Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-18 / 114. szám

1993. május 18., kedd HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Kedvezmény a nyaraláshoz Az új üdültetési rendszer nem az intézményeket, hanem a személyeket támogatja Nyíregyháza (KM - Sz. J.) — Nem csak a naptár, az időjárás is azt jelzi, hogy nyakunkon az üdülés, a pi­henés szezonja. Közeledik a tanév vége is, a családok ter­vezgetik: hogyan töltsék a szabadságot, hová utazza­nak egy kis kikapcsolódásra. Tervezgetnek, tájékozód­nak, számolnak... Ebben próbálunk segítséget nyújta­ni aktuális, friss informáci­ókkal, melyeket Gégény Mónikától, a Nemzeti Üdülé­si és Utazási Iroda Kft. fiók­irodájának vezetőjétől kap­tunk. Persze, szívesen állnak közvetlenül is az érdeklődők rendelkezésére személyesen Nyíregyházán, a Szakszerve­zetek Háza földszinti 3-as szo­bájában a következő — nem­rég megváltozott — időpon­tokban: hétfőtől péntekig ki­lenc órakor nyit, 16 órakor zár az értékesítési iroda, csütörtö­könként 18, péntekenként 14 óráig szolgálják ki a különbö­ző igényeket. (A fogadási idő módosítása, meghosszabbítása alkalmazkodás volt a nagy érdeklődéshez.) Telefonszám: (42) 312-344/125, telefax: (42)311-821. Döntő a vendég igénye A korábban a szakszerveze­tek kezelésében lévő üdülők törvényi szabályozással alapít­ványi tulajdonba kerültek. Ez­zel együtt megteremtődött egy új üdültetési rendszer, mely­nek az az alapelve, hogy nem intézményeket támogat, ha­nem közvetlenül személyeket. A kedvezményezettek körén belül van minden munkaválla­ló, szövetkezeti tag, nyugdíjas és munkanélküli, valamint családtagjaik, arra való tekin­tet nélkül, ellentétben a köz­hiedelemmel, hogy tagja-e az igénylő valamely érdekvédel­mi szervezetnek, avagy sem. Ne kelljen sorban állni Egységes, új, adott szállodá­ba, üdülőbe és időpontra szóló 1-2 ágyas (plusz pótágyas) üdültetési formák vannak, a leendő vendég igényétől füg­gően, mint ahogy az ellátás, az étkezés módja is fakultatív: fél- vagy teljes panziós. Ebből is látszik, hogy az árak főleg a kért szolgáltatásoktól függ­nek. Az eddig megszokott két­hetes turnusoktól eltérően a keresettebb egyhetes (8 napra, 7 éjszakára) vendégváltás lett gyakorlat. Egy periódus min­denütt csütörtöktől csütörtökig tart. (Ez természetesen lehet két-háromhetes is.) Az üdülés központi kategó­riája az utalvány, ugyanis a tá­mogatás abban ölt testet. A munkaadók negyedévre szóló­an 2 ezer forintos névértékben, de annak ötven százalékáért vásárolhatnak dolgozóik ré­szére üdülési utalványokat. Az utalvány összegének egyik fe­le alapítványi támogatás, má­sik fele a cég által kifizetett előleg, ez utóbbit a dolgozótól visszakapja a munkáltató. Ha azonban maguk a munkáltatók is hozzá akarnak járulni dolgo­zóik üdüléséhez, az utalványo­kat térítés nélkül is átadhatják. A dolgozók, alkalmazottak munkahelyük meghatalmazá­sának birtokában vásárolhat­nak az irodában maguk szá­mára utalványt. Tapasztalat­ból és a többszöri sorban állás elkerülése miatt tanácsolják, hogy csak a következő mintájú meghatalmazást tudják elfo­gadni: ,A ...(munkáltató neve és címe) részéről meghatalma­zom ...(dolgozó neve és sze­mélyi adatai), a ...munkahely állományában lévő dolgozót, hogy kedvezményes üdülési utalványokat vásároljon. A dolgozó a saját üdüléséhez szükséges utalványokat vásá­rolhatja meg.” Dátum, pecsét, cégszerű aláírás. A munka- vállaló az utalvány birtokában az értékesítési irodában vá­laszthat a rendelkezésre álló üdülési választékból. A kivá­lasztott helyet az iroda leköti, s az üdülés árának megfizetése (utalvány vagy utalvány plusz készpénz) ellenében átadja a vendégnek a részvételi jegyet. Ezzel kell jelentkezni az üdü­lés helyén. Nyugdíjasok nyugdíjasiga­zolványuk és legutolsó havi