Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-01 / 125. szám
Kelet-Magyarország 5 1993. június 1., kedd HAZAI HOL-MI Minden adott az urbánus ranghoz Nagyecsed megérdemelné, hogy város legyen, bár a polgármester nem erőlteti A kistérségi funkciót is betöltő postahivatal Nagy- ecseden Nagyecsed (KM - GY. L.) — Utolsó állomásához érkezett beígért sorozatunk. De nem utolsó sorban szólunk ezen az oldalon — mely pünkösdhétfő helyett ezúttal kedden jelenik meg — Nagy- ecsedről. Hiszen ez a település, pontosabban a mellette lévő Sárvár a magyarság történetében jelentős szerepet játszott, különösen a XIII. és XVI. század között. Nem szokványos falu, nem hasonlítható megyénk egyetlen más nagyközségéhez sem. Szűcs Gusztáv polgármesterrel és dr. Bölcsik István jegyzővel a jelenről és egy kicsit a jövőről is beszélgetünk. Kihagyott lehetőség(ek) □ Kálnási Árpád könyvében olvastam, hogy Nagyecsednek 1960-ban 8348 lakosa volt. ’80-ban viszont már csak 7311. Ma hányán élnek itt? B. /.: — Nagyecsednek jelenleg hétezerhatszáz lakosa van. Adott az intézményhálózat, hiszen három óvodája, nagy általános iskolája, bölcsődéje, művelődési háza van, a Start Rehabilitációs Vállalat működtet a volt tűzoltószertár helyén egy szociális diszkontot, van takarékszövetkezete, kistérségi funkciót is betöltő postahivatala, rendőrőrse és egészségügyi központja három háziorvosi szolgálattal, fogorvosi rendelővel. Hamarosan kibővül egy fizikoterápiás laboratóriummal. Az orvosok hétvégi ügyeletet tartanak. Van gyógyszertárunk is. Sz. G.: — Ehhez hozzá kell még tenni, hogy mentőállomás létrehozását is tervezzük, amelynek egy kocsijára egy német vállalkozó tett ígéretet. Ez a német vállalkozó egyébként a lerobbant moziépületet bérbe vette, a mi közreműködésünkkel felújította, és az ő berendezésével kereskedő- és szolgáltatóházat nyit meg még júniusban. Úgy tűnik, hogy hosszabb időre szándékozik itt letelepedni, ami — véleményem szerint — a javuló infrastruktúra „hozadéka”. Egyébként visszatérve a kérdésre: Nagyecsednek a logika szerint nem is a hatvanas években — amikor a legnépesebb volt — kellett volna várossá válnia, hanem a hetvenes évek második felében. Akkor voltak meg ehhez a legkedvezőbb lehetőségek, feltételek. A nyolcvanas évek első felében viszont visszafejlődés volt tapasztalható, hiszen elvitték tőlünk a gimnáziumot. A várossá válásnak pedig egyik igen fontos kritériuma, hogy kulturális vonzáskörzete legyen, s ez középiskola vagy más magasabb szintű tanintézet nélkül elképzelhetetlen. □ Gimnáziumban vagy szakközépben gondolkodnak? B. 1.: — A középiskola valószínűleg egyházi lesz, s az is szinte bizonyos, hogy nem gimnázium, hanem valamilyen szakmát adó középfokú tanintézet. Hogy milyen szakmát, arról még korai lenne nyilatkozni, hiszen Nagyecsednek éppen a munkanélküliség a legnyomasztóbb gondja. Véleményem szerint olyat kell létrehozni, ami csak itt van, aminek bázisa van, hogy nagyobb legyen iránta, hogy úgy mondjam, a kereslet. □ A megszűnő téeszt egyelőre semmi sem pótolja? Sz. G.: — A téesz nemcsak mezőgazdasági tevékenységet folytatott, hisz az hozta'ide a Medicort is. Azzal, hogy felszámolták, nagyon sok ember került az utcára. Jelenleg a nyilvántartott munkanélküliek aránya eléri a munkaképes korú lakosság 35-40 százalékát. Tudvalevő, hogy a tényleges munkanélküliség ennél nagyobb. □ A vállalkozások nem segítenek a munkanélküliség enyhítésén? B. 1.: — Sajnos, olyan ember még eddig nem akadt, aki több munkást foglalkoztató vállalkozásba kezdett volna. Az okokat, azt hiszem, nem kell részletezni. Volt ugyan egy varroda, de viszonylag hamar csődöt jelentett. A vállalkozók zöme kereskedelmi és szolgáltató tevékenységet folytat, amelyben egy-két embert foglalkoztatnak, elsősorban családtagokat. Sz. G.: — A munkanélküliség miatt is nagy jelentősége van a most folyó beruházások megvalósításának, hiszen ha ideiglenesen is, de valamelyest enyhít e szorító gondon. Infrastruktúra: number one □ Idefelé jövet láttam, hogy az egész települést feltúrták. B. /.: — Igen, a belterületi gázvezeték fektetése folyik. Az első ütem szeptemberre lesz kész, az egész hálózat kiépítésének befejezése pedig 1994. június 30-ára várható. Ez egy 140 millió forintos beruházás, melynek 50 százaléka állami támogatás. Az önkormányzat is hozzájárult saját szerény lehetőségeivel, így egy-egy portáról 35 ezer forintot fizetett az igénylő. — Komoly, nagy beruházás a telefonhálózat kiépítése is. Ma 150 magán és 6 közületi telefonvonal működik, ám augusztus 15-éig ez a szám közel 500-ra fog emelkedni. Az előfizetőknek mindössze 25 ezer forintjába kerül, mert a költségek egy részét itt is átvállalta az önkormányzat. A belterületi utak rendbehozása mellett igen fontos lenne megépíteni a szennyvízhálózatot és -tisztítót. Ez, természetesen, meghaladja saját erőnket, több pályázati lehetőséggel is éltünk, egyelőre még nem tudjuk, ka- punk-e rá pénzt. Legalább annyi kellene, hogy elindítsuk a várossá válás szempontjából is igen fontos beruházást... Nem erőltetjük Sz. G.: — Elsősorban az kell, hogy pezsgő kulturális élet jöjjön létre, amihez feltétlenül középfokú tanintézet jelenléte, egy értelmiségi bázis kialakulása szükséges, hogy azok, akik elmennek felsőfokú tanintézményekbe tanulni, utána vissza tudjanak ide jönni. Mert a fiatal értelmiség úttartása igen komoly feltétele a várossá válásnak. Nem azért csináljuk ezeket a nagy beruházásokat sem, mert város akarunk lenni, hanem azért, ha egyszer—lehet, hogy ezt csak utódom éri meg ezen a poszton — város leszünk, a megfelelő infrastruktúra meglegyen. — Egyértelmű, hogy a városi rang sokat jelentene az itt lakóknak, ám nem önmagában a várossá nyilvánítást erőltetjük. De ha mélyebben belegondolunk, ez a település már csak történelmi múltja és szerepe révén is megérdemelné, hogy egyszer — remélhetőleg nem túlságos sokára — város legyen. Teljes gőzerővel folyik a gázvezeték-fektetés a településen A SZERZŐ FELVÉTELEI Hányt és hordott földre épült Az erdélyi fejedelmek Nagyecsed (KM) — Ha a nagyközség múltjáról beszélünk, nem kerülhetjük ki Sárvárt, ahol az ásatások során olyan leletanyagra bukkanták, amely egyértelművé teszi: már a kőkorszakban éltek itt emberek. Sárvárról Béla király névtelen jegyzője, Anonymus is említést tesz. Az első írásos emlék kérdésében eltérnek a dátumok két forrásmunkában: Berey József Nagyecsed története és néprajza című munkájában 1217-et ír, míg Kálnási Árpád A mátészalkai járás földrajzi neveiben 1220-at, holott nyilván ugyanarról van szó. Persze, ez mit sem változtat a lényegen, hogy a XIII. század elején már a mai formában létezett a falunév, amelynek ekkortájt „pe- restoldója”, azaz jogász embere: ügyvédje (ügyésze?) volt Szatmár vára udvari ispánjának bírósága alatt. A század és a magyar királyok közötti harcban nagy szerepet játszott végén kerül a vár és a község a Báthory-csaMá birtokába, ők Báthory András 1492-ben nagy költséggel megerősítette A nagyecsedi református templom Győrke László felvétele fejlesztették várossá. Fénykora a vár építésével függ össze Róbert Károly idején, amikor a Báthory-család vitézsége jutalmául a láp egyik szigetére várat építtethetett. Ekkor még a „Hívség” vára nevet viselte. a várat, ettől kezdve a vármegye egyik legfontosabb erődítménye volt, az erdélyi fejedelmek és a magyar királyok közötti harcokban nagy szerepet játszott, különösen a XVI. században. Maga a falu „hányt és hordott” földre épült. Már a korábbi századokban is viszonylag népes volt a rossz életkörülmények ellenére — a lápon aligha folytathattak „termelékeny” mezőgazdasági tevékenységet, inkább csak csíká- szásból, halászásból éltek meg úgy-ahogy —, mert a birtokosok (uralkodók) kedvezményeket biztosítottak az itt letelepülő jobbágyoknak. Érdekes egy pillantást vetni a népességalakulásra. 1784- ben még csak 690-en lakják, nyolcvan évvel később viszont már 1899-en. Aztán egy zuhanás következik (1873: 1312 fő), a századfordulóra közel négyezren(l) élnek itt, a második világháború végére pedig 7537-en. A csúcs 1960, amikor is 8348 nagyecsedi lakost számláltak. Ez a szám 1980-ra 7311-re zsugorodott. Ma stagnálás figyelhető meg. Jegyzet ______________________ A felfedezés izgalma Gyürke László ersze az, aki jól és régen ismeri Nagyecsedet (amely a nyelvészek szerint a kisebbik testvér jelentésű ecs-Öcs -d képzős alakjából jött létre), az esetleg elmosolyodik azon, hogy számomra, aki életemben először jártam itt, különös izgalmat jelentett, amikor megpillantottam a hatalmas, kiemelkedő református templomot, amikor végigjártam a zegzugos utcák egyikét-másikát. Az sem zavart különösebben, hogy az utcák többsége felére- harmadára szűkült a gázvezeték-fektetés miatt. (Ez legfeljebb a helybeli autósoknak okoz gondot, akik naponta többször kénytelenek kicentizni az utat. Persze, gondolom, ők sem bánják, hiszen ez amolyan szükséges rossz, amin túl kell lenni.) Az imént említett izgalom után következett a felismerés: Nagyecsednek van valami különös varázsa. Es ez: a másság. Hisz ez a település nem hasonlít egyetlen más nagyközséghez sem. Sem a megyében, sem az országban. A művelődési ház igazgatója beszélt arról, hogy milyen nagy jelentősége van még ma is a huszonöt éves jubileumát ünneplő kertbarát körnek. Hiszen a kör tevékenységének köszönhető, hogy ma a lápi dombokon színvonalas szőlőtermesztés folyik, sőt neve van az ecsedi pezsgőnek is. Miért említettem meg mindezt? Mert azt bizonyítja, hogy a nagyecsediek az átlagosnál is nehezebb körülmények között is helytállnak, szorgalmuk igen tiszteletre méltó. Dicsőség és enyészet Nagyecsed (KM) — Nagy országos veszélyek, háborúk idején az ecsedi várba menekítették elsősorban a Délvidék és Erdély értékeit. Itt őrizték 1566-ban a nagyváradi káptalan kincstárának ide menekítésekor Szent László koronáját, 1619-ben a szent koronát. II. Rákóczi Ferenc még hozzákezdhetett az ősi vár megerősítéséhez, de ez a szabadságharc bukása miatt nem fejeződhetett be. Sőt, lerombolásra, „elhá- nyásra” ítéltetett. A fejedelem parancsára az árkokba és a felrobbantott kazamatákba tömték a törmelékeket, Ecsed vára 1688-ban (a háttér hegyei csupán az alkotó fantáziájának termékei) (Éble Gábor Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza című könyvéből) amelyeket elnyelt a láp. Az Ecsedi-láp 1894-es lecsapo- lása után a köveket házépítéshez széthordták, útépítés pedig tönkretette a várdombot. így vált semmivé Ecsed vára... Hajlék a kultúrának Nagyecsed (KM) — A művelődési ház igazgatójával, Borzován Józseffel arról beszélgetünk, hogy Nagyecsed a korábbi évtizedekben is bizonyos vonatkozásban kulturális kistérségi központ volt, s lényegében ezt a szerepét most sem vesztette el. — Hála az önkormányzatnak, amely — szerencsére — nem tette a sor végére a művelődést — mondja az igazgató. — Szerintem igen fontos az úgynevezett művelődési kisközösségekben folyó tevékenység. Egyiknek a szerepét se szeretném azzal degradálni, hogy kihagyom, felsorolom hát mindegyiket: hagyományőrző néptánccsoport, Vadvirágok cigány néptáncegyüttes, színjátszó csoport, sakk-, kertbarát szakkör, cigány gyerekek klubja, községi vegyes kar, tájkutató és fotó szakkör és több németnyelv-szakkör. Ezenkívül szerveztünk gép- járművezetői, átképző (szabó-varró) tanfolyamokat. A pezsgő kulturális életet jellemzi, hogy tavaly összesen húsz nagyrendezvényt szerveztek, amelyből tizenegy alkalommal léptek fel népszerű együttesek, előadóművészek. Amivel országos hírnévre tettek szert, az a cigányfesztivál (hivatalos nevén: Cigány táncegyüttesek nagyecsedi találkozója). A művelődési ház adott otthont a mozinak is, hiszen a régi moziépület állaga igen leromlott, fenntartása megoldatlan volt. (Máshonnan tudjuk, hogy nagyáruház lesz benne hamarosan egy német vállalkozó jóvoltából.) A könyvtár az első emelet jelentős részét teszi ki, ahol 27 ezer kötet közül választhat az olvasni vágyó. (Nem epéskedni akarok, csak megjegyzem: amikor ott jártam, hétköznap volt, nem tolongtak a bejáratnál. A könyvek állagáról ítélvén azonban megállapítható, hogy forgatják azokat az ecsediek.)
