Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-18 / 114. szám
Kelet-Magyarország 7 Keverékkutya-kiállítás Sóstón Nyíregyháza (KM) — A hétvégén lezajlott az első keverékkutya kiállítás Nyíregyházán, a Sóstó-erdei Szabadidő Parkban, melynek bevételét a szervezők a park keretén belül létesítendő kutyamenhelyre fordítják. A hűvös reggel ellenére hatvankét kutyus szállt „ringbe” gazdájával, hogy kategóriájában megmérkőzzön az elismerésért. A nyíregyháziak“ mellett még kisvárdai, balká- nyi, baktalórántházi, gávaven- csellői, nyírkarászi tiszadobi kutyatartók is megjelentek a versenyen. Nyilvánvaló, hogy ez esetben egyetlen lehetőség kínálkozott a kedvencek megmérettetésére: mégpedig bundájuk színe - fekete, fehér, zsemle, barna és tarka. A zsűri komoly szakemberekből állt - Kollo- nay László, bíró, dr. Gonda Gedeon, állatorvos, Zsíros Csaba mestertenyésztő, valamint Fesztóry Sándor -, akik dacára annak, hogy életükben először kerültek olyan helyzetbe, hogy keverékkutyákat kellett elbírálniuk, szívesen vállalták a feladatot. Szabályos versenylap szempontjai szerint pontozták a versenyző kutyák mozgását, testtartását, vizsgálták fogazatukat, a pigmentációt, a szőrzet ápoltságát. Az viszont itt most bocsánatos bűnnek számított, ha a kötelező két kör lefutása után az eb gazdája ölébe kéredzkedett, ha látszott rajta: nemigen szokott pórázhoz, hiszen otthon, a kertben legfontosabb feladata a házőrzés. Egyszerűen úgy fogadták el őket, ahogy születtek: kutyának. Ezt legszebben Kollonay László bíró fogalmazta meg a díjkiosztáskor, amikor azt mondta: ezeket a kutyákat gazdáikkal az érdek nélküli szeretet fűzi össze. S kutya és ember kapcsolatában ez a legfontosabb szempont. A kutyusok mindent egybevetve derekasan helytálltak. Nem kis örömet jelentett számukra, hogy versenyüket jó Munkában a zsűri néhány pedigrés társuk kísérte figyelemmel Most pedig lássuk az eredményeket! (A kutyák neve után zárójelben közöljük gazdáik nevét.) Fehér kategóriában első lett Jóm (Tóth Viktória, Kisvárda), második Hege (Jaczkó Andrea, Nyíregyháza). Tarkák: 1. Linda (Takács Árpád, Nyíregyháza), 2. Mixi (Bodnár Istvánná, Nyíregyháza), 3. Róni (Pazonyi József, Nyíregyháza). Barnák: 1. Boxi (Kovács Ferenc, Nyíregyháza), 2. Picur (Tarnavölgyi György, Nyíregyháza), 3. Gyökér (E-Misszió Egyesület). Zsemleszínűek: Peddi (Séra Erika, Nyíregyháza), Kölyök (Kopcsa Tamás, Nyíregyháza). Feketék: Csoki (Görbe Beáta, Nyíregyháza), 2. Bo(CSERVENYÁK KATALIN FELVÉTELEI) gáncs (Hajdú László, Nyíregyháza), 3. Gigi (Gadnai Gá- borné, Tiszadob). A közönségszavazatok alapján gazdára talált a kiállítás legszebb kutyája cím is: Kitty kapta (Vadnai György, Nyíregyháza). A zsemleszínű kétéves szuka nemcsak küllemével hívta fel magára a közönség figyelmét, hanem fegyelmezettségével is. Még kis bemutatót is tartott a hirtelenjében felállított akadálypályán, majd kézjelre szófoga- dóan leült, s egészen addig ott is maradt, míg gazdája egy ajtó mögött el nem tűnt a szeme elől. Mivel eddig ő arra még nem járt, úgy ítélte meg: veszélyes hely. S már loholt is gazdája után, hogy megvédje. Mert rend a lelke mindennek... Márta, aki teve és kétpúpú Akit szeret, hozzábújik, akire haragszik, azt leköpi Cselényi György l 93 Gazdikereső Nyíregyháza (KM) — A Dallas fiimsorozatbeli Ray is fogadhatott volna a Nyíregyháza és Oros között elterülő 4 holdnyi magánterületen. Az egyik hodályban gyönyörű lovak szénát ropogtatnak. De a házigazda és a rokonság kedvence, Márta, a gyönyörű púposteve. Kalauzom, Zentai László, a tulajdonos sógora. Mártát az istálló félhomályából a szabadba akarjuk vezetni, ami nem is olyan egyszerű. A teve ugyanis amint kiér, nyomban futásnak szokott eredni, s a helyére csak miután kellően elfáradt, akkor hajlandó visz- szasétálni. Most e manővernek hosszú kötél állja útját. Mártát a lovak ferde szemmel nézik, s mivel a kinézete az övéktől jócskán eltér, minden mozdulata félelemvágtára serkentené őket. — A tevét a sógorom Oroszországban ajándékba kapta — mondta Zentai László. — A határon teljesen legálisan, megfelelő okmányokkal jött át. Két éve van itt. Egyébként 6 esztendős. A szerénysége, igénytelensége miatt a tartása nem kerül sokba. Mindent megeszik, ami növényi erede- tő. Kap répaszeletet, zabot, tengerit, szálas takarmányt. Ha hiszi, ha nem, a kedvence az újságpapír. Egyszer egy tucatnyi kiolvasott Kelet-Ma- gyarországot jó étvággyel elfogyasztott. Az itteni klímával is elégedett. Télen hosszú szőrt növeszt, ilyenkor viszont csaknem csupasz a bőre. Még nem volt beteg. — Köztudott, a púpos teve Márta mássága a lovakat megrémíti A szerző felvétele jó ideig bírja étlen-szomjan... — vetem közbe. — Szerencsére e tulajdonságát még nem kellett kipróbálni. Ami „jár”, mindent megkap. Egy reggel 4 veder vizet ivott meg, ami sok, hiszen egy lónak általában elég egy. A csúcsteljesítményt évek óta sem közelítette meg, sőt a legtöbbször csak a száját lögyböli ki. Különben értelmes állat. Ezt abból állapítottam meg, hogy az orosz nyelvtudásom csaknem minden szavát megérti. De a gyere Márta, jól van Márta, szép vagy Márta kifejezéseket is hozzám- bújással hálálja meg. Akit viszont nem kedvel, mondjuk, valamikor bántotta, azt egyszerűen, mondhatni parlagia- san leköpi. — Márta nemcsak a családunknak, hanem az Örökösföldön lakók nagy részének is kedvence — említette Zentai úr. — Sokan megnézik, sőt látogatják. A teve is igyekszik megismerni lakókörnyezetét. A múltkor elsétált a telekről, s bekukucskált az egyik fagylal- tos bódéba. A kiszolgáló nőben meghűlt vér. Imádja a zetor hangját. Azt bárhová követné. Egyébként Márta sokak számára sem teljesen ismeretlen, tudniillik, tavaly fellépett a Nyírségi Őszön a stadionban. A műsor előtt és után adódott vele némi gond, mert a nyalka huszárok kényes lovai annyira „begazoltak” tőle, csaknem megbontották a „csatarendet”. Zentai Lászlónak nagy tervei vannak. A tevét szeretné reklámcélokra felhasználni. Arra gondolt, a rákbetegek megsegítése érdekében nyáron alapítványt hoz létre. Tervezi, hogy megfelelő szervezés és előkészítés után a tevével Budapestig elgyalogol. S ahol elhalad, a vállalatok, nagyobb üzemek, bizonyos összeggel támogatnák az alapítványt. Az ötlet egy rádióriport kapcsán jutott eszébe. Valaki az övével megegyező céllal Franciaországból indult el Szegedre. Természetesen az akcióhoz magánszemélyek is csatlakozhatnának. Az összegyűlt pénzt a rákbetegek rendelkezésére bocsátanák. Akit érdekel a dolog, az a 312-320-as telefonon jelezze. Nyíregyháza (KM) — Az alsó képen látható kutyának, már van gazdája,a nyíregyházi gyepmesteri telepen azonban még hat nagyon barátságos társa várja türelmetlenül sorsa jobbra fordulását: egy két év körüli fajtiszta kuvasz szuka, egy csivava-keverék, egy középtermetű fiatal fekete kan, egy tűzvörös középtermetű keverék szuka és egy zsemleszínű, szálkás szőrű terrier keverék. Ha nyolc napon belül nem fogadják be őket, örökre el kell aludniuk... Másfél éves szálkás szőrű tacskó keverék szukának, fehér-sárga tacskókeveréknek keresnek gazdát Nyíregyházán, a Kerékgyártó u. 26. szám alatt. Öt kiskutya ajándékba előjegyezhető (2,5 hetesek) Sóstóhegyen az Igrice u. 9. szám alatt. Három kiscica vár gazdára Nyíregyházán, a Moszkva utca 52. szám alatt. A Rocky kutya és macska- eledel boltból egy fekete kiscica ajándékba elvihető. Ugyancsak kiscicákat ajándékoznak Nyírbátorban, érdeklődni a 42/381-954-es telefonon. Szekeres Tibor felvétele Mi a hobbija? A profi tiszai hajósnak Vásárosnamény (KM CS. K.) — A főkertész kérésére most egy profi hajóssal ismerkedünk meg, méghozzá Kmetty Pállal, aki a Felső-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság hajózásának vezetője. Már az édesapja is hajós volt, aki 1936-tól dolgozott a vízügynél hajógépész-, majd főgépészként, fiának 1960-ban adta át a stafétabotot, és, sajnos, ugyanabban az évben meg is halt. De még kipróbálta a fia által elsőként összerakott Bereget... Kmetty Pál az óbudai hajógyárban tanulta a mesterséget, a GANZ-ból szabadult hajólakatosként. Csavargó életmód a hajósé, kevés idő marad a családra, hiszen folyton úton van. Most már sokat változott a helyzet, de a hatvanas években még előfordult, hogyha behajózott, s csak 3-4 hét múlva tért vissza. Igaz, utána járt egy hét pihenő. S Kmetty Pál mindig megtalálta a módját, hogy a családdal legyen. S bár nem a család a témánk, az hamar kiderül: rajongva szereti feleségét és két fiát. Feleségével már az általános iskolában egy osztályba jártak, együtt népitáncoltak, s tíz évi udvarlás után kérte meg a kezét. Egyik fia vízügyi mérnök, ő a fővárosban él, a másik fia Franciaországba nősült, francia feleségével a Tisza-parton ismerkedett meg. Visszatérve a Tiszára: csodálatos folyó, de veszélyes, különösen a révek. A felső- Tisza — szakszóval élve — nincs is kitűzve, gyakorlatilag a vízismeretére van utalva a hajós. Néznie kell a vizet, mert teli fával, zátonynyal, ami különösen lefelé veszélyes — könnyen rászalad a hajó. Általában teherszállítással foglalkozott Kmetty Pál: rozsét, kavicsot, követ szállított a zsilipépítésekhez. Nem állítja, hogy nem vágyott a tengerre, a hatvanas években lehetősége is lett volna rá. De 1960-ban megnősült, s a feleségével úgy egyeztek meg, hogy marad. Ráadásul itt hajóvezetői, gépészi beosztást kapott, s lakást. Egyre nagyobb a forgalom a Tiszán — hamarosan ismét motorcsónakoktól lesz hangos a környék. Legtöbbjük vezetője profinak hiszi magát, a világ urának, s nehezen érti meg: ez nagyon veszélyes játék. A Tiszán sok a beborult fa, mielőtt száguldozni kezdenének, fogadják meg a tapasztalt hajós tanácsát: ismerjék meg a Tiszát. Azok a hajók, amelyek a 4. számú folyamos szakaszmérnökség tulajdonában vannak, már elég régiek, nem kis pénzbe kerül az üzemeltetésük. S ugyanúgy, mint az autókat, ezeket is vizsgáztatni kell, méghozzá évente. Akik gyakran járnak Ugomyán, már ismerősként köszöntik a parton veszteglő Tiszavirágot, de van még két társa, a Váci Mihály és az Otthon: ezeken összesen több, mint hatvanan üdülhetnek, pihenhetnek, képzelhetik azt a kabinokban, hogy ők most „óceánjáráson” vannak. Kmetty Pál kedvence viszont a Jégvirág 4., egy háromszáz lóerős vontató. Szolgálati motorcsónakját Sirálynak hívják, s már túl van a harmadik ikszen. A svéd Creschent-motor azonban prímán működik. No, és persze, jó kezekben van. Hiszen a hajógépésznek van egy hobbiműhelye is, Kmetty Pál A SZERZŐ FELVÉTELE olyan felszereltséggel, hogy bárki megirigyelhetné. Szabad idejében itt javítgat. A hétvégi kertjében mindent gépesített: ez az ő reszortja a családban. Bontóban vett egy Skoda-motort, azóta nincs gondja a locsolásra. Kapálni nem szeret, vallja be őszintén, csinált hát egy rotációs kapát. De, az ilyesmit a „kisujjából kirázza” az, aki egy „igazi” hajót rakott össze, a már említett Bereget, akkoriban ugyanis ez volt a belépő a munkahelyére, be kellett bizonyítania, nem hiába járt iskolába, a fővárosban megtanulta a szakmáját. S hogy ő kinek a szakmájával, hobbijával szeretne megismerkedni? A megye egyetlen kőbányájának, a barabásinak a vezetőjével, robbantómesterével. A neve pedig: Botkó László. Állatkínzásért a bíróság előtt London (MTI) — Nagy- Britanniában eljárást indítottak egy férfi ellen, akit azzal vádolnak, hogy nemtörődömségével szenvedést okozott egy akváriumban tartott halnak. David Sharodot a UPI ismertetése szerint a múlt héten idézték meg a dél-angliai Maidenhead városi törvényszékére, mert az állatkínzás ellen küzdő királyi társaság (RSPCA) feljelentést tett ellene amiatt, hogy állítólag október óta magára hagyott egy trópusi halat házának akváriumában. Sharod cáfolta a vádat, azt állítva, hogy etette és hetente legalább egyszer megnézte a halat, miközben munkája máshová szólította. Egy állatorvos megvizsgálta és rendben lévőnek találta a halat, de úgy nyilatkozott, hogy nem helyes ilyen hosszú időre magára hagyni, mert az akvárium esetleges hibája miatt károsodást szenvedhetett volna. Az RSPCA szóvivője azt mondta, hogy a társaság célja éppen az ilyen esetek megakadályozása, s hogy csak végső esetben folyamodnak feljelentéshez. Az oldalt összeálllította: Cservényük Katalin 1993. május 18., kedd ~ Kitty - gazdájával, Vadna Györggyel