nyugdíjszelvényük bemutatá­sával juthatnak kedvezmény­hez. A támogatás összege a nyugdíj összegének függvé­nye, melyet egyedileg számol­nak ki. Hasonló az eljárás munkanélküliek esetében is — a munkanélküliség tényét és a segély összegét hitelt érdem­lően kell bizonyítani. Előjegyzést nem fogadnak el Májusra, júniusra van még lehetőség pihenésre a Balaton mellett, a Dunántúl több üdü­lőövezetében, Hévízen, Zir- cen, és többféle ajánlatból le­het választani. A nyitás első hetében elkeltek viszont a Sopronba, Gyulára, Szegedre, és a Balaton egy részére szóló helyek. Nem árt, ha már konkrét igényekkel érkeznek az irodába. A számítógépes adatfeldolgozásból adódó fél­reértések elkerülése végett ar­ra kérik az igénylőket, hogy személyesen jelentkezzenek, előjegyzést nem fogadnak el. És végül valamit az árak­ról... Egy hévízi üdülőjegy tel­jes ellátással például két sze­mély részére teljes áron 7 éj­szakára 18 400 forint. Körül­belül ugyanazért a komfortért egy zirci kisházban 15 900 fo­rintot kell fizetni. Van persze ennél drágább is. Ha valaki az alapítványi lehetőségek közül választott, az utalvány, a tá­mogatások mellé mi gondtalan üdülést kívánunk! Reverendában a börtönbe Balogh József Nyíregyháza (KM) — Kö­rülbelül másfél éve jelent meg először a nyíregyházi börtönben egy római katoli­kus pap, hogy megkísérelje a rabokkal is megismertetni a bibliát. Hogyan telt a másfél esztendő, sikerült-e elérni, amit első látogatásakor el­tervezett? Erről beszélget­tünk Keresztes Lászlóval, a nyíregyházi főplébánia káp­lánjával. — Első alkalommal végig­látogattam az összes börtön­lakót, mindenütt eltöltöttem egy félórát. Ismerkedés, kap­csolatteremtés volt, mert hogy hívjam őket bibliaórára, ha azt sem tudom kik ők, és ők sem ismernek engem. □ Milyen volt a fogadtatás? — Volt ahol ellenségesen fogadtak, szidták az egyházat, a papságot, finoman, de azért érezhetően kiutáltak a cel­lából. Néhol nagyon kedve­sen, tisztelettel fogadtak. El­beszélgettünk. Kérdeztek a gyónásról, Isten létezéséről, a szeretetről, előkerült néhány olyan kérdés, ami a fantáziáju­kat megmozgatta. A bibliaórá­ra kaptunk egy kulturszobát, s ott találkoztunk. Nem jöttek annyian, amennyire számítot­tam az érdeklődő kérdések alapján. Heten-nyolcan voltak, de később kiderült, hogy ugyanazok járnak el minden felekezet meghívására. Azóta inkább csökkent a létszám, mert néhányan letöltötték kö­zülük a büntetést. □ Nem szegte kedvét az érdektelenség? — Nem. Pedig amikor egy fél évvel ezelőtt újból elindul­tam végig a cellákon, nagyon kellemetlen benyomások ér­tek. Több cellában észre sem vették, hogy bementem. Té­véztek, egyikük szintetizáto­ron játszott, s amikor megtör­tem a csendet, hogy nincs-e valami kérdésük, szívesen vá­laszolok, azt mondták: nincs, nemsokára szabadulnak. Első találkozásunkkor még nem volt televízió, nem volt ekkora szabadság. Nem sajnálom tő­lük, jó dolog, hogy szabadab­bak, de ez mintha automatiku­san egy érzéstelenítőként je­lentkezne az életükben. A val­lás eddig sem nagyon érdekel­te őket, úgy látszik, ezután sem akarják a maguk kis nyu­galmát megváltoztatni. □ Feladja, Tisztelendő úr? — Inkább újból próbálko­zom, bár nincs sok esélyem, mert vannak szociális mun­kásnők, akik ott töltik a gya­korlati idejüket. Főiskolás lá­nyok, nyilván jobban örülnek nekik a cellában az elítéltek, mint nekem. Olykor az is eszembe jut, hogy biztosan le­hetne jobban csinálni. □ Milyen vigaszt lehet nyúj­tani a szabadságuktól meg­fosztott embereknek? — Az egyháztól nem áll messze a börtön, hisz tagjai nagyon sokszor voltak benne. Ezzel arra szeretnék célozni: nem biztos, hogy mindenki el­vetemült ember, aki odabent van. Mindenkire mint teljes értékű emberre kell odanézni, ne érezze meg, hogy halálra van ítélve, kisemmizték lelki­leg, hogy mint becstelent tart­ják számon. Keresztelő János maga is börtönbe került, pe­dig nagyon tiszta életű ember volt, s ott bizony elfogta őt is a bizonytalanság. — Szent Pál is megjárta a börtönt. Még Saul korában ő maga vetette börtönbe a ke­resztényeket, azt hitte, jót tesz az Istennek, Isten dicsőségét öregbíti, amikor a kereszté­nyeket, az akkor látása szerint szektásokat üldözi. Akkor a keresztények zsidó szektának Harasztosi Pál felvétele voltak minősítve. Aztán meg­tért, s utána maga is börtönbe került. Meg is kövezték, de nem vesztette el kedvét, a bör­tön falai között is szabadnak érezte magát, mert nem a tes­tét, a saját éleletét nézte, ha­nem azzal a feladattal volt el­kelve, amivel az Isten megbíz­ta, hogy hirdesse az evangéliu­mot alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt: hogy Jézus meghalt a bűnösért és föltá­madt az emberek üdvösségére. Úgy vette észre a börtönben, a fogságban is, hogy az Isten igéjét nem lehet megbilincsel­ni, nem lehet falak közé zárni. □ A mai rabok nemigen lesznek Szent Pál utódai. Mivel lehetne őket jó útra téríteni? — Én úgy gondolom, ha már bezárnak embereket, rendkívül fontos, hogy ott ér­telmes munkát tudjanak neki adni. Olyat, amivel a szó átvitt értelmében gazdagodik és nem veszíti el az értékét. So­kan azt hiszik, hogy semmire nem jók, a társadalom is ki- semmizte, elzárta őket. Pedig lehet hogy csak megbotlottak, olyan körülmények közé ke­rültek, ahol esetleg egy másik ember is megbotlott volna, vagy meg is botlott, csak nem fogták rajta. Tulajdonképpen Jézus együttérez, szolidaritást vállal a gonosztevőkkel is, ha most a börtönben lévőket go­nosztevőknek nézzük. A bör­tönben szoktam elmondani, hogy ha valamit elkövettünk, akkor nagy szívvel el kell vi­selnünk a büntetést érte. A biblia is azt mondja, hogy Is­ten a jókat megjutalmazza, a gonoszokat megbünteti, hogy ébredjünk rá: ezt nem szabad így többé csinálni. Isten úgy tud viszont büntetni, hogy nem aláz meg közben bennün­ket, hanem fölemel, magához ölel. □ Ezt nemcsak a börtönben élőkre, hanem ránk, a kívüllé- vőkre is érti? — Mi is börtönben élünk. Ők bent vannak elzárva, mi pedig itt vagyunk bezárva a fogyasztói társadalom világá­ban, szokásaink börtönében, bűneink jól álcázott, eltitkolt, mások rólunk alkotott vélemé­nyének a börtönében ülünk, amiből nem tudunk kitömi. Olyan börtönben élünk, amit sokszor mi építünk meg ma­gunk körül, a magunk maga­tartásával, felfogásával, és sokszor be is záródunk úgy, hogy mások felé nem tudunk megnyílni. A keresztény em­bert Jézus arra ösztönzi, hogy szabaduljon fel minden meg­kötöttség alól, s úgy szabadít fel bennünket, hogy nem a rosszra szabadít rá, és nem azt teszi szabaddá számunkra, ha­nem megmutatja az igazi érté­keket, s akkor az ember nem is kíván mást, mint azt a jót meg­tenni. A keresztény ember tud­ja, hogy minden lekicsinyítő kötöttségtől Jézus a szabadító. Akár bent vagyunk a börtön­ben, akár kint élünk a magunk börtönében, az Igazság sza­baddá tesz minket, ha mi is akarjuk. Ezt minden embernek kívánom. Jegyzet ______________________ Lecke mindhalálig Kovács Éva jkeletű, egyre súlyo­sabb tünetekkel járó népbetegség lett mára ná­lunk a munkanélküliség. A ján’ány mértéke országosan sem csekély, megyénkben azonban az átlagosnál is sú­lyosabb a helyzet. A beteg- ség gyógyítására már létez­nek különféle jól bevált terá­piák, a biztos gyógyulást azonban senki nem garantál­ja. Ezért is méltó a figyelem­re az a nemzetközi tanács­kozás, amelyet nemrég Bu­dapesten tartottak, s amely­nek témájául a felnőttképzést jelölték meg a szervezők. Időszerű téma, tán még késtünk is vele. Különösen igaz lehet e megállapítás ak­kor, ha a tanácskozás vég­ső következtetéseit vesszük nagyító alá. A zárónapon összefoglalt gondolatokat ajánlatos megfogadni, bár nem biztos, hogy mindenki egyetért velük. A szakembe­rek szerint bármily szomorú és nehéz is a dolog, munka nélkül maradva is igyekez­zünk reálisan szembenézni a tényekkel! Ha ezt tesszük, rögtön látni fogjuk, a mun­kanélküliség nem kizárólag államoktól, kormányoktól függ, sokkal inkább a műsza­ki fejlettség, a technológiai színvonal következménye. Aki annak idején az ipari forradalomról, a gépek, gyá­rak ebből következő szán­dékos tönkretételéről tanult, mindezeken nem csodál­kozik. A dolgok lényegének megértéséhez elegendő csak megszámolni azt, egy hold föld felszántásához hány óra kell egy lovas ekének, s hány egy modernebb traktornak. Ezután már csak annak a kérdésnek megválaszolása marad, kell-e gyártani azt, amire nincs vevő? Ha a gon­dolkodásban eddig eljutunk, a következő lépés már sokkal egyszerűbb lehet. Ha oko­sabb, fejlettebb, többet tud a gép, azzal emberi energia válik szabaddá, durvábban fogalmazva feleslegessé. Ember azonban felesleges szerintem soha sem lehet. Különösen akkor, ha nem is akar felesleges lenni. A fel­nőttképző konferencia e gon­dolat köré épült, s abból in­dult ki, hogy egy embernek életében legalább három munkaterületen kell dolgoz­nia, amíg a nyugdíjkorhatárt eléri. Ebből pedig az követ­kezik, hogy egy szakmát el­sajátítva, egy diplomát meg­szerezve még nem érezhetjük örökre biztonságban magun­kat, még nem fejezhetjük be a tanulást. Jöhet idő, s mint látjuk, manapság jön is, ami­kor váltani kell, amikor a pá­lyamódosítás elkerülhetet­len. A tanulás életforma, tartják jó ideje nyugaton, s szokjuk most már mi is. Ha sikeres emberekről, befutott személyekről hallunk, szinte mindig kiderül, az illető élete folyamán több, egymástól gyökeresen eltérő dolgot is csinált. Ha egyik ötlete elbu­kott, kitalált helyette mási­kat, ami bejött. A trükk, ha úgy tetszik, a recept tehát igencsak egy­szerű, könnyen elsajátítható. Nekünk sem kell egyebet ten­nünk, mint tanulni, a változó helyzethez alkalmazkodni, mégpedig ha kell, akár éle­tünk végéig — javasolják a szakemberek. Fontos — te­szik hozzá, hogy közben so­hase csüggedjünk, ne adjuk fel az első kudarc után. Ta­nuljuk meg kezelni a nehéz­ségeket, ne akarjunk semmit olyan rettentő nagyon. Te­gyünk úgy, mintha mindig lenne jogalapunk az elége­dettségre, az örömre, s meg­látjuk, előbb-utóbb erre meg is lesz minden okunk! Lehet, hogy most sokan gondolják magukban: ha ilyen jól tudod, gyere, ülj a helyemre, s meglátod, még­sem minden ennyire egysze­rű, s majd az is kiderül, kinek van kedve újakat tanulni. Pedig kell hogy legyen, mert a folyamatos, mondhatni örökös önképzésre előbb- utóbb rákényszerít bennün­ket az élet. Megfogjuk tanul­ni, ha eddig nem tettük, hogy bár kudarcainknak lehetnek mások az okozói, bajainkból saját akaratunk nélkül nem leszünk képesek kilábalni. Flórián-nap Pásztón Nyíregyháza (KM - T. K.) — Tűzvédelmi bemuta­tó, játékos sportprogram, ve­télkedő, kiállítás, kulturális műsor színesítette a III. Or­szágos Flórián-nap rendez­vénysorozatát, amelyen a megyei tűzoltószövetség képviseletében a szakolyi női önkéntes tűzoltók, a ti- szavasvári Lukács Ferenc Önkéntes Tűzoltóegyesület férficsapata és a nagykállói ifjúsági tűzoltók vettek részt. A megyei tűzoltószövetség vezetőségét Medgyesi József (a megyei közgyűlés elnöke) és Győri András (Szakoly jegyzője) képviselték. A Nógrád megyei Pásztón május 7-8-án megrendezett programon megyénk csapata nemcsak kellemesen töltötte el a két napot, hanem szak­mai tapasztalataikat is kicse­rélték az ország más részei­ből érkezett önkéntes és hi­vatásos tűzoltókkal. Amatőr felvétel Együtt a megye csapata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom