Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-09 / 132. szám
Kelet-Magyarország 3 1993. június 9., szerda HÁTTÉR Kiszorítósdi a piacon Nem árt az óvatosság, ha a munkavállaló nem magyar, és nincs engedélye Nagykálló (KM - K. D.) — Nem rendelkeztek megfelelő engedéllyel, ezért kiutasították az ukrán munkavállalókat az országból — hangzott a rövid hír. A háttérben azonban bonyolultabb dolgok állnak. Talán kissé jellemzően honi munkaerőpiaci viszonyainkra. Nagykállóban a KÁLKOM- TEX Rt. textilipari üzeme nem működik teljes kihasználtsággal, ezért kötött vezetője bérleti szerződést egy vállalkozóval az egyik üzemrész bérbe adásáról. Az elképzelés jó volt, hiszen a bérbeadó bevételhez jut, a bérlő pedig üzemrészhez, ahol dolgoztathat. A vállalkozó egy külföldi érdekeltségű betéti társasággal egyezett meg arról, hogy az ruhavarrásra ide hozza az embereit, akiknek — a szerződés szerint — munkavállalási engedéllyel, és más, előírt okmányokkal kell rendelkezniük. Külföldi állampolgárok Mivel az igény ellenére sem sikerült helyben munkaerőt találni, a bt. külföldi munkaerő alkalmazására kért keretengedélyt a megyei munkaügyi központtól. A keretengedélyt ugyan még nem bírálták el, de — bízva sikerességében — próbavarrásra időközben leMost akkor ki a hibás? hoztak 15 külföldi állampolgárt, akik a fővárosban rendelkeztek munkavállalási engedéllyel. A bt. — ugyancsak külföldi — vezetője úgy gondolta, nem lesz gond, mivel a próbavarrás nem egyenlő a munkavégzéssel. Már csak azért is megkezdték a munkát, mert piaca volt a termékeknek. Nem látta akadályát annak, hogy itt tevékenykednek, mert munkavállalási engedélyük volt. (Igaz, azt Budapesten adták ki.) De jött a váratlan meglepetés: állampolgári bejelentésre a munkaügyi központ munkatársai és a rendőrök ellenőrzést tartottak. Ekkor derült ki: többeknek lejárt a tartózkodási engedélye (a bt. vezetőjének is), tehát jogellenesen vannak Harasztosi Pál illusztrációja hazánkban. Ráadásul nem rendelkeztek megyénkbeli munkavállalási engedéllyel, hiszen ezt az itteni munkaügyi központtól kellett volna kérniük. Az eredmény: félbemaradt munka, kiutasítások az országból. S az értetlenségVáratlan ellenőrzés A munkaügyi központban elmondták: szabálytalanul tevékenykedtek itt a külföldiek. Nem volt engedélyük a munkavégzésre, ráadásul a próbavarrásra való hivatkozás sem állja meg a helyét, mert némi pénzt azért kaptak a dolgozók, még ha nem is nevezhető az összeg fizetésnek. Gyakorlatilag termelő munkát végeztek. Az üzletben érdekelt résztvevők értetlenül állnak a dolog előtt, az rt. elesik a bérleti díjtól, a félbehagyott munka is anyagi veszteséget jelent az érintetteknek. Emellett a dolgozni akaró külföldiek sem jutnak jövedelemhez. Kinek jó mindez? — hangzott el mind- annyiuk szájából a kérdés. Hiszen a környékről a munka- nélküliség ellenére sem tolongtak a magyar jelentkezők, hogy dolgozzanak, sikertelen volt a meghirdetett munkásfelvétel. Lejárt engedélyek Valóban érdekes az ügy. Egyrészt nincs a térségből, aki munkát vállalna, másrészt szívesen jönnének a FÁK országból a dolgozni vágyók. Tény, hogy lejártak a tartózkodási engedélyek — elfelejtették meghosszabbítani — ráadásul a dolgozók útlevelei a fővárosban voltak a bt.-nél. Igaz, különös az is, hogy a próbavarrás termékének már piaca van, mégsem kérték meg az itteni munkavállalási engedélyt. Persze a munkaügyi központban sem kapkodták el a keret- engedély kiadását. Van tehát egy ügylet(soro- zat), melyben több buktató is felfedezhető. A szomorú csupán az, hogy ami itt zajlik (zajlott), az senkinek se jó. Országosan és helyileg is káros. Földárverezés Nyíregyháza (KM) — Június utolsó napjaiban Tiszalökön tart földárverezést a megyei kárrendezési hivatal. 29-én reggel kilenckor a művelődési házba csak azoknak érdemes elmenni, akik szántóföldet szeretnének, mert ezen a napon csak szántóra licitálhatnak. Közel 85 hektár — összesen 1630 aranykorona-értékű — terület kerül kalapács alá. Egy 28 hektáros táblára, amelyik a tisza- vasvári tagban van, a gázvezeték miatt szolgálati jogot jegyeztek be. Másnap, június 30-án ugyancsak a művelődési házban három tábla szerezhető meg, de ez 157 hektár, az aranykorona-érték pedig meghaladja a 3860-at. Júlis elseje a tiszalöki árverezés harmadik napja. Ekkor 185 hektár kerül kalapács alá, az aranykoronaérték 4650 körül van. Pillanatkép Tiszavasvári főutcáján Elek Emil felvétele Gyermeküdültetés Újfehértó (KM) — Tény, hogy a gyermekek üdültetése, táboroztatása egyre többe kerül, egyre nehezebb biztosítani hozzá az anyagiakat. Egy fő tíznapi cseretáboroztatása például Fonyódligeten 3816 forint. Tóth János, az Újfe- hértói 4. Sz. Általános Iskola igazgatója arra hivatkozva, hogy a szülőknek nincs pénzük a táborozatás költségeinek fedezésére, azzal a kéréssel fordult a városi önkormányzathoz, hogy 64 gyerek csereüdültetésének költségeiből vállaljon át összesen 52 224, azaz gyermekenként 816 forintot. Az újfehértói önkormányzat ülésén példásan döntött a kérdésben, a képviselő- testület megszavazta a táboroztatás költségeinek fedezését. A pénzt az általános tartalékalap terhére biztosítja, melynek átcsoportosításáról a költségvetési rendelet módosítása kapcsán gondoskodik.--------------Tárca — A z öreg fák hűvösében a megbeszélt időpont előtt jó néhány perccel, már minden öregdiák jelen van. Ölelkezés: de jó, hogy te is itt vagy... De hol van Feri, Nagy Pista, a három Miska, Bandi? Bizony, az idő fogyaszt bennünket... A Jókai Mór Általános Iskola udvara már nem lármás, hiszen vége a tanévnek. A hatvan éve végzettek pedig már nem olyan virgoncok, hiszen az átlagéletkora a megmaradt tizennyolc fős osztálynak 75 év. Van közöttük, aki meghazudtolja korát, van, akit jobban megviselt az élet. Egyben viszont valamennyien egyformák: jól emlékeznek a diákévekre. A kötetlen beszélgetés alkalmával szinte valamennyi tanár neve szóba került. Ezt azért szerették, mert bár szigorú volt, ám igazságos. Azt azért, mert nagyszerűen mesélt. Amazt? Na, amazért nem nagyon rajongtak, mert könnyen járt a keze. Viszont abban is egyetértenek, hogy jó iskola volt, ahogy mondják: levegője volt az alma maternek. Ezen elgondolkodom. Vajon mitől olyan egy iskola, mint amilyen. Mi határozza meg levegőjét? Vagy inkább: kik? Hiszen én is jártam olyan iskolába, ahol a tanárok egyenként mind-mind kiváló koponyák voltak, a pedagógus társadalom elismert szakemberei. Mégsem volt jó a „levegője”. Diákként minden reggel gyomorgörccsel ültem be a pádba. És nemcsak én. Vajon mitől volt a Jókai iskola olyan, amilyenre az öregdiákok emlékeznek? Hát igen, a szellemiség, nomeg az a szeretet, amivel a tanárok többsége — szigorúsága mellett — nevel- te-dédelgette a gyerekeket. Hatvanhárman jártak egy osztályba. Aki valaha is tanított, tudja, hogy harmincas létszámú osztályban már milyen nehéz úgy tanítani, hogy közben észrevétlen fegyelmezzen a pedagógus. A régi jókais tanárok azt is tudták, hogy ekkora létszám mellett hogyan kell ezt csinálni. Legalábbis ez derül az egykori diákok szavaiból, akik legtöbb tanárukról szeretettel beszéltek hatvan év távlatából is. Es persze, az elmaradhatatlan diákcsínyek. Mert a gyerekek akkor is csintalanok voltak. És mégis fegyelmezettebbek. Talán azért is, mert szigorúbb volt az élet. Hallgatom az öregdiákokat, akik nem fogynak ki az élményekből. Persze a felnőtt korszak is szóba kerül. Elsősorban a háború, amely meghiúsította a tízéves találkozó létrejöttét. A ztán elmaradt a húsz-, a harminc-, a negyvenéves találkozó is, míg végül 1978. szeptember 9-én, negyvenöt év után sikerült Balázs Pálnak megszervezni. Megható, hogy azóta is őrzik ezt a szép hagyományt. Reméljük, öt év múlva is szép számmal összegyűlnek. Gyürke László Öregdiákok Nyéki Zsolt A magyar gazdaság súlyos gondokkal küszködik. Gondolom, ezért a megállapításért nem jár közgazdász Nobel-díj, mint ahogyan azért sem, ha a problémák kezelésénél a különböző adófajták kivetésének és az adóterhek folyamatos növelésének tényét regisztrálja valaki. Az átmenet évei alatt fagyosan fogadott, ám kénytelen-kelletlen tudomásul vett közös teherviselés vállalásakor azért sikerült elfogadtatni néhány olyan rendeletet, amelyek jogalapja a magasztos közérdekek ellenére is megkérdőjelezhető. Erre a megállapításra juthatott annak az idős házaspárnak a két tagja is, akik nyugdíjas éveikre tudhatták teljesen magukénak a házat, amelyre egy életen át gyűjtöttek, s amelyet éppen erre az időre már nem is tudtak kihasználni a gyerekeik önállósodása miatt. A naggyá váló lakás kisebbre cserélésével felszabaduló pénzt szerették volna a gyerekeik között szétosztani, de a jogszabály szerint a ház értékesítéséből befolyt összeg személyi jövedelemadó alapját képezi, amennyiben nem ingatlanba forgatják vissza ismét. Joggal panaszkodhatnak: most fizessenek nem is csekély adót az után, amiért közel negyven éven át keményen, megadóztatva megdolgoztak? A válasz vagy igen, vagy marad az állam kijátszása fiktív adásvételi szerződéssel. A világ minden államháztartásának legfőbb bevételi forrása az adó, ennek eszközként történő felhasználása akkor szerencsés, ha az elvonást pontosan követi a juttatás is. Magyarország eléggé kis ország ahhoz, hogy az egyik legfontosabb központi feladat a belső gazdaság stabilizálása legyen. Az államháztartás lyukait nem lehet pusztán magas adóterhekkel betömködni, amely viszont arra éppen elegendő, hogy a hazai fogyasztási szintet, a vállalkozási kedvet, az egész gazdasági körforgást alacsony szinten tartsa. Ilyen esetben hamar bezárulhat a huszon- kettes csapdája. A FÁK országaiból érkező fenyőfaárut egy dunántúli cég a tuzséri Carbonpacktól bérelt területen tárolja értékesítésig Elek Emil felvétele Kommentár Pótolható ötlet Balogh József M ár megint született valamilyen nagy embernek, vagy csoportnak egy bomba ötlete. Még nem tudni, hogy mi az, de következtetni már lehet rá, mert minden eddiginél alacsonyabbra szállt a kárpótlási jegyek ára. A múlt hét végén mondta ezt Sepsey Tamás, a Kárpótlási Hivatal elnöke, miután kiderült, hogy az értékpapírtőzsdén már csak a névérték 54 százalékát fizetnék érte, illetve hát nem is fizetnék, mert teljesen megszűnt a kereslet a kárpótlási jegyek iránt. Mi történt? Mi lehet az oka az érdeklődés csökkenésének, amikor kezdettől arra bíztatta a kárpótlási hivatal és maga a kormány is az embereket: ne kótyavetyéljék el a névérték 80-90 százalékáért, hiszen kamatozik, s mára már majdnem 140 százalékot ér. Ehelyett most már az igazi értéknek a harmadát, a névértéknek pedig a felét sem adják érte. f A közvetlen kiváltó ok nyilvánvalóan az lehet, hogy e pillanatban nincs annyi kárpótlási jegyért ■megvehető állami vagyon a piacon, amennyi jegyet eddig kibocsátottak, ám mögötte akár spekuláció is lehetséges. Mire is biztathatjuk a kárpótlási jeggyel rendelkezőket? Akik földet akarnak venni, azoknak nincs gondjuk, hiszen ott a valódi értékénél is többet ér a kárpótlási jegy. Am aki más befektetésre várt, jobban teszi, ha vár még egy darabig. Az Állami Vagyonügynökség 14 társaság részvényeinek egy részét dobja piacra, s nyilván — ha nyáron nem is —, ősszel egészen biztosan még vonzóbb részvények is piacra kerülnek. És akkor beindul a felvásárlás, akkor megéri majd akár a névértéket is megadni a kárpótlási jegyekért, mert aki állami vagyonhoz jut általa, annak 40 százalékkal még így is többet ér. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében eddig egymilli- árdnál nagyobb névértékű kárpótlási jegyhez jutottak a volt tulajdonosok. Kár lenne kupeceknek, spekulánsoknak ajándékozni ennek a felét. Nézőpont ) Ördögi körben
