Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-16 / 138. szám

Csapda Nem tudom megemészteni, amit a kormány és az OTP megtehet velünk, vétlen adó­sokkal. 1988-ban aláírtunk egy kölcsönszerződést az OTP-vel a 3 százalékos kama­tú lakásépítési hitelre vonatko­zóan, ami életünk legnagyobb csapdája volt, de ezt akkor nem tudhattuk. 400 ezer forin­tot vettünk fel 35 évre. Aztán a kormány úgy döntött, hogy nem fizetheti más a mi kama­tunkat és felemelte 32 száza­lékra. Igaz, jó szándékát mu­tatva lecsökkentette a tartozási tőkét 200 ezer forintra. Aztán itt egy újabb csapda, amivel megszorították rajtunk a hurkot, mert akik 400 ezer forintot vettek fel 1991. január­tól 32 százalékos kamatra és 15 év futamidőre, azok is csak 6000 forint törlesztőrészletet fizetnek, mint mi a 200 ezer forint után. Ugye, milyen ér­dekes matematika, akik kita­lálták, ügyesen tudnak osztani, szorozni. Aztán jön egy újabb lépés, leviszik a kamatot 28 százalékra, pár hónap és keve­sebbet kell fizetnünk havonta. Aztán még csökkenhetne a ka­mat, de az OTP nem tudja ilyen hamar feldolgozni az egészet és bejelentik, hogy csak júliustól várható a tör­lesztőrészletek csökkentése. Ha mi nem fizetnénk az OTP-nek 6 hónapon keresztül csak ezer forint törlesztőrész­letet, már régen megtalálta volna a módját, hogy fogja le, vagy elárvereztetne valamit a tartozás fejében. Csak az a kérdés, hogy mi kitől kérjük azt a pénzt, amit ennyi hó­napon keresztül pluszban be­fizettünk? Mi még fiatalok va­gyunk, azért nem tudjuk visz- szafizetni a tartozásunkat az OTP-nek, mert a gyerekeink­nek is alig tudunk enni adni. 1.1. Nyíregyháza Megoldás nélkül Első gyermekünk 1989 ta­vaszán született. A terhesség első hónapjaiban próbaidőn volt a feleségem. A terhesség miatt, de más indokkal a szer­ződést felbontotta a cég. Ezek után a mai napig nem találtunk munkahelyet neki. 1989-ben megkapta a méltányossági gyest. Ez év tavasszal megszü­letett a második gyermekünk is. Szintén megkérvényezte a méltányosságit, de munkavi­szony hiányában elutasították. Kérdem én, ebben a nagy munkanélküliségben hol lehet elhelyezkedni? Falun egyálta­lán nincs munkahely. Négyen élünk az én 7500 forint mun­kanélküli járadékomból, és csak az OTP törlesztés 7386 forint. Hová fordulhatok kére­lemmel? Teljes név és cím a szerkesztőségben Szemétügy Nyíregyházán a Váci Mi­hály u. 58. szám alatti három- emeletes szövetkezeti házak­ban lakunk. Saját szemétkon­ténerünk van, amelybe az utóbbi időben előszeretettel hordják idegenek a saját hulla­dékaikat. Tavaly a Család ut­cáról járt egy kisteherautó a szeméttel tele, azóta többször láttuk, hogy személykocsik, kisebb platós autók megállnak a konténernél és beledobálják a magukkal hozott, nájlonzsá- kokba kötözött szemetet. Nem ritka, hogy egy ilyen látogatás alkalmával egy konténer du­gig tele lesz. Június 4-én reggel fél kilenc táján a BUW 243 írsz. piros Zsiguli vezetője hajigáit bele a konténerbe vagy négy zsáknyi hulladékot. Közülünk egy lakó épp látta és rászólt, hogy miért csinál ilyet, mire a férfi szem­rebbenés nélkül közölte: azért, mert tőlük nem szállítják el a szemetet... Mi a saját szeme­tünk elszállításáért fizetünk, nem másokéért! Úgy látjuk, olyan mértéket öltött a máson való élősködés — az ilyen ma­gatartást nem tudjuk másként nevezni —, hogy az már ható­sági beavatkozást kíván. A nyugati országokban annyira nagy mértékű büntetéssel sújt­ják az illegális szemetelőket, hogy örökre elmegy tőle a kedvük. A lakók (Pontos adatok) Suller, aki életre keltette a gyárat Még 150 munkanélkülinek lenne munkája a sófeldolgozó és kereskedő kft.-nél Varsányban Pakolják a sót Tiszaszalkán a nagyvarsányi asszonyok A szerző felvétele Tiszaszalka (KM - TMI) — Száztíz munkanélkülinek ad majd munkát év végére az 1087 lakosú, nagy munka- nélküliséggel küszködő fal- vacskába települt Suller Ke­reskedelmi és Szállítási Kft. Most 42 dolgozóval főként sóféleségeket csomagol, az­zal kereskedik kilenc megyé­ben. Múlt heti írásunk ellen­példájaként (egy családi vál­lalkozásé Bt-ről volt szó, amely tetemes adósságot csi­nált) mutatjuk be, hogy sike­resen is lehet vállalkozni, amennyiben a tőkéhez tudás, ötlet, fantázia társul... Jók a fizetések A kft. családi vállalkozás­ként 1991. őszén alakult Nyír­egyházán. Suller Mihály nem volt kezdő, kisiparosként sze­rezte üzleti tapasztalatait. Szo­ciális érzékét sem veszítette el, ennek is köszönhető, hogy a dolgozók jól érzik magukat nála. Követel, viszont a me­gyei átlagbérnél jóval maga­sabb bért ad. A 38 fizikai mun­kás szakmától és beosztástól függően 15-40 ezer forintot keres. — Becsületesen megdol­goznak érte, azért nem könnyű ez a munka — figyelmeztet ta­pintatosan. — Az én üzleti fi­lozófiám az, hogy minél job­ban megfizetem a dolgozókat, annál inkább magukénak érzik a vállalkozást. — Klasszikus filozófia — fűzi hozzá Drabbant László üzemvezető —, hogy a dolgo­zónak annyi bért kell adni, amennyiből még magasabb színvonalon újra tudja termel­ni önmagát. Csak így lehet­séges. Mi a jövőre tervezünk, kis lépésekkel haladunk előre, a fillér hasznot is megbecsül­jük, és a nyereségből fejlesz­tünk... A kft. az első évben némi veszteséget könyvelt el, hiszen az indulás döcögött. A sópia­cot a múlt rendszerben 30-70 százalékban uralta a Com­packt és a Monimpex, ezek felbomlásával nyílt lehetőség rá, hogy belevágjanak az üz­letbe. A második évben azon­ban már félmillió forint nyere­ségük volt. — Miért éppen ezt válasz- tották? — kérdem a vállalko­zót. — Sok a vetélytárs az or­szágban, sőt a megyében sin­csenek egyedül. — Megtetszett — válaszol. — Ez olyan üzlet, amin na­gyon nagyot lehet bukni, de nyerni is. Ha jól csinálja az ember és hosszú távon gondol­kodik, van haszna. Nem túl nagy, de meg lehet belőle élni, annak ellenére, hogy a hazai sópiacon is élet-halál harc fo­lyik... A gyárban fantázia van A sót Ukrajnából hozzák be, átdarálják, csomagolják fajták szerint (asztali, jódos vákuum, ipari só) —, és ahogy megkap­ják a megrendelést, már szál­lítják is a hat Fűszértnek. Át­lagban naponta képesek akár 100 tonnát feldolgozni. Má­jusban megvásárolták Tisza­szalkán a volt Ferromas gyár­telepet, valósággal új életre keltették. — A gyár fő profilja a ne­hézacél-szerkezet gyártás volt, szerintem legalább felerész­ben ezután is működnie kell — mutatja Suller Mihály a kongó, elhanyagolt üzemcsar­nokokat. — A volt dolgozók kvalifikáltak, őket szeretném tovább foglalkoztatni. A mun­kanélküliségre jellemző, hogy hatvan dolgozót akartunk elő­jegyezni és kettőszázhetvenen jelentkeztek... Emellett a sócsomagolót to­vább bővítik, modernizálják. A helyi téesztől bérelt nagy­varsányi telep is megvan még. Az ottani asszonyok most ezen a hatalmas udvaron dolgoz­nak. A kamion belsejében pa­kolják a sózsákokat raklapok­ra, jönnek a targoncák, viszik a raktárakba, ott máris bont­ják fel. Hétágra süt a nap, izzadnak, közben évődnek egymással, így könnyebb a munka. — Elégedettek a fizetéssel? — kiabálok fel a kocsira, ami Szegedről hozta terhét. — Meg vagyunk elégedve nagyon. Bruttó huszonnégy ezer forintot kapunk, semmi kifogásunk nincsen, csak to­vábbra is dolgozhassunk — feleli Tolvaj Gyuláné. — Mert lehet, hogy újra^ munkanélküliek leszünk. Ázt hallottuk, hogy a téesz nem egyezett meg Suller úrral, pe­dig itt mindig volna munkánk — magyarázza hátul egy asz- szony. — Hiába nehéz munka, mert tessék a kezünket megnézni — mutatja Kópis Jánosné a te­nyerét —, szeretnénk tovább folytatni! A falu hetven száza­léka munkanélküli... — Nem akarunk az állam pénzén élni, hanem dolgozni. Magunkra vettük az OTP- adósságot, a gázberuházást, ha újra munkanélküliek leszünk, miből fizetjük? Nem arra szá­moltunk, hogy újra az utcára kerülünk, de nagyon úgy néz ki! — kiabál elkeseredetten a szomszédja. Segítség nélkül nehezebb A kft. eddig nem vett igény­be munkahelyteremtő támoga­tást, most méltányosságból kér, mert ígéretes lehetőségek vannak a fejlesztésre. Munkát adhatna akár százötven em­bernek is, de segítség nélkül a feltételeket nem tudja megte­remteni. Nehéz úgy előre­haladni, hogy 100 forintból 87-et elvisznek az adók, társa­dalombiztosítás és egyéb ter­hek... Ezt a fácskát a nyíregyházi Tompa Mi­hály u. 5. számú ház udvarában egy erősebb szélroham döntötte el, még a kö­rülötte par­koló autók sem tudták megvédeni Harasztosi Pál FELVÉTELE Jogászszemmel __________________ A részaránytulajdon Dr. Kovács Mihály Nyíregyháza — Idős anyósa ügyében kereste meg lapunkat P. Zoltánná: föld­jük az ötvenes években meg­váltás nélkül a téeszhez ke­rült, most egy gyümölcsös kivételével mind visszakap­ják. De hiába kérik a jól ter­mő gyümölcsöst is, annak visszaadásáról hallani sem akarnak a szövetkezetben. A részarány-földtulajdon kiadásáról, illetve a földki­adó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény értel­mében a termelőszövetke­zetben részaránytulajdonnal rendelkező tagoknak a konk­rét földterületből történő kia­dásra vonatkozó igényüket 1993. március 26-ig kellett a földkiadó bizottságokhoz benyújtani. A kérelmek alapján a föld­kiadó bizottságnak határo­zattal kell kijelölni az igé­nyelt földterületet, erre ab­ban az esetben van lehető­ség, ha az adott földterületre benyújtott igények nem érik el a kijelölt földterület nagy­ságát vagy az igénylők között egyezség jön létre. Amennyiben ez a két feltétel nem teljesül, az igénylők kö­zött sorsolással kell dönteni, és aki kimarad, az egy követ­kező táblából kaphatja meg az igényelt földet. Olvasónk anyósa esetében tehát csak akkor van lehető­ség az igényelt földterület­nek a gyümölcsösből való kimérésére, ha az erre igényt benyújtók között egyezség jön létre, illetve, ha ez a föld­terület benne van a rész­aránytulajdonosi földalap­ban. Abban az esetben ugyanis, ha ez a gyümölcsös abban nem szerepel, vagy valaki másnak már eladták, akkor a kérését nem lehet teljesíteni, annak ellenére sem, hogy a földet egykor nem váltották meg. D. Ernő olvasónk sérelme­zi, hogy részaránytulajdoná­nak kiadására vonatkozó ké­relmét hiába adta be a földki­adó bizottsághoz, nem ott mérték ki, ahol kérte. Arra hivatkoztak, hogy azt már a szövetkezet bevetette. A részarány-földtulajdon kimérésére sajnos nagyon sok településen nem került még sor, elsősorban azért, mert az igénylők között, vagy a szövetkezet és földki­adó bizottság, vagy a föld­rendező bizottság között nem jött létre egyezség. Mi­után az idő viszont sürgetett, vetni kellett, ezért a szövet­kezet jogosan művelte meg, vetette be a majdan rész­aránytulajdonba kerülő föl­deket is, hiszen annak hasz­nából a tagság is részesedik. Ezen túlmenően a rész­aránytulajdonú földek kiadá­sának feltételeit is meghatá­rozza a törvény, így az is elő­fordulhat, hogy olvasónk a törvényi feltételek hiánya vagy a sorsolás szeszélye miatt nem kaphatja tulajdon­ba azt a földet, amit igényelt. Szerkesztői üzenetek Özvegy Varga Sándorné, Vásárosnamény: Kérjük, írja meg nekünk a pontosabb címét is, hogy elküldhessük a vagyonnevesítésről szóló törvény fénymásolatát. Eb­ből mindent tisztázhat, e helyt nem tudunk önnek vá­laszolni a kérdéseire. Egy idős hölgynek, Nagy- varsány: Ha munkanélküli járadékot kap, akkor a Mun­kaügyi Központ kirendeltsé­gétől, ha nem jogosult rá, sajnos sehonnan. Fiát min­denről részletesen felvilágo­sítják az MH Megyei Hadki­egészítési és Területvédelmi Parancsnokságán, mert eset­leg van mód a segítségre. Palkó Bálint, Nyíregyhá­za: Az állami gazdasági dol­gozók részére juttatható, 20 aranykorona értékű föld szerzési feltélteleit az 1991. évi XXV. (kárpótlási) tör­vény szabályozza. A törvény értelmében az állami gazda­ságok esetében az alkalma­zotti földalapot úgy kellett meghatározni, hogy az alkal­mazotti létszámban azokat kellett figyelembe venni, akik 1991. január 1-én és 1991. augusztus 10-én is fo­lyamatosan az állami gazda­ság alkalmazottai voltak. Tóth Sándornénak üzen­jük: A szociálpiltikai ked­vezmény feltételei még nem változtak, de ez várható. 1993. március 24-i KM Pos­ta oldalunkban „Még most sem döntöttek az állami lakástámogatások módosítá­sáról” címmel igen részle­tes tájékoztatót közöltünk. A laphoz a könyvtárban hoz­zájuthat, minden más kérdé­sére az OTP Rt. Megyei Igazgatósága vagy helyi fiókja válaszolhat. Az oldalt összeállította: Tóth M. Ildikó

Next

/
Oldalképek
Tartalom