Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-28 / 148. szám
Keieí-Magyarország 5 Van jövője a Kárpátok-Eurorégiónak Az együttműködés próbái • Tőkét kellene átszivattyúzni a határokon túli magyarságnak Tabajdi Csaba Szekeres Tibor felvétele Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Eu- rópa-ház, EK-tagság, volt szocialista országok, Közép- Európa, „a kelet”, nemzetek, kisebbségek... Divatos régi és új kifejezések, kényes témák, csúszós-nyúlós gazdasági és politikai kategóriák. Van egyfajta együttműködési kényszer, forma- és módszerkeresés, hogy nekünk itt kelet-közép-európai országoknak valamit tennünk kellene. Nemrégiben az MSZP Nyíregyházán háromnapos tanácskozást tartott a Kárpátok-Eu- rorégióról, melyen előadást tartott Tabajdi Csaba, ország- gyűlési képviselő, a külügyi bizottság tagja. Őt kértük, hogy — idestova két évtizedes tapasztalatai birtokában — segítsen eligazodni a határokon túli kisebbségi politikában. Pufferzóna □ Először foglaljuk össze, milyen együttműködési formák léteznek a közép-kelet-európai országok között — most már jóval a Varsói Szerződés és a KGST széthullása után — s milyen ezek hatékonysága! — Egy dolog nyilvánvalónak tűnik, hogy igazán hatékony együttműködési forma egyetlen egy sincs. Azért vegyük ezeket sorra! A híres visegrádi hármak, illetve négyek eljutottak egy kétoldalú szabadkereskedelmi egyezség megkötéséhez. Ez a szövetség nem a kezdeményező három ország szabad akaratából jött létre, hanem abban elsősorban a Nyugat játszott szerepet. Ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám, a Nyugatnak könnyebb volt a három országot együtt kezelni. Ezeknek pufferzóna-funkciót is szántak — akkor még volt a Szovjetunió —, hogy ők ne legyenek közvetlenül határosak a válságban lévő nagyhatalommal. Ma a visegrádi négyek olyan együttműködés, melynek igazán nincs motorja, csak a lendület viszi. A tagok kifelé kacsingatnak, remélvén, hogy elsőként jutnak be az ígéret földjére, az Európai Közösségbe. Gondoljunk csak a nemrégiben dúló húsháborúra: még a lengyelek is korlátozó intézkedéseket vezettek be. □ Milyen a mi aktuális pozíciónk ebben a körben? — Ha így alakul a magyar gazdaság és politikai élet, akkor azt a reformelső szerepet, mellyel 1990-ben rendelkeztünk, egy-két éven belül el fogja veszítem, vagyis meg fog előzni minket Csehország és Szlovénia. A mi geostra- tégiai mozgásterünket ráadásképpen terheli az igen feszült, legalább évtizedekig megoldhatatlannak tűnő magyar-román, de a nem kevésbé súlyos gondokkal teli magyar-szlovák és a magyarszerb viszony is. Mára a kormány rádöbbent arra, hogy nem elegendő csak nyugat irányába kapcsolatokat építeni, hanem igenis a szomszédokkal meg kell próbálni teremteni valamiféle történelmi modus vivendit. Ennek a kompromisszumnak a kialakítása kétségtelenül nem könnyű dolog. Versenyfutás az ígéret földjére — Magyarország, Csehország és Szlovénia versenyt futnak. A cseh és a lengyel elit pedig igen egységes, ellentétben a mienkkel. Én nagyon félek, hogy a ’94-es választási kampányokban a határokon túl élő magyarság a kampány részeként céltáblája lehet a pártküzdelmeknek. □ Miközben a térség államai úgy osztódnak, mint az amőba, hogy az Ön szavait használjam, létrejött a pentagonálé. — Igen, egy másik forma a közép-európai kezdeményezés, ami most már hexagonálé. Szervesebben jött létre mint a visegrádi hármak, de mára már Olaszország és Ausztria passzívé vált, ezért is lett az egész üres keret, annyit ér, mint döglött lovon a patkó. Nagyobb jövője van az Alpok-Adriának, mely prototípusa a Kárpátok-Éurorégió- nak. □ Mi a lényege a bennünket különösen közelről érintő Kárpátok-Eurorégiónak? — Határokon átnyúló határmenti kapcsolatok, az a logikája. Néhány magyar északkeleti, néhány erdélyi megye, dél-lengyel vajdaság, Szlovákia néhány megyéje és Kárpátalja képezi. Ezt az Európa Tanács politikai szinten támogatja, de már az aláírás Debrecenben botrányokat váltott ki: a szlovákok nem írták alá, a románok úgy fogják fel, hogy Románia szétszakítását készíti elő, Lengyelországban pedig belpolitikai hisztériát okozott. Pedig meg kellene próbálni azokon a területeken az együttműködést fejleszteni, elsősorban a gazdaság terén, ahol talán a nacionalista hisztéria és a nemzeti elzárkózások a legkevésbé játszanak szerepet. Ennek van perspektívája. Tulajdont a kisebbségeknek □ De pénz nélkül?... — Az a kérdés, hogy sikerül-e a nyugati tőkét idecsalogatni, s kialakítani egy olyan fokát a gazdasági egymásra utaltságnak, vegyes vállalatok például, amelyben a nemzeti elzárkózást a tőke logikája fél- resodoija. Ez persze rövid távon nem fogja megkönnyíteni a kisebbségek helyzetét, de elindulhatna a határokon túli magyarság gazdasági megerősödése, ha minél több tőkét sikerülni átszivattyúzni. □ Logika, tőke... De lehet-e nem érzelmi alapon beszélni, dönteni a határainkon túl élő magyarok ügyeiről? — Sok a kijelentés a kormányzat részéről. Nekem, nekünk épp úgy fáj Trianon, de sajnos, nyugaton senkit nem érdekel a mi fájdalmunk. Ha már nincs nemzetközi hatalom, mely a trianoni határokat megváltoztassa, akkor azt kell kitalálni, mi a leghasznosabb taktika. □ Ön szerint mi? — A kevés olyan szöveg, amelybe kívülről bele lehet kapaszkodni, mert anélkül is mindenbe belekötnek a szomszéd politikai elitek — egy részüknek Magyarországra mint mumusra és nem mint partnerre van szükségük —, s ha a magyar politikusok patika- mérlegre teszik a szavaikat, melyek szakmailag helytállóak és megfelelnek a nemzetközi normáknak, ez a veszély akkor is fennáll. Ziccerlabdákat meg különösen nem kellene feladni. Vágyak, kényszerek, valóság Variációk a szabadkereskedelmi övezetre • Dilemmák # A mérleg két serpenyője Záhony (KM — Sz. J.) — Bajor Tibor, Záhony polgár- mestere harmadik éve „van benne a sűrűjében” 11 település felhatalmazásából azoknak a területfejlesztési tárgyalásoknak, koncepcióalkotásoknak, melyek középpontjában megyénknek a FÁK-kal határos sávja szabadkereskedelmi övezetté válása áll. A költői kérdést először szinte magának tette fel: mítosz avagy valóság? Illúziókat szerinte semmi esetre sem kellene kergetni az üggyel kapcsolatban. A három jelenleg napirenden lévő terv 5-20 év közötti időintervallumot fog át. Az első körvonalazódó elképzelés a nálunk már jól ismert Phare- programon alapul. Programcsomagjuk Záhony és a Csengéitől északra eső terület fejlesztését tartalmazza az ipari övezetté válástól a falusi turizmusig. Lassú, jelentős kormánypénzre és megyei összefogásra is számító, megalapozott, szerves fejlődést irányoz elő, melyet regionális fejlesztési tanácsok tartanának a kezükben. A polgármester szerint ez a forma megfelelő lenne, van létjogosultsága, realitása, de fő erőssége a stratégia, ami azért a szükségesnél nagyobb lassúságot is jelent. A második projektnek az EK, az Európa Tanács és az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank hármasa lenne a mo- toija, természetesen kormány- és parlamenti támogatással. Az előzőhöz képest az a különbség, hogy kormányforrást csak az infrastruktúrához igényelnének, s ha a terep előkészített, „akkor jönnének ők”. A harmadik megoldás izraeliektől származik, akik teljesen magánberuházásra, magántőkére építenének, mely már most szeptember-októberben jöhetne is, ha zöld utat kapnának. Ők Záhony-Csen- ger 500 négyzetkilométeres sávjában gondolkodnak. Csak egy összehasonlító adat, mely érzékelteti, hogy milyen óriási horderejűek a külföldiek ötletei, s mekkora lesz majd annak a felelőssége, aki dönt valamelyik változat mellett. Míg az angolok számítása 15 év alatt 50 ezer munkahelyet, az izraeli 5 év alatt 30 ezer munkahelyet „hozna a konyhára”. (Záhony lakossága nem sokkal több mint ötezer fő, a munka- nélküliek száma 1 500 körül van.) Az utóbbi elképesztően nagy szám nyilván magában foglalja az ipar- és a kapcsolódó munkahely-telepítést azonnal követő szolgáltatókiszolgáló szektort is. Hogy ez drámai erejű változásokat okozna nemcsak az övezetben lakókra, hanem az egész megyére is, az nyilvánvaló — mondta Bajor Tibor. Gondoljuk meg, a településszerkezettel, a társadalmi struktúra átalakulásával járó jelenségek, a fejlődés — bármilyen ellentmondásosnak tűnik — földcsuszamlásszerű lenne. A mérleg másik serpenyőjében a durva piaci viszonyok vannak, melyek nélkülözik a humán- politikai szempontokat, ugyanis az izraeliek azt már kijelentették, hogy ők nem gondolkodnak érdekvédelmi szervezetekben, sem adófizetésben... Egyelőre a tanulmány- és ütemtervek, elemzések készülnek. Felmerül a kérdés, mi ez a nagy érdeklődés, izgalom, verseny e határ menti térség körül? Nem lehet, hogy nem is mi érdekeljük a külföldi befektetőket, hanem a FÁK óriási felvevő piacának közelsége, melyhez mi lennénk ez előszoba? Beszélgetőpartnerem válasza: a tárgyalásokon egyelőre nem volt napirenden Kárpátalja. Az tény, hogy a nyugatiak számára mi vagyunk a legkeletibb pont, melyet biztonsággal meg tudnak közelíteni. Mi azt mondjuk: dobbantó, előszoba, ők ha mégis kimondják, úgy fogalmaznak: elosztó- és gyűjtőbázis. A kárpátaljai gazdasági övezet támogatására egyedül egyelőre még a nyugatiaknak sincs pénzük — vagy inkább várakoznak? —, s állásaikat nálunk építik ki. Amit egyébként jól tesznek, hiszen ebben az országban változzon is bár annyi minden, az az egy továbbra is biztos, hogy a magunk erejéből egy tapodtat nem tudunk előbbre lépni, pedig az idő egyre sürget. Es van még egy elgondolkodtató érdekes dolog, mely a téma végére kívánkozik: ha megépül az autópálya a határig, s ha az ukrán kormány is kimondja: jöhet a tőkeinjekció, Kárpátalján azonnal megjelennek majd a FÁK távol eső utódállamainak előőrsei, majd egyre többen áramlanak be, s félő, hogy egyszercsak elsodorják a mi magyar kisebbségünket... De ez már egy másik téma. Nyugattól keletre, kelettől pedig nyugatra Nyíregyháza (KM) — Most jelent meg Kiss Gy. Csaba tanulmányokat, publicisztikai írásokat tartalmazó könyve. Címe: Közép- Európa, nemzetek, kisebbségek. Az előszóból emeltük ki a következő részletet: „...Közép-Európa tehát, vagyis Magyarország tágabb környezete, nehezen körülhatárolható terület, nyugattól keletre van, kelettől pedig nyugatra. Másképpen szólva: Németország és Oroszország között. A kontinensnek az a sávja, ahol — Gombrowicz szavával — a Nyugat gyöngélkedni kezd, s amelyet előszeretettel vettek birtokba keleti despotiz- musok. Nem a kávéházak és vasútállomások OsztrákMagyar Monarchiát formázó Közép-Európája, hanem a zsarnokságoktól gyötört és forradalmaiban olykor önmagára talált középső sávja a kontinensnek. Ahol kétszáz éves vajúdás után sem tudott megszületni úgy a nemzet, ahogy Nyu- gat-Európában. A nemzet, amely annyi áldozatot és erőfeszítést követelt lelkes híveitől, akik nyugati formákba kívánták önteni tájaink bonyolult etnikai-nyelvi valóságát, sokszínű mozaikokból álló világát. Ma, amikor lehullott rólunk a szovjet hódoltság és az ideológiai diktatúra kényszer- zubbonya, mintha még ijesztőbbek volnának a nacionalizmusok árnyai.” Hazavinni a távol termett kincseket Nyíregyháza (KM) — Még 1989-ben létrejött s azóta beigazolódott, hogy mérföldkőnek számít a romániai magyar társadalom önszerveződésében — az 1885-ben megalakult EMKE (Erdélyrészi Magyar Köz- művelődési Égyesület) nyomdokaiban haladó — Erdélyi Magyar Közművelődési Égyesület, mely kétmilliós magyar nemzetiségi kisebbség művelődési tevékenységét hivatott összehangolni és segíteni. Alapítványt hoztak létre, mely nevét Heltai Gáspárról kapta. Olyan könyvtárhálózat és erre épülve kulturális központok hálózatának kiépítésén munkálkodnak, mely biztosítja a kommunizmus évei alatt leromlott erdélyi magyar könyvtári állomány gyarapítását. Legalább enynyire serkenti őket a felismerés, hogy csakis a nyelvek és kultúrák kölcsönös megismerése biztosíthatja a polgárok egymáshoz közeledését, a gyanakvások és a türelmetlenség megszüntetését. A Szatmárnémetitől Brassóig húzódó „művelődési lánc” az új kulturális fel- emelkedés bölcsője is lehet. A Heltai Alapítvány szeretne tartós együttműködési kapcsolatot kialakítani magyar- országi intézményekkel könyv- és sajtócsere területén. Szeretnék hozzánk közelebb hpzni a sajátos erdélyi kultúra igazi értékeit, ugyanakkor a magyar és a német diaszpórából, emigrációból hazahozni mindazt, amit értékként az a szülőföldtől távol is létre tudott hozni. Egyelőre még nincsenek „ellégiesedve” a határok Harasztosi Pál felvétele Kapocs az oktatásban Baktalórántháza (KM) — Március 15-én Bak- talórántházán, a Regionális Közművelődési Központ ünnepélyes megnyitóján 1993- ra szóló közös munkatervet írtak alá, ugyanis a központ fő feladata a kárpátaljai, par- tiumi és felvidéki pedagógusok továbbképzése, szakmai gyakorlatuk megszervezése, a régió iskolái közötti kapcsolatok kiépítése és ápolása. Március végén a BRKK adott otthont 21 kárpátaljai magyar szakos tanárnak, akik szakmai gyakorlatra érkeztek megyénk általános iskoláiba és gimnáziumaiba. Remélhetőleg ősszel, az új tanév kezdetével újabb találkozókra, szakmai támogatásra kerülhet sor. fi HAZAI HOL-MI B 1993. június 28., hétfő