Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-16 / 138. szám
Kelet-Magyarország 5 1993. június 16., szerda WMUKKBSSSMKM KÖZÉLET Felelőtlenség ma még tippelni Esélyek Nyíregyházán, ahol a parlamenti pártok rokonszenvbázisa nem változott Murányi István Nyíregyháza — Sajnos, sokan elfelejtik, hogy az országos mintákon készült, politikai témájú közvélemény-kutatások adatait nem lehet automatikusan érvényesnek tekinteni egy régió, vagy település lakosságára. Ezt bizonyítják az elmúlt hónapokban végzett, a megye több választókerületében lezajlott adatfelvételek eredményei is. A politikai véleménykutatások helyes értelmezésének másik problémája, hogy a pillanatnyi állapotot tükröző adatok csak a felvétel időpontjában érvényesek. Ezért fontosak az azonos elemszámú mintán, azonos módszerrel, de különböző időpontokban készült kutatásokból nyert adatok összehasonlító elemzése. A mintavétel és a kérdezettek száma is azonos volt annál a két kutatásnál, melyet Nyíregyháza város felnőtt lakosságát reprezentáló 300 fős mintán 1992 szeptemberében és 1993 májusában végeztünk. (Az 1992. őszi vizsgálatot a MEDIÁN Kft., az utóbbit e sorok írója végezte). Annak ellenére, hogy 1992 szeptemberéhez képest a párttal szembeni rokonszenv csökkent, az elmúlt év őszén és jelenleg is a Fidesz a legnépszerűbb párt Nyíregyházán — hasonlóan az országos közvélemény-kutatási adatokhoz. Igaz, hogy a nyíregyházi választóknak három párt (KDNP, SZDSZ, FKgP) is lényegesen rokonszenvesebb most, mint kilenc hónappal korábban, de a kisgazdák 30 pontos rokonszenvindexe még így is a párttal szembeni elutasítást jelzi. A Fideszhez hasonlóan a legnagyobb kormányzópárt rokonszenvindexe is csökkent — hasonlóan A FKgP-hez — kifejezetten népszerűtlen a városlakók között. (Az MDF és a Fidesz népszerűségének csökkenését erőltetett lenne összefüggésbe hozni a májusi felvétel idején kirobbant székház eladási botránynyal, mivel erre vonatkozó kérdés nem szerepelt a kérdőívben. 1. tábla A parlamenti pártok megítélése (százfokú skálán) 1992 szeptember 1993. májusa változás Fidesz 59 68 -9 SZDSZ 54 43 +11 KDNP 51 36 +15 MSZP 42 36 +6 FKgP 30 18 +12 MDF 25 30 -5 Ha az alapvető társadalmidemográfiai jellemzőket vizsgáljuk, a parlamenti pártok rokonszenvbázisa lényegében nem változott. A Fiatal Demokraták Szövetsége ez év májusában is az átlagosnál is népszerűbb a fiatalok (40 évnél fiatalabbak) és a leginkább tehetősek körében. Az ellenzékre szavazók és az aktív dolgozók, és a középfokú végzettségűek, vagy diplomával rendelkezők között szintén népszerűbb a párt. Az idősek — 60 évnél idősebbek — a kormánypártokra szavazók között az átlagosnál alacsonyabb a párt iránti rokonszenv, hasonlóan az alacsony iskolázottságú (legfeljebb 8 általánost végzettek) választókhoz. Az MSZP-t az átlagosnál kevésbé kedvelik az idősek — 60 évnél idősebbek —, a kevésbé tehetősek, az inaktívak, az alacsonyan iskolázottak — legfeljebb 8 általánost végzettek és a kormánypártokra szavazók. A párt megítélése a leginkább tehetősek, az ellenzékre szavazók, a legalább érettségizettek körében jelentősen pozitívabb az átlagosnál. 1992 őszén az SZDSZ-t az idősek — 60 évnél idősebbek — kifejezetten elutasították a pártot, s a nők jobban rokonszenveztek a párttal, mint a férfiak. Az 1993 májusi adatok szerint már az erősebb nem rokonszenvindex átlaga valamivel nagyobb, s az idősek 49 pontos indexe sem jelez erős elutasítást. A korábbi felvételhez hasonlóan a fiatalok — 40 évnél fiatalabbak —, a diplomások és a leginkább tehetősek esetében magasabb az SZDSZ iránti rokonszenv, mint a várost jellemző átlag. Az alacsonyan iskolázottak — legfeljebb nyolc általánost végzettek — a kormánypártokra szavazók, az inaktívak értékelésében szintén nincs változás: az átlagosnál kevésbé kedvelik az SZDSZ-t. A legnagyobb kormánypárt, az MDF mindkét felvétel eredménye szerint az átlagosnál népszerűbb a legmagasabb (diplomás) és a legalacsonyabban (kevesebb mint 8 osztályt végzettek) iskolázottak körében. A munkanélküliek és az ellenzéki pártokra szavazók „ro- konszenve” szintén változatlan, az erős elutasítást jelző átlagnál is alacsonyabb. Az 1993 májusi vizsgálat megerősítette a korábbi eredményeket: az országos átlagnál népszerűbb KDNP-vel — hasonlóan az FKgP-hez — leginkább az idős (60 éven felüli), inaktív és alacsony iskolai végzettségű nyíregyháziak rokonszenveznek. A két felvétel között eltelt időszakban csökkent a nyíregyháziak szavazási kedve: egy parlamenti választáson a szavazókorú lakosság 8 százalékkal kisebb arányban lenne biztos résztvevő. Ez azért is meglepő, mert a pártokkal szembeni szimpátia — eltekintve az MDF-től és a Fidesz- től — ugyanakkor nőtt az elmúlt időszakban. Folyamatos és nem csak a véleményeket mérő kutatások feladata lehet annak a feltárása, hogy a politikai pártok iránti rokonszenv mellett milyen tényezők befolyásolják az emberek szavazási hajlandóságát. 2. tábla Egy „most vasárnapi választáson” való részvételi hajlandóság (százalékban) 1992. szeptember 1993. május biztosan elmenne 65 57 valószínűleg elmenne 5 11 valószínűleg nem menne el 8 5 biztosan nem menne el 22 27 A pártok rokonszenvindexei alapján várható volt Nyíregyházán mindkét felvétel idején a listás szavazást tekintve a Fidesz győzne. Figyelemre méltó az SZDSZ-re és a KDNP-re voksolók arányának növekedése, vagy az MSZP szavazótáborának stabilitása. 3. tábla A biztos szavazók párt preferenciái (százalékban) 1992. szeptember 1993. májusa változás Fidesz 35 22 -13 SZDSZ 12 18+6 MSZP 12 11 -1 MDF 9 8-1 KDNP 4 8+4 FKgP 4 5+1 egyéb párt 1 3+2 nem mondja meg 12 19+7 nem tudja 11 15 +4 Mielőtt az esélyeket latolgatnánk, ne feledjük, hogy a biztos szavazókon belüli bizonytalanok arányának növekedése (1993. májusában már a szavazáson résztvevők egy- harmada!) azt jelzi: felelőtlenség bármit is tippelni. Akik a háttérből irányítanak Nyíregyháza (KM - BG) — Nemrég sorozat indult lapunkban, melyben a pártok megyei szervezőit, irodavezetőit mutatjuk be. Ők a legritkább esetben lépnek a nagy nyilvánosság elé, ám nélkülük alighanem megállna a gépezet. Ezúttal Néző Lászlóval, az MDF megyei szervezőjével ismerkedhet meg az olvasó. A most harminckét éves irodavezető nyolcvannyolc nyarán lett az MDF tagja, mint mondja, az első tíz szabolcsi belépő között tartják számon. A kezdeteket firtató kérdésre így felel: — Akkor már jó ideje figyelemmel kisértem a másképp gondolkodók tevékenységét. Tudtam a Fidesz, s a Hálózat mozgolódásáról, ám az ő általuk képviselt liberális vonal egyáltalán nem vonzott. A legnagyobb hatást Csoóri Sándor tette rám, aki elszántan támogatta a határon túl élő magyarságot, s ezért meg is kapta a szigorú büntetést az ország akkori uraitól. Ez, mint a legtöbb nemzeti érzésű embert rettenetesen felháborított. Ám tenni mit tehettem volna...? □ Ahogy én tudom, levelet írt a költőnek. — Nem-nem. A feleségem írt levelet neki. Huszonegy- huszonkét éves koromra megírtam egy csomó verset, s azokat a feleségem elküldte Csoórinak. S attól kezdve rendszeresen leveleztünk. Nyolcvanháromban, gyulaházi kultúrház-igazgató koromban meg is hívtam egy író-olvasó találkozóra, de a kisvár- dai ideológiai párttitkár utasítására a helyi vezetők lebeszéltek róla. Borzasztóan nekikeseredtem, Csoóri vigasztalt a leveleivel. □ Önnek meglehetősen kalandosan alakult az eddigi sorsa. Megismertetne bennünket a főbb állomásokkal? — Hát azt valóban nehezen lehetne rám fogni, hogy a csendes középszert szeretem. Nagykállóban kezdtem a gimnáziumot, de már Újfehértón érettségiztem. Papnak készültem, de aztán beálltam segédmunkásnak. Később postai kihordó lettem, aztán kultúrház- igazgató, majd tanító. Már pedagógusként csatlakoztam az MDF-hez, s rövid idő múlva további öt berkeszi kollégám lett tagja a demokrata fórumnak. □ Nem koppintottak az Ön orrára néha a lázadozó természete miatt? — Dehogynem..., mint mindenki másnak. Halálosan komoly egzisztenciális veszély azért sohasem fenyegette a családomat. Nem tudom, talán a fiatalságomnak köszönhettem mindezt. □ Ez a lázadó hang ma a legnagyobb kormányzópárt házatájáról is kiszűrődik. A szabolcsi tagság miképp vélekedik: Csurkával, vagy Antall- lal? — Van egy igen erős réteg, mely egyértelműen Csurka Néző László Harasztosi Pál felvétele mellett áll, akár a miniszterelnökkel szemben is. Azt mondják: ők az indulást, nyolcvannyolcat, nyolcvankilencet képviselik, a kormány hagyta ott őket. Csak éppen elfeledkeznek arról, hogy most nem 1988-at írunk, hanem 1993-at. Teljesen más ma az országban, s a világban a helyzet, mint volt akkor, s ezt a realitást nem lehet figyelmen kívül hagyni. Sokan tisztában vannak ezzel, s azt mondják, nincs vagy-vagy. Csurka és Antall együtt..., ez az MDF, s az ország érdeke. □ A közvélemény-kutatások szerint csökken az MDF presztízse, nem nagyon népszerű manapság demokrata fóru- mosnak lenni. — Igen sok helyről kapjuk a jelzést, ha két azonos képességű dolgozó közül csak egynek biztos a munkahelye, akkor általában az MDF-est küldik el. Ez nekem is borzasztó lelki konfliktust okoz, de nem sokat tehetünk. Egy demokráciában, egy jogállamban bízni kell a jogban, nem lehet megvédeni senkit hatalmi szóval. Ha megvédenénk, akkor nem MDF, hanem MSZMP lenne a nevünk. Sokszor éri az MDF- et a vád, hogy visszaél a hatalmával. Nos, az iménti példa nem éppen ezt igazolja. □ Tagságuk egy része gyakran hányja a párt vezetőinek szemére, hogy elmaradt az igazi rendszerváltás, megfeledkeztek a beígért tavaszi nagytakarításról. — Persze, sokszor hallom én is, hogy a nép nem a volt párttitkárokat, tanácselnököket akarta polgármesterekként viszontlátni. Mit lehet erre mondani? Sok helyen bizony éppen őket akarta a nép. S megválasztásukkal éppen olyan legitimációt kaptak, mint az MDF a parlamentben. □ A különféle közvéleménykutatások messze nem jósolnak olyan MDF-es sikert a közelgő választásokon, mint a legutóbbin. Önök hová várják a pártot? — Már rég bebizonyosodott, a közvélemény-kutatások általában azt az eredményt hozzák ki, amit a megbízó látni szeretne. Én mindenesetre biztos vagyok abban, hogy az MDF a következő választások után is meghatározó szerepet játszik majd az ország életében. Gyulaházi kontraszt MIG-21-es harci repülőgép az iskola udvarán Amatőr felvétel Fazekas Árpád Nyíregyháza — írásaim között csupán az egyik volt az „Ó is áldozat. Kivégezték fegyverrejtegetés vádjával” című közlemény (Kelet-Ma- gyarország, 1992. július 11.), azonban messze túlszárnyalta több más és közérdekű újságcikk együttes hatását. Nyilvánvalóan már maga a téma nagyfokú érdeklődést váltott ki: ugyanis Kádár Gábor gyulaházi gazdálkodó statáriális perét titkolta az igazságszolgáltatás, az ügy iratai pedig elvesztek, s most egy megőrzött jegyzőkönyvmásolat révén minden ármánykodás lelepleződött. E perben tulajdonképpen lényegtelen is volt Kádár Gábor személye (a családja számára természetesen a legtöbbet, mindent jelentett), mert ekkor a bíróságon Szabolcs megye kulákságát feszítették keresztre. Egy református lelkész 1992. október 1-jén kelt levelében ezt így fejezte ki: .feleségemmel együtt hallelujáztunk, amikor Kádár Gábor gyulaházi mártírhalált halt atyánkfia dolgát az igazságnak megfelelően, a nyilvánosság elé tártad. Apósomtól — aki 40 éven keresztül gyulaházi lelkész volt — sokat hallottam erről a gyalázatos koncepciós ítéletről illetve kivégzésről. Áldjon meg érte a jó Isten!” A cikk megjelenése után 1992. július 13-án Kádár Gábor Ilona nevű tanítónő leánya a család nevében egyebek között a következőket írta: „Sajnos, mi tehetetlenek vagyunk ebben az ügyben, ha szerényen el is indultunk, mindenütt falba ütköztünk... Ezt anyagiakkal nem lehet pótolni, csak az erkölcsi jóvátétel enyhíthetné bánatunkat. És ez a cikk ezt jelenti számunkra. Mi is hálával tartozunk dr. Simon István ügyvéd úrnak, hogy legalább részben feltárulhattak előttünk a koncepciós tárgyalás eseményei. Szinte csodaképpen jutott el hozzánk a jegyzőkönyv-másolat” (az egész levél: Kelet-Magyarország 1992. aug. 15, 2. old.). Sajnálatos módon azonban a kéziratom utolsó bekezdése — terjedelmi okok miatt — nem került kinyomtatásra. Pedig az alábbi lényeges tényeket tartalmazta: „Gyulaházán özvegy Kádár Gá- bomé házával ferdén szemben, a Petőfi u. 62. szám alatt van Farkas Bertalan űrhajós szülőháza. Ebben 1980-ban Ifjúsági Honvédelmi Ház azaz kiállítás létesült. Bemegyünk az általános iskolával közös udvarára, ahol egy jellegzetes szovjet emlékmű: az ég felé törő MiG 21-es harci repülőgép látható. Valahogyan nem a békét juttatja az ember eszébe. Pedig erre lenne nagy szükség. Mindannyiunk és a polgári Magyarország szebb jövője érdekében. Ezen, szerintem lényeges bekezdés szövegét levélben közöltem még 1992. július 13-án Bárdi Béla gyulaházi polgármester úrral és az 1956 emlékét megcsúfoló szobrot 1992. szept. 10-én dr. Virágh Pál köztársasági megbízott c. államtitkárral is (Vaja község már elvitette a hasonló szovjet tankot!). Levelem vétele után a polgár- mester úr telefonon felhívott: először letámadott és sajtóperrel illetve a Kelet- Magyarországhoz küldendő válasszal fenyegetett. Ami azonban igazán fontos az ügyben: Gyulaháza, szép magyar község központját most is a kifogásolt szovjet emlékmű uralja. Pedig dr. Kovács István volt nyírbátori állami közjegyző, 1956- os szabadságharcos jóvoltából a kanadai Magyar Élet c. hetilap 1922. október 10-ei számának 8. oldalán nemcsak átvette a Kádár Gáborról szóló cikkemet, hanem a szerkesztőség még 8 soros megjegyzést is fűzött hozzá, ekként: „Megkérnénk Göncz Árpád Magyarország elnökét, hogy az ő politikai pártjánál hasson oda, hogy Antall József megbüntesse azokat, akik ártatlan emberek életét oltották ki (szerk.)” Sajnos a vértanú Kádár Gábor falujában minden változatlan. Pedig a legfőbb ideje lenne már a szintén gyulaházi Farkas Bertalan űrhajós megbecsülését különválasztani a szovjet zsarnokság helyi szimbólumától. Ha végre múzeumba (Hadtörténeti Múzeum) kerül e harci repülőgép, akkor nem kell bizonyítani a rendszerváltást Gyulaházán.
