Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-19 / 115. szám

1993. május 19., szerda közélet Mérlegek és serpenyők Nyíltszíni beszélgetést ajánl Mezey Károly országgyűlési képviselőnek Mádi László Mezey Károly május 5-én a Kelet-Magyarországban megjelent cikkében korábbi írásom néhány állításával szemben próbálja megvédeni az MDF-vezette kormányt. Kormánypárti képviselőként mindez így természetes. Elöljáróban azonban — nem mentegetőzésképpen, csupán a tényszerűség kedvéért — hadd jegyezzem meg, hogy a cikkemnek nem ezt a címet adtam. Az én címem „Három év elmúlt...” lett volna, amit a szerkesztő — előttem is ért­hetetlen okból — átkeresztelt „Három év hiteles mérlege” címre. A hiteles mérleget ter­mészetesen a választópolgá­rok vonják meg, mint ahogy ők állapítják majd meg erről a kormányról, s az MDF-es, KDNP-s valamint a kormányt támogató kisgazda-képvise­lőkről is a mérleget. Azt gondolom — s ebben igaza van Mezey Károlynak —, hogy bajainkért elsősorban a korábbi rendszert, s annak vezető politikusait kell hibáz­tatni. Ám mindezen túlmenő­en azt hiszem, hogy ezt a kor­mányt, s az MDF-et rendkívül súlyos felelősség terheli az el­múlt három évben történte­kért, például az elhibázott ag­rárpolitikáért. Sajnos a kor­mánynak a konkrét lépésein túl a különböző civil szerveze­tekhez és általában az állam­polgárokhoz fűződő viszonya számos feszültséget és fölösle­ges indulatot váltott ki (lásd pl. taxissztrájk). Szerintünk ezt a kormányzat és az MDF kompromisszumkészebb, tole- ránsabb, s az egyes szakmákat és szakembereket „rangju­kon”, értékükön kezelő maga­tartása jórészt orvosolta volna. Őszintén remélem, hogy Mezey Károly néhány megál­lapítása csupán elszólás volt az egyébként többnyire tárgy­szerű helyzetelemzéséből. Gondolok itt arra, hogy a Fideszt megpróbálja szem­beállítani az idősebb korosztá­lyokkal, vagy sokkal inkább arra, hogy a rendkívül rossz­emlékű megállapítást megis­mételve az ellenzéknek az „annál jobb itt, minél rosz- szabb” felfogást tulajdonítja. Ez a szemlélet az ellenségké­pek kialakítását, az ellenzék­nek (ellenzőknek) ellenség­ként való felfogását jelenti. Remélem Mezey képviselő úr, ezt Ön sem gondolja komo­lyan! (Egyébiránt szívesen leülnék Önnel egy nyíltszíni beszélgetésre, akár az Ön lak­helyén Kisvárdán is, hiszen számos egyéb felvetésére, s szerintem rossz következteté­sére is kitérhetnénk.) Egy de­mokráciában tisztán kell látni a felelősöket és a felelősséget vállalni kell. Remélem ehhez némi segítséget nyújtott írá­som és Mezey képviselő úr válasza is. A konzekvenciák levonása és a mérlegkészítés majd a választópolgárok fela­data lesz. Ezt a mérleget kép­viselőtársamnak is el kell majd fogadnia. Mádi László országgyűlési képviselő Fidesz Van még némi kis remény Tisztelt Főszerkesztő! Április 23-án a nyíregyházi Báthory István Általános Isko­la szakköri bemutatót tartott a Váci Mihály Városi Művelő­dési Központban. Szakköri bemutatóra szólt a meghívás, de tartalmát tekint­ve lényegesen többet kaptunk. Egy iskola mutatta meg az ar­cát. Diákjai kívántak képet nyújtani sokoldalú felkészült­ségükről. Hat éve, amióta gyermekem is az iskola közösségének tag­ja, figyelemmel kísérem az ott folyó ismeretgyarapító, sze­mélyiségfejlesztő tevékenysé­get. A fent említett bemutatko­zás méltón reprezentálta ezt. Az igényesen összeállított mű­sor a szivárvány sokszínűsé­gével villantotta fel a diákok irodalmi, idegennyelvi, zenei műveltségét, mozgáskultúrá­ját. Láthattunk szárnyait éppen csak próbálgató bájos első osztályost, színészi képessé­gekkel megáldott, — a színpa­don profi módon mozgó — nyolcadikost, egyéniségek zseniális megnyilvánulásait, és kis közösségek csodálato­san összehangolt játékát. A szerkesztőket dicséri, hogy ní­vós, ugyanakkor gyermek és felnőtt számára is szórakoz­tató előadást nézhettünk meg. Ez volt az iskola közösségé­nek 10. jubileumi bemutatója. Már önmagában ez is figyel­met érdemel, de amikor a mű­sor végén a könnyesszemű nagymamák, édesanyák és a büszke tekintetű apák között lépkedtem, mélyrehatóbb gon­dolatok foglalkoztattak: Egy- re-másra láthatjuk, hallhatjuk, hogy egész társadalmunkat, így a legfogékonyabb, a jövő reménységeiként emlegetett fiatalokat is áthatja a közöm­bösség, az érdektelenség. A fiatalkorú bűnözés soha nem sejtett gyorsasággal terjed. Szociológiai vizsgálatok sze­rint a tizenévesek olvasási szo­kásai, nyelvi műveltsége sze­gényes. Zenei és mozgáskultú­rájuk sem foglal el sokkal ked­vezőbb helyet. Elmém furcsa játéka talán, hogy mindezek felrémlettek bennem? Nem hiszem. Csodálatos nyugalom áradt szét bensőm­ben. Van még remény! Mind­addig, amíg ilyen tanári kö­zösségek munkálkodnak gyer­mekeink nevelésén, akik a ta­nanyag elsajátíttatása mellett a tanulók azon képességeit fej­lesztik, amelyek birtokában felfogják, átérzik és helyesen értelmezik a szépet a művé­szetekben és a mindennapi életben. Olyan hatásfokkal teszik ezt, hogy egyszerre fejlesztik az esztétikai és az erkölcsi érzéket, valamint az érzelmi affinitást. Tudják, hogy igazán csak az lehet fejlesztő hatású a gyermek számára, ami aktivi­tásra ösztönzi. Kiss Györgyné szülő Nyíregyháza, Széchenyi u. 41. fsz. 3. Akik a háttérből irányítanak Bemutatjuk Bérezés Mihályt, a Kereszténydemokrata Néppárt megyei szervezőjét Nyíregyháza (KM - BG) — Vannak munkakörök, melyeknek betöltői a legrit­kább esetben lépnek a nagy nyilvánosság elé. Ám nélkü­lük megállna a gépezet. Ilyen többek között a pártok me­gyei szervezőinek posztja. Az elkövetkezőkben őket, a hat parlamenti párt megyei szervezőit mutatjuk be, akiknek sokrétű feladatát röviden így jellemezhetjük: ők hangolják össze az adott pártjuk megyei tevékenysé­gét. A Kereszténydemokrata Néppárt megyei szervezője, Bérezés Mihály, de nem csu­pán ez a feladata, ő a párt me­gyei gazdasági vezetője is. A volt Népfront székház egy kis szűk irodájában dolgozik, ami már csak azért is kényel­metlen, mert világéletében a szabad levegőt szerette. Kö­zépiskolában, majd a hittudo­mányi főiskola hallgatójaként, és később segédmunkásként is rendszeresen sportolt, aztán pedig intenzív földműveléssel foglalkozott. — Hát, ahogy telnek az idők, és sokasodnak a tenniva­lóim, a sport, meg a földműve­lés, sajnos hátrébb sorolódott — mondja. — Azért nem annyira, hogy egy-két derék vízhólyagot össze ne gyűjtsön tenyerében az ember. —Hogyan lett a párt megyei szervezője? — Tulajdonképpen véletle­nül. Pontosan a rendszerváltás Harasztosi Pál felvétele táján volt a harmincöt éves érettségi találkozónk, s az én régi jó barátom, Seszták Laci (aki azóta a kereszténydemok­rata néppárt országgyűlési képviselője, a szerk.) szólt, hogy szervezik a pártot, nem lenne-e kedvem csatlakozni. Volt. Addigi életem alapján úgy érzem egyenesen vezetett ehhez a párthoz az utam. A ferenceséknél, Esztergomban érettségiztem. Ez 1955-ben volt, majd beiratkoztam a hittudományi főiskolára. Egyébként civil hallgató voltam, tehát eleve nem lehet­tem volna pap, de amúgy sem fejezhettem be a főiskolát. Négy és fél év után ugyanis eltanácsoltak bennünket on­nan, s megszüntették ezt a faj­ta képzési formát. — Nemigen lehetettek ró­zsás kilátásai az ötvenes évek­ben egy ferences rendi gim­náziumi érettségivel, meg egy félbeszakított hittudományi főiskolával a háta mögött. — Hát nem... Ám itt kell el­mondanom, azért azokban az időkben is voltak rendes em­berek. Nyomban kerítettek egy segédmunkási állást a fog­orvosi műszergyárban, s tulaj­donképpen bántam is, hogy hamarosan haza kellett jön­nöm a szüleim betegsége miatt Nyíregyházára. A társadalom- biztosítási igazgatóságon kap­tam munkát, majd pályázat nyomán a mentőknél voltam tizenhét évig gazdasági veze- tő. — Ón kilencvenben tagja volt annak a rendkívül szűk stábnak, mely a párt választási kampányát szervezte. A vá­lasztások után minden bizony­nyal Pesten is kapott volna jó állást. Miért jött vissza mégis Nyíregyházára? — Jó kérdés... Talán azért, mert a jó értelemben vett kis­polgár vagyok. Ragaszkodom a családomhoz, a földhöz, ahol felnőttem, meg ahol a férfiko­rom javarészét eltöltöttem..., szóval az érzelmi szálakat nem tudtam elszakítani. De nem is akartam. —Meglehetősen furcsa ilye­neket hallani egy olyan em­bertől, aki a hűvös számok vi­lágában élt hosszú ideig. — Alapjában véve én min­dig humán beállítottságú vol­tam. A gazdasággal tulajdon­képpen kényszerből kezdtem el foglalkozni, de nem bántam meg. Igen sokat tanulhatott az ember ott. — Hány alapszervezete van a kereszténydemokratáknak a megyében? — Hetvennégy. A tagság száma pedig kétezerhétszáz körül van. — Hogyan fog szerepelni pártja a közelgő választáso­kon? — Ha nem lenne mögöttem a számszaki múlt, talán még vállalkoznék is a jóslásra. így azonban ne várja tőlem ezt. Annyit azért elmondok, hogy, ha a tagság — a többi párthoz hasonlóan — nem is nő látvá­nyosan, a velünk szimpa­tizálók tábora szépen gyara­podik. Rajtuk pedig sok múlik majd a választáskor. Nem ti­tok, szeretnénk jól szerepelni. Akkor most hogy is van... Az államfő aláírja az önkényuralmi jelképek tilalmát duci Büntetünk, vagy nem büntetünk? Ferter János karikatúrája Formálódik a KÉSZ Tenni a keresztény hagyományokért Nyíregyháza (KM) — Keresztény Értelmiségiek Szövetsége alakul Nyíregy­házán. A napokban megtar­tott alakuló ülésen Demcsák Józsefet választották meg a szervező bizottság elnöké­nek, tagja dr. Skribek József és Széles Csaba lett. Az ala­kuló ülésen a történelmi egy­házak helyi vezetőin kívül részt vett dr. Csanádi Béla teológiai professzor, a KÉSZ elnöke, aki a szövetség cél­jairól tájékoztatta az érdek­lődőket. Az országos szervezet a kereszténység társadalmi és kulturális feladatainak feltá­rására vállalkozó ökumeni­kus szervezet, ahol együtt te­vékenykedhetnek katolikus, református, evangélikus gö­rög katolikus keresztények. Az egyházi védnökség alatt álló, pártoktól független világi szervezet minden olyan értelmiségire számít — felekezeti különbség nél­kül —, aki a keresztény kul­túráért, a keresztény hagyo­mányokért tenni kész. Megszervezni a termelők védelmét Sok szabolcs-szatmár-be- regi gazdát foglalkoztat ma­napság az állattenyésztés ne­héz helyzete. Többek között az ő gondjaikat fogalmazta meg dr. Kávássy Sándor or­szággyűlési képviselő a leg­utóbbi parlementi interpellá­ciójában, amit ezúttal ismer­tetünk meg az olvasókkal. „Nyílt titok, mindennapos szóbeszéd tárgya a magyar mezei gazda nyomorúsága, helyzetének kilátástalansá- ga. Szorgalmának, verejté­kének minden hasznát a ke­reskedelem szakítja le, illet­ve mások viszik el. Vegyük pl. a disznótartást. 720 forin­tos tápárak mellett többe kerül a táp, mint a kész disz­nó. Eladáskor még egy fillért se lát a termelő, mikor fizet­nie kell az állatorvost, a mar­halevél és az elszállítás díját. Mindezek után boldog lehet, ha 73-74 forintot kap a hús kilójáért, miközben a piacon 435 forint a csont nélküli ka­raj, 280 a csontos karaj és 263 a comb. E végsőkig jutott helyzet­ben is mint vérszopó parazi­ták élősködnek a termelő nyakán a különféle felvásár­lók, akik évek óta tűnnek ki azzal, hogy hol kisebb, hol nagyobb összegeket csípnek-lopnak a központi­lag meghatározott árakból. Konkrét tudomásom van ró­la, hogy most közvetlenül húsvét előtt 110 forint he­lyett 95-öt adtak egy szatmá­ri faluban a 30 kilós bárá­nyok kilójáért. Megfigyelők szerint disznókból 500-1000 forint között, teheneknél 3000-5000, juhoknál 4-500 forint a felvásárlók darabon­kénti haszna. Mondani se kell, nagyobb tételek esetén mindez százezreket, millió­kat jelent. Természetesen legyen meg a felvásárló haszna, senki se kívánja, hogy in­gyen vesződjenek, de véget kell vetni annak a gyakorlat­nak, amely a termelő meg- rablását eredményezi, és a leghatározottabban kell a termelő védelmét megszer­vezni, a védőárak rendszeré­től, a feketepiac, a törvényes előírásoknak meg nem felelő vágóhidak felszámolásáig, stb. Mindehhez le kell számol­ni a hamis illúzióval, hogy nálunk már kifejlett piaci vi­szonyok vannak és megen­gedhetik a főhatóságok tiszt­ségviselői, hogy malmozza­nak, miközben a termelő az utolsókat rúgja. Tudomásul kell venni, hogy a gazdaság­ban nem úgy történnek a dol­gok, mint a Genézisben, ahol szól az Úr, hogy legyen, és lön! Megengedhetetlen a protekcionizmus elutasítása. Tessék tudomásul venni, hogy ami gyenge, fejlődő­ben van, azt védeni kell! Eh­hez képest csak mint me­rénylet értékelhető, hogy 1991-ben 200 000 tenyész- bárányt hozattak be Ukrajná­ból és Szlovákiából, nem tu­dom ki volt az az „okos” em­ber, aki ebben rendelkezett, de megérdemelné, hogy meghúzzuk és csengőre csa­varjuk a fülét, vagy hogy több ezer tonna fagyasztott marhahúst szállítanak az or­szágba, mialatt a magyar ál­lattartó majd megőrül, mert felvevőpiac hiányában nem tudja mitévő legyen, nem tud mit kezdeni állományával, és lassan fel kell számolnia azt.” Bérezés Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom