Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-19 / 115. szám
1993. május 19., szerda HATTER Szakad a kötőfonál Nem akarnak kiszorulni a piacról, ezért képeznek szakembereket a FONEX Rt.-nél Nábrádi Lajos Demecser (KM) — A demecseri FONEX Részvénytársaság a megalakulása óta, tulajdonképpen immár két éve létszámgondokkal küzd. Ugyanakkor a nagyközségben és a környező 6-8 községben egyre növekszik a munkanélküliek száma. Óriási az ellentmondás, amely egyelőre feloldhatatlannak látszik. Az rt. keresi a kiutat, a környékbeli lányok és asszonyok viszont nem keresik az rt.-t. Az igazsághoz tartozik: a munkanélküli nők nem látnak maguk előtt igazán kecsegtető ajánlatot... Sakknyelven szólva patthelyzet alakult ki. A demecseri üzemben ipari kötőfonalat gyártanak, szintetikus alapanyagból. Ezekre a termékekre van elegendő megrendelés a belföldi piacról. A helyszínen is tapasztaltuk, hogy megrendelés van, alapanyag van, a korszerű technikai feltételek szintén biztosítottak. A munkaerő viszont hiányzik. Olyannyira, hogy az rt. egy újpesti céggel bérmunkát végeztet, hogy ne szoruljon ki a piacról, hogy eleget tegyen az alapvető megrendeléseknek. Kényszerszabadság A törekvések, a próbálkozások ellenére május elején az üzemben leállították a termelést, a dolgozók elmentek kényszerszabadságra. Tart az évi rendes karbantartás. Csakhogy ez a szokásosnál minden bizonnyal hosszabb lesz. Az első egy hónap alatt a távol lévő dolgozók a szabadságukat töltik. Aztán — még pontosan nem tudni, hogy meddig — az átlagfizetésüknek csak egy részét, kb 80 százalékát fogják kapni. Mostanában csend van az üzemben, bárcsak zúgnának, termelnének a gépek. Kis híján 150 ember igazoltan távol van. A szűk körű vezetésen és a karbantartókon kívül ennyi a létszám. (Egy részvénytársaságnál nagyobb létszámot képzel el az ember.) Bizonyára többen lennének itt, nagyobb lenne a nyüzsgés, ha az «.-vezetők minden törekvésének megérett volna a gyümölcse. De nem érett meg. Mik is ezek a törekvések? Székelyen, Kéken, Dombrádon át 6-7 településen megy keresztül az üzem által bérelt munkásbusz. Vagyis a lányok és asszonyok szinte háztól házig buszt kapnak. Mégpedig ingyen! Kétségkívül ez némi előny. Korszerűbb gépek Egy osztrák cégtől korszerű előfonó gépet lízingel az rt. Ezen is minőségi munkát lehet végezni. A figyelemre méltó törekvések közé tartozik, hogy a múlt év szeptemberében a szakmunkásképzést Újfe- hértóról áthozták Kisvárdára. Nem kevesebb mint 36 elsőosztályos tanuló Demecserben végezheti a gyakorlati oktatást. Összesen csaknem ötven tanuló gyakorolhat itt. Mind az ötvennek felajánlották, hogy Demecserben dolgozzon a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után. Ilyen száz százalékos álláskínálattal nem A lízingelt osztrák gép sok szakmunkásképző intézet dicsekedhet. Pályázat után Tavaly az rt. átképzés formájában, központi támogatással szeretett volna munkaerőhöz jutni. Nem jutott, mert megyénk illetékesei nem szavazták meg a támogatást. (Többszörös túljelentkezés volt a támogatásra.) Idén is szeretne kapni az rt. a munkaerő-gazdálkodási alapból, vagyis ebben az évben ismét szeretnének indítani egy átképző tanfolyamot központi támogatással. Pályázatukat a kisvárdai szakmunkásképző intézettel közösen be is küldték a megyei munkaügyi központba. A pályázat anyagában az áll, hogy 60 környékbeli munka- nélküli lányt és asszonyt átképeznek, hat hónap alatt betanítanak a szakmára. A betanításra nem kevesebb mint 17 millió forint támogatást kémek! A pályázók számítása szerint egy asszony átképzése kis híA SZERZŐ FELVÉTELE ján 300 ezer forintba kerül. A munkaügyi központ szakembereinek számítása szerint ennél lényegesen kevesebbe kerülhet az átképzés, hiszen a tanulók nem csak selejtet, hanem nyereséget is termelnek. S a tanulók által képzett nyereség adómentes! Nem tudni tehát, hogy kap-e, s ha igen, mekkora összeget az rt. Az is furcsa ellentmondás, hogy az rt.-nek a megyei munkaügyi központ nyíregyházi kirendeltségén nincs érvényes igénybejelentése munkaerő iránt! Nézegettük a dolgozók bérjegyzékét. Bruttó 10-14 ezer forintos fizetéseket jegyezhettünk fel. A teljesítménytől függően. (Van néhány 9 ezer forintos fizetés is.) Ez az átlag a mai árakat figyelembe véve valóban kevés, nem csábító a munkanélkülieknek. Viszont az sem mellékes, hogy jó szakmát ígér az rt. az átképzéssel. Élni kellene vele 60 környékbeli lánynak és asz- szonynak... Gondolni kell a jövőre is. A bankok változó szerepköre az exportban Az országos pénzügyi szakemberek szerint indokolt lenne a devizabetétek megadóztatása Nyíregyháza (KM) — A napokban Nyíregyházán megyénk pénzügyi szakembereinek a jegybank szerepéről és időszerű pénzügypolitikai témákról tartott tájékoztatót Le- hóczky Zoltán, a Magyar Nemzeti Bank bankfőosztályának vezetője. Ezt követően az MNB megyei igazgatóságának vezetői jelenlétében a főosztályvezető a sajtó képvi------------Tárca — selőivel találkozott. Az összetett rendezvényre a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetének szervezésében került sor. Egyebek között elhangzott: jónak mondható hazánk devizatartaléka. A Magyar Nemzeti Bank áprilisban abbahagyta az export finanszírozását, de nem károsodott senki, mert ezt a szerepet átvették a kereskedelmi bankok. A fejlett nyugati államok a jövőben elsősorban Romániát, Bulgáriát és Szlovákiát akarják pénzügyileg támogatni, hazánk kevesebb segítségre számíthat, de ez nem érint majd bennünket érzékenyen. Az is szóba került a tájékoztatón, hogy országos pénzügyi szakemberek szerint indokolt lenne a lakossági devizabetétek megadóztatása. Ez természetesen újra meglepi azokat az állampolgárokat, akik megtakarított pénzük egy részét deviza- számlán helyezték el. Ez a szakmai vélemény, a lokossá- gi devizabetétek megadóztatásáról, azért furcsálandó, mert országos szaktekintélyek több esetben leszögezték, hogy erre nem kerülhet sor. Az állampolgár csak reménykedhet. n gy korai reggelen, ami- ÍZt kor a ház lakói munkába indulnak, az ajtókat kinyitva azt gondolták, hogy valaki tréfát űzött velük. Eltűnt a folyosóról valamennyi lábtörlő. Hosszas keresgélés után megtalálták, az emeletre vezető lépcsősor alatt a radiátor szomszédságában volt összerakva hevenyészett fekhelyként. Megtörtént a bosszúsággal és értetlenséggel vegyes szétválogatás. Elindult ki-ki útjára és gondolkodott a rejtély megoldásán. Egy nyugdíjas lakótárs, okulva a krimikben látott megoldásokon, komolyabban körülszimatolt. Mélyen a lépcsőalj sarkában rábukkant egy koszos neylonzsákra, benne egy nyomorult élet ösz- szes használati tárgyai, egy hajléktalan teljes „háztartása." Mi történt? Egy ember nem tudta sehol álomra hajtani fejét, csak itt talált menedéket. Délelőtt besompolygott a betyárbútorért, hátha nem veszi észre senki nyomorúságát. A lakók nehezen tértek napirendre a történtek felett. Nagy volt a felháborodás a közbiztonság miatt, s egyálGombás Sándor A lábtörlő talán ilyen szegénység hogy lehetséges? Keresték a tettest, aki nem zárta kulcsra a külső bejáratot és kupaktanácsokat alakítva törték fejüket a probléma megoldásán. Estére különböző jó ötletek születtek. Volt aki újabb biztonsági zár felszerelésén gondolkodott, s a lábtörlők biztonságát is meg kellett oldani. Nem történhet meg, hogy az „effélék" csak úgy bejönnek és ráfekszenek a tisztes polgári lábtörlőkre. Másnap este minden lakó berakta az előszobába az értékes lakberendezési tárgyat, bekulcsolták a külső és belső zárakat. Nyugodtan hajthatták álomra fejüket, nem volt veszélyeztetve tulajdonuk biztonsága. A probléma megoldást nyert, kizárták az életnek azt a részét, amiről legkényelmesebb tudomást sem venni egy jól szituált polgárnak. Ettől sajnos még az létezik, legfeljebb az „effélék” mások lábtörlőjén alusszák nyomorúságos álmukat. A kuka Alig pirkad még az ég alja, amikor a ház udvarában elhelyezett nagy szeméttárolókat gyanús külsejű emberek lepik el. Mára már ez nem szenzáció, mindennapos jelenség. Szabályos váltásban érkeznek és csodálatos módon minden újabb csapat talál magának való „kincseket”. A legkorábban érkező hajléktalan házaspár üvegeket, amelynek árából megbékélve iszogatnak az udvari pádon, miközben felmelegítik elgémberedett tagjaikat. Egy nyugdíjaskorú bácsi csak papírt és dobozokat gyűjt. Akkurátusán összekötözi és rozsdás kerékpárját tolva tovább baktat új lelőhelyek felé. Sajátságos módszert dolgozott ki egy másik, aki a szeméttároló szélén áthajolva, teste súlypontját azonnal megtalálva lebeg ég és föld között. Lábai kalimpálnak, miközben kezei ördögi sebességgel válogatnak. A lakók az erkélyen levegőzve, vagy az ablakon át nézik ezt a, keserves szorgoskodást. Ok nem törődnek senkivel és semmivel, még a megszólításokra sem reagálnak, hajtja őket az éhség és a szükség. Kóbor kutyákkal is osztozkodnak, jut mindenkinek valami. Egyik vasárnap délben az erkélyen állva egy fiatal nőre lettem figyelmes. Ovodásfor- ma kislányát rakta a mély tartályba, ő adogatta ki a holmit az anyjának. Talán két félig rohadt almát és egy penészes tetejű befőttet. Két kézzel tömték magukba az utolsó cseppig. Nekem aznap nem ment le a torkomon a déli gombapaprikás. Nézőpont Ez is pénzkérdés Nyéki Zsolt t\ ár a magyar közmon- LJ dások híresek tartalmas modanivalójukról, bölcsességükről, néhánynak mintha mostanában átértékelődne a valóságalapja. A pénz nem boldogít — állítja egy szólás a sok közül, amelyet azonban naponta cáfol meg az élet. A szerényebb körülményekkel rendelkezők a luxusautók, kacsalábon forgó lakások láttán hajlamosak esküdni a fenti mondás igazságára, pedig ki ne cserélné le első adandó alkalommal az öreg járgányát, vagy a szűk paneljét. Nem is a pénz kényelemnövelő erejéről van szó, hanem a pénz hiányából eredő keserű, torokszorító érzésekről. Egy átlag nyugdíjasnak boldogságot jelent, ha elérhető számára a mindennapi párizsi szelet, a fiatal házasoknak a legnagyobb boldogság egy sokadik emeleti minigarzon, a gyereknek egy szép ruhadarab. S az is ritkán jut a szerencsésebbek eszébe, hogy mások számára a futás vagy egy egyszerű séta földöntúli boldogsággal lenne egyenlő. S hány olyan ember él közöttünk, akiknek ez a lehetőség pusztán pénz hiányában marad örökké elérhetetlen álom? Egy külföldi operáció, kezelés költségeit csak kevesen tudják előteremteni, s a környezettől sem lehet csodákat várni. S vajon milyen lehet annak az élete, aki tudja: addig él, amíg a messzi földről szállított drága gyógyszert havonta meg tudja venni, s ha elfogy a pénze, szembe kell néznie a rideg tényekkel? Szerencsére ilyenek kevesen vannak. De vannak. Kétségtelen, a pénz önmagában nem elégséges a harmóniához, de olyan világban, ahol a mindennapi betevő megszerzése állandó feszültséget gerjeszt, ahol az egészséges mosoly anygiak függvénye, ott igenis a nyugodt, boldog élet alapjává válik. Déiidőben hazafelé Elek Emíl felvétele Kommentár Hit és kultúra Kállai János A Művelődési és Közoktatási Minisztérium nemrég tartott sajtótájékoztatóján vetette fel valaki, amolyan konzultációs kérdésként: vajon mi módon lehetne elérni, hogy az egyházi iskolák és a bennük tanuló diákok ne hermetizálódja- nak a döntő mértékben állami oktatás rendszerében. Az „egyháziak" aránya valóban kicsi: mindössze 1,4-1,5 százalékát teszik ki az összes tanintézménynek. És az is igaz, hogy az átlagember számára valamiféle titokzatosság, a zártság érzete övezi működésüket, vélvén: a vallásos szellemiségű iskolákban valami egészen más történik, mint egyebütt. Pedig hát azokban is gyerekek tanulnak, tanárok-tanítók, és természetesen egyházi emberek munkálkodnak a felnövekvő ifjúság szellemi, testi, s nem utolsósorban: lelki jobbá tételén. Vagyis: nagyjából majdnem ugyanúgy zajlanak bennük a dolgos hétköznapok, bonyolódnak le a legkülönbözőbb rendezvények, mint pl. egy „világi” gimnáziumban. Örvendetes dolog tapasztalni, hogy az egyházi iskolák törekszenek magukat megmutatni, és vallási-felekezeti hovatartozástól függetlenül keresni egymással a kapcsolatokat. A nyíregyházi Evangélikus Kossuth Gimnázium példaadó módon járja — egyre határozottabb léptekkel — a kölcsönös megismerés útját. Az általuk nemrég megrendezett Az úr érkezése elnevezésű országos szavalóversenyen az idén még csak az egyházi gimnáziumok vettek részt. Jó alkalom volt ez a találkozó a tanárok és diákok tapasztalatcseréjére csakúgy, mint az emberi-baráti „viszonylatok" alakítására, szorosabbá tételére. Persze az elsődleges cél—a magyar líra legszebb istenes verseinek bemutatása — is csaknem tökéletesen teljesült. Fényesen igazolva Makai Sándor szép gondolatát: a hit és a kultúra egymás ellen ki nem játszhatók. Ezért nem tűnik merésznek a feltételezés: a következő versenyhelyszín kapuján talán az állami iskolák versmondói sem fognak hiába „kopogtatni”. Kelct-Magyarország 3
