Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-23 / 144. szám
Mindennek megvan az ára Dr. Vékony Miklós válasza az ellenzéki politikusoknak a pótköltségvetésről Jávor Ágnes Az elmúlt napokban valamennyi parlamenti párt vezérszónoka kifejtette frakciója véleményét a pótköltségvetési törvénytervezetről. Dr. Vékony Miklóst (MDF) Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselőt, a gazdasági bizottság tagját arra kértük, vegyük sorra, mik azok a kritikus pontok, amelyekben az ellenzék nem ért egyet a kormánypárti képviselőkkel. — Az államháztartási törvény két feltételhez köti a pótköltségvetési javaslat benyújtását. Az egyik az, hogy a költségvetésből előirányzott általános tartalékot már felhasználták, ez a mi esetünkben tizenhárom és félmilliárd forint, aminek az első félévben a negyven százalékát lehetett volna fölhasználni. A másik feltétel, hogy a költségvetésben meghatározott források nem elegendőek a kiadási előirányzatok fedezésére. Ebben az esetben az államháztartási törvény értelmében kötelező a pótköltségvetési törvényjavaslat benyújtása. Prognosztizálható a 26 milliárdos bevételkiesés, ami részben a privatizációs bevételek elmaradásából adódik. Az ellenzéki képviselők szerint a készpénzes privatizációt előnyben kellene részesíteni a készpénz nélkülivel szemben, s akkor nem mutatkozna ekkora hiány. De a kormány szeretné előnyben részesíteni a munkavállalói résztulajdonosi programot, mert Magyarországon ki kell alakulnia egy tulajdonosi rétegnek. Ehhez az embereknek nincs megfelelő készpénztartalékuk, ezért kell létrehozni olyan konstrukciókat, amik tulajdonhoz juttatnák őket anélkül, hogy azonnal jelentős készpénzbevételre számíthatna a kormány. Nem az a célunk, hogy külföldi tuElek Emil felvétele lajdonba kerüljön a magyar gazdaság. De nem csak itt van bevétel- kiesés. Meglepő, hogy a pénzintézetek adó- és osztalékbefizetései jelentősen csökkentek. Huszonötmilliárd helyett 2,7 milliárd valósult meg. Ez azt mutatja, hogy a pénzintézetek hitelpolitikája felülvizsgálatra szorul, a bankszférában radikális változtatásokra van szükség. □ Soós Károly Attila azt mondta a Parlamentben, hogy a vagyonkimentés és az igazgatási kiadások növelésének pótköltségvetéséhez nem fog az SZDSZ asszisztálni. — Konkrétan két dolgot szoktak megemlíteni. Az általános tartalék felhasználásánál: a Hungária TV Alapítvány kétmilliárdos támogatását és a Teleki László Alapítványt, ami százötven milliót jelent. Az én álláspontom szerint a korrekt tájékoztatás elemi dolog, a külföldön élő magyarok számára is rendkívül fontos a megfelelő információk eljuttatása. Az elmúlt félév során az intézmények részéről vetődtek fel finanszírozási gondok, amelyek szükségessé teszik az átrendezést. Ötvenmilliárdos pluszigény merült fel a költségvetési szervek részéről. A felsőoktatás, a belügyminisztérium támogatása elemi érdekünk, s zavartalanul be kell fejezni a kárpótlási folyamatokat is. □ A plenáris ülésen éppen ezzel kapcsolatosan hangzott el, hogy újabb szervezeteket, az adminisztrációt akarják felduzzasztani. — Ahhoz, hogy a kárpótlás folytatódjon, intézményeket kell működtetni. Tudjuk, hogy néhány megyében nagyon nehéz helyzet alakult ki — Szabolcsban is —, ezért a földhivataloknak többletjuttatásokat kell biztosítani ahhoz, hogy rövid időn belül elvégezhessék a feladataikat. □ Néhány konkrét finanszírozási kiadásról szívesen hallanánk. — Többek között a rendőrség működőképességéhez egymilliárd forint, a bányászok keresetkiegészítésére kétszázmillió, az országos mentőszolgálat gépjárműbeszerzéséhez háromszázmillió, a nagymarosi helyreállításokhoz hatszázhetvenhétmillió. □ Soós Károly Attila szerint a minisztériumok létszámának csökkentésével jelentős pénzmegtakarítást lehetne elérni. — A minisztériumok működőképességük határán állnak. Rendszerváltozást végrehajtani azzal az állománnyal, amit mi átvettünk, csak nagy nehézségek árán lehetséges. Az igazságügy minisztérium például törvények százait készíti elő, néhány személy dolgozik ezen. A színvonal emeléséhez a létszám növelése is elengedhetetlen. A minisztériumok költségvetése együttesen nem haladja meg a nemzeti költségvetés két százaié- kát □ Békési László (MSZP) elmondta, hogy az eredeti költségvetésen 96 pontban kell módosítani, ami — szerinte — már nem fazonigazítás, hanem a költségvetés teljes átszabása. — Valóban, 96 tételnél 20,7 milliárd forinttal növekednek a kiadások, kilenc tételnél pedig 17,7 milliárddal csökkennének. A többezer tételhez képest ezt nem tartom jelentősnek, a költségvetés egész szerkezetét alapvetően nem érinti. □ Ha jól értettem, ez az a 17,7 milliárd, amiről Varga Mihály, a FIDESZ vezérszónoka megkérdezte, honnan sikerült megspórolni... — Ebből a belföldi állam- adósság kamatterhei 9,8 mil- liárdot jelentenek, mert később bocsátották ki a kötvényeket. Több tételből adódó, kisebb megtakarítások együttesen 1,8 milliárdot tesznek ki, s mivel a kormány zárolni kívánja a költségvetési tartalék hátralévő 6 milliárdos összegét, ezzel együtt értendő a megtakarítás. □ Palotás János független képviselő szerint az érdekegyeztető tanáccsal folytatott megbeszélések során teljesen más volt a megállapodásuk a kormánnyal, konkrétan pedig azt kifogásolja, hogy a gyógyszer és a villamosenergia megadóztatása szóba se jött. — Rendkívül fontos, hogy az érdekegyeztető tanáccsal a legszélesebb körben konszenzus legyen. Éppen e konszenzus jegyében alapvető fejlesztések kerültek leállításra az országban, de ezt a harminc milliárdot elfogyasztottuk. Mindennek megvan az ára, az érdekegyeztető tanáccsal történt megállapodásnak is. Ezt leginkább az elmaradt térségek sínylették meg. De ha a gazdaság helyzete azt kívánja, a megállapodásokat felül kell vizsgálni. A gyógyszerek és a villamosenergia megadóztatása valóban kemény döntés, de mindazok, akiket ez hátrányosan érint, teljes kompenzációt kapnak, így a nyugdíjasok, nagycsaládosok, munka- nélküliek is. Akik a háttérből irányítanak Nyíregyháza (KM - BG) — Vannak munkakörök, melyeknek betöltői a legritkább esetben lépnek a nagy nyilvánosság elé. Ám nélkülük megállna a gépezet. Ilyen többek között a pártok megyei szervezőinek, irodavezetőinek posztja. A nemrég kezdődött sorozatunkban őket mutatjuk be, most Seszták Oszkárt, a FIDESZ területi koordinációs irodájának vezetőjét. A szomszédos Borsod megyéből ideszármazott fiatalember ötgyermekes családban nőtt fel, édesapja téesz-rak- táros volt, ő maga pedig a győri bencés gimnáziumban érettségizett. Ennek fényében meglehetősen furcsának tűnik a FTDESZ-es tagsága, hiszen e párttól eléggé távol áll a kereszténység eszmerendszere. — A liberális és keresztény értékrend között én korántsem érzek akkora ellentmondást, mint az a közhiedelemben él — mondja. — A volt egyházi iskolák visszaadását viszont ellenzik. Legutóbb például a debreceni tanítóképző körül csaptak fel az indulatok, főleg a FIDESZ elutasító álláspontja miatt. — Itt egy súlyos félreértést nyomban tisztáznunk kell. A FIDESZ egyáltalán nem ellenzi az egyházi iskolákat, sőt, kimondottan hasznosnak tartja a működésüket. Az egyházi vaBalázs Attila felvétele gyón visszaadásáról szóló törvényt viszont valóban ellenezzük. Azt tartjuk ugyanis, hogy régi igazságtalanságot nem ill- domos újabbal tetézni. Szerintünk az lenne a megoldás, ha az egyházakat anyagiakhoz juttatnánk, s ők új iskolákat építhetnének. Ezzel megszüntetnénk a régi igazságtalanságokat, s közben a komoly értékeket hordozó intézményeket sem kellene bezárni. — Két évvel ezelőtt, mikor a parlament a trianoni évfordulóra emlékezett, a FIDESZ- es képviselők kivonultak az országházból. Ezzel sokak szerint azt bizonyították, hogy az ifjú demokratákat teljesen hidegen hagyja a határokon túl élő magyarság sorsa. — A FIDESZ mindig is nemzeti elkötelezettségű párt volt, csak éppen nem akart élni a nemzeti frazeológiával. Közülünk nagyon sokan már a rendszerváltás előtt is gyakorta vendégeskedtek a környező országokban. Hátizsákban hordtuk a könyveket, a gyógyszert, a bibliát, többek között Erdélybe is. Ott, Bálványoson egyébként az idén már negyedszer rendezünk ifjúsági tábort, június utolján pedig Kárpátalján, a KMKSZ-szel szervezünk közösen hasonló összejövetelt. S a tévedések elkerülése végett: mi ott nem a FIDESZ ideológiáját próbáljuk meg terjeszteni, hanem a magyarság legfontosabb kérdéseire igyekszünk választ találni. Egyébként a legutóbbi, debreceni kongresszusunkon is megfogalmazódott, a FIDESZ nemzeti elkötelezettségű középpárt. — Annak idején a FI- DESZ-t nagyon sokan az SZDSZ ifjúsági szervezetének tartották, s egyáltalán nem vették komolyan. Manapság viszont a közvéleménykutatások azt mutatják, hogy jóval népszerűbbek az „anyapártnál”. — Sosem voltunk az SZDSZ ifjúsági tagozata, nekünk az SZDSZ sohasem volt az ön szavaival élve az anyapártunk. Mi kezdettől fogva önálló utat járunk, még ha némi hasonlóság van is közöttünk. Mindkét párt a liberális eszméket vallja, de hangsúlyozom, két önálló pártról van szó. Még ha kezdetben az SZDSZ-nek tetszett is az a vélekedés, hogy mi az ő ifjúsági szervezetük vagyunk. — Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy két pártra szakadt az ország politikai élete, a nemzetiekre, s a liberálisokra. A FIDESZ viszont mintha igyekezné kivonni magát e háborúskodásból. Mennyi ebben a tudatosság? — Ez az évtizedek óta tartó, hol mérsékeltebb, hol szenvedélyesebb népi-urbánus vita a magyar politikai közélet egyik tragédiája. Egyik tábor sem tudja elképzelni a másikról, hogy jót akar..., mi nem vagyunk hajlandóak részt venni ebben a háborúsdiban. Aminek nem lehet győztese, csak vesztese. Mégpedig az ország. — Közelednek a választások. Kikkel működnek majd együtt? — A megyében több mint valószínű, hogy minden kerületben önálló jelöltet indítunk, a második fordulóban pedig majd meglátjuk. Mi bárkivel együtt tudunk dolgozni, kivéve a szélsőségeseket. Azt szeretnénk, ha a következő kormánykoalíció nem érzelmi, s ideológiai alapon, hanem a programok alapján állna ösz- sze. Menni békével Több MDF-es képviselő fejtette ki véleményét a legnagyobb kormánypárt válságáról az utóbbi időben. Számomra, és sokak számára ezek közül két megnyilatkozás volt feltűnő: Für Lajos volt alelnök és dr. Takács Péter országgyűlési képviselő egyaránt a közelgő nemzeti katasztrófa képét rajzolta fel arra az esetre, ha nem rendeződnek az MDF belső viszonyai. Az „Isten óvja Magyarországot” és az „Uj Mohács közeleg” több olyan reakciót szült, amelyek lényege, hogy egy kormány bukása nem szükségszerűen jelenti az ország tragédiáját is. Biztosan nem, de az út, amelyen a kormánykoalíció és benne veszteségeket igenis okozott az országnak. A tragédia tehát nem a mostani válság és az esetleges bukás, hanem az eddigi teljesítmény. Az MDF politikusainak talán erről kellene beszélni és ellenfeleikkel vitázni, nem pedig Kasszandra- jóslatokat eregetni a négy égtáj felé. Véleményem szerint ez a kormánykoalíció nem ismerte az országot. Vagy ismerte, de ugyanúgy feltételezte, hogy átformálható és korlátozás nélkül irányítható, mint elődei a negyven év alatt. Feltételezte, hogy az új jelképek, új ünnepek, az avitt külsőségek és a keresztény-nemzeti ideológia újonnan kreált tézisei önmagukban is folyamatos elismertséget és bizalmat adnak a rendszerváltás kormányának. A gyakorlatiassá vált, a dolgokat praktikus szemszögből, pláne saját boldogulási szempontjából megítélő társadalom azonban megvonta bizalmát, hiszen éppen a saját problémáival való foglalkozást nem látta megjelenni a kormány tevékenységével. És amikor az emberek nem bizonyultak fogékonynak az új kurzus igéire, még gerinctelenség- gel, közönyösséggel, erkölcstelenséggel is megvádolták őket. Ezért már érteni sem akartak a koalíció nyelvén. A kormány és pártjai az átmenetnél fontosabbnak tartották magát a hatalmat. A gőg és arogancia csak kísérőjelenségei voltak azoknak az ügyeknek, amelyek a hatalmi berendezkedést szolgálták volna: médiumháború, bírói kinevezések, klientúra építés, alapítványosdi... Legutóbb a társadalombiztosítási önkormányzatok alakulását igyekezett szájíze szerint formálni a kormányzat. A mostani MDF-en belüli és koalíciós alkudozásoknak nincs már igazán köze az ország gondjainak megoldásához, célja csak a puszta hatalom megtartása, a megmaradás egy lehetséges jövőbeni koalícióban is. Az MDF teremtette meg és tette politikai tényezővé a szélsőjobboldalt. Mára Csurka István és köre seprűs harcosokból kormánybuktató tényezővé vált. Á vadabbnál vadabb kijelentéseit követő ,kormánypárti hallgatások” emelték az MDF volt alelnö- két a mai szerepébe. Csak most, hogy nyíltan is a hatalmon lévők helyére pályázik, lett ellenség, aki ellen pártjának centruma hadat visel. A reálgazdaság ügyei és a szociális kérdések nem kerültek a politikai gondolkodás és a kormányzati munka középpontjába. Ideológiai álmokat nem lehet a gazdaságra — és másra sem — büntetlenül ráhúzni. Sajnos ezt a mezőgazdaság és a keleti piacok helyzete már bizonyította. A szakértelem hiánya, néhol látványos üldözése, az új kontraszelekció természetesen nem segített a kormányzatnak. Az 1994-es választások igazi tétje, hogy választások útján új kormányra válthassák fel az emberek a jelenlegit, ha elégedetlenek vele. Ehhez azonban a jelenlegi kormánypártok felelős magatartása is szükséges. Mármint ahhoz, hogy a választásokig az ország normális körülmények között jusson el. Tudomásul veszem, hogy természetesen majd a kormánypártok kampányt folytatnak és a törvényes kereteken belül ki fogják használni, hogy ők kormányoznak. Az utóbbi idők eseményei azonban azt bizonyítják, hogy már a koalíción belül sem viselhető könnyen az esetleges választási vereség gondolata. A kormány alól saját pártjának néhány erőcsoportja igyekszik kicsúszni, a KDNP-nek sincs ínyére vállalni a felelősséget a népszerűtlen intézkedésekért, a kisgazdák dolga pedig egy külön történet. Az írásom elején jelzett nyilatkozatok arra utalnak, hogy az MDF politikusai az ország katasztrófájának tartanák választási vereségüket, márpedig éppen küldetéstudatukat figyelembe véve valószínű, hogy minden áron el akarják kerülni ezt a katasztrófát. Természetesen nem az ország, hanem a jelenlegi koalíció számára tragédia egy lehetséges választási vereség. Menniük tehát békében kellene, úgy, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzák az országnak. Értem ezalatt a választásokig való eljutást, akár előrehozott, akár nem, és a választási kampányt is. A győzteseknek viszont békével kell jönniük, akárkik legyenek is. Tukacs István (MSZP) ■ ^ - " ■ ■ / rkelet-Magyarorszag 0 1993. junius 23., szerda
