Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-23 / 144. szám

1993. június 23., szerda Kelet-Magyarország 3 Záhonynak van jövője A vasúton is, mint mindenütt ebben az országban, átalakulások tapasztalhatók Vincze Péter Az elmúlt héten Záhony ön- kormányzati képviselői kaptak tájékoztatást dr. Lőrinc Sándor üzemigazgatótól. □ Sok a mende-monda Zá­honyban és környékén. Mi az igazság? — Záhonyban vasút volt, van és lesz. Záhonynak meg­van a maga helye a vasúti köz­lekedésben. Olyan országok szövetségének határán, ame­lyek fejletlenebbek, mint mi. Záhony jövőjét az határozza meg, hogy ezt a volt szovjet területet gazdaságilag egyszer rendbe kell hozni. Ezt csak fej­lett nyugati technológiákkal lehet. Ennek valahol el kell érni a FÁK területét, s ennek az egyik útja Záhony. Ezért nyilván fizetni is akarnak. Ha hitelbe szállítunk, ez nekünk nem jó. Ha arannyal akarnak fizetni, ez sem jó, mert ezt Londonban adják el a tőzsdén, s a szállítást repülőgéppel végzik. A harmadik variáció már nekünk is jó — s ez lát­szik a legvalószínűbbnek — mivel a FÁK országok gaz­dagok nyersanyagban, s ezzel akarnak fizetni. Ez nekünk nagyon jó. Tevékenységünk is ezzel függ össze. Ennek a nyersanyagnak valahol ki kell jönni a FÁK-országaiból, en­nek pedig egyik útja szintén Záhony. Igaz, hogy verseny­társaink is vannak, a lengyel és a szlovák átkelők. A Csap-Záhony határátmenet fejlettségénél és a szolgáltató­készségénél fogva versenyben tud maradni. □ Záhonynak valamikor több mint hétezer dolgozója dr. Lőrinc Sándor üzemigazgató A SZERZŐ FELVÉTELE volt. Mennyi a jelenlegi lét­szám? — Záhonynak 1980-ban volt a legtöbb 7304 dolgozója, jelenleg 5865-en dolgoznak üzemigazgatóságunk terüle­tén. A létszámcsökkenés azzal van összefüggésben, hogy a munkateljesítmények mintegy 50 százalékkal csökkentek. Á szállítási csúcs évében, 1978- ban 14 millió tonna árut szállí­tottunk, míg az elmúlt évben hétmillió tonnát. A létszá­munk mégsem csökkent a fe­lére, azért, mert jelentősen nö­veltük szolgáltatási, munka- igényes átrakási tevékenysé­günket. Ebben a tekintetben, reméljük, normalizálódnak a gazdasági kapcsolataink a FÁK-országaival. Az elmúlt napok magas szintű államfői találkozói várhatóan még csak fokozni fogják a forgalmun­kat. Máris érezzük az eredményt mun­kánk növekedésé­ben. Ennek az ered­ménye, hogy az év első negyedévében már 25 százalékkal több áru jött be Zá­honyon keresztül, mint 1992 hasonló időszakában. Ez a 25 százalékos növe­kedés ma hazánk­ban negyedéves szinten, valóságos csoda. A szolgálta­tásból származó be­vételeink viszont 100 millió forinttal növekedett. A keve­sebb munkát, a sza­bad kapacitásokat mi a szolgáltatások további növelésével akarjuk kiváltani, s ezen a területen bevételeinket fokozni. Az egész bevételből származó kieséseket a szolgál­tatás növekedéséből származó bevételek sem tudják teljes egészében kompenzálni. □ Mi várható a létszámala­kulásban? Lesznek-e munka- nélküliek Záhonyban? — Említettem, hogy létszá­munk a több mint 7000 főről 5865 főre csökkent. Ez a csök­kenés nem felmondás, hanem elsősorban nyugdíjazások, el­távozások miatt következett be. A létszámcsökkentésben 1991- ben senkinek sem kellett felmondani, azért, mert sokan vagyunk. Az elmúlt évben — 1992- ben — összesen 49 fő­nek mondtunk fel. Ez évben, a jelenlegi helyzet szerint várha­tóan egyetlen embernek sem kell felmondanunk, mert a ter­mészetes csökkenés, a nyugdí­jazások és mások eredménye­zik, hogy a létszámot ezen a szinten tudjuk tartani. Ter­mészetesen ez jelentős belső átszervezéssel, átalakítások­kal, átcsoportosításokkal, s nem utolsó sorban átképzések­kel jár. Azért van erre szükség, mert nem mindig ott csökken a létszám, ahol mi is szeretnénk. Egyik szakterületről a másikra képezzük át az embereket. Most például a kvalifikált munkásnak számító moz­donyvezetőket jegyvizsgálók­nak képezzük át. Mintegy öt­ven főről van szó, mert csak itt tudjuk őket foglalkoztatni. □ Hallhatnánk, Záhony jövőjéről? — A vasúton is, mint min­denütt az országban, átalaku­lások vannak, jelentős szer­vezeti átalakuláson ment és megy keresztül (a MÁV. Zá­honyban is lesznek átalakulá­sok, de nem olyanok, mint a MÁV egészében. Körzetünk tevékenységéből adódóan ed­dig is piacorientált volt. Van­nak terveink, ilyen például az átrakás-gazdasági társasággá történő átalakítása. Ez azon­ban nem konkrétan és szoro­san vasúti fuvarozást jelent. Már partnerek is jelentkeztek, egy konzorcium is, akik tud­nak és akarnak is tőkét hozni — mert saját pénzünk a fenn­tartásra és fejlesztésre nagyon kevés van. Megindultak a munkálatok az átalakításra. Itt arra törekszünk, hogy ezek az átalakulások elsősorban mun­kahelymegtartók legyenek, de véleményem szerint a megin­duló beruházások hosszú tá­von munkahelyteremtő beru­házássá válnak Záhonyban és körzetében. A miskolci 14. sz. általános iskola tanulói vertek sátrat a tiszadobi holtágaknál Balázs Attila felvétele--------------Tárcá­ié kora hajnal dermesztő /x csöndjében indultam el, hogy eleget tegyek a szülői in­telemnek. Szünet nélkül, vé­szesen csöng a fülemben anyám torokszorító, keserű mondata, melyet hozzám in­tézett utolsó látogatásomkor. — Mi lesz így belőled, fiam? Napszámos leszel egész életedben! Tanulj valamilyen szakmát! Majd csak megle­szek valahogyan, segítséged nélkül,r Az Út és Vasútépítő Válla­latnál — ahol eddig dolgoz­tam — lefagytunk. A tartós hideg miatt leállt a munka, s így mindannyiunkat sorsunk­ra engedtek. ígérték, tavasz- szal munkába állhatunk. Késő ősz volt, 1949-es év vége felé jártunk. Mióta csak nyakam­ba vettem a várost, ered­ménytelenül kószáltam egész nap, egyik munkaközvetítőtől a másikig, riasztó reményte­lenségben. Sírásra görbül olykor a szám, de a néma dac azonnal megálljt parancsolt Szabó Zoltán Felvételi az elérzékenyülésben. Este felé a vibráló lidérces fények hevítették szárny aszegett fo­hászaim. Az iskolapadokat koptatva mindig a tanári pálya von­zott, a valóságot a képzelettel ötvöztem. Lelki szemeim előtt a padokban apró kis ember­kék ültek, rózsaszínű pelyhes bőrrel és romlatlan vidám lé­lekkel. Almaim csúcsa volt: a katedrán magasodva tanítani a gyerekeket. Nyár elején sor­ra levizsgáztatni és őszig él­vezni a gondtalan vakációt olyan szigeten, ahol a viharos szél is szellővé szelídül. A véletlenek szerencsétlen összjátéka miatt a tanári pá­lyától végleg elestem, ezért a kőműves mesterség mellett döntöttem. Tavasztól őszig megkeresni a télire valót, s egész télen a meleg szobában tétlenkedve várni az idő jobb­ra fordulását. A vézna, hórihorgas férfi, aki pattogva osztogatta utasí­tásait, akár egy zupás-őrmes- ter, úgy festett az esti félho­mályban, mint egy nyakigláb madárijesztő. Aszalt szilva arcában pislogó, érdeklődő szempár fordult felém. Állan­dó fölényes vigyor vibrált a szája körül. Kiismerhetetlen volt. Beszéd közben villogtak porcelán fehér fogai. Gyalog István képesített kőműves mester alaposan ki­faggatott addigi életemről, famíliámról. Arcizma sem rándult előadásom alatt, de engem közben kivert a hideg veríték az izgalomtól. A fe­jemben már elviselhetetlenné vált a feszültség, mintha szét­pattannának az erek a halán­tékomban, s míg végre megszólalt: Kosztot kapsz, amennyi csak rád fér, ruházni meg én ruházlak, ha el nem ugrasz!—satyaian hátba ve­regetett. így szegődtem el tanoncnak három évre, kosztra és kvár­télyra. Ha úrikedve néha úgy kívánta, a hórihorgas meste­rem levitt a pofonok völgyé­be. Olyan sikerélményt nyúj­tott vaskos kérges tenyerével, hogy hetekig megalázva, szé­gyenkezve éreztem magam. Elvert, mint cirkuszos a maj­mát. Pályakezdő fiatalok Nábrádi Lajos z elmúlt napokban me­gyénkben kb. 8800 fia­tal került ki az iskolapadok­ból. Közülük majdnem 6500-nak a következő hetek­ben, hónapokban nem lesz munkája, s ezeknek a fiata­loknak egyelőre a tovább­tanulásra is minimális az esélyük. Szeptembertől per­sze egy részük átképző tan­folyamokon vehet részt. Le­hangoló ez a statisztika. A szóban forgó fiatalokat pá­lyakezdő munkanélküliek­nek nevezik hivatalosan. Va­lójában pályát nem kezdő ifjú emberekről van szó. Munkanélküli fiatalok és el­keseredett szülők szalad­gálnak mostanában fűhöz- fához protekcióért, de ál­láskínálat alig akad. Egy országos előrejelzés szerint néhány hónapon (nagyjából 6 hónapon) belül minden második pályakezdő munkanélküli fiatal munká­hoz jut. Nálunk sajnos rosz- szabbat jósolnak, megyénk­ben csak minden negyedik fiatalnak akad majd valami­lyen munka. Az év második felében, illetve januárban valamelyest javul majd a helyzet. A megyei munkaü­gyi központ illetékes osztá­lya nem rég 248 munkaadót kérdezett meg megyénkben: alkalmaznak-e pályakezdő­ket 1993-ban. A válaszok szerint idén a megkérdezet­tek ezer pályakezdő fiatalt vesznek fel. Szeptemberben az átképző tanfolyamokra nagyobb részt pályakezdő­ket irányítanak. A Munkaügyi Minisztéri­um, a Művelődési és Közok­tatási Minisztérium ugyanis kampányt indított a szóban forgó fiatalok munkába ál­lítása, illetve tovább tanulá­sa érdekében. Az intézkedé­sek közt szerepel, hogy a munkaügyi központok kiren­deltségei kiemelten kezelik a pályakezdők elhelyezését, kiközvetítését. Tervezik, hogy a tankötelezettséget ki­tolják 16 éves korig, s az egyetemeken 1-2 éves tanfo­lyam jellegű képzéseket ve­zetnek be. Üdvözlendő a két minisztérium kezdeménye­zése. Az intézkedések azon­ban csak gyógyírt jelen­tenek. A megoldáshoz a gaz­daságnak kell talpra állni. A Szolgálati lakással ellátott egészséghez épül Nyír- parasznyán Hafíasztosi Pál felvétele Kommentár Kettős zsíron Balogh József jr^' i van ez találva, megint xV a gazdagok járnak jól — panaszolja ismerősöm miközben nézi 128 ezer fo­rintról szóló kárpótlási je­gyét. Még az elején bíztunk benne, hogy értéke lesz, né­hol még a névértéket is meg­adták érte, most meg—mire a tömeg megkapja —, már a harmadát éri, ha igaz az a 33 százalékos kamat is. Nincs is aggódására meg­győző szavam, bár jó pár­szor foglalkoztam már e he­lyen is a privatizáció gond­jaival, meg azokkal, akik ezzel a kárpótlási jeggyel csak mérget nyeltek, mások pedig — mert eredetileg is tele volt a zsebük — most szedhették, szedhetik meg magukat igazán. Most, amikor kettős zsíron hizlalhatják tovább a buk­szát, hisz kivesznek a kár­pótlásra jogosult zsebéből mondjuk egy százezres kár­pótlási jegy esetén egyszer 45 ezret, mert 55 ezret fizet­nek, aztán 33 ezret, mert ennyi a kamat, aztán ezért a befektetett 55 ezerért meg­vesznek 133 ezer forint érté­kű állami tulajdont és a sze­gény ember is, meg a szegé­nyedő állam is törölheti ököllel a szemét. Tény, hogy nem azonos az esélye egy kisfaluban, vagy a fővárosban, a nagyváro­sokban élő embereknek, hisz a falun nincs megvehető ál­lami bérlakás, az emberek többségének fogalma sincs, mit jelent, s hogyan működik a tőzsde, marad a földvásár­lás, vagy az áron aluli el­adás lehetősége. Es ez az egész privatizá­ciónak árt. Ha az emberek ismernék, ami a privatizáció területén történik, ha lenne elegendő kereslet, akkor rá­kényszerülne a kormány a megfelelő kínálat előterem­tésére nem csak a tulajdont szerezni akarók miatt, ha­nem mert a piac hatása az árakban is érvényesülne és a költségvetés bevételében is érezhető lenne. így többet fordíthatnának a leromlott vállalatok feljavítására, hogy a privatizáció során kapósabbak legyenek a pia­con. Szóval önmagát gerjeszt­hetné a privatizáció, ha egy ponton lenne, aki lendületet adna, s nem a féket nyomná a lankadó folyamaton. hatter Nézőpont^)

Next

/
Oldalképek
Tartalom