott tárgyakat szakképzett becsüsök értékelik fel, s a megállapított összegnek a felét adjuk jelzálog kölcsönként három hónapra. Ez az érték szolgáltatja az alapot a fiókot illető kamatok meghatározásához, amelynek nagysága 13,25 százalék. Három hónap elteltével egy hónap türelmi időt adunk az elhelyezett tárgyak kiváltására, ezen idő alatt kéthetente 1 százalék késedelmi kamatot számítunk fel. A kiváltatlan cikkek ezt követően a fiók tulajdonába szállnak át, amelyeket hálózatunkon keresztül értékesítünk. Értéket Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — A nagy, társadalmi változások ritkán mennek végbe csendesen, áldozatok nélkül. De ez nem csak az emberekre, hanem a fákra is igaz, a változásokat a legtöbbször megsínylik az erdők is. Kivételes időszakok is vannak persze, mint például a mögöttünk lévő három év. Talán még maguk a szakemberek sym gondolták, hogy ilyen épen ússzák meg erdőink a változást. A nehéz idők átvészelése, a tulajdonlás átrendeződése után viszont adódik a kérdés: hogyan tovább. Egyes újgazdák abban a hiszemben éltek jó ideig, hogy most már szabad a vásár, s mehetnek fűrésszel a visszakapott, vagy megszerzett fáknak. A túlnyomó többség azonban szerencsére dicséretes önmegtartóztatást tanúsított, ám sokan még közülük sem igen tudják, hogy mihez kezdjenek az erdőrészükkel. Oszthatatlan gazdaság — A magukat visszafogó erdőtulajdonosok talán tudtu- kon kívül is, de a törvény szellemében cselekedtek — mondja Kovács Gábor, a Debreceni Erdőfelügyelőség nyíregyházi főmérnöke. — A tavaly tavasz- szal hozott szövetkezeti átmeneti törvény ugyanis kimondja, hogy az erdőkben az osztatlan közös gazdálkodást fenn kell tartani. Rendkívül jelentős ez a törvény, hiszen nem akármilyen nagyságú területről van szó. A megyében nyolcvanegy ezer hektár erdőt tartunk számon, s ebből csak harmincegy ezer van állami erdészeti kezelésben. Ötvenezer hektár tehát keresi a gazdáját. A sok gond közül az egyik: e szóbanforgó törvény rendelkezik ugyan a szövetkezet vagyonának megosztásáról, de az erdő sorsáról nem. Annak privatizálása így a földre vonatkozó szabályok szerint történik. Ám köztudott, nagy különbség van föld és föld között is, hát még az erdők között. Önkéntes alapon A megfelelő értékbecslés híján hogyan lehet ilyen helyzetben igazságosan privatizálni? Szinte lehetetlen feladat lenne — A fiatalabb generáció már nemigen emlékezhet rá, de a régi öregek kitaláltak, s alkalmaztak egy kiváló módszert — folytatja Kovács Gábor. — Például az erdőbirtokossági társulásokat. Ez tulajdonképpen egy szövetkezési forma volt, ma is ez a leghelyesebb út. Csak hát, amikor kiejti az ember azt a szót, hogy szövetkezet, az új erdőtulajdonosoknak a legtöbbször összerándul a gyomra. Természetesen ez esetben szó sincs a téeszcsékről, ez a fajta szövetkezés messzemenőkig figyelembe kell hogy vegye az önkéntesség elvét. Különös, de igaz, ma sokan egyenesen irtóznak az erdőtulajdonlásnak még csak a gondolatától is. Főleg persze azok, akik tudják, hogy abból a fát nem lehet csak úgy kivágni, a fakitermelést igen szigorú engedélyezési eljárás előzi meg. s az erdőművelési kötelezettséget sem lehet kijátszani.— Éppen ezért van nagy jelentősége a társulásnak, vagy szövetkezésnek, — magyarázza a felügyelőség főmérnöke. — A tulajdon, jelen esetben az erdő, okos, szakszerű működtetésére ugyanis ezek a formák váltak be igazán. Természetesen ott, ahol csak tíz-tizenöt hektárt tesz ki az erdő, nemigen érdemes létrehozni. De azokon a településeken, ahol a határban ennél jóval nagyobb a területe, már mindenképpen társulni kell. S ha a gazdák azt akarják, hogy az erdejük fiad- zon, ott gondoskodni kell szakemberről is. Ő irányítja majd a szakmai munkát, a tulajdonosi közösség pedig működteti a vagyont. S a tulajdon arányában részesednek majd a haszonból. Ki finanszírozza Konkrét példákról ugyan még nemigen tudnak számot adni a megyében a szakemberek, ám azt elmondhatják, hogy egy sereg alakulófélben lévő „erdőszövetkezetről” van tudomásuk. Persze ott mennek simán a dolgok, ahol már korábban működtek az erdőbirtokossági társulások. Ahol ma is tudják, hogy az engedély nélküli fakitermelésnek súlyos következményei vannak. Köbméterenként minimum kétezer forint a büntetés, s a felügyelőség könyörtelenül be fogja hajtani ezt. Az erdőbirtokossági társulásokba tömörülőket aligha fenyegeti ez a veszély. Már csak azért sem, mert annak tagjai ismerik nemcsak a jogaikat, de a kötelezettségeiket is.--------------Tárca— A mikor már szinte csak másodpercek kérdése, hogy az ember felváltsa az ötödik X-t, szeretne a hétvégi ebéd után a hintaszékben, vagy a kerti fonott fotelben el- pilledten sziesztázni. A tornác, vagy egy lombos fa árnyékának a hűvösében a szuny ókál ást még a fecskék hangos csivitelése, vagy a házból kiszűrődő edénycsörömpölés sem tudná megzavarni. így félálomban olyan szép légvárakat lehetne építeni, hogy az maga lenne a csoda. Ilyenkor derül ki, hogy a házban és a ház körül idegborzolásként csak ennyi zaj fogadható el. Esetleg még a kedvenc kutya ugatása, de ez aztán a maximum. A puha csöndben lehet álmodozni azon, hogy a kertben lévő csemete 20 év múlva milyen diót fog terenmi, vastag, vagy papírhéjút. Érdemes álmodozni azon is, hogy az ebCserbakőy Levente Ábránd bői a termésből készült dióskifli milyen finom vacsora lesz egy nagy pohár frissen fejt, még langyos tejjel. Mert ugye, a 70 éves embernek már nem való a nehéz étel vacsorára, hiszen a nagyapáink is beérték ennyivel, és mégis legendásan életvidámak voltak. Éz a békés tűnődés addig tart, amíg az udvari szobában valaki be nem kapcsolja a rádiót. Az ügyeletes hírolvasó-bemondó nyakon önt a napi politika zavaros és jeges vizével. Kitűnik, hogy a világnak nincs egyetlen nyugodt pontja sem. ahová legalább a napi sziesztára elvágyódik az ember. Itthon pedig valamelyik párt éppen a soros foszladozás állapotában van. Mert mindenütt megtalálható az a néhány tagból álló farok, amelyik a kutyát csóválni akarja. Az ember lassanként arról győződik meg, hogy Magyar- országon csak abban a pártban nem dúl hatalmi harc, amelynek tagsága ténylegesen csak egy főből áll. És itt minden határozatot biztos, hogy egyhangúan fogadnak el. Az előbbi párt foszla- dozásának témáját természetesen kibontják a többi párt szakértői is, és levonják azt a végkövetkeztetést, hogy a rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni. Bár ezt előttük egy, a politikához valóban értő ember mondta, abban igazuk van, hogy csak olyat érdemes citálni, ami már kiállta az idők próbáját. Az egésznek az a szomorú vége, hogy elmúlt a szieszta lehetősége mára is. Az ellazult idegek újból kifeszülnek és már nem gondolnak sem a dióskiflire, sem a nyugodt öregségre, amelyik az ötödik X-nél már itt jár a kertek alatt. A régi mondás szerint, a guruló követ soha nem lepi be a moha. De rohanással a szép öregségre nem lehet számítani. Nézőpont ) A biomasszás jövőnk D. Bojté Gizella n árhová is megyünk a Lj megyében, szinte minden út fel van túrva. Vezetik a gázt! Örül is ennek soksok ember, hiszen a hideg télben nem kell majd cipelni a szenet; a salakolás sem kellemes dolog. Csak egy csavarás a gázcsapon, és perceken belül meleg lesz. Igaz, a beszerelési munka nem olcsó mulatság, bármennyire is adja a támogatást az önkormányzat. Jó néhány családnak még a havi egy-kétezer forintos törlesztés is gondot okoz. Aztán meg kell még venni a kazánt, új radiátorok szükségesek. Akárhogy is kalkulál az ember, százezer forintból a beszerelést nem ússza meg. De hát a kényelem nekünk is jár, kerül, amibe kerül. Nem is vitatom én ezt, a gáz valóban praktikus, kényelmes, környezetkímélő fűtési mód. A minap olvasom azonban egy lapban, hogy nem is a gáz a jövő energiaforrása, hanem a biomassza. Na, gondoltam, már megint letértünk a modern jövőbe vezető útról. Biomassza! — csodálkozhat el az olvasó. — Mi is lehet az? Valószínű egy újfajta technikával üzemeltetett csodarendszer, amit aztán a mi zsebünk végképp nem bírhat el. Elárulom a titkot, a biomassza jelentése a következő: növényi eredetű anyag, szalma, gyümölcsfanyesedék, nád, fahulladék, venyige, csutkaízek... „A gyakorlati szakemberek szerint nincs messze az idő, amikor olyan energiaforrást használnak fel elsősorban, amellyel eleink a magunk módján éltek.” — idézet a cikkből. „Ezeket még 35-40 éve nagy menynyiségben hasznosította döntő részben a vidéki lakosság, illetve a hozzá hasonló környezetben élő városi is.” A cikkből megtudtam, hogy hazánkban a biomasz- szás fűtéshez is lehet kapni korszerű tüzelőberendezéseket, egyszerű kis kazánokat, nem csak a gázhoz. Terjedésüket többek között a széles körű propaganda hiánya gátolja. Ezt igyekeztem most pótolni, hogy tudják: a jövő energiaforrása a biomassza. Hogy ez milyen forró légkört teremt? Majd megérzik. Műszakonként 4-6 ezer háztartási palackot töltenek propán-bután gázzal a korszerű gépsorokon a Prímagáz nyíregyházi üzemében Elek Emil felvételé Kommentár Törvényesdi-halasztósdi Kállai János AT égy szakszervezet kez- 1V deményezte azt a budapesti demonstrációt, melyhez június 1-jén megyénk óvodapedagógusai, általános és középiskolai tanárai, a zenepedagógusok, valamint a közgyűjteményi és közművelődési dolgozók közül is jó páran csatlakoztak. Amolyan „társrendezvényként” zajlott le a nyíregyházi városi művelődési központ előtti tiltakozó gyűlés. A három-négyszáz főnyi egybegyűlt az akció egyik fő szervezőjének a tolmácsolásában hallhatta, hogy a figyelmeztető szándékú megmozdulást milyen fő indítékok hívták életre. Az egyik, hogy a sürgősséggel a parlament elé terjesztett, azóta már a viták kereszttüzében forgolódó oktatási törvény legutolsó változata olyan újabb paragrafusokat tartalmaz, melyekkel kapcsolatban a szakmai és a társadalmi véleménykikérés nem történt meg. A másik ok: a közalkalmazotti illetmény-előmene- teli rendszer bevezetésének 1995-re tervezett elhalasztása, mely prolongálná az ügyben érintettek egzisztenciális bizonytalanságát. Az, hogy végül is kik és miért mentek ki panaszukkal i a nyílt színre, pontosan nem regisztrálható. Azt viszont lehet sejteni: az érdekeltek a téren megjelent létszámnál többen vannak. No, és akkor mi van? — kérdezhetnénk. Nyilvánvalóan azok nem voltak ott, akik nem helyeselték — sőt, egyenesen rosszul időzítettnek minősítették — a véleménynyilvánításnak eztt a markánsabb változatát. És azok szintén hiányoztak, akiket már nem érdekel ez az egész „ törvényesdi-halasztósdi”, mert belekeseredtek a kilátástalan szócsatákba, hangozzanak el azok a szabad ég alatt, a bársonyszékes termekben vagy a tanári szobákban. Én, ha „pozícióban”, azaz változtatásképes, hatalmi helyzetben lennék, ez utóbbi csoport némaságától tartanék igazán. Mert, ha ők egyszer beindulnak, nem petíciót fognak szerkeszteni, nem beszédeket felolvasni, hanem... De erre jobb nem is célozgatni, mert netán sokaknak nyugtalanná válik tőle a békés vakáció. HÁTTÉR
