Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-02 / 126. szám

12 Kelet-Magyarország KULTÚRA Várszínházi programok Kisvárda (KM) — Foly­tatódnak a Határon Túli Ma­gyar Színházak V. Fesztivál­jának eseményei. Kedden délelőtt tízkor és délután háromkor a Bereg­szászi Illyés Gyula Színház versenyelőadására kerül sor. A társulat Shakespeare: Szentivánéji álom című darabját állította színpad­ra. Este fél kilenckor a szat­márnémeti Északi Színház Spiró György: Csirkefej cí­mű tragédiáját mutatja be. Délután háromkor a műve­lődési központ pódiumtermé­ben szakmai vitát rendeznek. Két kiállítás is várja az ér­deklődőket. A székelyud­varhelyi Haáz Rezső Mú­zeum gyűjteményes kiállí­tása a Rétközi Múzeumban látható, míg a Harag György emlékére rendezett fotókiál­lítás a művelődési központ kiállítóhelyiségében tekint­hető meg. Magyarosan _______________ Békebeli helyesírás Minya Károly Valószínűleg senki nem hiszi el, hogy szórakoztató olvasmány lehet egy helyes­írási segédkönyv. Feltéve, ha még a „boldog békeidő­ben” íródott, s olyan didak­tikus helyesírási szövegeket tartalmaz, amelyekbe a ko­rábbi hatalom becsempészte világnézetét s főként hur­ráoptimizmusát. Szemelges- sün|k ki ezekből a tartalmas szövegekből néhány monda­tot! Az első példa a magán­hangzó időtartamának he­lyesírására vonatkozó egy­ségből való: „— Látszik már az erőmű! — kiáltotta Icu, s könnyű kesztyűjével tisztogatni kezdte az autóbusz homá­lyos ablakát.” Ma már nem ilyen lelkes felkiáltásokkal fedezzük fel az erőműveket, főleg akkor, ha például Bős-Nagymaro­son található. „Bizony megváltozott a falu arca! Nincsenek már nyaktörő kátyúk,... s a házak ablakaiban duzzadó színes ágyneműk arról beszélnek, hogy áru is jut a falu népé­nek.” Mit nem beszél az a dun­na! Akkor volt ám jó világ! Vagy mégsem? A ma is élő falusi öregek a megmond­hatói. Mindettől függetlenül a mondattal kiválóan meg lehetett tanulni a ,kátyú” és az „áru” szavak helyesírá­sát. Az iskolában sem szomo­rúak ám a nebulók! A taná­rokról nem is beszélve: „Ki­pirult arcú tanulók figyelik a derűs tekintetű tanár magya­rázatát,... a gyengébb képes­ségűek is nagyszerűen meg­értik. Mindenki feszült fi­gyelemmel követi a gyö­nyörű kísérleteket.” S ami­kor e szöveg lediktálása után a gyermek megtanulta azt, hogy az -ú, -ű a melléknevek végén mindig hosszú, majd elájult a gyönyörtől. S végül egy igazi szocreál kép a földekről: „Juhász Karcsi is a traktorosok kö­zött van. Huszár nem ül oly büszkén a pej lován, mint Karcsi az olajos gépen.” S mit csinált Károly barátunk a munka végeztével? Min­den bizonnyal megtanulta a j-t és ly-t tartalmazó szavak helyesírását, majd kisuvic- kolta olajos gépét. Ha valaki tovább akar szó­rakozni, annak ajánlom fi­gyelmébe a középiskolások számára írott helyesírási se­gédkönyvet. Él ne feledjük! Miközben szórakozunk, aközben tanulunk is. Helye­sen írni. Erkel érdemei nem évülnek el A fejedelem lánya a szultán háremébe került, a fiait megvakították a törökök lékét idéző dal­játékkal jelent­kezett .Névte­len hősök” cím­mel. Népszín­mű és vígopera elemei szeren­csésen találkoz­nak ebben az életképben. Jó alkalmat kínál­va Erkelnek, hogy a „Sarol­ta” bukásának nyomasztó em­lékét feloldja. 1844. szept. 