Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-30 / 150. szám
I$93C június 30., szerda Aggódó rokonok Idős anyósom június 6-án eltörte a karját, úgy vitte el a mentő, hogy csak a lakáskulcsa volt nála és senki nem tudott róla. Mivel hiába kerestük, kétségbeestünk, hogy mi történhetett. Irány a kórház, a portás készségesen keresgélt a nevek között és közölte, hogy a baleseti sebészeten van az elsőn. Megtaláltuk, örültünk, hogy nincs nagyobb baj, „csak” a keze tört el. Itt van a család gondja, hogy esetleg nem kellett volna valakinek a hozzátartozókat értesíteni? Ha már nem kötelességük, akkor legalább emberségből, hogy legalább egy tisztasági csomagot be tudjunk vinni, meg ami oda szükséges. Igaz, hogy megkérdezték, kik a legközelebbi hozzátartozók, de ezek szerint az csak halálesetre vonatkozik. H. T.-né Nyíregyháza Vandálok a temetőben Június kilencedikén volt 23 éve, hogy kislányunk közúti baleset áldozata lett. Fájdalmunk végigkísér minket életünkön át. S ez a fájdalom még csak fokozódott, amikor június 12-én lebontva találtuk kislányunk síremlékét, ami megrongálódott, összevissza tapostak körülötte mindent, a rózsafát letördelték. A síremléket megjavíttatjuk, de az átélt lelki fájdalmat csak mi érezzük. Milyen két lábon járó szörnyeteg az, aki ellopja a halottnak vitt virágot, síremléket döntöget, van egyáltalán az ilyennek lelke? Van halottja? Tud szeretni egyáltalán, vagy minden emberi jóérzéstől mentes? Ebben az országban annyi sok fölösleges dologra van pénz, arra miért nincs, hogy a temetőben állandóan járőröző rendőrök teljesítsenek szolgálatot, legyenek kutyás őrök? A rendőrségen voltunk bejelentést tenni. Mostantól mindig rettegve fogunk kimenni a temetőbe, vajon mit találunk, ismét vandál rongálást? Baracsi Jenőné Nyíregyháza, Északi körút 54. Ellopták a névtáblát Nyíregyházán lakunk, ezért sajnos, ritkán tudunk eljutni a fehérgyarmati köztemetőbe szüléink sírjához. Talán ezt figyelte ki valaki, vagy egy temetői lopásra szakosodott banda, mert síremlékükről szakszerűen, vésővel lefeszítették 30x24 cm-es fekete márvány névtáblájukat. Június 20-án, amikor végre volt időnk elmenni Fehérgyarmatra, fájdalmas megdöbbenéssel láttuk a kegyeleti érzést mélyen sértő lopást. Bejelentettük ugyan a rendőrségen, de alig van reményünk, hogy előkerül. Lecsiszolva a betűket majd jó pénzért eladják más gyászolóknak azok, akik a legszentebb érzésből is profán üzletet csinálnak. Teljes név és cím a szerkesztőségben Köszönet a segítségért A mátészalkai bútorgyárnak, kenyérüzemnek, és tejüzemnek, a vásárosnaményi ládaüzemnek és az Interspan- nak lapjukon keresztül köszönjük meg, hogy értelmi sérüléssel küzdő tanulóink, fiatal felnőtt növendékeink eredményes és színvonalas foglalkoztatásához, oktatásához anyagi támogatást nyújtottak. Juha Pál igazgató Általános Iskola és Diákotthon Nagydobos A hitoktatásért Kérem, közöljék le levelét egy nagymamának, aki köszönetét szeretné kifejezni a 3-as Számú Bem József Általános Iskola igazgatójának az iskolai hitoktatás támogatásáért. Június 9-én volt a református, római katolikus és görög katolikus hittanosok közösen tartott évzáró műsora az iskolában, ahol a szülők, nagyszülők örömére nagyon szépen és boldogan szerepeltek az év során hitoktatóiktól megismert egyházi énekekkel és bibliai történetekkel a gyerekek. Azért is fontosnak tartom mindezt közölni, mert manapság sorozatos vita tárgya az ellenzéki pártok körében az egyházi iskolák visszaadogatása és a fiatalság istenhitre való nevelése. Pedig igen jól emlékszem rá, hogy a választások időszakában ezt minden párt első helyen fogalmazta meg, és ugyan mi lett belőle, mint az egyházak háttérbe szorítása. Az előbb leírtak után boldogan látjuk igen szép számmal mi, szülők, hogy vannak iskolák és hitoktatók, akik mindent elkövetnek, hogy a most felnövekvő generáció ne istenhit nélkül éljen. Ma, amikor a fiatalok körében rengeteg a bűnöző és kábítószerrel élő, szerintem minden módot meg kell ragadni, ha szükség van rá, még az egyházak segítségét is, hogy ezen változtatni tudjunk. Hozzátenném, hogy nem vagyok bigott vallásos, csak mindig, minden időben Istent hívő és templomba járó, sőt, valamikori egyházi iskolába járók egyike a nagyszülők közül. Huberné Nyíregyháza Közhasznú munkán Tiszavasváriban A nyugat-európai átlagon felüli munkanélküliség árthat az ország jövőjének Tiszavasvári (KM - TMI) — Hangulatos, pillesztő melegben is eleven életű városka a nyíri Mezőségben. A híres Alkaloida-gyárnak is köszönheti, hogy itt nem érezni a nyírségi falvak álmos, szorongató némaságát. A tizenötezer lakos közül 1096 regisztrált munkanélküli és 860 embert még, vagy már nem illet meg a munkanélküli-járadék. Gondok tehát vannak. Különösen azokkal, akik még a járadékra sem szerezték meg a jogosultságot, jórészük bizony önhibájából, másoknak igen balszerencsésen alakult az élete. A közhasznú munka lehetőséget kínál, hogy állásuk, pénzük legyen, ám ellentmondóak a tapasztalatok. Az egyik helyen hiába hirdeti az önkormányzat, nincs jelentkező, vagy csak nehezen akad. A másikon, mint Tiszavasváriban, még tizenöt státust kér a polgármesteri hivatal a Megyei Munkaügyi Központtól, amely a költségek hetven százalékát fizeti. Jelenleg hatvankét közhasznú munkás van, főként cigányszármazású fiatal emberek. Kihullottak a lumpenek — Az első települések között voltunk, amelyek igényelték a közhasznú munkavégzést — mondja Sulyok József polgármester. — Mindenekelőtt azoknak akartunk megélhetési lehetőséget biztosítani, akik járadékot sem kaphattak. Fokozatosan növeltük a létszámot. Eleinte sok problémánk volt a gyenge munka- morálúak, lumpenek miatt, ők ki is estek a sorból. Jó, összetartó gárdát sikerült kovácsolMunkában a talicskázók Harasztosi Pál felvétele ni a fiúkból, külön öröm számomra, hogy munka után nem a kocsmába mennek. Teljesen önálló irányítási rendszerben dolgoznak, igen jelentős értéket hoztak létre a városban. Például járdát építettek, a kábeltévé árkát ásták, a közterületeket tartották rendben, kaszáltak, sokat segítettek nekünk... □ Lát-e lehetőséget a közhasznú munkában? — Hogyne, hiszen társadalmi hasznossága rendkívül nagy, tovább kellene fejleszteni. Nekem szent meggyőződésem, hogy az öt-hat százalékon, tehát a nyugat-európai átlagon felüli munkanélküliség felelőtlenné teszi, lumpe- nizálja az embereket, árt az ország jövőjének. Nem az a tapaszthat, hogy mindenki védi az állását, mert az olyan szemléletű dolgozó egy évig irigyli a járadékost. Szerintem nem munkanélküli járadékot és segélyeket kellene fizetni, hanem a közhasznú munkavégzés keretén belül folyamatosan, ha csak napi négy órában is, ellátni a munka nélkül maradtakat feladatokkal. így megindulhatna a háttéripari termelés, alapanyagipar... Ennek a jogát odaadnám a munkaügyi központoknak illetve az önkormányzatoknak. A megítélés enyhült Benicsák Istvántól, a Megyei Munkaügyi Központ Tiszavasvári kirendeltségvezetőjétől megtudom, hogy körzetükben (ide tartozik még Tiszalök, Tiszadob, Tiszada- da, Tiszaeszlár és a környező részek, azaz nyolc település) a megyei átlagnál sokkal jobb, 18,5 százalékos a munkanélküliség. A városban 17,3 százalék, a bejárókat nem számítva a 8600 munkaképes korú lakos közül 4389-en dolgoznak itt. Az első időszakban nem, most már sokan jelentkeznek közhasznú munkára. □ Mennyi az átlagbérük? — Mi úgy szabályoztuk, hogy minimálbér plusz tíz százalék, vagyis most száz forint híján tízezer forint. Ezért nyolc órát dolgoznak, a szakképzettek több fizetést kapnak. Mintegy hetvenöt százalékuk nem rendelkezik szak- képzettséggel. Tizenkilenc pe- dadógus asszisztens dolgozik három iskolában, az óvodák is élnek a közhasznú munka lehetőségével, karbantartókat, festőket alkalmaznak és öten egészségügyi szakképzettséggel az Öregek Otthonában kaptak állást. — Tudok olyan településeket — teszi hozzá a polgár- mester —, ahol indokolatlanul alacsony a közhasznú munkát végzők száma. Pedig vannak lehetőségek. Ez hálátlan feladat, mert sokan kritizálnak ezért, vagy azért, de ezt fel kell vállalni. A lakosság ellenvetése nagyon nagy volt az első időszakban, hogy mennyit költünk rá, de mivel ezen csak nyertünk és nem csak anyagilag, a megítélés enyhült. A Fürts Sándor utcában egy portán a belvízelvezető csőrendszer árkát temeti be egy brigád. Nyolc fiatalember lapátol, talicskázik. Csűrök Géza a munkavezetőjük, munka- nélküli volt, ide nősült Vasváriba, örül, hogy sikerült megkapnia ezt az állást. Jobb, mint munkanélkülin — Nincs panasz rájuk, nem lazsálnak — mondja. — Ezelőtt járdát javítottunk, mikor, hová szólítanak bennünket. □ Meg vannak elégedve a munkával? — kérdem a jórészt családos fiatalokat. — Meg! □ És a fizetéssel? — Meg. □ Jobb ez, mint munkanélkülin lenni? — Jobb! — felelik szófukaron egyszerre. □ Miért? — A járadékot kapják, nem kell érte dolgozni... sokan így gondolkoznak. Ezen ők is elgondolkodnak. Majd Makula Iván rátámaszkodik a lapátra és megszólal: — Az lejár, de így van munkahelyünk! Szerkesztői üzenetek Kisnyugdíjas olvasónknak, Nyíregyháza: 1988. január elseje óta a nyugdíjtörvény számtalan módosításon, kiegészítésen ment keresztül. Minden szabály megtalálható a Magyar Közlönyben, illetve ajánljuk a Heti Világgazdaság 1992. decemberi külön kiadását, ezek a közkönyvtárakban olvasásra kikérhetők, vagy oldalanként pár forintért lefénymásolják a megyei könyvtárban. A nyugdíj összege, — annak mértékétől függetlenül — adómentes. A nyugdíjon felüli keresetet a nyugdíjjal össze kell vonni és az adóbevallás mellékletében közölt táblázat szerint kell az adót bevallani és befizetni. Ha a nyugdíj és a kereset együttes összege az évi 108 ezer forintot nem éri el, az összke- reset adómentes. A nyugdíjasok keresetét törvény nem korlátozza. Az adóbevallást azonban a nyugdíjasnak kell elkészítenie, bevallani és befizetni minden tárgyévet követő március 31-ig. Az adózás rendszerével kapcsolatos szakirodalom több ezerre rúg, lapunk sokszor foglalkozott a legfontosabb tudnivalókkal. Kiss Sándor, Vásárosna- mény: A harmincéves jubileumi jutalom kizárólag azt a közalkalmazottat illeti meg, aki 1992. július elseje után érte el a harmincéves közalkalmazotti jogviszonyát. Jogószszemmel A zálogjog alkalmazása Dr. Bartha Sándor Egy nyíregyházi levélírónk elvált a férjétől. Elhagyta volt férje saját tulajdonú lakását és bútorozatlan garzonlakást vett ki albérletbe két gyermekével. Nem csak az albérleti díj, hanem a költségek (villany, távfűtés, víz) kifizetését is vállalta a szerződésben, amiben a bérbeadó kikötötte, hogy nemfizetés esetén a lakást el kell hagynia. Amíg dolgozott, nem volt baj, de megbetegedett, hónapokig táppénzen volt, emiatt — hivatalosan persze más indoklással —, felmondtak neki a munkahelyén. Áprilisban már nem tudta kifizetni a fűtést, és a májusi bérleti díjra sem volt pénze. Megkereste a bérbeadót, aki közölte, ha nyolc napon belül nem adja át neki a díjat, még aznap pakoljon és menjen. Olvasónk nem tudta előteremteni a pénzt, és nem volt hová mennie, tehát maradt. Abban reménykedett, a bérbeadó méltányosságból nem teszi ki, csakhogy egy napon, amikor iskolából vitte „haza” a gyerekeket, zárt ajtóra talált. Kiderült, hogy a bérbeadó a magánál tartott kulccsal bement a lakásba, ismerőse jelenlétében felleltározta a bútorokat, tárgyakat, új zárat szereltetett a lakásra azzal az indoklással, hogy amíg olvasónk nem fizet, ingóságait zálogként tartja magánál. Ha lerója adósságát, vihet mindent; de ha nem, akkor elszállíttatja eladni, és az addigi tárolás költségeit is kifizetteti, ha másként nem, bírósági per útján. Levélírónk ezt méltánytalannak érezve kérdezi, jogosult-e a bérbeadó lefoglalni, zálogban tartani és majdan eladni az ő személyes tulajdonát? Valóban nem ír elő méltányosságot ilyen esetekre a jog? A jog, különösen pedig a szerződéseket szabályozó polgári jog szigorú és nem rendeli el méltányosság figyelembe vételét. Olvasónknak bármilyen nehezek is a szociális körülményei, anyagi helyzete, a bérleti díjat bizony köteles előre megfizetni. Ennek az elmulasztása azonnali hatályú felmondással jár. Sőt mindezek mellett, a lakás bérbe vagy albérletbe adóját a hátralékos bér és annak kamatai erejéig zálogjog illeti meg a bérlőnek a bérlemény területén lévő vagyontárgyaira. Amíg a bérlő vagy albérlő nem rója le neki az adósságát, a bérbeadó zálogjoga fennáll, így tehát megakadályozhatja a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak elszállítását. A bérbeadó a zálogtárgyakból kielégítést kaphat, illetve kereshet. Éz azonban bírósági határozat alapján, végrehajtás útján történik, önkényeskedésnek nincs helye, a bérbeadó magától nem viheti el a zálogtárgyakat. Az adós tartozásának teljes kiegyenlítése után — ha nincs bírósági határozat —, követelheti a zálognak minősülő tárgyak átadását. Az oldalt összeállította: Tóth M. Ildikó Kelet-Magyarorszag /
