Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-05 / 103. szám

12 Kelet-Magyarország A szakképzés miskolci fórumán történt Miskolc (MTI) — A Ma­gyar szakképzés két szem­pontból is korszerűsítésre szorul: egyrészt nem felel meg a munkaerőpiac feltéte­leinek, másrészt nagyobb szerepet kell kapnia a munkanélküliség csökken­tésében is — mondta Bene­dek András, a Munkaügyi Minisztérium helyettes ál­lamtitkára a napokban Mis­kolcon. A Borsod-Abaúj- Zemplén megye mintegy száz szakképzéssel foglalko­zó pedagógusának és intéz­ményi vezetőjének részvé­telével tartott tanácskozáson a szakképzés jelenével és jö­vőjével foglalkoztak. A helyettes államtitkár kifej­tette azt a véleményéét is, hogy a gazdasággal ellentét­ben a magyar szakképzés az utóbbi években nem mutat csökkenő teljesítményt. Ez, szerinte annak köszönhető, hogy az e célt szolgáló in­tézményekben olyan peda­gógusok dolgoznak, akiknek tudása európai színvonalú. Ezenkívül 1989 és ’92 kö­zött mintegy 24 milliárd fo­rintot fordítottak a költség- vetésből a szakképzési infra­struktúra fejlesztésére. Ez az összeg az idén 8 milliárd forint lesz. Benedek András rámuta­tott: a munkanélküliség ter­jedésének egyik nagyon fon­tos ellenszere lehet, ha a gazdaságnak módot adunk a szakmai kvalifikációk meg­határozására, és évről évre a gazdaság igényei szerint megújított szakmajegyzéket állítunk össze. Növelni kell a képzési időt, meg kell te­remteni az érettségire épülő szakmai specializáció felté­teleit. Az elképzelések sze­rint az ezredfordulóra a mai 28 százalékkal szemben a fi­atalok 35 százeléka részesül majd szakközépiskolai okta­tásban. A modellt, amely egy kétéves alapképzésből, 2 éves általános szakmai képzésből és ugyancsak két év speciális szakmai okta­tásból áll, már idén szeptem­bertől 120 iskolában beveze­tik. A másik fontos elem az átképzés fejlesztése. Az ez iránti óriási igényt jól mutat­ja, hogy a múlt évben 60 ezer ember vett részt valami­lyen átképzésben. A napokban rendezték meg a vásárosnaményi kö­zépiskolai kollégiumban a Végvári Játékokat. A há­rom napig tartó összejövetelen Mátészalka, Nyírbá­tor, Fehérgyarmat „bentlakói” mérték össze tudá­sukat és ügyességüket a házigazda intézmény diák­jaival. Képünkön: A jó hangulatú, játékos vetélkedő résztvevőinek „székfoglalója” Harasztqsí Pál felvétele Társasági iskolák támogatása Budapest (MTI) — Meg­újított formában ismét be­nyújtja képviselői indítvá­nyát Gaál Gyula (SZDSZ) a gazdasági társaságok által fenntartott iskolák normatív támogatásának ügyében. A szaabaddemokrata honatya ugyanis érthetetlennek tart­ja, hogy miközben a bizott­ságokban támogatták javas­latát, az Országgyűlés a ple­náris ülésen gyakorlatilag vita nélkül vetette el azt. Vé­leménye szerint közel 10 ezer gyermeket sújt az a kö­rülmény, hogy az idei költ­ségvetési törvényben a nor­matív támogatásra jogosult oktató-nevelő intézmények köréből kihagyták a gazda­sági társaságok által működ­tetett intézményeket. Az in­tézkedés nemcsak a magán­iskolákat, illetve óvodákat érinti, de azokat a káeftéket, amelyeket az ipari tanulók képzésére hoztak létre válla­latok. Megújított indítvá­nyában a képviselő meg­próbálja majd elérni, hogy az említett intézmények leg­alább az idei évben részesül­hessenek a támogatásban. KULTÚRA 1993. május 5., szerda Élénkülő jazzélet Nyíregyházán Már majdnem mindenki megfordult a megyeszékhelyen, aki számít a „szakmában” Az After Crying csellistájának virtuóz játékát megis­merhette a nyíregyházi közönség is Balázs Attila felvétele Kállai János Nyíregyháza (KM) — Le­het, hogy kissé férevezető és túlzó a cím, hiszen a szó igazi értelmében legfeljebb a nyír­egyházi jazzélet csöndes ki­bontakozásáról szabadna beszélni. Pedig az a száz­százötven főnyi elkötelezett, aki ott van minden koncer­ten, összejövetelen, sok világhírű zenész játékának lehetett szem- és fültanúja az utóbbi években. Legtöbb­ször a nyíregyházi városi művelődési központ fogadó- készsége jóvoltából. Mintegy két éve már fel­lépett Nyíregyházán Malecz Attila zeneszerző és zongoris­ta Bop-Art Orchestra elneve­zésű jazzformációja. A mont- rerali, a hágai és a montreaux-i fesztiválokon világhírnevet szerzett együttest, annak elle­nére, hogy működésük tizedik évfordulóján is túlvannak, ide­haza még most sem ismerik igazán. A Bop Art — világsztárokkal Az eltelt évek során olyan világsztárok társaságában ját­szottak, mint Miles Davis, Herbie Hancock, Keith Jarret vagy Pat Metheny. Legutóbbi koncertjeiken vendégsztárként lépett fel velük Krisztof Scie- ranski — a bass-gitár Pagani­nije —, aki néhány évvel ez­előtt szintén koncertezett vá­rosunkban. A Bop-Art Orchestra 1992 májusában ismét megpróbált újabb híveket szerezni váro­sunkban a huszadik század végi hangulatokat kifejező, a klasszikus és a rock legjobb hagyományait ötvöző, elektro­nikus — szimfonikus hatású — jazz-zenének. Az intellek­tuális „csapat” szándéka nyil­vánvalóan nem volt más, minthogy korosztálytól és mű­faji vonzódásoktól függetlenül megszólítsa a zene iránt nyi­tott embert. Aztán, tavaly októberben is­mét jazzkülönlegességre in­vitálta a műfaj kedvelőit a VMK. A Hungarian Jazz Su­pergroup — a zenekarvezetők zenekara — koncertezett megyeszékhelyünkön. A magyarok szupercsapata A groupban Babos Gyula gitározott, Csepregi Gyula szaxofonon játszott, a dobok­nál Kőszegi Imre ült, a basz- szusgitárt pedig Vasvári Pál „kezelte”. Az együttes stílusát a dallamosság, a jazztradíciók tiszteletben tartása, a lendüle­tes, erőteljes zenei interpretá­ció jellemezte. Csepregi és Vasvári napja­ink egyik sztár zenekarának, az In Line Groupnak a vezetői. Időzzünk most egy kicsit ná­luk! A nyíregyházi közönség már szinte „sajátjának” érez­heti őket, hiszen két korábbi koncerten hallhatta és láthatta: mit tud a magyar jazzélet e kiváló gárdája. Ez év február­jában ismét itt jártak. A Vasvári Pál, Csepregi Gyula és Tóth Gyula által 1989-ben alapított zenekar új összetétel­ben lépett a színpadra. Az ál­landó tagokon kívül (Csepregi — tenor és szoprán szaxofon, Vasvári — hathúros basszus- gitár, Tóth — szóló- és ritmus­gitár) Bori Viktor a billentyűs hangszereket kezelte, az igazi meglepetés viszont az volt, hogy most már állandó tagként a dobvirtuóz Kőszegi Imre is helyet foglalt a csapatban. Az együttes csaknem kizárólag saját zenéjét játszotta, úgy­nevezett Euro-jazz stílusban. Természetesen Kőszegi „je­lenléte” változásokat hozott a megszokott hangzásban. Több volt a tradicionális jazzelem, a számok hangulata pedig lazább, oldottabb, kedélye­sebb és vidámabb lett. Trio Stendhal, After Crying És hogy színesedjen a palet­ta, márciusban bemutatkoztak Nyíregyházán a kamarajazz szupersztárjai. Szavak nélkül, virtuóz technikával, világszín­vonalon zenélt a Trio Stend­hal: a Dés — Snetberger — Horváth hármasfogat. A mai magyar jazz élvonalának két­ségtelenül legnépszerűbb csil­lagait, pontosabban a zenéjü­ket nemigen lehetett másképp értelmezni, mint ahogyan szólt. És most végre — a ko­rábbi, „családiasán” szűk körű jazzkoncertek után — majd­nem megtelt a hangversenyte­rem. Közel háromszázan vol­tak kíváncsiak a produkció­jukra. Az est különlegessége volt, hogy az egyébként csak akusz­tikus hangszereken játszó trió néhány számba becsempészte a komputertechnikát. Volt, amikor Dés kísérte Snetber- gert moog-gal, de néhány hát­térzenét (sequencet) még ott­hon programoztak be. Hogy aztán ezek éppen akkor, és úgy „úsztak elő”, ahogyan éppen kellett — erről a titokról nem lebbenteték fel a fátylat. Min­denesetre: a technika nem ron­totta az összhatást, sőt: teste­sebb lett a „sound”, sokszor szimfonikus zenekari hatások hullámain lebeghetett a hall­gatóság. A sor velük nem ért véget! Egy mifelénk csaknem telje­sen ismereteién jazz-rock együttes, az After Crying a napokban hökkentette meg a VMK jazzbarátait. A zenéjük gyökere, nem is titkoltan, va­lahová, a legendás King Crim­son muzikális „talajába” nyú­lik le. A monumentalitás és a visszafogott líraiság éppúgy jellemző rájuk, mint a meditá­ció vagy esetenként a teljes kakofóniát zúgató hangkaval- kád. A Megalázónak és meg- szomorítottak című új leme­zükre pedig nagyon oda kelle­ne figyelni! És nemcsak a megszállot­taknak, az elkötelezetteknek: mindenkinek. Tájékoztató a tankönyvhelyzetről Budapest (MTI) — Július végére, legkésőbb augusztus elejére elkészülnek a Nemzeti Tankönyvkiadó által megren­delt kötetek — mondta Abra- hám István, a vállalat igazga­tója közelmúltbeli sajtótájé­koztatóján. Tavaly a tanköny­vek 95 százalékát még a kiadó szállította le, idén mintegy 80 százalékára már megrendelés érkezett. Az igényeket köz­pontilag a művelődési tárca gyűjtötte be. Az igazgató sze­rint a meghatározott példány­szám megnehezíti a terjesz­tést, mert nem lehet felmérni, hogy a könyvesboltokban hány gyerek és milyen tan­könyvet fog vásárolni. A kü­lönböző tankönyvek megjele­nése és az egyéb piaci kény­szerítő körülmények miatt egyébként 60-70 százalékkal nőtt a Nemzeti Tankönyvki­adó által forgalmazott köny­vek ára, de még így is e kiad­ványok a legolcsóbbak. A penyigei kilences sír emléke Penyige (KM) — Minden nap emlékezetes valakinek valamiért. A naptári jeles napok sokasága mellett a penyigei nép számára múl­hatatlanul szomorú emlékű 1905. május 5-e, a kilenc kis­lány tragikus vízbefúlásának dátuma. A máig ható gyászos ese­mény emléke elevenen él a szívekben, kicsikében, nagyo­kéban, noha legtöbben ma már csak közvetve, elbeszélésből ismerik. Acatirtás húsz krajcárért / A századforduló táján Vályi Árpád birtokolta Penyige ha­tárának nagy részét, a kiváló földű Szenkehátat, melyben sűrű búza termett. De termett benne a szúróka is (acat), amit egy nyeles szerszám segít­ségével távolítottak el a vetés­ből fiatal lánygyermekek napi 20 krajcárért. Kilenc fiatal élet pusztulása Azon a szomorú május 5-én kora reggel gyülekeztek a 12- 17 éves lányok a széles, mély vizű Szenke partján, a révnél. Farkas Jánosné, a révész az­nap malomba készült, sietett, s rozoga csónakjába a megengedett 5-6 személy he­lyett tizenötödmagával szállt be. Volt közöttük egy epilep­sziás fiú is, akitől a lányok hú­zódoztak, mind a csónak elejé­ben álltak. Már majdnem átértek, ami­kor az aránytalanul terhelt csó­nak eleje hirtelen lemerült, a hátulja felcsapódott, rájuk bo­rult, maga alá temette a vízbe borult utasokat. Borzasztó riadalom támadt, s bár sokan jól tudtak úszni, a kapálódzó lányok egymást akadályozták a menekülésben. Négy kislány, a révész és a fiú kimenekült, de kilencen te­hetetlenül elmerültek a Szenke több méter mély vizében. Históriás ballada a tragédiáról Halászok hálóval szedték ki a halottakat. A hivatalos el­járások után ki-ki hazavitte a maga halottját. Nyolcadikán történt a rendkívüli temetés a környező községek nagy rész­vétele mellett, kettős papi szó­noklattal. Örök mementóként áll a penyigei temetőben a kilences sír, melyet a honismereti szak­kör gondoz rendszeresen. Ke­véssel az eset után egy dal keletkezett a tragédiáról. Er­dész Sándor néprajzkutató szerint históriás ballada, mely hamarosan közismert lett a környéken. A népszerűsítés­ben s ezzel az emlékőrzésben honismereti szakkörünk fel­adatot vállalt. A kilenc kislány tragikus halála több, mint egyszerű bal­eset. És nem is a véletlen számlájára írható. Egy letűnt kor nem mindenben ember- központú intézkedései is fele­lősek ártatlan gyermekek ko­rai haláláért. De ez már maga a történelem. Emlékezzünk és rójuk le kegyeletünket a tavasz világaival!

Next

/
Oldalképek
Tartalom