Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-26 / 147. szám

1993. június 26., szombat HATTER Kelet-Magyarország 3 Az újraszőtt szövetkezet Rakamazon a RAFAFÉM Szövetkezetnél megtalálták a kivezető utat Balogh József Rakamaz (KM) — A csőd- program nem egy felszá­molás menetrendje, hanem a fizetőképesség helyreállítá­sának nehéz, s csak lépésről lépésre megvalósítható fel­adatsorozata. Sok helyen nem is sikerül megbirkózni vele. Úgy látszik, Rakama­zon a RAFAFÉM Szövetke­zetnél megtalálták a kivezető utat. Borbély Lászlónéval, a szö­vetkezet elnökével a talpon maradás esélyeiről beszélget­tünk. Abban maradunk, kár lenne Ádámtól és Évától kez­deni, legfeljebb annyit: az 1951-ben fa- és fémipari tevé­kenység végzésére létrehozott ktsz. az órástól a képkeretező- ig sokféle szolgáltatást is vég­zett. Voltak könnyebb és ne­hezebb évek, mígnem 1992 december 4-én a szövetkezet kft.-vé alakult 152 taggal. A tagok apportként a szövetke­zetnél korábban szerzett üzlet­részt vitték be, ez 33 millió 800 ezer forint volt. Vezetési hibák A legmélyebbre akkor jutot­tak, amikor a szövetkezeti mű­ködési formát megkérdőjelez­ték, s az átalakulás lehetősége elbizonytalanította a tagságot. Ehhez már csak kiegészítés volt, hogy a megrendelők fize­tésképtelenné váltak, a lehető­ségek beszűkültek. — Az előző vezetésnek le kellett volna állítani a terme­lést, vagy legalábbis csökken­teni kellett volna, nem olyan termékekbe fektetni a más­honnan származó bevételt, amiért nem tudnak fizetni — mondja az elnökasszony. En­nél már csak akkor lett rosz- szabb a hangulat, amikor egy­más után engedték el az em­bereket munkanélküli ellátásra a nyíregyházi munkaügyi köz­ponthoz, méghozzá a munka- viszony szüneteltetése jogcí­men. Mint később kiderült, ez dupla veszteséggel járt. A leg­több pályázat elbírálásakor azt mondták: azért küldtük el T7 gy panaszos szava sem lh lehet a fiára, a menyére, meg a gyerekekre. Két éve, hogy eladta a házát a Tisza- parti faluban, mert Irma, a felesége halála óta egyedül volt, mint az ujjam. Feri fia javasolta, hogy tegyenek pénzzé mindent s költözzenek össze a városban, egy na­gyobb lakásba. Annyi szomo­rú eset miatt figyelmeztették a szomszédok, nehogy őt is ki- semmizzék s csak addig híze­legjenek neki, amíg tart a ház ára. Ilyenről szó sincs, neki külön szobája van, övé az asztalfő étkezések alkalmá­val. A háziorvos rendszere­sen jön, megvizsgálja, vér­nyomást mér, felírja a gyógy­szereket. A menye elmenőben mindig sorolja: — Papa, a leves ott van a hűtőben, csak meg kell mele­gíteni. Az Esterinről se tessék megfeledkezni, mert mindig mondja az orvos, hogy csak a kolesterinnel van baj. A mo­sogatás maradhat. Amikor elmegy a család, az erkélyről néz utánuk. Jó tá­gas ez az erkély, még régebbi építésű az egész ház, rendes, parkettás szobákkal, cserép- kályhákkal. Ez egy kicsit munkaigényes télen, de neki direkt tetszik, mert ha jól be­ilyen jogcímen a dolgozókat, hogy támogatáshoz jussunk. — Végül a munkaviszony szüneteltetését elfogadta a nyíregyházi munkaügyi köz­pont, folyósította is a jára­dékot, de amikor a vezető- váltás megtörtént és a csőd- egyezséget megkötöttük, visz- sza kellett hívnom a munka- nélkülieket, rendes felmon­dással kellett elküldeni őket és ki kellett fizetni a végkielé­gítést. Ez a tb-járulék megfi­zetésével együtt 9 millió fo­rintba került a szövetkezetnek. Azért volt forró a hangulat, mert az emberek féltek: ha el­mennek munkanélkülire, mire visszajönnek, már nem lesz szövetkezet, nem lesz aki fizessen. Vállalkozásokat hoztak létre De menjünk vissza néhány hónapot a történésekben. A kedvezőtlen helyzeten, a pénz­telenségen sem lett volna könnyű segíteni, de úgy