Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-24 / 145. szám

Keiet-Magyarország 9 1993. június 24., csütörtök TÚL A MEGYÉN Igazi megoldást a gazdasági fellendülés hozhat Budapest (MTI) — Az el­múlt négy évben több, mint 1 millió fővel csökkent a nemzetgazdaság aktív fog­lalkoztatottjainak száma, miközben a munkaképes ko­rúak száma százezerrel nőtt. A nyilvántartott munkanél­küliek száma ez év májusá­ban 678 000 fő volt, ez 13 százalékos munkanélkülisé­gi rátát jelent. Az utóbbi három hónapban megállt azonban a növekedés, sőt — 30 ezer fővel kevesebb lett az állástalanok száma a februári adatokkal összevetve. Ezt azonban nem lehet még túlértékelni — mondta el Kiss Gyula munkaügyi miniszter szerdán délelőtt az Ország- gyűlés foglalkoztatáspolitikai vitanapján. A politikai vita a kormány foglalkoztatáspolitikájáról és az ifjúsági munkanélküliség­ről folyt, a törvényhozók — a vitanapok szokásához híven — nem hoztak azonban végre­hajtandó határozatokat. Ahogy néhány felszólaló a délelőtt folyamán megfogal­mazta — csak remélik, hogy a kabinet figyelembe veszi az elhangzottakat. A munkaügyi miniszter — a kormány foglalkoztatáspoli­tikájáról készült jelentés főbb gondolatait ismertetve — elő­rebocsátotta, hogy a piacgaz­daság építéséről társadalmi konszenzus létezik, ez azon­ban munkaerőpiaci feltételek meghonosítását is feltételezi. A foglalkoztatáspolitika nem lehet tehát pártharcok szín­tere. A kabinet tevékenységét értékelve a miniszter kijelen­tette: a kormányzat maradék­talanul ellátta feladatát, mivel kialakította a munkanélküli­ek ellátásának rendszerét, amelybe be tudott vonni min­den munkanélkülit és meg­teremtette a foglalkoztatási törvénnyel a korábban hi­ányzó jogi feltételeket, az in­tézményhálózatot és a külön­böző pénzalapokat. Magyarország a foglalkoz­tatáspolitikai kiadások tekin­tetében a legfejlettebb orszá­gok, az OECD-államok sorába illeszkedik — tudatta a T. Házzal a szaktárca vezetője. A foglalkoztatáspolitika aktív és passzív eszközrendszerét a költségvetés az elmúlt évben 48 milliárd forinttal támogatta, az idén 70 milliárddal. Ezen felül az államháztartás további 35 milliárdnyi, úgynevezett foglalkoztatáspolitikai kiha­tású támogatást is nyújt. Mint­egy 53 milliárd forintra tehető az elkülönített állami alapok­ban lévő központi forrás, és közel 80 milliárd forintnyi fo­gyasztói és termelői támogatás segíti a jobb foglalkoztatást. A kormányzati erőfeszítések mellett azonban igazi meg­oldást a gazdaság fellendülése, a vállalkozások megerősödése jelenthet — hangsúlyozta a munkaügyi miniszter. A Tisztelt Ház délután 1 órakor befejezte a politikai vitát a foglalkoztatáspoliti­káról és a munkanélküliségről, ezzel véget ért a plenáris ülés. A délutáni órákban bizottsá­gokban folytatták a munkát a honatyák. Sok a fiatal pályakezdő munkanélküli Budapest (KM - N. A.) — Az Országgyűlés szerda dél­előtt politika vitát folytatott a hazai foglalkoztatáspolitika jelenlegi helyzetéről, annak megítéléséről, a munkanél­küliség gondjainak kezelé­séről. A Magyar Demokrata Fó­rum képviselőcsoport vélemé­nyét Várkonyi István Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei honatya fejtette ki, aki elsősor­ban a pályakezdő munkanél­küliség problémakörével fog­lalkozott. A képviselő bevezetőjében elmondta: 1992 júliusától az átlagos 22-25 ezerről, idén februárra 50-56 ezerre gyara­podott a fiatal, tehát a szakmai pályafutásukat most kezdő munkanélküliek száma, ami az összeshez viszonyítva 8 száza­lékos aránynak felel meg. Igen kritikus lesz 1993 is, mivel most hagyja el az oktatási in­tézményrendszert a demográ­fiai hullám csúcsa, ugyan­akkor nem szaporodott a mun­kahelyek száma sem. Az érin­tettek 95 százaléka a közép­iskolákból kerül ki, 57 száza­lékuk szakmunkás-bizonyít­ványt szerzett, vagy szakkö­zépiskolát végzett, 20 száza­lékuk pedig a gimnáziumok­ban maturált. Várkonyi István ezt köve­tően a felsőfokú tanintézetek­ben diplomához jutott mun­kanélküliekről adott rövid át­tekintést. Körükben csak 2-2,5 száza­lék a munkanélküliség aránya, ami azt a nemzetközi tapaszta­latot erősíti meg, hogy dip­lomával Magyarországon is könnyebb munkát találni. A nehézségeket felismerve a Munkaügyi Minisztérium cse­lekvési programot dolgozott ki a csökkentés módozatairól, melyet megtárgyalt és elfo­gadott a kormány is. Ennek főbb elemei a kö­vetkezők: széles körű infor­mációk biztosítása a fiatalok számára, amely kiterjed az el­helyezkedésre, továbbá az át- és továbbképzés lehetőségei­nek bemutatására is; pályaori­entációs tanfolyamok szerve­zése; a közhasznú munkavég­zés skálájának bővítése külö­nösen az egészségügyi, a kul­turális, valamint a település- fejlesztési szférában. Speciális programokat dol­gozott ki az Országos Szolgál­tatásfejlesztési, illetve a Ma­gyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány is. Az Országos Képzési Tanács által kiírt pá­lyázatoknál prioritást élveznek azok a szervezetek, melyek szakmai képzést biztosítanak a pályakezdők részére, vagy vállalkozások beindításához nyújtanak segítséget. A program végrehajtása fo­lyamatos, melynek előmoz­dításához hozzájárulhat a Tisztelt Ház előtt lévő köz- és szakoktatási törvényterve­zet elfogadása is, lévén az iskolai szervezetek korszerű­sítése hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalok később lépje­nek ki a magyar munkaerőpiac bizony küzdelmes „harcmeze­jére”. Takarékosabb honvédelmi tervezés Pécs (MTI) — Moszkvában aláírták a MIG-29-esek vásár­lásáról szóló szerződést — je­lentette be Für Lajos hon­védelmi miniszter szerdán Pécsett tartott sajtótájékoz­tatóján. Ezzel minden akadá­lya elhárult annak, hogy a gé­pek hazánkba kerüljenek. A miniszter, aki a Magyar Hon­védség jövő évi költségvetési terveiről tájékoztatta az új­ságírókat, a MIG-29-esek vá­sárlásáról szóló bejelentéséhez hozzátette: a szerződés min­denképpen előnyös számunk­ra, hiszen ezeknek a gépeknek az új, piaci ára felérne a költ­ségvetés összegével. A honvédség az állami ki­adások jelentős részét emészti fel, de költségvetésében az ország gazdasági helyzetéhez arányított, reális igényeket tá­maszt. A hadsereg működő- képességének fenntartásához hetvenöt milliárd forintra len­ne szükség, de egyelőre hat­vanhat és fél milliárd forint az, amivel a jövő évi kiadások megtervezhetők. Ez két milliárd forinttal lenne több az ideinél — mond­ta a miniszter, de a húsz mil­liárd forintnyi társadalombiz­tosítási járulékokkal számolva már csak negyvenhat-negy­venhét milliárd forint lesz elkölthető. A hadseregen belül a szo­ciális viszonyok romlanak, a hivatásos állomány egy része a létminimum határán él. A Ma­gyar Honvédség létszámle­építésre kényszerült, de az így felszabadult pénzeket már tel­jesen felemésztette, s tartalé­kai sincsenek. A tájékoztatón Lőrincz Kál­mán vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka fog­lalta össze azokat az alapvető kiadásokat, amelyek a hetven­öt milliárd forintos költség- vetési előirányzatot indokol­ják. A költségvetési tervezésnél legfontosabb szempont, hogy az ország megfeleljen a biz­tonságpolitika és a veszé­lyeztetésre való reagálás köve­telményeinek, ehhez pedig mi­nőségi fejlesztéseket kell vég­rehajtani. E szempontok alap­ján az évtized közepéig stabi­lizálni kell a haderőt, el kell érni, hogy a hazai műszaki feltételek nemzetközi szintre emelkedjenek. Az ezredfor­dulóig meg kell teremteni a haderőfejlesztés alapjait, el kell indítani a hazai tiszti képzést, meg kell alkotni a tár­sadalmi átalakulás folyamatá­ba illeszkedő hadsereg jogi és törvényi alapjait — hangoztat­ta a Magyar Honvédség pa­rancsnoka. Amennyiben a jö­vő évi költségvetés nem az igényelt hetvenöt, hanem hat­vanhat és fél milliárd forint lesz, akkor nem lehet elindí­tani a hajózó pilóták képzését, le kell állítani a légi mozgé­konysági hálózat fejlesztését, a középiskolai és a tartalé­kosképzést —jelentette ki Lő­rincz Kálmán. Késlekedő vagyonpolitikai irányelvek Budapest (ISB - R. S.) — Úgy tetszik, a kormány nem tud lemondani szokásairól, s képtelen időben a parlament elé terjeszteni az éves priva­tizációs bevételek felosztá­sáról szóló vagyonpolitikai irányelveket. Igaz, tavaly ősszel már felcsillant a re­mény, s úgy látszott, a kabinet betartja a szabályokat: az idei költségvetési javaslata előtt a képviselők asztalára tette a ’93-as vagyonpolitikai irány­elveket. Ám korai volt a meg­nyugvás, nem sokkal később visszavonták a tervezetet, s csak ezen a héten terjesztették ismét a T. Ház elé. Az idei vagyonpolitikai irányelvek szerint 74,8 mil­liárd forintos privatizációs be­vételre tehet szert nemzetgaz­daságunk. Az összeg nagy­ságára jellemző, hogy több szakértő szerint irreális ekkora privatizációs bevételt tervezni erre az évre, s Csépi Lajos, az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) ügyvezetője is csak akkor tartja elérhetőnek a majd’ 75 milliárdos határt, ha a külső és belső gazdasági körülmények szerencsésen egybeesnek. Ezzel összefüg­gésben érdemes megemlíteni azt a tényt, hogy június 10-ig 25 milliárd forint közvetlen privatizációs bevételt köny­velhetett el az ÁVÜ. Nem lesz tehát könnyű teljesíteni az idei tervet. A parlamenti viszo­nyok alakulását ismerve, vár­hatóan nagy vita lesz a priva­tizációs bevételek felosztása körül, s szinte bizonyosra ve­hető, hogy az ellenzék kemény kritikával illeti majd az Állami Vagyonkezelő Rt. vagyonbiz­tosítási és osztalékpolitikáját. Az irányelvek egyik pozi­tívumaként megemlíthető, hogy céljai között megemlíti a hazai vállalkozók, termelők, munkavállalók és a vállalati menedzsment tulajdonszerzé­sének támogatását, illetve a dokumentum készítői széle­síteni kívánják a lakossági kis­befektetők körét is. A vagyon­politikai irányelvek másik je­lentős kitétele szerint a jö­vőben a privatizációs dönté­sekkor figyelembe kell venni a foglalkoztatási szempontokat és a munkavállalói szociális érdekeket is hatékonyabban kell érvényesíteni. Az állami vagyonból befolyt összegeket többek között a következőkép­pen használják fel: a bevéte­lekből fedezik a privatizáció­val összefüggő kiadásokat, az állami alapokhoz való hozzá­járulást, valamint a vállalkozói szféra erősítéséhez szükséges forintokat is ebből a forrásból adják. Ennek végösszege eléri a 22 milliárdot. A Világkiál­lítási Alapba például 2,5 mil­liárdot fizetnek be, míg a Kisvállalkozói Garancialap és a Magyar Befektetési és Fej­lesztési Bank számára 4-4 mil­liárdot adnak a privatizációs bevételekből. Az állami költ­ségvetésbe 5,34 milliárdot kell átutalnia az ÁVÜ-nek. Az ál­lami vagyon terhére 2,2 mil­liárdos portfoliót kap például a Gépjármű Felelősségbiztosí­tási és Kárrendezési Alap, s a MÁV is több mint 5 milliárdos kártérítésben részesül azért, mert a világkiállítás megren­dezése érdekében földtulaj­dont vontak el tőle. Ezenkívül a vagyonpolitikai irányelvek szerint 12 milliárdot utalnak át a foglalkoztatási alapba, 6 mil­liárdot a területfejlesztési alapba, s 4 milliárdos támo­gatást nyújtanak a mezőgaz­dasági fejlesztési alapnak is. Hírrosta _______________________ Vitanap a T. Házban Marik Sándor P olitikai vitanapot tar­tott szerdán a magyar parlament a kormány foglal­koztatáspolitikájáról és az ifjúsági munkanélküliségről. Fontos és figyelemre méltó a vitanap intézménye, hiszen jelzi: a T. Ház, a legmaga­sabb közéleti fórum tűzte na­pirendjére napjaink egyik legsúlyosabb gondját, a munkanélküliséget. Határo­zatot ugyan nem hozott, de azzal, hogy előbb a minisz­ter, majd a pártok vezérszó­nokai, végül az elemzések­hez megjegyzéseket fűző képviselők sorra vették mindazt, ami e témában fon­tos, mindenképpen karaktert adhat a soron következő in­tézkedéseknek. Jó volt hallani, hogy szinte minden felszólaló hangoz­tatta: a foglalkoztatáspoliti­ka nem lehet pártharcok színtere, mert nemcsak min­den pártnak, hanem hazánk minden állampolgárának is fontos, hogy meglegyen a létbiztonság, álljon meg az a folyamat, amely most teljes rétegek lecsúszásának ve­szélyét láttatja. Abban is teljes volt az egyetértés, hogy a foglal­koztatáspolitika nem lehet csupán egyetlen tárca, egyetlen minisztérium bel- ügye. Az ellenzék e mellett azt is hangoztatta, hogy a foglalkoztatáspolitika és a munkahelyteremtés elemei változatlanul nem épülnek be a kormány által előter­jesztett törvényjavaslatokba. Figyelemre méltó sajátos­sága volt a szerdai politikai vitanapnak az országgyűlés­ben, hogy rendkívül aktívak voltak megyénk képviselői: úgy a kormánypártok, mint az ellenzék egy-egy vezér­szónoka szabolcsi volt. Vár­konyi István (MDF) sokkal racionálisabb szakember- képzést sürgetett, miközben elismeréssel szólt a Munka­ügyi Minisztérium cselekvési programjáról és különböző alapítványok elképzeléseiről. Mádi László (Fidesz) követ­kezetesebb foglalkoztatás­politikát kért számon a kor­mányon, szóvá téve azt is, hogy a sokféle adóval, já­rulékkal annyira megterhe­lik az élőmunkát, hogy szinte már nem éri meg alkalma­zottat tartani. Átcsoportosí­tásukkal ösztönözni lehetne a munkahelyteremtést. Jó volt hallani a két sza­bolcsi képviselőt a T. Ház plénuma előtt. Jó volt azért, mert kiválasztásuk, aktív sze­replésük arra utal: a pártok mindkét oldalon látják, hogy itt, e régióban szorítanak legjobban a munkanélküli­ség gondjai, s itteni képvise­lőnek kell azokat elmondani, hiszen ők ismerik legjobban, napi testközelből. De jó volt megyénk képviselőit hallani azért is, mert javaslataik azt mutatták: nemcsak egysze­rűen elmondták, vagy kriti­kával illették a hiányossá­gokat, hanem ajánlásokat tettek a megoldásra is. Nyilvánvaló, hogy ilyen horderejű kérdésben nem lehet egyik napról a másikra mindent *megoldani. Némi­leg gyorsabb előrehaladást azonban jogosan elvárha­tunk. Ehhez a gyorsabb, konkrétabb cselekvéshez adott ösztönzést a tegnapi politikai vitanap. Erkölcsi igazságtételt jelentett számomra Budapest (ISB - D. Á.) — Kedden este döntött az MDF országos etikai bizott­sága a kizárások ügyében. Az előjelek után némi meg­lepetést keltett, hogy a bi­zottság nem egységesen ke­zelte az érintetteket. Csurka Istvánt és Király B. Izabellát ugyanis kizárták, Balás Ist­ván esetében viszont fel­mentő ítélet született. Szerda reggel az etikai bizottság döntéséről kérdeztük Balág István. — Az Országos Választ­mány ülésén Kónya Imre egyetlen indokot hozott fel ellenem. Ezt megvizsgálta az etikai bizottság — kezdte válaszát a miskolci MDF-es képviselő. □ Azaz mi volt ez az in­dok? — Az általuk kiválasztott öt szavazásból kettőnél nem voltam jelen. Ez volt Kónya Imre konkrét vádja. Az eti­kai bizottság előtt kiderült azért, hogy 326 törvényt ho­zott eddig a parlament, s ab­ból öt nagyon sokféleképpen kiragadható... □ Arról nem is beszélve, hogy ilyen alapon majdnem bárkit ki lehetne zárni. — Ez azonban komoly emberekben nem merülhet fel, nem is vesztegette erre az időt az etikai bizottság. Az Országos Ügyvezető Elnök­ség és a párt apparátusával kiválogatott újságcikkek, nyilatkozatok, interjúk alap­ján próbálták elemezni a te­vékenységemet — mintegy két évre visszamenőleg. Eze­ket egyesével tételesen meg­néztük, és ezután született a döntés, melynek során nem volt olyan, ári a pártból törté­nő kizárásomat akarta volna. □ Úgy tudom, ön nagyon örült e döntésnek. — Erkölcsi igazságtételt jelentett számomra. Persze egyúttal egy felemás hely­zetbe kerültem, hiszen az MDF tagjaként, de a függet­lenek sorában ülve dolgo­zom tovább a parlamentben. □ Mi a viszonyulása a Magyar Igazság frakcióhoz? Hiszen szó volt a belépé­séről. — Amikor az országos választmány kezdeményezte az etikai vizsgálatot, én ko­molyan azzal kalkuláltam, hogy kizárnak. Hiszen ha a másodfok kezdeményez va­lamit az elsőfoknál... az le­futott ügynek látszott. Erre az esetre kerestem a magam számára a további parlamen­ti munka szervezett lehe­tőségét. Kizárólag a Magyar Igazság jöhetett számomra szóba, mint szervezett keret. Én valóban írtam egy előze­tes tájékozódó levelet, mely­ben az állt, hogy ha kizárná­nak az MDF-ből, akkor ők fogadnának-e. A levél meg­írása után sok olyan dolog történt, ami nem teszi aktu­álissá a jelentkezésemet. Ezek közül a legfontosabb az, hogy nem zártak ki. Sőt felmentettek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom