Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-03 / 101. szám

1993fő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Ktatok és vakablakok OJyaiíretnénk, aki stabil, s nem fog rövid időn belül profilt váltani Cserve Nyíre- Hív­ták Vés átke­resztel tézőnek, de akárh->a Rá- kóczi ven­déglátó ihosszú ideje zá^ni lesz a sorsa?-yíregy- háza aJ;51, Fel- hermán? gyúttal néhány .-étről is szót vál) Nem he Elmopi Söröző kiajánlván meg­történt, Mac Do- naldsna társaság­nak is, volt ko­moly {Szeretnék látvány a bezárt üzlet — is­merte el az alpolgármester —, de nem akarjuk olcsón elher­dálni a város egyik legértéke­sebb helyén épült ingatlant. Inkább várunk, s elfogadjuk a kritikát érte, de olyan partner­rel szeretnénk üzletet kötni, aki stabil, s nem fog rövid időn belül profilt váltani. Nincs beleszólásuk A belváros képébe illő és színvonalú üzleteket látnának szívesen, jó példaként hozta erre az alpolgármester a Zrínyi Ilona utcában nemrég átalakí­tott Belvárosi Fagyizót és Grillt. Ez az üzlet egyben min­ta is lehet arra, belső átalakí­tással viszonylag kis területet hogyan lehet „megduplázni” galériával. Van, aliára... (fagyizó a belvárosban) ugyan, Jtradna étte­remnek, >incsen aka­dálya, h’filra jelent­kezik v A söröző melletti CIB Bank „csapott ibban, aztán visszaléjtrég felaján­lották a Knak, de még semmi e­— Tugy nem szép Gond viszont, hogy az ön- kormányzatnak nincsen lehe­tősége a beleszólásra — leg­feljebb rosszallását fejezheti ki — a sétálóutcában működő üzletek profiljába, ugyanis a legtöbb helyiség előprivatizá­cióban kelt el. Példa erre a jár­műbolt, melynek kirakatában még mindig üres kartondobo­Plakától az árut nem látni Balázs Attila és Elek Emil felvételei Vállalkozóról álmodik a Vesszös zok „díszelegnek”. Bár a tulaj­donosa, Kínál úr ígéretet tett, idén rendbe rakja városi üz­leteit, eddig még semmi jelét nem látni e törekvésének. Övé egyébként a volt Pál Gyula Terem is, amelynek bezárása annak idején akkora vihart ka­vart, legnagyobb fájdalmat a város művészeinek okoztak vele, akik úgy érezték, elesnek a lehetőségtől, hogy munká­ikat a nagyközönségnek be­mutathassák. Szebb kirakatot A bérbeadók nyilván nem számíthattak arra, hogy akár­csak a járműbolt, ez is raktárrá avanzsál, s ebben alusszák majd téli álmukat a Gösser te­erdeje — melytől lassan már nem látni, mit árulnak odabent — sem túl dekoratív a kira­katokban. Még akkor sem, ha nyugaton ez így szokás. Bár a cél világos: jöjjön be a vásár­ló. Megindultak viszont az áta­lakítási munkák a polgármes­teri hivatal volt Családi Es­eményeket Rendező Irodá­jában, itt a tervek szerint ék­szerbolt nyílik. Mindent egybevetve, nem túl szívderítő látvány az üres üzlethelyiség, legyen az a belvárosban, lakótelepen, vagy külterületen. Az teljesen érthető, ha nincs bérlő, az vi­szont teljességgel felfoghatat­lan: kinek éri meg bérbe venni egy üzletet, még licitálni is a ,. s van, aki nem. (Göngyölegraktár luxusövezetben) raszának székei, asztalai. A pályázatban annak idején bi­zonyára szebb ígéret szerepelt — a megvalósítás azonban még várat magára. A mostani látvány azonban a jó érzésű városlakót zavarja. S még valami: anélkül, hogy szándékunkban állna a Reno­mé Rt. üzletét rontani, el kell mondani, az „olasz” bolt leér­tékeléseket reklámozó plakát­díjra, csak azért, hogy végül kitehessen egy táblát ZÁRVA felirattal. Ha viszont sok pén­ze van az illetőnek, legalább annyira még futhatná belőle, hogy a szakadt függönyt le­cserélje valami szebbre, egyúttal azt is ráírhatná, hol vette, mennyiért. A kirakat előtt bámészkodó pedig — ha épp ilyet keresne — tudná, merre induljon érte...-----Tárca — ár vár őst, iskolázta- táhelyét. Szemerkél, vagy i) ködöl a tavaszelő didert esője. Befordulok egy-eynerős utcasarkon, próbáizonosítani az épü- letekeiozikat, éttermeket, cukrákat, elszállt ifjúsá­gom ,ie!yeit”. Nem megy könnfúszen az évek sod- rásáhácserélődtek a név- tábláfiegangolosodtak a Í cégérelbutikosodott a cí- visvityy kikezdhetetlennek hitt dia, szokásrendszere. De twe titkolózni tovább: Debrvi meghízott testének „érreaerében” tapogató­zom, ai.t így, alaposabban már} isz éve nem tettem. Azefí meglepetés a ked- venaöizőmben ér. Gyanús, hogya !- pontosabban a le­járattá je gyet kell váltani: mertkríizni-falatozni ugyan most is 'hét, de már hangol­ják i gárokat, „belövik” a dobokat diszkósan vibrál a fény. E.már nem a meghitt „brudeizések” színtere, ez rock ccé-nak becézett Isten tudja, hgy mi. Mert ezt kí­vánja anyugatiasra igazított fazon, fi egykori kerthelysé­ges vendéglő portálja szintén gyanús: parfümök, dezodo­rok, bugyicsodák, miegymás. Nem, ez nem lehet az, ahová hajdanán „utolsó menedék­ként” akár éjfél után is betér­hetett az ember egy kis dar- vadozásra. Elmegy a kedvem az egésztől, de azért baktatok tovább. A lábam szinte önkéntele­nül visz el a Csapó utcára. Keresek egy házat, egy kapu­aljat, egy ismerős lakást, ahol még a hatvanas évek elején beleszerelmesedtünk az igazi rock-zenébe, próbálgatván a három akkordos gitározás virtuóznak éppen nem mond­ható technikáját. Az ajtón a névtábla stim­mel. Becsöngetek. Némaság. Szinte ijesztő a hangnéküli- ség. Eszembe jut, hogy annak idején, amikor „edzett” a banda, esetenként kiszállt a rendőrség: elsősorban a hangorkán miatt, másodsor­ban valami imperialista fon­dorlatosságra gyanakodva. Nincs mit tenni, betolok az ajtórésen egy névjegykártyát, hátha megtalálja, akinek küldöm. Másnap, amikor már itthon ülök az íróasztalomnál, még mindig bennem van a debre­ceni séta emléke. Hirtelen megcsörren a telefon. Nem hiszek a fülemnek. O van a vonal végén, a gitárvirtuóz, aki már akkor tudott olyan dolgokat művelni a hathúro- sával, amit még ma is keve­sen, vagy csak a legjobbak. Nagyon halk a hangja, kicsit rekedtes, tompa, nem hiszem, hogy vonalhiba lenne az oka. Amikor — két évtizednyi kö­dökön keresztül— „azonosít­juk” egymást, pillanatok alatt a múltidézés ingoványába süllyedünk. Tudod... Géza küldi Ameri­kából azokat az ősi szalago­kat, amire az első számainkat vettük... Csak az lesz a baj, hogy már aligha van magnó, amin majd le tudjuk játszani. De jönnek archív anyagaink Németországból is... Ja, én egyébként már a nyolcvanas évek elejétől nem játszom... Hallod, a hangom is... Hallom. Megöregedtünk, b... meg, konstatálom, nincs már Shadows, Spotnics, Beat­les, Pat Boone és társai, nincs az a country-blues sem, ami­vel mindig húztatok engem, a vidéki srácot. Mi van hát? Kérdezem magamtól, amikor váratlanul és végleg kifut a szó a kagylóból. Mi maradt? Maradt-e valami? Hát per­sze, nyugtatgatom háborgó lelkemet. Felnőttek a gyere­keink, élünk, dolgozunk, most is szól a zene. C sak az Atlantis, a Csodálatos ország, a Kék csillag, a Szerelmesek dala úsznak, úsznak egyre távolabbra az új zajok bom­lasztó zűrzavarában, amibe mi is beleveszünk immárfelis- merhetetlenül. Kállai János A múlt hangjai A választás tétje Balogh József llítólag egy jegyző szá­jából hangzott el mos­tanában, amikor a társada­lombiztosítási választások fontosságáról esett szó, hogy nem kell ide semmilyen választás, jó lesz nekünk az a polgármester, aki van. Őszintén szólva kételked­ve hallgattam ezeket a sza­vakat, de ha egyáltalán ilyesmi példaként is kering­het, nem beszélhetünk róla eleget, miről is van szó, mi is a tétje a május 21-i válasz­tásoknak. Az első, ha nem vesz részt a választók ne­gyede a szavazáson, ismét­lés következik, s újabb száz­milliók mennek veszendőbe egy új választás miatt. De van ennél fontosabb indok is: hatvan év után is­mét önkormányzat irányít­hatja a társadalombiztosí­tást, s aki él a felkínált lehe­tőséggel, elmegy szavazni, az átala megválasztott kép­viselőkön keresztül részt vesz a családja szociális biz­tonságát meghatározó dön­tésekben. Mert nem kevés az a pénz, aminek a sorsáról dönteni kell. Évente 600 milliárdról van szó, s ha még megkapja a 300 milliárd értékű va­gyont is a társadalombiz­tosítási önkormányzat, ak­kor igazán nagy összeget és értéket bízunk gondjaikra. Persze van szépséghibája is a dolognak: az előző rendszerben elköltötte a költségvetés a társadalom- biztosítás pénzét, felélte va­gyonát, így most a megvá­lasztandó önkormányzat nem pénzzel, hanem hiány­nyal gazdálkodhat, s Isten ments, de akár odáig is el­juthat, hogy nem lesz miből a nyugdíjat, a táppénzt kifi­zetni. Ma csak reményked­hetünk, hogy ilyesmi nem fordul majd elő, s a szavaza­tainkkal feljogosítottak jól sáfárkodnak majd az álta­lunk befizetett forintokkal. A „lakó” válasza \ /] Lapjuk 1993. áp- hogy a lakás szinte lakhatat ­rilis 13-án meg- lanná vált. A lakás állagát I K .... T jelent „A főszer-' 22 éven keresztül jórészt ön- kesztő postájából” című ro- . erőből javítottuk. A tanácsi vat egyik cikkére szeretnék hozzájárulás minimális volt. válaszolni.Az „Iskola kony- Mikor 1987-ben beadtam ha nélkül” címmel megje- igényemet egy tanácsi bér lent gergelyiugomyai szü- másfél szobás lakásra, aja- lők panaszos levelében rám, káshivatal jogosnak tartotta, mint a szolgálati lakás lakó- A lakást viszont azóta sem jára is hivatkoznak az áldat- kaptam meg. A lakáshoz lan állapotok miatt, úgy ér- évek óta nem ragaszkodom, zem, méltánytalanul. Fér- Az épületre eddig a hivata- jem 22 évig volt a helyi álta- los visszajelzések szerint lános iskola igazgatója. így tényszerűen nem volt szük- kaptunk jogot a lakás és a ség, ezért nem költözköd- hozzátartozó kert használ a- tem ki belőle. Megkesered- tára 1983-tól, férjem halála ve írom e sorokat, mert a fa- óta egyedül élek a lakásban, lu lakói problémán ismerete Négy gyermekem családot nélkül írták le a rám vonat­alapított. Közülük, hárman a kozó sorokat. Az emberek településtől távol laknak. Je- megértését felváltotta a lenleg valóban nem tartóz- helyzetből adódó keserű vá- kodom. tartósan Gergelyi- daskodás. Mielőbbi megol- ugomyán. Fiammal, és csa- dást remélve: ládjával élek Vásárosna- .Tisztelettel ményban 3 szobás lakótele­pi lakásban. Ennek oka, a szolgálati lakás lakója Kommentár____________________ Szaporodó bankok Nábrádi Lajos A minap újabb bankfió­kot avattak Nyíregyhá­zán. Az avatást sajtótájékoz­tatóval kötötték egybe. A szívélyes tájékoztatón el­hangzott, hogy a legújabb bankfiók dolgozói udvaria­sak, gyorsan intézik az ügyeket, ennek a banknak megbízhatóan jó a likvi­ditása. Az egyik újságíró azonban olyan kérdést tett fel, amelynek őszinte meg­válaszolása megyénkben több száz vállalkozót és több ezer állampolgárt érdekel. A tájékoztató banktisztviselő az őszinte válasz helyett ezt mondta:„Ez a kérdés rossz”. A kérdés így hangzott: — Jó dolog az udvarias­ság, a gyors ügyintézés, s fő­leg a megbízható likviditás. De ebben a bankfiókban szűkül-e a kamatolló, lesz-e olyan konstrukció, amely kedvezőbb mint a többi banknál? A válaszból aztán nagy nehezen kiderült, hogy itt is magas kamatra, szigorú fel­tételek mellett adnak hite­leket, újfajta, egyedi konst­rukció egy sincs. Vagyis hi­ába van a megyeszékhelyen immár 12 (pont egy tucat) pénzintézet, még nincs igazi konkurencia. A vállalkozók, a nyűglődő vállalatok, a szövetkezetek főkönyvelői pedig továbbra is kritizálják a Magyaror­szágon létező pénzpolitikát. Egy nyíregyházi vasas szak­mát művelő vállalkozó nem rég egy német üzlettől esett el, öt képzett szakmunkása munkanélkülivé vált, mert nem kapott hitelt, kölcsönt az alapanyag, a vas megvá­sárlására. A banktisztviselő is beis­merte a tájékoztató után: „Ez ördögi kör”. Központi intézkedéssel ki kellene törni ebből a körből a vállalko­zók, az állampolgárok javá­ra, s természetesen a bankok tisztes hasznára...

Next

/
Oldalképek
Tartalom