27. a magyar zenei élet nagy napja volt. Ekkor nyílt meg Pesten a pompás új Ope­raház, melynek avatása méltó ünnepélyesség­gel zajlott. Er­kel a Hunyadi nyitányt vezé­nyelte, de meg­szólalt a Bánk bán I. felvonása is, Sándor fia dirigálása mel­lett. Az új dal- színházban 1885-ben került színre „István király”, mely csak részben eredeti mű. Nem is szokták az életmű egészéhez sorolni, mert jórészt fia, Gyula volt a „társszerző”. Ilyen közös alkotás volt a Nemzeti Színház 50 éves ju­bileumára komponált „Ünnepi nyitány” is, de ez nem csorbít­ja Erkel érdemeit. Ő nemcsak az opera terén végzett úttörő munkát, de a magyar szim­az Erkel a zongora mellett Szekeres Tibor reprodukciója fonikus zene — nyitányok, önálló zenekari bevezetők — megteremtőjeként is tisztel­jük. Hiányos lenne ez a vázlatos összefoglalás, ha nem szól­nánk a zenei élet más terü- , létéin kifejtett munkásságáról. Nélküle nem jöhetett volna létre a Zeneakadémia 1875- ben. Magyar folklórfesztivál Kárpátalján A rendezvény a résztvevők színes díszfelvonulásával kezdődött Tárcái Zoltán Nyíregyháza — Erkel éle­tének utolsó három évtizede keserű csalódásokkal terhes. Az 1860-as években a sajtó sem bánt vele kesztyűs kéz­zel, és új operái sem tudtak gyökeret verni. Máig is csak jobbára címüket, esetleg né­hány részletet ismerünk ezekből. t A „Sarolta” (1862) rosszul sikerült vígopera, a szöveg­könyv hibái miatt bukott meg. A „Dózsa György” (1867) ta­pintatlan témaválasztás volt éppen a kiegyezés évében. Va­lamivel jobb fogadtatást a „Brankovics György” (1874) kapott, mely új oldalról mutat­ta be Erkel művészetét. Egyet­len operája, amely idegen kör­nyezetben játszódik. A szerb fejedelem kettős játékot foly­tat a török-magyar háborúk során és ezért súlyos árat kell fizetnie: lánya a szultán háre­mébe kerül, a török portához túsznak küldött fiait megvakít­va kapja vissza... Vészterhes dráma, amely ki­tűnő alkalom szerb, török és magyar zenei elemek ötvözé­séhez és a jellemábrázolás ki­fejezéséhez. Valódi népopera, hatalmas tömegjelenetek egész sorával. A bemutató döbbenetes hatású volt. Mégis alig ért meg 20 előadást. 1962- ben felújították az Operaház­ban, mégsem kapta meg méltó helyét dalszínházunk műsor­tervében. E komor téma ellenhatása­ként 1880-ban a 70 éves mes­ter a szabadságharc idilli em­Ungvár (MTI) — Immár ötödik alkalommal rendezték meg Kárpátalján a magyar folklórfesztivált. Ezúttal ismét a kezdeményezők, a bereg­szásziak voltak a házigazdái ennek az 1989 óta minden évben összehívott találkozó­nak, amelyen az idén a már is­mert folklóregyüttesek mellett újak is bemutatták a hagyo­mányőrzésben elért eredmé­nyeiket. A tarpai folklóregyüttes képviseletében pedig magyar- országi résztvevője is volt a május 23-án lezajlott ese­ménynek. A rendezvény a résztvevők színes díszfelvonulásával kez­dődött. A csoportok feldíszí­tett lovasszekereken, énekszó­val, egy-egy néptáncot is beik­tatva vonultak át Beregszász központján az erre az alkalom­ra felújított amfiteátrumba. A beregszászi járási köz- igazgatás, amely a megyei művelődési főosztállyal és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel együtt a folklór­fesztivál szervezője volt, hét­millió karbovanyecet fordított a szabadtéri színház felújítá­sára, jó lehetőséget teremtve ezáltal az előadók, a dal- és táncegyüttesek bemutatkozá­sához. A fesztiválon ott voltak a már megyeszerte ismert együttesek. Például a viskiek, akik a tavalyi fesztivál győzte­sei voltak, vagy a derceni Gyöngyösbokréta, amely ez­úttal a vidék lakodalmi da­laiból és táncaiból adott íze­lítőt, a nagybégányiak, akik a régi fonók hangulatát eleve­nítették fel, és több más ha­gyományőrző kollektíva. De ami különösen örvendetes: je­lentkeztek a fiatalok is. Kel­lemes színfoltja volt a fesz­tiválnak a péterfalvi zeneisko­la 12 éves gyerekből álló, négytagú folklóregyüttese, és a még szintén iskolás nagy- dobronyi Szanyi Katalin, aki rendkívüli népdalelőadói te­hetségével hívta fel magára a figyelmet. Ott voltak a szórványma­gyarság képviseletében a té- csői Hollósi Simon Közép­iskola tanulói is, mintegy bi­zonyítva, hogy e távoli vidé­ken is őrzik a magyarok anya­nyelvűket, kultúrájukat, ha­gyományaikat. Liszt elnöksége mellett az igazgatói széket Erkel töltötte be. A Filharmóniai Társaság alapításával (1853) európai rangú koncertéletet teremtett Pesten. A Nemzeti Múzeumban vagy a Vigadóban rendezett hangversenyek nagy részét ő dirigálta, s ha alkalma adódott, zongoristaként is bemutatko­zott. Kivételes alkalom volt 1890. november 1-jén, amikor a 80 esztendős mester tiszte­letére rendezett hangverse­nyen ismét zongora mellé ült. Eljátszotta Mozart: d-moll zongoraversenyét, saját ka- denciájával. A közönség „frenetikus tap­sokban tört ki, s addig meg sem nyugodott, míg az ősz mester ráadással nem szolgált, eljátszván Liszt fantáziáját a Puritánok dallamai felett...” — szól a korabeli híradás. Ezt követően még kétszer jelent meg az Operaházban. Egy év múlva, 1891. november 19-én Erzsébet királyné nevenapján rendezett díszünnepségen a Himnuszt vezényelte, a babér- koszorúval díszített karmesteri emelvényről. Alig két év és 1893. június 18-én ismét koszorúk veszik körül az Operaház előcsarno­kában, de már csak földi maradványait. Tízezrek járul­tak ravatalához és megszám­lálhatatlan sokaság kísérte utolsó útjára. A nemzet egésze gyászolta nagy fiát. Viga­szunk, hogy öröksége nem ment veszendőbe, s talán most, a 100. évfordulón az „elfelejtett” művek is életre kelnek. Csak hasznunkra vál­na! Korda Sándor- ünnepek Túrkeve (MTI) — Kor­da Sándor filmrendező szü­letésének 100. évfordulója alkalmából ünnepségsoro­zatot rendeznek szeptem­berben — erről Föld Ottó, a Korda Sándor Filmprodu­ceri Alapítvány elnöke és Németh István, Túrkeve polgármestere — tájékoz­tatta az újságírókat. Korda Sándor szülőhelyén, Túrke- vén szeptember 16-án mo­zit nyitnak, és felállítják a rendező mellszobrát. Életét bemutató festmény- és do­kumentumkiállítás is lesz a községben. Budapesten ko­molyzenei koncerttel em­lékeznek a Mágnás Miska, a Szép Heléna szerelmei, a Lady Hamilton és sok más ismert film rendezőjére, il­letve producerére. A szep­tember 18-i est fővédnöke az angol nagykövet. A Korda Sándor Filmpro­duceri Alapítvány két évvel ezelőtt alakult meg azért, hogy megindulhasson a producerképzés. A Szín­ház- és Filmművészeti Fő­iskolán ugyanis még ma is csak gyártásvezetőket ké­peznek. * Korda Sándor 1893-btn született Túrkevén. Pályáját újságíróként kezdte. 1914- ben rendezett először Zi- lahy Gyulá\ al közösen. 1917-ben önálló stúdiót alapított. 1919-ben el kel­lett hagynia Magyarorszá­got. 1923-ban vállalatot alapított Németországban. Dolgozott Hollywoodban, majd Angliában. 1993. június 2., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom