Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-26 / 121. szám
1993. május 26., szerda HATTER Kelet-Magyarország 3 A pébégáz, a modern energia Ősszel 400 családi ház gázellátását önálló vezetékes gázellátórendszerről oldják meg Nyíregyháza (KM - M. Cs.) — Május elején egy szál gyertya égett a PRÍMAGÁZ Rt. születésnapi tortáján. Hazánk legnagyobb pébégáz szolgáltató vállalata 7 üzemet működtet, 2400 cseretelepet lát el és így 2 millió fogyasztót szolgál ki. A cég az 1967-ben épült és jelentősen felújított nyíregyházi töltőállomáson az elmúlt héten tartott felhasználóknak, szakembereknek valamint a sajtó képviselőinek bemutatót. Ezen készült interjúnk Kádár János regionális vezér- igazgatóval. □ Milyen összehasonlításaik vannak a pébégáz felhasználásánál a többi energiahordozóhoz képest? És milyen előnyt jelent a cég számára a HTO-felhasználás szigorítása? — Árban és konfortfokozat- ban a propán-bután gáz felveszi a versenyt a kőolajjal és a szénnel. Azonos mennyiséget alapul véve, a PRÍMÁGAZ- energia háromszor annyi hőt bocsát ki, mint a földgáz és huszonöt százalékkal többet, mint a hagyományos háztartási tüzelőanyagok. A háztartási tüzelőolajjal összehasonlítva a fűtőértékük azonos, viszont a HTO-val szemben a pébégáz- nak nincs szaga, nem kell naponta, kétnaponta utántölteni. Ráadásul a gázolaj árának 60 százalékába kerül. A HTO szigorítással szerintem jelentősen fog nőni a pébégáz felhasználás, farmerek, vendéglátósok, virágkertészek, háztartások erre fognak áttérni. A beruházás költsége számításaink alapján egy év alatt megtérül. Környezetvédelmi szempontKádárJános Elek Emil felvétele ból az égés során nem keletkeznek a környezetre ártalmas melléktermékek, nem kormoz, nem szennyezi a környezetet. □ Nagycserkeszen már tárgyaltak arról, hogy a megye- székhely melletti tanyák fűtését és melegvízellátását vezetékes pébégázról oldják. Menynyire közeli egy ilyen terv megvalósítása? — Idén ősszel Budapest mellett 400 családi ház gázellátását tartályos propán-bután gázellátó rendszerekről fogjuk megoldani. Ennek lényege, hogy a felhasználási hely közelében elhelyezett tároló tartályból (3-5 köbméter) igény szerint biztosítható a folyam- tos gázellátás. Akár egy tartályparkot is ki lehet alakítani, így minél több fogyasztó bekapcsolódhat a rendszerbe. A tartály feltöltését cseppfolyós propán-bután gázzal saját tartálygépkocsink végzik. Egy átlagos családi ház (90-100 négyzetméter, 300 légköbméter) éves propán-bután gázszükséglete (fűtés, főzés, melegvíz) évi 1,5-1,7 tonna. A terveink szerint a kistartályok felhasználása a következő években ugrásszerűen fog nőni. □ A kormányzat a földgázépítéseket preferálja és az ilyen irányú közműfejlesztéseket támogatja. Ön szerint mennyire lesz versenyképes ezeknél a fejlesztéseknél a PRÍMAGÁZ? — Tagadhatatlan, hogy az országban egy földgázlobby működik, ennek hatására támogatja jelentős pénzekkel a kormány a földgázhálózat kiépítését. A földgázlobby még két évig működhet, utána a prognózisok alapján jelentősen emelkedik a földgáz ára. Úgy ítélem meg, hogy az előbb említett kormányzati pénzek el fognak fogyni, a családok nem igazán fogják bírni a 150-200 ezer forint hozzájárulást, ráadásul ha nem lesznek központi pénzek arra, hogy az adott településig eljusson a földgáz, akkor hihetetlenül megdrágulnak a költségek. Jelenleg az országban 600-700 települést kötöttek be a földgázhálózatba, még 300 fog ehhez csatlakozni, de még mindig marad 2000-2200 település, amely kimarad ezekből a fejlesztésekből. Ezeken a helyeken pedig véleményem szerint a pébégázellátó-rend- szert fogják előnyben részesíteni a következő okok miatt: gazdaságos, tiszta, az energiafelhasználás jól szabályozható és tároló terület takarítható meg a szénhez és az olajhoz képest. □ Milyen hazai konkurenciára számíthat a PRÍMAGÁZ a pébégáz ellátás területén, hiszen nem egyedüli a piacon? — A hazai piac 75 százalékát látjuk el, Győr-Sopron és Vas megye marad ki, a privatizáció viszont ott is folyik. □ A hírek szerint június közepére beindul az AUTOGAS- program. Önök mennyire kapcsolódnak ehhez? — A működő és most épülő töltőállomásokhoz tartályokat adunk és az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokat is nyújtjuk. Mindenképpen lesz ezen a téren is egy felfutás, bár néhány tízezer forintba kerül a gépjármű tulajdonosoknak a gázüzemre való átállítás költsége és az új üzemanyag is alig lesz olcsóbb, mint a jelenlegi. □ Az energiautánpótlást figyelembe véve mennyire készültek fel arra az esetre, ha a keleti partner lezárná a vezetéket és megszűnne az orosz importgáz? — Áz utánpótlásbázisunk adott. Magyaroszágon Százhalombattán a benzintermelés melléktermékeként állítanak elő propán-bután gázt. Emellett a PRÍMAGÁZ külföldi tulajdonosai (a cég holland, francia, brit, magyar vegyes vállalat, a külföldi rész 51 százalék) a világ bármely pontjáról tudnak alapanyagot vásárolni. Hatalmas terminálokat építettek fel, ahova akár Szibériából, akár az Arab-félszigetről korlátlan mennyiségben vásárolhatnak olajat. A beszerzés általában nyáron történik, amikor leesik az alapanyag ára. Ehhez kapcsolódik a pébégáz felhasználásához szükséges felszerelések és berendezések beszerzése. Eddig a földgáz elsőbbsége miatt hiányos volt ezen a téren a kínálat. A külföldi partnerek belépésével viszont a kínálat igen széles, a mini, eldobható palackoktól kezdve a hatalmas tartályokig, a malacperzselőtői a gáztűzhelyekig széles a választék. Kiállítás a településfejlesztésről Nyíregyháza (KM - T. K.) — Á helyi önkormányzatok, az idegenforgalmi, kereskedelmi szakemberek és vállalkozók érdeklődésére tarthat számot a Kommunálexpo névre keresztelt első nemzetközi településfejlesztési szak- kiállítás, amelyet a Budapesti Nemzetközi Vásárközpontban nyitnak meg június 15-én. Az ötnapos szakkiállítás, — amelyről Kovács István, a Hungexpo Rt. elnök-vezérigazgatója az írásos tájékoztatóban nyilatkozott — bemutatja az önkormányzatok munkáját, valamint azokat az eszközöket és szolgáltatásokat, amelyek a legmodernebb technikát képviselik a települések kommunális ellátásában. Hazánk először rendez ilyen szakkiállítást, amely az 1996- os világkiállításra készülve figyelembe veszi a koncentráltan jelentkező fejlődési, fejlesztési igényeket és a lehetőségeket. Az a szakemberek előtt egyértelmű, hogy a civil társadalom kibontakozásának Sbk területen gátat szabnak a gazdasági gondok. Ezt tetézi, hogy az egyes régiókban működő önkormányzatok információ- hiánnyal küzdenek és a technikai lehetőségekben sem dúskálnak. A települések önkormányzatai ma már tisztában vannak az előttük sokasodó feladatokkal, de ezek a témák a telepü-léseken élőket is érdeklik, hiszen a vízellátástól a hulladék feldolgozásán át a közlekedés és a városi környezet mindenkit érint.--------------Tárca — j j ányféle vállalkozás léte- í~l zik ma nálunk? Természetesen három, hiszen három a magyar igazság. Úgymint: a kicsi, a közepes és a nagy vállalkozás. A kicsi például az, amikor Maris néni a harmadik emeleten vállalkozik arra, hogy kifizeti a felemelt lakbért, meg a vízdíjat. A nyugdíja persze kevés ehhez, elmegy az önkormányzathoz segélyt kérni. Az önkormányzat nem ad, mondván, neki sincs pénze, mert nem utalta át a költségvetés, meg különben is ki kell fizetnie a felemelt vízdíjat. Aztán sorsot húznak, ki mondja be előbb a csődöt. A közepes vállalkozó butikot nyit, vagy autókereskedést. Kölcsön kéri az egész család összespórolt filléreit és elutazik nyugatra. Vesz hat mázsa szakadt portörlőrongyot a bolhapiacon és kiírja a cégtáblájára, hogy Ruci Só- ping. Ha az APEH beveszi, hogy kétszer annyi a költsége, mint a haszna, és még a hamis ÁFA-számlát is visszatéríti, akkor nyert ügye van. Fejlesztheti a vállalkozást. Ha nem, gyorsan leül a tv elé és megnézi az aznapra előírt liberó reklámot, sőt még azt is megtudhatja, melyik szárnyasbetét az igazi. No igen, hogy minden körülmények 1. Ágoston László Vállalkozók között tisztának érezhesse magát. A nagyvállalkozónak nincsenek ilyen kicsinyes gondjai. O eleve csokornyakkendőben született. Korábban kishivatalnok volt, legrosz- szabb esetben főmérnök egy kisvállalatnál. De minden új önéletrajzában benne van, hogy a pártbizottsági üléseken élesen bírálta a fennálló gazdaságpolitikát. És amikor eljött a várva várt rendszer- váltás, kivette az OTP-ből a nagynehezen összekuporga- tott millióit, és vett egy vállalatot. Nem nagyot, a fenét! Néhány öreg épület, néhány gép, néhány száz ember... Kezdetnek nem szabad nagyobb üzletbe kezdeni. Majd ha bekerül a parlamentbe, esetleg kinevezik nagykövetnek Hongkongba... Akkor majd behozza a kínai tőkét, meg a japán gésákat. A feleségét meg kinevezi cégvezetőnek a Fidzsi-szigetekre... De addig nagyon észnél kell járni. Ezt mondja a jogi képviselője, a gazdasági tanácsadója, az adószakértője, a privatizációs menedzsere, meg a többi fullajtárja is. A privatizáció kiszámíthatatlan folyamat. Ki tudja, ki lesz a nagy hal? No és mi lesz akkor, ha véletlenül nem az ő pártja győz a következő választásokon? Mert ugye az természetes, hogy saját pártja van, amelyiknek ő az elnöke. Hja kérem, a hatalom pénz, a pénz hatalom... S mi több, mindkettő konvertibilis. Szabadon átváltható. Korábban is így volt ez, csak nem mindenki tudta. Csakhát az asszony... Hiába hívják nagyságos asszonynak, néha még most is úgy viselkedik, mint elvtársnő korában. A múltkor is, amikor a pénzügyi szakértőjével a Társadalombiztosítási Intézet fölszólításáról tárgyaltak. Azt mondta a Forintos Jóska, hogy a T.B. nem hajlandó tovább várni, ki kell fizetni azt az elmaradt húsz milliót a dolgozók után. Különben megindítják a csődeljárást. — Mi az, hogy ki kell fizetni? Hát hol az én tekintélyem?! — fortyant föl a Nagy Vállalkozó. — A szennyesben van, édes fiam, majd délután kimosom! — kiáltott be az asszony a konyhából. Még ilyen blamázst! Nem elég, hogy süket, még most is... Hát mire tartja ő a személyzetet? A múltkor is vett neki a névnapjára egy szoláriumot. Mire használja? Na, mire? Oda jár kenyeret pirítani. Bizony nem könnyű az út a nagyköveti székig... Nábrádi Lajos A z egyik szabolcsi község zi polgármestere komolyan fenyegetve érezte magát, ezért önvédelmi fegyvert kért és kapott. A mostani meleg napokban is zakót hord, s zakója alatt pisztoly lapul, úgy megy reggelente a hivatalába. Kik és miért fenyegették meg ezt a közepes testalkatú, békés természetű polgármestert? Azok a helyi munka és jövedelem nélküli állampolgárok, akik segélyt, pénzt követeltek. de nem, vagy csak alig kaptak. Mert szinte üres a falu kasszája. Üres a kassza, de enni kell a népes családok tagjainak. A fenyegetők ugyanis népes családokból kerülnek ki, s kint laknak a falu szélén, a Tisza közelében, a telepen. Nem a polgármester juttatta őket ilyen helyzetbe, kár, hogy őt fenyegetik életveszélyesen. A falu lakói (és minden jobb érzésű ember) a polgármesterrel szimpatizál. Azóta pláne, hogy a helyi üzemben 15 munkás felvételét hirdették meg. Az üzem és a polgármesteri hivatal illetékesei hiába ajánlottak munkát és 16 ezer forint bruttó fizetést, a fenyegetők közül nem vállalt munkát senki! Sajnos, nem egyedi esetről van szó. A polgármesteri hivatalok dolgozói és a mezőőrök mostanában komoly fenyegetésnek vannak kitéve. A segélyt kérők egy része elszemtelenedett. (Nem rég egy borsodi polgármesteri hivatalban megölték az ügyintézőt, egy szatmári faluban borult az asztal.) Égyik helyen sem értette meg a követelőző, hogy a hivatal nem azonos a bankkal. Ma minden eddiginél iga- zabb Illyés Gyula mondata: „Tetőzi, ki elfedi a bajt". Vagyis erről a témáról kár lenne hallgatnunk. A hallgatás nem old meg semmit. E valós gond feltárása talán intézkedésre serkentheti az illetékeseket. A rendőrség illetékesei már megtették a magukét, kiadták a fegyverviselési engedélyt. Az ügyet azonban nem pisztollyal kell megoldani. Talán jobb volna a sajt és a kard taktikáját alkalmazni: több segélyt a nagyon hátrányos falvakba a központi keretből, ugyanakkor szigorúan kellene büntetni a fenyegetőzőket. Négyezer libát nevei Csürilla János és Benda Ferenc a tiszaeszlári Máv úti lakótelep mellett. Az anyós — Kovács Istvánná — aki egyedül él, szívesen segít gyerekeinek a líbatartásban. Tőle tudtuk meg, hogy Hortobágyra szerződték az állatokat, őszig tartják, 3 addig három-négy alkalommal meglépik a tolláért Elek Emil felvétele Kommentár __________________ Az öszvér pressó Györke László A zt már mindenki únja, hogy újabban köznyelvünket is elárasztják az idegen szavak. (Legújabb a klauzula.) Most nem is erről szólnék, hanem arról a sajátos módszerről, ahogyan az idegen szavakat „kezeljük". Nem kell messzire menni, csak maradjunk Nyíregyházán. Olvasom az egyik presszó bejárata fölött, hogy PRESSÓ. A nyelvművelők, nyelvészek azt ajánlják, s ez már tulajdonképpen szabály, hogy a meghonosodott idegen eredetű szavakat magyarosan kell írni. Nosza, a pressó annyiban „magyaros”, hogy ékezetet kapott az o. De azért mégsem magyaros, hiszen ilyen formában nem presszónak, hanem pressónak kell olvasni. Márpedig aligha préselt sót árusítanak benne! Más. Nyíregyháza egyik terén olvasom a hirdetést, ti. hogy „intensive”-s nyelvtan- folyam indul. Ez még jobb, mondanom sem kell, mint a pressó. Hiszen nyelvünkbe az intenzív melléknév oly régen befészkelte magát, hogy tán még az öreg nyelvészek sem emlékeznek rá, mikor. Nyugodt szívvel írhatták volna magyarosan. Am a fenti példát igazán „egyedi”-vé az teszi, hogy a melléknevet az alkotó megtoldotta még egy -s melléknévképzővel, méghozzá olyan ügyesen, hogy az -e- kötőhangot kölcsön vette a valamilyen (talán nem is létező) idegen helyesírású szó néma végéről. Mit mondjak, nyelvi bravúr! Hogy mégsem lelkendezem, az azért van, mert eszembe jut a szamárból és lóból összeeszkábált állat, az öszvér, amely emberi únszolásra az istennek sem akar megmozdulni. Nézőpont ] Polgármester pisztollyal
