Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-28 / 148. szám
1993. június 28., hétfő * B| GAZDASÁG Kelet-Magyarország ! 13 Elkelt az IMI fehérgyarmati gyára Az új gazda Kiss Pál budapesti vállalkozó, aki villanymotorgyártó üzemet alakít ki Dolgozókat nem bocsátunk el; nem ígérgetni, termel* tetni és eladni akarok — nyilatkozta az új tulajdonos A SZERZŐ FELVÉTELE Fehérgyarmat (Molnár Károly) — Az elmúlt év végén tornyosultak a gazdasági viharfelhők az Ikladi Ipari Műszergyár (és gyáregységei) felett. Akkor úgy tűnt — az egyébként eredményesen termelő — fehérgyarmati üzemet „leírják.” Kiürítik a csarnokokat, s az IMI tartozásai fejében szétszedik a korszerű szatmári üzemet A gyarmatiak a megyei országgyűlési képviselőcsoport segítségét kérték. Az ÁVÜ segítségével végül vevőre várhatott a gyarmati üzem. Olyan egyezség született, hogy a fehérgyarmati vasasüzem értékesítéséből befolyt összeget az IMI adósai kapják. Az értékesítésből származó árbevétel nem az államé lett. Emiatt nem lehetett a megvásárlására E-hitelt (s más kedvező hitelt) igénybe venni. Mint Aranyosi László, a gyáregység igazgatója elmondta, többen próbálkoztak, de hitel hiányában nem jött létre az üzlet. Végül, júniusban elkelt a gyár. Kiss Pál budapesti vállalkozó a következőket mondta el a vásárlásról: — Már korábban is a szakmában dolgoztam. Közel 30 éve vállalkozó vagyok. Az IMI Rt. termékeit javítva ismertem meg részleteiben a gyáregységeket is. A felszámolóbiztost akkor ismertem meg, amikor egyik budapesti (körúti) IMI-üzletet meg akartam vásárolni. Akkor részt vettem a versenytárgyaláson is. Ekkor határoztam el, hogy megpróbálom megvásárolni a gyarmati gyáregységet. Előttem a Vad és Társa próbálta megvenni Fehérgyarmatot, de nem kaptak kölcsönt, készpénzük pedig nem volt. — A fehérgyarmati üzemet kettéválasztottuk. A hatalmas adósságállomány miatt ugyanis a számlavezető bank (külkereskedelmi) jelzálogot tett a fehérgyarmati üzem ingatlanjaira. — Az rt. eladhatta, de a befolyt összegből csak a szerszámok, gépek és a felszerszámozottság összege illette meg. Ezért megvettük a 100 százalékos üzletrészét a gyárnak. Az ingatlan még az IMI Rt. tulajdonában van. Mivel Ddadon a felszámolás megindult, így a felszámoló fogja majd ezt az ingatlant is értékesíteni (a Külkereskedelmi Bank egyetértésével). Az elővásárlási jog, no meg a józan ész alapján (az ingatlanok és a gyártmány elválaszthatatlanok) ezt akkor mi vesszük meg. — Ha egyben fizettünk volna, úgy 65 millió forintba került volna. Mivel kétszerre fizetünk, így 68 millió. Ebből 28 millió forint a Külkereskedelmi Banké, 40 millió forint az IMI Rt.-é, illetve adósaié. Ha az IMI tehette volna, Fehérgyarmaton megszünteti a foglalkoztatást, s beviszi a keresett, piacképes termékeket Ikladra. Ezt sikerült megtorpedózni az ÁVÜ-nél. Ezek a termékek ma is eladhatók. Itt viszont a foglalkoztatást biztosítani akartuk. Az IMI Rt. — mint júniusig tulajdonos — nem szándékozott Fehérgyarmaton fejleszteni. Ebben az üzemben viszont van fantázia. A Fehérgyarmati FEVILL- Electricnél tehát bekövetkezett a tulajdonosváltás, az IMI Rt. helyett én lettem a gazda. □ A Fehérgyarmati Villamosmotor- és Készülékgyártó Kft. végül is mennyiben tudja megtartani a jelenlegi létszámot, illetve mi változik? — Nem költözöm Fehér- gyarmatra. Itt egy ügyvezető irányítja (a megbeszéltek alapján) a munkát. Ismeretségem azonban az anyagbeszerzésnél, illetve a termékek értékesítésénél egyaránt felhasználom. Saját korábbi vállalkozásom, családi vagyonunk jelentette a fedezetet a vásárlásra, s így a gyár egyben maradhatott. A marketingmunka a fővároshoz köt (üzletkötés, termékeladás). — A gyár azonban Fehér- gyarmaton marad. Dolgozókat nem bocsátunk el. Egy nagyobb létszámú, jól prosperáló villanymotorgyárrá szeretnénk fejleszteni az üzemet. Nem ígérgetni szeretnék, hanem termeltetni, eladni (gazdaságosan) úgy, hogy mindenki a helyén legyen. Mi mennyi Moszkvában A kishivatalnok egy ügy gyorsításáért 10-20 ezer rubelt kér és kap Folytatják a gázprogramot Kölese (M. K.) — Kölese gesztorságával a Tisza-Túr határolta 16 község az elmúlt év végén vezetékes gázrendszer kiépítéséhez fogott. A pályázatot még az elmúlt év végén benyújtották. Kölesében a részletekről tanácskoztak az érintett községek polgármesterei, megyei és országos szakemberek. Részt vett a munkában Szaló Péter, a Területfejlesztési Minisztérium államtitkára, akit a gázprogram sorsáról kérdeztünk: — A tárcaközi bizottság legutóbbi ülésén határozatot hoztunk: befejezzük a gázprogramot. Nem hagyjuk abba a Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei gázprogramot, hanem kiteljesítjük, befejezzük. Különböző konstrukciókat dolgoztunk ki. Differenciáltan fogjuk támogatni az egyes térségeket. Lesz, ahol a minisztérium, mint befektető 50 százalékos részesedést vállal a beruházásból, amelyet később eladnánk, amint a gáztörvény lehetővé teszi a privatizációt. Két-három községnél a vissza nem térítendő támogatás rendszere marad. Azt szeretnénk elérni, hogy ez ne jelentsen nagyobb terhet annál, mint azokon a helyeken, ahol már megépült a rendszer. — A munkákat meg kell indítani. Az egyéb szerződésállománytól függően tudunk 1993-ban pénzt adni. Mi 1994-et szeretnénk jobban terhelni. A gázprogram sok milliárdjával azt is vállaltuk, hogy a munkahelyteremtő támogatáson kívül mást nem támogatunk. Moszkva (AN) — Hiteles forrásokból származó adatokat bocsátunk az olvasó rendelkezésére arról, mekkora csúszópénzeket fogadnak el mostanában a moszkvai hivatalnokok. A témát az teszi időszerűvé, hogy az illetékes bűnüldöző szervek hozzáláttak a soros korrupcióellenes kampányhoz. Lelki szemeinkkel a következőképpen képzeltük el a „szembenálló” feleket: vastag, szinte minden esetben kék színű borítékok, remegő kezek és zavart arckifejezések az egyik oldalon, bátor és becsületes arcú korrupcióellenes harcosok a másikon. Pedig már rég nem így van. Ma már egyre ritkábban fordulnak elő borítékok vagy újságpapírba rejtett csomagok. Ez már a múlté. A mai módszerek jóval kifinomultabbak: külföldi kiküldetésekkel és utazásokkal, számítógépekkel és élelemmel fizetnek, s ha már pénzt adnak, akkor egyenesen a címzett bankszámlájára utalják át. így zajlik ez a magasabb régiókban. A közép- vagy kishi- vatalnokokkal egyszerűbb. Általában nem azért fizetnek nekik, hogy valamit elintézzenek, mert mindenki tudja, hogy ehhez nincs megfelelő jogkörük. Ők inkább azért kapnak csúszópénzt, hogy ne teljesítsék hivatali kötelességüket, hogy hunyjanak szemet valami felett. Aki már járt életében valamilyen hivatalban, meggyőződhet róla, hogy nincs olyan iroda, amelyet elsőre „be lehetne venni”. Egyik helyről a másikra küldözgetik az embert, aki már fizetni is hajlandó lenne, ha tudná, hogy kinek és mennyit „illik” adni. Pedig létezik egy hallgatólagos lista és árfolyam. Ez utóbbit, természetesen befolyásolja az infláció, így év eleji „árjegyzékünk” mára valószínűleg némileg módosult. Egy moszkvai kishivatalnok „a folyamat meggyorsításáért” 10-20 ezer rubelt kér. Ha viszont egy moszkvai találkozik egy olyan külföldivel, akivel szeretne minél gyorsabban lehetőleg két napon belül közös vállalatot alapítani, jó, ha készenlétben tart ötszáztól kétezer dollárig terjedő összeget. Ha valaki a honfitársával akar kft.-t alakítani, 150-200 ezer rubelt fizet és két-három napon belül kézhez veheti az alapító okiratot. Moszkvában sem mindennapos a bankalapítás, de azért már több van belőlük. Egy kívülálló számára elképzelhetetlen, mennyi iratot, aláírást, pecsétet kell begyűjteni ahhoz, hogy a pénzintézet kitárja ajtaját. Mi ebben a meglepő? Szegények nem alapítanak bankot, a gazdagot pedig nem szégyen megpumpolni. Az „egyeztetési” szolgáltatás ára ebben a szférában 500-700 ezer rubel körül mozog. Ennyibe kerül, ha minden a jogszabályok szerint történik. Ha kerülőúton, „társaságként” kerül bejegyzésre a pénzintézet, akkor 300 ezer dollárral kell megfizetni a „kockázatot”. Ha valaki nem bankot akar alapítani, hanem lakást szeretne szerezni Moszkvában, akkor is segítenek a „szolgálat- kész” hivatalnokok. Egy háromszobás lakásért ma a hivatalos áron felül 30 ezer dollár csúszópénzt kémek. Egy-egy moszkvai bejelentőt is csak a milliomosok tudnak megfizetni. A megfelelő hivatalnok segítségével és 2-2,5 millió rubelért bárki moszkvai lakos lehet. Anélkül... Moszkva központjában nemcsak drága dolog, de meglehetősen „macerás” is épületet béreim. Az csak látszat, hogy a belváros teli van üres, romos épületekkel. A valóság azonban más. Minden háznak van tulajdonosa, akihez közvetítők útján juthat el a vevő. A közvetítő négyzetméterenként 3 ezer rubelért mondja meg a címet, ha az épület lakott. Lakatlan épület címéért 200 ezer a tarifa. Az ingatlankezelő vezetőjének az aláírása is „értékes.” Egy állami lakás vásárlási engedélyek aláírásáért annyiszor 150 ezer rubelt kell fizetni, hányán vannak a becsapott szomszédok, vagy hány szobás a lakás. Ha már megvan az üres lakás címe, s csak a bérleti szerződés előkészítése van hátra, újra zsebbe kell nyúlni: négyzetméterenként ezer dollár a tarifa. Ezek az árak a város- központra vonatkoznak, külterületen „csak” 200 ezret kérnek. Aki viszont építkezni akar Moszkvában, jó ha tudja, hogy a közreműködésért a központban hektáronként 10 millió dollárt, külterületen egymilliót kell fizetni. A tarifákat rendelkezésünkre bocsátó hivatalnokok meg kívánták őrizni névtelenségüket, a moszkvai főkapitányságon, a Petrovkán viszont megtudtuk, hogy 1992-ben 279 büntetőeljárást kezdeményeztek a csúszópénzek ügyében. Ez 28 százalékkal haladja meg az előző év adatait Meggyremények Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) — Talán még fel sem eszméltek a termesztők a köszméteszezon kudarcából, máris újabb gyümölcs miatt lehetnek álmatlan éjszakáik. A viszonylag kis mennyiségű korai meggy értékesítési lehetősége baljós előjeleket vetített a későbbi érésű fajtatestvérei sorsára. Az újabb krach megelőzésére most nagy, s remélhetőleg nem hiábavaló igyekezet tapasztalható főként a gazdálkodók részéről. A megyei növényvédő és agrokémiai állomás tanácstermében telt ház előtt zajlott le június 19-én a Meggytermelők Országos Érdekvédelmi Egyesülete által szervezett tanácskozás és szakmai bemutató. Az egyesület elnöke, Dr. Mónus Bertalan ismertette a meggypiac helyzetét, várható alakulását és a végső felhasználók elvárásait. Felhívta a termelők figyelmét a nyers export és az ipari meggy minőségi követelményeinek pontos betartására. A nyers export lényeges eleme a 17-20 milliméter fölötti méret, valamint a friss, ép, érett és tiszta gyümölcs. Az ipari meggynél a méret alsó határa 15 milliméter, a fajta változó lehet. Mivel az egyesületnek a feldolgozói és a kereskedői szférából is vannak tagjai, külön segítséget nyújthatnak a termesztő tagok meggytermésének felvásárlásában. A szervezet községenként vagy körzetenként területi képviselőket bízott meg és egyesületi felvásárlókat jelölt ki az értékesítési feladatok bonyolítására. A nagyobb termesztők termése közvetlenül a feldolgozókhoz és az exportőrök hűtőházába kerül. A jövő év kilátásait érintve elhangzott, hogy remények szerint a termelők, a feldolgozók és az exportőrök különböző alapokból kedvezőbb feltételek mellett pályázhatnak meg többféle állami támogatást. Ez pedig minden bizonnyal erősítené az érintettek pozícióit a piacon nagyobb ismeretekkel rendelkező és annak változásaira gyorsabban reagálni tudó kereskedőkkel szemben. Az árral kapcsolatban hivatkozás hangzott el a német termelőkből, feldolgozókból és nagykereskedőkből álló delegáció ajánlatára, ami nyers export esetében 30 forintos kilogrammonkénti felvásárlási árat tartalmazott, amelyhez jön még a 10 százalékos kompenzációs felár. Az egyesület minimális árként ragaszkodik ehhez a limitárhoz, s reményeiket arra alapozzák, hogy értesüléseik szerint kevesebb a meggy Európa-szerte, a magyarfürtös és pándi fajták minősége pedig jobb, mint a környező országoké. Német kifogások szerint a magyaroknak az exportmegállapodásoknál törekedniük kell arra, hogy a termelőknek az önköltség szintű fel- vásárlási ár biztosítva legyen. Ezért az egyesület részéről a résztvevők egyetértésével indítványozták, hogy az exportőrök és a feldolgozók ne az ügynöki hálózathoz, hanem a szervezet területi képviselőihez és felvásárlóihoz forduljanak. Az egyesület elnökének értesülései szerint Dunántúlon, egy Agárd környéki 100 hektáros meggyültetvény idei termésének nyers exportjára elfogadható, 45 forintos áron kötöttek szerződést. Bár a megye piacai mindig rosszabbak voltak az országos átlagnál, remélhetőleg a felvásárlási árak itt is megközelítik ezt az értéket. A tanácskozást üzemi bemutató követte, mely során egy félhektáros korszerűen telepített meggyesben a csepegtető öntözést és annak hatását szemlélték meg az érdeklődők. Az egyesület tagjai ezenkívül korszerű növényvédőszerekkel ismerkedhettek meg és megkapták a Fruitinfó legújabb számát, amely teljes terjedelemben a meggyel, mint jelentős exporttermék piaci helyzetét, termelési színvonalát és várható jövőjét mutatja be. Végül megegyezés született a legalkalmasabb öntözőberendezés egyesületen belüli forgalmazásában. Árfolyamok TŐZSde HHBHHHlill Index június 25.: 703,57 (+1,21) Hivatalos árfolyamok Érvényben: 1993. június 25. Valuta U«viza Kanadai dollar 70.V7 72,51 /1,5b 11,91) Pénznem Vétel Eladás Vétel Eladás Kuvaiu dinár 302.19 307.69 304.55 305,93 Német marta 5337 54,53 53,82 54,06 Angol font 134,31 137,11 135^0 135,94 Norvég korona 12,69 12,93 12,73 12,79 Ausztrál dollár 6120 62.44 61,67 62,03 Olasz líra(lOOO) 59,15 60,43 59,52 59,84 Belga franküOO) 260,38 265,04 261,82 262,98 Osztrák sc.(lOO) 761,78 7753 8 765,20 768,60 Dánkorooa 13.96 1432 14,02 14,08 Port. esc.(lOO) 56,49 5739 5636 56,84 Finn marta 15,97 1637 16,04 16,14 Spanyol pes.(100) 69,88 71,40 70,16 70,54 Francia frank 15,90 16.18 15,98 16,06 Svájci frank 6037 61,45 60,61 60,89 Holland forint 47,74 48.60 47.98 48,20 Svéd korona 11,72 11.98 11.78 11,85 írfom 130,92 13332 131,24 131,88 USA dollár 9U2 92,78 91,89 9239 Japán jen (100) 8530 8630 86,08 86,38 ECU 104,71 106,67 10533 105,83
