Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-12 / 135. szám

1993. június 12., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Egyesíthető szellemi energiák Lord Bryan Flowers professzor a nyíregyházi felsőoktatási intézmények felzárkóztatásáról Balogh József Nyíregyháza (KM) — Mint hírül adtuk, Nyíregy­házán járt Lord Bryan Flowers angol atomfizikus professzor, a Világbank Fel­zárkózás az Európai Felső- oktatáshoz Alap kuratóriu­mának elnöke, hogy átte­kintse: milyen hatékonyan hasznosítják a nyíregyházi felsőoktatási intézmények a pályázaton elnyert támoga­tást. A lord exklúzív interjút adott lapunknak. □ Mikor, s milyen célok megvalósítására jött létre a FEFA? — Két évvel ezelőtt jött lét­re a Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz Alap. Egy há­roméves összetett programja ez a Világbanknak, most kez­dődik a harmadik pénzügyi év. □ Csak Magyarország kap ebből a pénzből, vagy a Kelet- Európai országok is? — Ebből csak Magyaror­szág kap. A Világbank tárgya­lásokat folytat más országok­kal is arról, hogy kiterjeszti a programot, de pillanatnyilag ez csak Magyarországé. □ Mennyi az az összeg, ami­vel három év alatt támogatják felzárkóztatást? — Hatvanhatmillió dollár a világbanki támogatás és 5 mil­liárd forint a magyar kormány hozzájárulása. □ Milyen célok megválást­Újfehértó telefonjai Debrecen (KM - R. J.) — Újfehértó a legnagyobb részvényese annak az ön- kormányzati kezdeménye­zésű telefontársaságnak, amelyik egyévi működés, il­letve előkészítő munka után június 10-én mutatkozott be a sajtó nyilvánosságának Debrecenben. Újfehértón jelenleg 100 lakosra 1,3 te­lefonvonal jut. A HAJDÚ­TEL, a 13 települési önkor­mányzat együttműködését előirányzó részvénytársaság a tervek szerint 1995-re sze­retné elérni, hogy működési területén 100 lakosra átlago­san 16, az ezredfordulóra pedig 25 telefonvonal jus­son. Lord Bryan Flowers A SZERZŐ FELVÉTELE fásához adtak támogatást a nyíregyházi főiskolai egyesü­letnek? — A Világbank ezt a pénzt a magyar kormánynak adta, arra a célra, hogy létrehozzák a FEFA alapítványt, s ez az alapítvány osztja szét a pénzt a magyarországi egyetemek és főiskolák között azzal a céllal, hogy felzárkózzanak a felső- oktatás nyugat-európai szín­vonalához, amelytől éveken át elsősorban technikai téren el voltak maradva. A kommunis­ta rendszerben az intézménye­ket kisebb egységekre tördel­ték szét, ezért a FEFA egyik célja éppen az, hogy ezeket a széttördelt kis intézményeket újra összehozza, de nemcsak azért, hogy mennyiségileg na­gyobb intézmények legyenek, hanem azért is, hogy ezek a nagyobb intézmények több te­r ereputamon a minap egy vállalkozó szellemű ifjú emberrel találkoztam. Bo­zontos haja, szakálla miatt idősebbnek néztem, pedig — megtudtam — a fiam lehetne, oly fiatal. Faggattam, s ő mesélt. Nem hivalkodásból, nem di­csekedve. Pedig volna mire büszke legyen: vállalkozása prosperál, milliókkal számol — mind a bevétel, mind a ki­adás oldalán. Jegyezgettem. Közben arra gondoltam: mi az, amit én mondhatnék neki? Cikkek, ri­portok százait emlegetném? Megingott hitemben sokszor felsejlik a kérdés; érdemes volt, értelme? Az ő munkája nyomán bur­gonya-, káposztahegyek szü­letnek, százak és ezrek aszta­lán lesz majd eledel. Az én írásaim ugyan kinek rületet foglalhassanak maguk­ba a kutatás és oktatás terüle­tén. — Hogy a konkrét kérdésre válaszoljak: ezen a területen négy főiskola van, arrtelyek kölcsönösen kiegészítik egy­mást, ha együtt dolgoznak. Es a FEFA ahhoz biztosít pénzt, hogy együtt tudjanak működ­ni. A négy főiskola egy közös számítógépes adatátviteli há­lózat kiépítésére pályázott meg pénzt, hogy közösen tud­janak egyes dolgokat végezni, például egyesítsék könyvtárai­kat, a hallgatók áthallgathassa­nak egymás intézményeibe, a hallgatói bejegyzést és regiszt­rálást közösen és központilag tudják végezni, hogy profitál­janak egymás adminisztrációs tapasztalataiból, és fokozato­san egyre közelebb kerüljenek ahhoz, hogy egy egységet ké­pezzenek. □ Elegendő volt-e az az egy nap, amit Nyíregyházán töltött az elnök úr ahhoz, hogy érté­kelni tudja: hatékonyan éltek- e a főiskolák a kapott lehetősé­gekkel? — Természetesen nem, de nem is az volt a feladatom, hogy megállapítsam: hatéko­nyan költik-e el a pénzt, vagy sem, hanem az, hogy lássam: érdemes célokat választottak-e ki és tudnak-e közösen együtt dolgozni. Hogy az eddig ka­pott pénzt hatékonyan és meg­felelően használták-e föl, an­nak ellenőrzése a FEFA ma­gyarországi stábjának a felada. Fontos megjegyeznünk, hogy a főiskoláknak ez a csoportja, vagy szövetsége a FEFA-tól a pénzt versenyben nyerte el. Sajnos nem adhatunk pénzt mindenkinek, aki igényelt, bár megérdemelné, de ehhez nincs elég pénzünk. Sokszor olya­noknak is nemet kell monda­nunk, akik támogatásra érde­mesek volnának, ezért nagyon alaposan meg kell néznünk: kik azok, akiknek a beterjesz­tett pályázata alkalmas, érde­mes arra, hogy a támogatást megkapja. A főiskoláknak ez a csoport­ja az elmúlt két év mindegyi­kében kapott pénzt, kétszer bebizonyították, hogy nagyon jó ötleteik vannak. Természetesen nem tudjuk, hogy mi lesz a harmadik év­ben, de nagyon jól szerepeltek. Talán szerencsések lesznek, talán nem. □ Járt-e már elnök úr Ma­gyarországon? — Igen, hatszor. □ Mi az, ami leginkább tet­szett országunkból? — Nagyon szeretem Ma­gyarországot, bár angol em­bernek egy kicsit lapos. Külö­nösen a magyar ételeket, boro­kat, a magyar zenét, és magu­kat a magyarokat kedveltem meg, mert rendkívül barátsá­gosak és kedvesek. □ Es még egy magánjellegű kérdést: a professzor úr atom­fizikus. Mi a kutatási területe? — Az atommag szerkezete. □ Köszönöm a beszélgetést! Érettségiztek az első végzős évfolyam diákjai az Arany János Gimnáziumban. Két osztályból harminckilencen gyűrköztek a vizsgáknak, képünk a IV. A-sok szóbelijén készült Szekeres Tibor felvétele szolgáltak szellemi táplálé­kull O bátor, merész, az én sze­memben hazárdőr. Én örök óvatos, mérlegelő — erre tanított az élet! —, a bejárati csengőtől is megret­tenő. Máriás József Oés én Arcán napszítta elszántság. Tekintetem az első bántó szóra felhős lesz. Játszom a szavakkal? Nem, dehogyis játszom. Nem más ez mint egy furcsa leltár, gör­be tükör, melyben mást szép­nek, magunkat csúnyának látjuk most, mikor másképp is lehetne. Lehetne, de hátun­kon a múlt által ránk rakott — vagy inkább magunk épí­tette? —csigaház, hova az el­ső gyanús jelre visszabújunk, ahelyett, hogy elszánt farkas­ként küzdenénk. Nem az irigység, az elisme­rés diktálja a szavakat. Új idők, új embere ő, akitől én, az idősebb, a nemzedéknyi idővel öregebb, tanulhatnék. S miért ne tenném? Magam s mindenki más, aki élni akar? Hisz a mai értékítélet szerint ő a menő ember. VÁLLALKOZÓ. Csakhogy én a tandíjat sem merem koc­káztatni. at ffl marad más hátra, 1V mint megírni az ő bátor­ságát, elismerni talpraesett­ségét, előrelátását, helyzet- felismerését. Teszem ezt ab­ban a reményben, hátha az érettségi előtt álló fiam nem­zedéke tanul valamit belőle. Aszály, majd viszály Galambos Béla M ost már egyértelműen tragikusnak mondha­tó a csapadékhiány a me­gyében, ahol az utóbbi egy hónapban csak szórványo­san fordultak elő záporok, zivatarok, de az aranyat érő, csendes májusi és eddig a júniusi esők is a legtöbb he­lyen elmaradtak. Itt már nem egyszerűen aszályról van szó, vélekednek sokan. Mint mondják, nevén nevez­ve a dolgot, ez nem egyéb, mint tartós éghajlatváltozás, amihez — ha termelni akar — alkalmazkodni kell a me­zőgazdaságnak. Amennyi­ben képes rá. A kalászosok termése már úgy látszik megpecsétlődött. A gyenge talajmunkák és a megvont műtrágyaadagok után a csapadékhiány meg­adta a kegyelemdöfést. Az árpa üres kalászai szűkül­nek, a búza és a rozs szára törpe maradt. Csoda lenne, ha a 4 tonnát megközelítené a hektáronkénti termésük. A kapásokból még lehet vala­mi, bár a burgonya, cukor­répa már borzasztóan meg­sínylette az aszályt. A zömében öntözés nélkül termelt zöldségkultúrák te­rülete is jelentősen meg­csappant a megyében. A szárazságban sokan ki sem merték ültetni a palántákat. Nem egy palántanevelőben eladatlan maradt az előállí­tott menynyiség nagyobb ré­sze. A megye jellegzetes növé­nyei közül a dohányban is tragikusnak ítélik a helyzetet a szakemberek. A kései kita­vaszodás miatt később in­dult kiültetés jó részét meg kellett — sokszor kétszer is — ismételni. Már látszik, hogy a múlt évinél kevesebb lesz a dohányterület és a termés. Bár egy jó eső még sokat segíthetne, a minőség sem igen éri majd el az előző évit. Maradéktalanul csak abban a 8-900 hektárban bíznak a szakemberek, ahol támogatással öntözéses ter­mesztésre rendezkedtek be idén a termelők. A gyümöl­csösökben a virágzás óta je­lentősen csökkentek a ter­méskilátások. A szárazság miatt a megkötött termés egyre nagyobb hányadát rúgják el a növények, de a megmaradó gyümölcsök méretével is baj lesz, ha nem jön az eső. Csak a várhajó árakkal van bajban a krónikás, mi­vel nem tudja kinek szurkol­jon. Az alacsony felvásárlá­si árak mellett tönkremenő termelőknek, vagy pedig a kevés termés miatt feltehető­leg csillagokba szökő árak­tól sújtott fogyasztóknak. Vásárosnamény új arca Elek Emil felvétele Kommentár Ősi mesterségek Nábrádi Lajos it ályogvető, kosárfonó, V kovács, lótenyésztő, ló- kupec. Ősi, kihalt foglalko­zások. Némi túlzással, szépí­téssel mesterségnek is ne­vezhetjük őket. Évtizedeken, sőt századokon át többnyire cigányok művelték ezeket a mesterségeket. A kovács mesterség művelése szaktu­dást igényelt, a kosárfonás­nak is meg volt, illetve meg van a fortélya. A vályogve­tés viszont az egyik legnehe­zebb fizikai munka. Ezek a mesterségek néhány nappal ezelőtt szóba kerültek azon a nyíregyházi tanácskozáson, amelyen részt vett a Munka­ügyi Minisztérium államtit­kára is. Természetesen a munkanélküliség kapcsán jöttek szóba a felsorolt mes­terségek. Valaki tudniillik javasolta: a minisztérium közreműködésével külön programot dolgozzanak ki a cigány munkanélküliek fog­lalkoztatására. A telepeken lakók körében ugyanis szin­te teljes a munkanélküliség. Megyénk több településén a munkaképes 100-150 cigány származású állampolgár kö­zül csak egynek-kettőnek van állandó munkaviszonya. Hogy kevés a betöltetlen munkahely, az csak egyik része a dolognak. A másik az, hogy a munkaadók nem nagyon kapkodnak a képzet­len és — tisztelet a kivétel­nek — szigorú munkafegye­lemhez nem szokott munka­erőért. A dolog harmadik oldala, hogy ez a réteg mennyire akarja, vagy nem, hogy állandó, időhöz kötött. munkája legyen. Az ősi mesterségek felele­venítésével talán már lehet­ne valamit kezdeni. Ezek a mesterségek kis káeftékben, vagy egyénileg kötetleneb­bül művelhetők. A vályoghá­zak iránt megnőhet az igény, a túl sok műanyag helyett vesszőből készülhet kosár, bútor, használati cikk. A föld privatizációja miatt so­kan nem traktort, hanem lo­vat akarnak venni. A minisz­térium egyelőre nem készít külön programot, inkább azt várja, hogy a polgármesteri hivatalok és az egyéni vál­lalkozók tegyenek többet a cigányok foglalkoztatása ér­dekében. Valóban tegyenek, tenniük kell, de ők is várják a minisztérium segítségét. Nézőpont Földárverezés Nyíregyháza (KM) — Há­romnaposra tervezte a Kárren­dezési Hivatal a földárverezést Tiszadadán. Első nap, június 29-én reggel kilenctől 170 hektár szántóra, erdőre, gyep­re, nádasra lehet licitálni, a te­rület aranykorona-értéke meg­haladja a 2700-at. Másnap, június 30-án 240 hektár 4200-at meghaladó aranykoma-értékű szántó ke­rül kalapács alá, a licitálás kezdete ekkor is reggel 9 óra, helye pedig a tiszadadai kul- túrház. Július elsején 270 hek­tár, 4400 aranykorona-értékű földet szerezhetnek meg a kár­pótlási jeggyel rendelkezők. Csegöldön július 2-án dél­előtt tíz órától licitálhatnak a kultúrházban az érdeklődők. Itt drágább lesz a föld, mint másutt, mert az aranykorona értékét ki lehet fizetni kárpót­lási jeggyel, a meliorációért azonban fizetni kell, mégpedig 2396 forintot hektáronként. _Tárca ___

Next

/
Oldalképek
Tartalom