tűnt: a vezetők nem is ezzel törődtek már. Sokkal inkább azzal, ho­gyan lehet kimenekülni a hi­telezői tartozások megfizetése alól. Vállalkozásokat hoztak létre, ilyen volt a fémipari szövetkezet, aztán a forgácso­ló szövetkezet és volt egy vál­lalakozó is. Ok adósságmente­sen alakultak meg, dolgoztak a cég műhelyében, használták a gépeket, berendezéseket, fo­gyasztották az áramot, és olyan szerződést kötöttek, hogy a RAFAFEM-nek az ár­bevétel 5 százalékát fizetik bérleti díjként, 5 százalék pe­dig az üzletkötési díj, ha mondjuk üzletet vállal a RAFAFÉM az újonnan meg­alakult szövetkezetnek. — Talán mondani sem kell, mit jelent az az öt százalék, ha valaki külföldre megy. Sem­mit. A költségeket sem fedezi, de az árbevételarányos 5 szá­zalék sem elég még a villany­áram kifizetésére sem. És a bérleti díjat nem árbevétel után állapítják meg, mert ha például nincs árbevétel, akkor nincs bérleti díj sem, holott a bérleményt használta. A gya­korlatban a bérlemény alap­területe után szokás fizetni. fűt, s oda támasztja a hátát a csempéhez, többet tesz az minden gyógyszernél. A für­dőszobában is tüzelős bojler van még, Feri tervezi, hogy jövőre villanyra cseréli. Ott is ő szokott befűteni hetente kétszer, hogy mire hazajön­nek, jó forró legyen a víz a fürdéshez. ««MP ' ■ i Angyal Sándor Kedély Egyszer, ahogy megrakta hasábfával a bojler tűzterét s lobogott a láng, hirtelen valami megmagyarázhatat­lan vágy támadt benne a sza­lonnasütésre. A faluban, ha tehette, hetente legalább egyszer nyársra húzta a sza­lonnát s parázsnál pirította, csepegtette a forró zsírt a hagymás kenyérre, jó hideg vizet ivott rá. Hát az maga volt a menynyország!... Ez jiir tott eszébe ott a fürdő­szobában, ahogy a lángok ki­kicsaptak a bojler alján. Aztán gondolt egyet: le­ment a parkba, a bokrokból vágott egy erős vesszőt, visz- szatérve kis darab szalonnát húzott rá a spájzban, bevag­dosta hosszába-keresztbe, A kisszövetkezetek meg­alakultak, a RAFAFÉM-től szinte mindenki elment mun­kanélkülire. Bejelentették a csődöt 90 napon túli fizetési listával, de a cégközlönyben nem jelent meg, mert hiába szólították fel a szövetkezetét a hiánypótlásra, míg a hiányzó adatokat nem pótolták, nem lehetett közzétenni. Mindenki munkanélkülin — Végül május 27-én kelt levélben pótolták a hiányokat, de ezután már semmi dolguk nem akadt — folytatja az el­nökasszony —. Bár június 24- én a tagság által összehívott közgyűlésen nem szerepelt a meghívóban, hogy vezetővál­tás lesz, a felháborodott tagság módosította a közgyűlés napi­rendjét és titkos szavazással leváltotta az elnököt. — Az okokról részben már szóltunk, hogy nem kötötte meg a csődegyezséget, sok ka­mat keletkezett, amit a csőd- egyezséggel ki lehetett volna kerülni. Ebből komoly kára kelet­kezett a RAFAFÉM-nek, mi­ként abból is, hogy a RAFAFÉM kocsijával, fizeté­sén, a pénzeszközein kötöttek üzleteket és engedték át az új szövetkezetnek. Amikor levél­ben felkerestünk néhány volt partnerünket, nem is tudták, hogy a RAFAFÉM nem azo­nos a Fémipari Szövetkezettel. Ez nem titok, a gazdasági rendőrség vizsgálatot indított a volt vezetők ellen. Vannak olyan adataink is, hogy 1990- es késedelmi kamatként fél­millió forintot fizettek ki a MÉH vállalatnak, mert felszá­molással fenyegette meg a cé­get. Persze sok rágódni való nincs már a múlton, inkább a jövőről folytatjuk a beszél­getést. — Azért az még ide tartozik — mondja Borbély Lászlóné —, hogy amikor megválasz­tottak, harminc napom volt a csődegyezségre, s elkezdődtek a tárgyalások. Tisztességes programot állítottunk össze, s mivel látták ezt partnereink, elfogadták amit felajánlottunk hagymát aprított egy szelet kenyérre, s hozzálátott a sü­téshez, ott a kisszéken ülve. Annyira ízlett neki, hogy az Esterin tablettát is elfelejtette bevenni. Délben a levest ép­pen megkóstolta, összema- szatolta vele a tányért, de a nagyobb részét kiöntötte. így ment ez már vagy négy hónapja. Arra is vigyázott, nehogy árulkodó illatok ma­radjanak a fürdőszobában: sprézett, meg szellőztetett be­csületesen. Nem is vett észre semmit a család. Hanem, most itt a vakáció, a két fiú már nem jár iskolá­ba, így kitudódna a titok. Ezért nem leli a helyét, szólni meg nem mer, mert a fia és a menye hallani sem akar zsí­ros ételekről, különösen a szalonnáról, amitől szigorú­an eltiltották. Az orvos sem talál ma­gyarázatot a rossz kedélyál­lapotára, hiszen a legutóbbi leletek messze a legjobb ér­tékeket mutatták. M ost azon töpreng, hogy a második emeleten mit szólna egy ilyen szalonnasütéshez Lajos bá­csi, aki szintén faluról jött s most egy hónapig külföldön nyaral a családja... a csődegyezségben. Szeren­csére megmaradt egy 7 millió 400 ezer forintos épületünk, mert sikerült adósainktól any- nyi követelést behajtani, hogy folyamatosan tudjuk fizetni adósságainkat. Csődegyezség — Roppant nehéz helyze­tünk volt, amíg a volt vezetők itt a telepen belül dolgoztak. Ügyelni kellett mindenre, ál­landó személyes problémák voltak, rémhíreket terjesztet­tek és terjesztenek rólunk, például azt, hogy feléljük a cég vagyonát. Közben az történt hogy például diszkont áruháznak bérbe adtuk a főút melletti épületünket, pontosan fizetik érte a díjat, s ez is segít adósságaink törlesztésében. És még mindig vannak bérbe adható épületeink. Értékesítet­tük elfekvő készleteinket, és folyamatosan beindítottuk a termelést. Most 21 embernek tudunk munkát adni, de ahogy sikerül új megrendelőket sze­rezni és a régiek közül néhá­nyat visszaszerezni, 60-ra nö­vekszik a létszám, visszahív­hatjuk azokat, akik nem he­lyezkedtek még el, s reméljük elérjük a tervezett 50 milliós árbevételt. Kft.-vé alakultak Közben a múlt év decembe­rében kft.-vé alakult a szövet­kezet, de mint jogutódnak, a korábbi terheket is viselni kell. Például nem hívhatjuk vissza állandó munkára volt dolgo­zóinkat, mert akkor elesünk a munkanélküliek után járó tá­mogatástól. Mindezek ellenére a kft. ve­zetői bizakodóak. A dolgozók­nak az is tetszik, hogy a 60-as létszámban mindössze öt az adminisztratív, hogy nőket meghazudtoló erővel járnak munka után, hogy teljesíthes­sék az előző vezetés alatt ösz- szegyűlt adósság miatti köte­lezettségeket, a rájuk kénysze- rített cukahara mutatványból jó talajt fogva érjenek földet és ezzel megalapozzák egy jó hírű termelő és szolgáltató kft. hírnevét. Földárverezés Nyíregyháza (KM) — Július 5-én Tiszabecsre vonul­nak ki a Kárrendezési Hivatal árverezést bonyolító mun­katársai. A kultúrházban délelőtt 10 órakor kezdődő liciten 150 hektár — közel kétezer aranykorona-értékű — föld találhat gazdára. Tiszaszalkán július 6-a a kárpótlás napja. A faluházban délelőtt tíz órakor kezdődő árverezésen 120 hektár szántó, mocsár, gyep, erdő, gyümöl­csös kerül kalapács alá, az aranykorona-érték meghaladja a nyolcszázat. A Medve, a Mákföld és a Diófás gazra a TITÁSZ szol­gálati joga miatt korlátozó in­tézkedések érvényesek. Szabolcsbákán is július 6. a licitálás napja. A 170 hektár — összesen 2400 aranyko­rona-értékű — többségében szántó területre reggel 10 órá­tól lehet licitálni a helyi mű­velődési házban. Tiszavidre július 7-én utaz­nak a kárrendezési hivatal dol­gozói, hogy 55 hektár föld gazdára találhasson. A művelődési házban dél­előtt 10 órakor kezdődő liciten 520 aranykorona-érték szerez­hető meg. Tárca Nézőpont) Mint sikló a nádasban Marik Sándor 5 zabó Tamás privatizá­ciós minisztert láttuk csütörtökön este a televízió Össztűz című műsorában. Azt a politikust-minisztert, egyben az MDF elnökségé­nek tagját —, akire talán minden, közélet iránt érdek­lődő ember kíváncsi. Sok milliárd forint értékű állami vagyon sorsa felett gyakorol ellenőrzést, sok százezer ember élete, jövője fögg at­tól, hogy az általa felügyelt területen mi történik. A műsort a magyar újság­írás két sztrárriportere ve­zette — méltán gondolha­tunk arra, hogy az utóbbi idők egyik legérdekesebb műsorát láthatjuk. Nos, várakozásunk csak részben teljesült, akként, hogy hallhattuk, láthattuk: Szabó Tamás felkészült em­ber, úgy tért ki minden érde­mi kérdés elől, hogy azt ta­nítani lehetne. Úgy úszott, mint a sikló a nádasban — kiválóan és észrevétlenül. Ahol konkrétumot kellett volna mondani, ott általáno­sítással válaszolt, ahol álta­lánosan kellett volna válas­zolni, ott konkrétumot mon­dott, ahol egyik sem vezetett célra, ott visszakérdezett. Megtudhattuk hogy a pri­vatizációban az a jó, amit a miniszter annak tart. Azt, hogy szakemberek, alkalma­zottak, netán újságírók fenn­tartásokat hangoztatnak — legfeljebb tájékozatlanság. A műsor közepén arra gondoltam: Havas Henrik és Betlen János kudarca e kiváló műsor most látott 70. adása, aztán rájöttem: ők egy valóságos arcot mutat­tak, a megfejthetetlen, szür­ke eminenciás — és épp ezért nagyhatalmú — Szabó Tamásét. Aki nyilvánvalóan kitű­nően elvégzi a rábízott fel­adatot. De erről a feladatról ő nem óhajt beszélni. at érni illúziónk azért 1 V maradhatott: jól kelt el a szigetvári konzervgyár, és gyárthatunk még kiváló édességeket. Egyebekben pedig bizonyítsuk be, mi, mezei tévénézők, hogy a pri­vatizáció ügyei nem mennek jól. Egyenként. De a dön­tőbíró Szabó Tamás lesz. A nyírbátori Eltes Mátyás Speciális Szakiskola vesszőfonó első éves tanulói nyári gyakorlaton vesznek részt Szilágyi Lajos szakoktató vezetésével Balázs Attila felvétele Kommentár ____________ A drog ellen Tóth Kornélia a z élet napos oldalán /i sütkérezők és a napi megélhetési gonddal küsz­ködök egységesek abban, hogy időnként a kábulatba menekülnek, ha nem képe­sek hétköznapi tudattal vé­gigélni napjaikat. Kergetnek egy fantomot, maguk elé varázsolnak rózsaszínű ké­peket, hogy elviselhetőbbé tegyék a szűkebb környezet sivárságát. A drogfogyasztás riasztó méreteket ölt hazánkban. Ma már beszerezhetnek LSD-t, marihuánát, heroint, kokaint, s annyira nem is kell utána talpalni. Ám a pillanat kábulatáért drágán megfizet. A drog nemcsak az agysejtjeit pusz­títja el, hanem olyan függő­séget teremt igen rövid idő alatt, amelytől nehezen sza­badulhat meg a gyanútlan fiatal. Nem véletlenül mon­dunk fiatalt. Különösen a ti­nédzserek, a középiskolások körében hódít a kábítószer, de megdöbbentő adatokat hallani általános iskolások drogfogyasztásáról is. Korábban a szőnyeg alá söpörték a szipózással együtt a kemény drogokkal összefüggő gondokat. Az évek múlásával azon­ban hatványozottan jelent­keznek azok az egészség- ügyi, szociális, krimina­lisztikai problémák, amelyek egyértelműen a kábítószer számlájára írhatók. Ma már a rendőrség, az egészségügy, a szociális gondozás, az ifjúságvédelem keresi a szerepét a drogfo­gyasztás visszaszorítá­sában. Már nem teljesen új a D. A. D. A. program ha­zánkban. amelyet amerikai rendőrök dolgoztak ki a kábítószer, a dohányzás, az alkohol és az AIDS elleni kampányra. Hazánkban már több iskolában rendőr oktatja a katedráról ezt az új mód­szert. M a, június 26-án a kábítószer elleni vi­lágnapon jó lenne végig­gondolni a drogfogyasztás­sal kapcsolatos, igencsak sürgető teendőket. Vészha­rang kongatása nélkül, közeledünk a 24. órához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom