Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-02 / 126. szám

1993. június 2., szerda HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Részvénytársasággá alakul a megyei tejipari vállalat Elek Emil felvétele Nyíregyháza (KM - MCS) — Május 25-én juttatta el az Állami Vagyonügynökség­hez a Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Tejipari Vállalat vezetése a cég átalakulási tervét. A részletekről Már- földi István megbízott igaz­gatót kérdeztük. □ Az ÁVÜ önt január 15-én június 30-ig bízta meg az igaz­gatói teendők ellátásával. Akkor ezt az időpontot hatá­rozták meg a privatizáció zá­rásaként. A most elkészített átalakulási tervben viszont ké­sőbbi dátum szerepel. Mi a csúszás oka ? — Az ÁVÜ tervei szerint június 30-ig lezajlott volna a privatizáció, és ezután már az új tulajdonos döntött volna az elsőszámú vezető megbízásá­ról. Ezért csak addig szól a megbízatásom, amely egyéb­ként meghosszabbítható. Idő­közben viszont az ÁVÜ az élelmiszeriparban decentrali­zált privatizációt hirdetett meg, amelynek bejelentése előtt majdnem 2 hónap telt el és semmi nem történt. Ekkorra viszont a tavaly nyárra elké­szített vagyonértékelést meg kellett újítani és aktualizálni kellett a vállalat átalakulási tervét. Ezért történt a csúszás, és emiatt a privatizáció nem fog lezajlani június 30-ig. Ad­dig viszont az ÁVÜ igazgató- tanácsa dönt a vállalat rész­vénytársasággá való átalakulá­sáról. □ Született-e arról döntés, hogy a vállalatot egyben vagy külön-külön (Nyíregyháza és Mátészalka) privatizálják? — Ebben a kérdésben vár­hatóan júliusban dönt az ÁVÜ igazgatótanácsa. A vállalat ve­zetése az átalakulási tervben leírt indokok alapján minden­képpen a cég egybentartását tartja jó lépésnek. Amennyi­ben emellett dönt az ÁVÜ, akkor szeptember 30-ig elké­szül és a sajtóban megjelenik a pályázat. Ha a nyíregyházi és a mátészalkai üzemet külön-kü­lön privatizálják, akkor a rész­vénytársaság megalakulása után két részvénytársasággá kell szétválasztani a céget, amely legalább 5-6 hónapot vesz igénybe. így ebben az esetben csak a jövő év első fél­évében történhet meg a priva­tizáció. □ A leendő részvénytársa­ságban mekkora részvénycso­magot kapnak a dolgozók illet­ve a tejtermelők? — Áz átalakulási tervben 10 Készül a Túró Rudi százaléknyi kedvezményes dolgozói részvényvásárlást terveztünk. Kárpótlási jeggyel szintén 20 százaléknyi rész­vényt lehet megvenni, ez a tej­termelők számára nyújt lehe­tőséget. A megmaradt kb. 60- 70 százaléknyi részvény meg­vásárlására több lehetőség is kínálkozik. A megmaradt részre egy MRP szervezet ala­kulna, ennek szervezése már mind a nyíregyházi, mind a szálkái üzemben beindult. Külföldi és belföldi érdeklő­dők is vannak, akik akár egy­ben, akár külön-külön is ve­vők lennének. Egy belföldi és egy külföldi cég már szán­déknyilatkozata is beküldött a vásárlásról az ÁVÜ-nek. □ Január közepén a cég több mint 100 millió forinttal állt sorba és híreink szerint gyakorlatilag fizetésképtelen volt. Ráadásul jelentős tízmil­liók halmozódtak fel a Buda­pesti Tejipari Vállalatnál, amelynek a szállítását felfüg­gesztették. Mennyire sikerült stabilizálni a cég pénzügyeit? — Újabb hitelekkel és szi­gorú költséggazdálkodással si­került április elejétől a sorban állást megszüntetni. Azóta minden fizetési kötelezettsé­günknek időben eleget te­szünk. Ezen felül áprilisban és májusban 15 millió forintot helyeztünk ki a termelőknek a tejtermelés segítésére. Ezek­nek a gazdaságoknak például a tavaszi vetést, az üzemanyag­vásárlást finanszíroztuk, vagy a hiteltörlesztésben segítet­tünk. A 2-3 millió forintokat 3-5 hónapra kamatmentes köl­csönként adtuk, amit a gazda­ságok a tejpénzzel fognak tör­leszteni. □ Információnk szerint kény­telen a cég a szomszédos csizmában, gyékénykosárral a karján. Három körömvirág sárga fejecskéjét nyújtotta felém. — Használ... Szétmorzsoltam a fejecské­ket a talpamon, pár perc múl­va csillapult az égés. A néni kesztyűt húzott a kezére és óvatosan csipkedni kezdte a csalánok tetejét. Keservesen nézhettem rá, mert elmoso­lyodott: — Nem kell bántani a csa­lánt, Isten áldása van rajta — és szedte tovább. Teli volt ve­le ott a patakpart. — Tudom, hogy gyógynö­vény — álltam óvatosan talp­ra és felhúztam a szandálo­'megyékből is felvásárolni az alapanyagot. Ez mekkora mennyiség? — Hajdú-Bihar megyében jelentős a tejbőség, a felvásár­lásunk 13-15 százalékát onnan szerezzük be. Borsod megyé­ből is vásárolunk tejet, de az is igazság, hogy az ottani tejipari vállalat a rakamazi részről is szállít Miskolcra alapanyagot. Az értékesítésnél az előállított termékeink 60 százalékát a megyében, a többit az ország­ban adjuk el. A nyugati me­gyékbe is szállítunk Túró Ru­dit, sűrített tejet, tejport. Ami gondot okoz, az évente képző­dő 300 tonna vajfelesleg ela­dása. Igen kedvezőtlen áron, az önköltség 60 százalékán tudjuk csak értékesíteni, any- nyira alacsony a világpiaci ár. A nyugati országokban ugyan­is a támogatottság mértéke lé­nyegesen magasabb, mint ná­lunk. □ A közel 100 milliós buda­pesti kintlévőségből mennyit sikerült behajtaniuk? — Az adósságot értékesítet­tük, a tartozás rendezése nap­jainkban is tart, bár nem fog a teljes összeg befolyni. A Bu­dapesti Tejipari Vállalatnak továbbra sem indítottuk meg a szállításokat annak ellenére, hogy a fővárosi cég igényelné a termékeinket. Megfelelő fi­zetési garancia (bankgarancia) esetén ismét küldjük a tej- és tejtermékeket. Az év elejétől Rákospalotán más megyei cé­gekkel együtt egy depót üze­meltetünk, amely a főváros négy kerületét látja el a teljes termékskálával. Ä budapesti piacot meg akarjuk tartani. A kínálatot külföldi cégek ter­mékeivel is színesítjük, a ha­zánkban lévő képviseletükön keresztül kapjuk termékeiket. mat. — Teának jó, hajra, meg fürdőnek. De hólyagot húz az ember bőrére — óvatoskod­tam utána. — Leveshek, főzeléknek is — mondta felegyenesedve. — Ugye fiam, ilyet még nem kós­tolt? Amikor gyerek voltam, tavasszal sok csalánlevest et­tünk. Finom az, csak jól kell megcsinál­ni... így történt, hogy Bori néni behívott takaros, sárgára meszelt falú házacs­kájába csalánlevest főzni. Négy marékkai kivett a kosár­ból, szitában megmosta, és sós, lobogó vízbe vetette két marék spenót társaságában. — Fiam, a csalánnak csak a gyönge tetejét, de a spenó­tot szárastul tegye bele — oktatott, míg két gerezd fok­hagymát héjazott, késsel ösz­□ Nagy vihart kavart a vál­lalatnál a tavaly Nyíregyhá­zán kialakított tejdepó, amely­nek megszüntetését tervezték. — Az üzemeltetésre létre­jött betéti társaságból kilépett a vállalat, a bt. megszűnt, fel­számolása tart. Június elsejé­vel a vállalat a nyíregyházi üzem bejáratánál egy tejdisz­kontot létesített, ahol igen kedvező, a termelői és a nagy­kereskedelmi ár közötti disz­kontáron lehet vásárolni. Ugyanilyen szakboltot a máté­szalkai üzem területén is kiala­kítunk. Reményeink szerint a két szakbolt akár napi 1 millió forintot is forgalmazhat. □ A Túró Rudi iránt tovább­ra is igen nagy a kereslet. Mi­vel nincs bejegyzett szabadal­ma, más hazai cégek is gyárt­ják, de nem papírcsomagolás­sal, hanem fóliában. Tervez­nek-e Önök is hasonló változ­tatást? — Legutóbb például Ameri­kából is jött igény, hogy ott is gyártanák a Túró Rudit, de konkrét szerződést még nem kötöttünk. A nem szellőző csomagolóanyagnál az a gond, hogy bepárásodik a termék, így a csokiréteg elázik rajta. Mi maradunk a papírnál, vi­szont külsőleg tetszetősebb ki­vitelben fogjuk árusítani. Emellett két új termékkel is megjelentünk. A félliteres kakaót csak do­bozban árusítjuk, korszerűbb a csomagolása, az ára viszont maradt ugyanannyi mint a zacskósé. Emellett megjelen­tünk a piacon a félliteres csalá­di tejföllel is. A dobozos tejnél a drágább csomagolóanyag miatt egyelőre alacsony a ke­reslet, a családi pénztárcák egyelőre nem bírják el a maga­sabb árat. szelapította. Közben kavar- gatta is a zöld levet. Mikor kissé megapadt, leszűrte, a le­veleket vágódeszkán apróra metélte, visszatette a vizébe. Pislogtam, hogy ez leves­nek igencsak üres. De gazda­gon berántotta, belé a fok­hagymákat, púpos evőkanál cukrot, némi ecetet, és össze­főzte. A tányéromba mérte, belehabarta egy tojás sárgá­ját is, hogy jó „vastag” le­gyen. íváncsian kóstoltam meg: A. kissé savanykás, húzós volt, de nekem mennyei eledel Bori néni csalánlevese. Azóta, ha az Ér partjára megyek, viszek kesztyűt, gumicsizmát, és aznap csalánt főzök ebédre. Úgy, ahogy azt az ezüstszürke hajú, mosolygó szemű nénitől tanultam, aki azóta is tavasz­tól őszig szedegeti a réten a gyógyfüveket. Tóth M. Ildikó Csalánleves Nézőpont Műveletlenül Nábrádi Lajos A június 1-ig fel nem szántott, művelés alá nem fogott földterület par­lagnak számít. A tulajdono­soknak ezen a héten kell je­lenteni a statisztikai hivatal­nak a parlagföldek adatait. Remélni lehet: az illetékesek eleget tesznek jelentési köte­lezettségüknek. Sajnos, van mit jelenteni... A múlt évben megyénkben 56 ezer hektár maradt mű­veletlenül. Még nincs idei összesített adat, csak becslé­sek vannak. A becslések sze­rint 70 ezer hektár is lehet napjainkban a gizgazos földterület. A laikusok alig­ha tudják elképzelni, hogy mekkora ez a terület, vagyis mennyi a veszteség. Nos, né­hány kisebb szatmári falu téeszének alig volt ezer hek­tárnál több földje. A terület tehát nagy, a veszteség szin­tén. A közelmúltban Baktaló- rántháza térségében láttam egy tízhektárnyi földdara­bot. Siralmas volt a látvány. A tavalyi tarló fölött fél mé­teres dudvák virultak a szá­razság ellenére. Kabalás és Sóstóhegy között pönkösd- kor láttam a jókora táblát: itt a tavalyi kukorica száraz csutkái zizegtek a szélben. Ez a föld pedig igen jó minő­ségű. A mezőgazdászok és élel­miszeripari feldolgozók or­szágos közgyűlésén a közel­múltban így fakadt ki a Bor­sod megyei felszólaló: „Ilyen gazdagok vagyunk? Az országban egyre több a parlagföld. Emiatt nagy- nagy jövedelemtől esik el az ország.” Hozzá tehetjük: a terület művelése, enyhítene a foglal­koztatási gondokon is. Az érem másik oldala viszont: nehéz piacot találni azoknak a mezőgazdasági áruknak is, amelyek a megművelt földterületen teremnek. Azon kívül sok földtulajdo­nosnak kora tavasszal nem volt pénze vetőmagra, üzem­anyagra. Az ellentmondásokat köz­ponti intézkedésekkel lehet és kell feloldani. A három cukrásztanuló — az eltelt tanulóidő után — a szakmai tudás elsajátításában nyújtott segítséget virágcsokorral köszönte meg Tóth Mihály mester­cukrásznak a mátészalkai sütőipari vállalatnál Elek Emil felvétele Kommentár _____________ Tankcsapda Györke László zt eddig is tudta, aki akarta, hogy a ma­gyar-ukrán határ menti te­lepüléseken élők egy része —főleg amióta sok errefelé a munkanélküli — abból él, hogy átruccan Kárpátaljá­ra, megtankol, majd vissza­térvén leszívja az üzemanya­got, s már indul is vissza. Végül is nem törvénybe üt­köző, amit tesz, hisz nincs korlátozás arra vonatkozó­an, hogy naponta hányszor lehet átlépni a határt. Úgy fél évvel ezelőtt — akkor még a Beregsu- rány-Asztély (Luzsánka) át­kelőhely zárva volt — Ba- rabás-Mezőkaszonynál (Ko- szini) belépéskor ugyancsak szigorúan ellenőrizték az ukrán határőrök, meddig van a tank. Akinek nem volt legalább jó félig, bizony, visszaküldték. Mit mondjak, azok számára, akik nem ki­fejezetten tankolni mentek a szomszédba, enyhén szólva megalázó volt a dolog. A minap a beregsurányi kishatár-átkelőhelyen vol­tam szem- és fültanúja az alábbi esetnek. Egy öreg Mercedesszel és egy még öregebb Wartburggal a buszfordulóban megállt két fiatalember. Ittak egy-egy kólát, majd azon tanakod­tak, hogy merjenek-e elin­dulni, merthogy üres a tank, már az utolsó kilométeren rángatott a motor, nem biz­tos, hogy el tudnak hajtani Beregszászig, ahol már vár­ja őket a gázolaj, a benzin. Megpillantottak egy újnak látszó Mercedest, kérdezik a gazdáját, nem eladó-e. De főleg az érdekelte őket, hogy mekkora a tankja. Mikor ki­derült, hogy „csak” ötvenöt literes, elmosolyodik az egyik fiatalember: nem kell, mert kicsi a tartálya. Igen sokszor kellene fordulni ve­le, hogy megélhessen. Az övébe száztíz liter fér. Az már valami. Elég napjában egyszer, legfeljebb kétszer fordulni. Csak most tartson ki az a pár deci, amíg átér­nek. Nincs más hátra, mint elő­re — döntötték el végül, és nekivágtak. Nem tudom, hogy aztán szerencsésen megérkeztek-e. Annyi biz­tos: valószínűleg a két fia­talember — és még ki tudja, hányán? — sem foglalkozna ilyesmivel, ha lenne tisztes­séges munkahelye.----------------1 arca 5 zép, meleg nap volt, kimentem bóklászni az Ér partjára. Mezítláb gázoltam a selymes fűben, néha lehajol­tam egy pásztortáskáért, megzörgettem a fülem mel­lett, mint gyermekkoromban. A bal parton jegenyék és nyálfák karéjában nagy rét terült el. Szétszórt tanyákat láttam a távolban. Bámultam, ábrándoztam az ecsetre való látványon. Egy­szeresük jajgatva ugrottam fel, valami szörnyen megcsí­pett. Hát csalánbokorba lép­tem. Le huppantam tisztes tá­volba a kellemetlen modorú növénytől, és sziszegve vakar- gattam a talpamat. Egyre jobban égett, sajgóit, felem­legettem minden rokonát. — Fiam, dörzsöld rá — szólt valaki a hátamnál. Ezüst szürke hajú, szelíd arcú néni állt ott köpenyben, gumi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom