Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-02 / 126. szám

10 Kelet-Magyarország 1993. június 2., szerda Uton-útfélen LAPZÁRTA. Ezt a képeslapot tegnap hozta a posta azoktól a kirándulóktól, akik a lapunk által az új előfizetőinknek szervezett úton Párizsba eljutottak Az oldalt összeállította: D. Bojté Gizella Útra keltünk olvasóinkkal A Kelet-Magyarország előfizetőinek kirándulása a Hortobágyon és Zemplénben Nyíregyháza (KM) — Nagy sikere volt tavaly a Ke­let-Magyarország Lapkiadó Kft. által szervezett kirándu­lásnak, amin lapunk előfize­tői vehettek részt. Az elmúlt évben — két autóbusszal — közel százan kerekedtünk fel, és csodáltuk meg me­gyénk szép tájait, kulturális nevezetességeit. Az idén töb­bek között Kisvárdáról, Ib- rányból, Rohodról, Geszte- rédről is csatlakoztak hoz­zánk. Nagymamák, nagy­apák, unokák és fiatalok — körülbelül kétszázan jelent­keztek a májusi kirándulás­ra. Olvasóink két útirány kö­zül választhattak: az egyik a Hortobágyra vezetett, a má­sik a zempléni hegyekbe. A magyar pusztára keveseb­ben voltak kíváncsiak, mint Sárospatak környékére, a hegyekbe ugyanis három autóbusznyi társaság indult. A szervezésben az IBUSZ is közreműködött. Az utazási iroda munkatársai nagysze­rűen koordinálták a jelent­kezéseket. A kiránduláson felkészült és mindemellett jó humorral is rendelkező idegenvezetők kalauzolták lapunk előfize­tőit. Nagyon sok hasznos és értékes információt tudhat­tunk meg hazánk természeti adottságairól, történelmi ér­tékeiről. A kirándulás sikere kö­szönhető a buszvezetők tü­relmes és biztonságos vezeté­sének is. A részvételi díjhoz szer­kesztőségünk valamint az IBUSZ is hozzájárult, így ol­vasóink kedvezményesen utazhatták be hazánk e gyö­nyörű tájait. Reméljük la­punk hűséges előfizetőit si­került egy szép, élmények­ben gazdag nappal megaján­dékozni. A hortobágyi csárdák világa Hortobágy (KM) — „Deb­recennek van egy vize, minek Hortobágy a neve, arra van egy kőhíd rakva, kilenc lyukra van állítva...” — sokan isme­rik ezt a nótát, amit régen a be­tyárok és pásztorok — meg­pihenve egy-egy csárdában — szívesen elénekeltek. Május 16-án negyvenen gyülekez­tünk Nyíregyházán, a Nyírfa Áruház előtt, hogy elinduljunk az akácfákkal övezett utakon a Hortobágyra, és kicsit köze­lebbről megismerjük e letűnt világ hagyományait, népszo­kásait. Amíg azonban megérkez­tünk utunk végső állomásá­hoz, több településen megáll­tunk: először Tiszavasváriban, ahol Vasvári Pál szülőházát te­kintettük meg. Egy gyors szer­vezés eredményeként sikerült bejutnunk a híres Alkaloida Vegyészeti Gyárba is, mely­nek alapítása Kabay János ne­véhez fűződik. A görög kato­likusok központjában, Hajdú- dorogon bekapcsolódtunk a vasárnapi szentmisébe. A szé­kesegyház méltóságteljes han­gulatát, a Nyíregyházáról el­származott idős görög pap né­hány kedves szavát magunkba zárva haladtunk tovább. Hajdúböszörményben az egykori hajdú kapitányok székhelyét kerestük fel. Dél körül érkeztünk meg Horto­bágyra, ahol legtöbben finom halászlevet ebédeltünk. Itt ki­csit megpihentünk. Ezt köve­tően rövid portyát tettünk Má­idra, a lovasbirodalomba. Ha­zafelé a kiránduló csapat egy kissé már elfáradt, ezért Deb­recen nevezetességeire csak az autóbuszból vetettünk né­hány rövid pillantást. Az állatkertnél és a vidám­parknál azért utoljára még megállt az autóbusz. A hirte­len jött zápor azonban jól el­verte a társaságot. Hosszú idő­be került, amíg a bokrok alól összeszedtük az elázott utaso­kat. így este hét órára kicsit csapzottan, de mégis derűsen érkeztünk haza. A Rákóczi-család várkastélyában Sárospatak (KM) — Május 23-án, az autóbuszon igyeke­zett mindenki a legjobb helyet elfoglalni, ezért — Sárospa­takra indulva— egy kis komp­likáció adódott. Rövid egyez­kedések után a három busz a Kelet-Magyarország előfize­tőivel, reggel nyolc órakor, a Gösser söröző elől sikeresen rajtolt a zempléni hegyek irá­nyába. A reggeli órákban még fris­sen felmásztunk Szabolcs köz­ségben a honfoglalás kori földsáncokra, melyek egykor védelmet nyújtottak a magyar vezéreknek az ellenséggel szemben. Ezen a helyen tartot­ták (1092-ben) az első ország- gyűlést. Marika nénitől, a he­lyi múzeum gondnokától sok mindent megtudtunk Mud- rányi András földbirtokos éle­téről is. A hegyaljai szőlős vidéket magunk után hagyva érkez­tünk meg a Bodrog-parti At­hénba, Sárospatakra. A híres Kollégium falai között hosz- szabb időt töltöttünk, végig­néztük a nagykönyvtár és az intézmény történeti, egyház­művészeti kiállítását. Ezt kö­vetően sétát tettünk a város­ban, és megcsodáltuk régi és új, környezetbe illő épületeit. A plébániatemplom több év­százados történetét megismer­ve a várba mentünk. A Rákóczi várkastély gaz­dag kiállításanyaga művészi és történelmi értékével vala­mennyiünket elkápráztatott. Méltán lehetünk büszkék a Rákóczi-család valamennyi tagjára. Ä kirándulás során már egé­szen a szlovák határig jutot­tunk el. Sátoraljaújhelytől öt kilométernyire fekszik az a kis falucska: Széphalom, ahol Ka­zinczy Ferenc élt. A családi sírkertben megemlékeztünk a magyar irodalom e kiváló személyiségéről. 1873-ban ad­ták át azt az emlékcsamokot, ahol a látogató Kazinczy küz­delmes életpályáját ismerheti meg. A több mint száz kiránduló­ból álló csapat hazafelé Tokaj­ban pihent meg. Itt megkós­toltuk a borok királyát, a kirá­lyok borát: a tokajit. A Halász csárdában Vadász Jenő és ci­gányzenekara húzta el kinek- kinek kedvenc nótáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom