Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-13 / 110. szám

12 Keleí-Magyarország 1993. május 13., csütörtök Gubó az Ifjúsági Centrumban Nyíregyháza (KM — K. J.) — A közelgő szünidőre való tekintettel szervezi jö­vőbeni programjait a nyír­egyházi Ifjúsági Centrum. A Gubó-ba, azaz a fiatal magá­nyosok klubjába várják má­jus 17-én, 18 órára azokat, akik nem vagy csak nehezen találnak maguknak partnert, havert vagy társat mondjuk egy házibulizáshoz, s pél­dául nem szeretnek egyedül strandra vagy moziba men­ni. Invitálnak minden fiatalt, aki magányosnak érzi ma­gát, nem találja a helyét a világban vagy úgy érzi, hogy nem értik meg a prob­lémáit. A Gubó-ban a „betérők” válaszokat kaphatnak sze­mélyes gondjaikra és öt­leteket arra, hogy minél szí­nesebben és értelmesebben — társra, megértésre találva — tölthessék el a nyarat, a vakációt.Jó . „elfoglaltság­nak” ígérkezik a Kalamáris Egyesület kezdeményezése is. Ok ugyanis színjátszó kört szerveznek főleg kö­zépiskolásoknak (de számí­tásba jöhetnek esetleg fő­vagy általános iskolások is). Olyan fiatalok jelentkezé­sét várják (az Ificentrumban kell jelezni a részvételi szán­dékot), akik színészi ambíci­ókat dédelgetnek, és szeret­nek énekelni. Az sem „baj”, ha játszanak valamilyen hangszeren. És még egy centrumos hír! Saláta címmel non-stop vetélkedő és disco várja a középiskolásokat május 22- én, 16 órától az „ifi”-ben. Je­lentkezni a vetélkedőre má­jus 17-én lehet, amikor is az öt tagú csapatok előfeladato- kat kapnak. Dombormű ajándékba AMATŐR FELVÉTEL Zrínyi Ilona születésének 350. évfordulója tiszteletére a Zichy Galéria dombormű­vet ajándékoz a munkácsi Rákóczi Szövetségnek. A magyar történelem e neves személyiségét ábrázoló port­ré-dombormű vet Nagy La­jos Imre nyíregyházi szob­rászművész, a tanárképző főiskola tanszékvezetője ké­szítette. A 100 x 70 cm-es nagyságú, bronzból öntött műalkotást a munkácsi vár közelében fogják elhelyezni. A dombormű — melyet Martinovszky István bronz­műves öntött formába — fel­irata magyar és ruszin nyel­ven hirdeti Zrínyi Ilona hősiességét. A szöveg archa­ikus, ruszin nyelvű fordítását Panyko Szergij, a nyíregyhá­zi Bessenyei György Tanár­képző Főiskola ukrán lekto­ra végezte el. Mese, mese, meskete Számítógépes képzés Nyíregyháza (KM) — Az elhelyezkedési lehetőségek javításához is hozzájárul az a harmincórás tanfolyam, amelyet a Jurányi TIT Cent­rum indít. A tanfolyam elvégzése után a hallgatók rendelkezni fognak a számítógép alapis­mereteivel, a programozás­sal; megismerkednek a kü­lönféle adatfeldolgozó rend­szerekkel és szövegszer­kesztőkkel. A foglalkozásokat főisko­lai tanárok vezetik. A tanfo­lyam végén a hallgatók vizs­gát tesznek, amelynek ered­ményességét oklevél igazol­ja majd. Ratkó József penyigei „hagyatéka” Egy emlékezetes író-olvasó találkozó pillanatainak megidézése A „vidék” diplomás orgonaművésze Lengyelországban egyedül képviselte hazánkat egy nemzetközi hangversenyen Kormány Margit Penyige — Örömmel és többször olvasom mostaná­ban megyei lapjainkban, hogy Nagykálló város tiszte­lettel adózik egykori lakosa, a költő-író Ratkó József em­lékének. A poéta nevével jegyzett szavalóversenyt, ün­nepi hetet rendez, ezzel is elősegítve művészetének, iro­dalmi munkásságának meg­ismertetéséi, közkinccsé té­telét. S teszik ezt a nemes köz- művelődési szolgálatot az öreg-ifjú város elkötelezettjei a legfontosabb körben, a kö­zépiskolások szépre, jóra fo­gékony népes táborában. Rat­kó versein keresztül ily módon más, kortárs költőkhöz, írók­hoz is eljutnak az érdeklődő, az irodalomhoz vonzódó fia­talok. Emlékszem a hatvanas évek szép és hasznos „divatjá­ra”, az író-olvasó találkozók­ra, amikor megyénk szárnyu­kat próbálgató írói, költői vet­ték a fáradságot, és ellátogat­tak a városoktól távoleső kis falvakba is egy-egy ünnepi es­tére — a kultúrházakba. így jutott el akkoriban Rat­kó József Fábián Zoltán íróval együtt Penyigére. Nagy ünnep volt egy ilyen bemutatkozó est egy kis falu életében. 1966. október 30-án este telt ház vár­ta a névről, néhány verséről már ismert lírikust Penyigén. A közelmúltban megrendezett nagykállói Ratkó-emlékhét záróműsorának szín­padképe a helyi művelődési központban Harasztosi Pál felvétele A színpadon egy nyurga, ki­hajtott inggallérú, szerény fia­talember kezdett el beszélni nehéz gyermekkoráról. Halk szavaiból fájdalmasan mosto­ha gyermeksors bontakozott ki előttünk. Mintha benne össz­pontosult volna ezrek szen­vedése, megaláztatása. Cso­dáltuk nyíltságát, őszinteségét a valóság kendőzetlen kitárá­sában, amikor nagynénjéről, Ratkó Anna miniszterről, an­nak ember- és erkölcsidegen demográfiai elméletéről, az úgynevezett Ratkó-gyerekek állami gyermekotthonokat szaporító következményeiről beszélt. A költő nyíltan ki­mondta véleményét, meglepve ezzel hallgatóságát. Előadott néhányat első ver­sei közül, majd bemutatta az abban az évben megjelent ver­seskötetét, a Félelem nélkül-t. Könyvei percek alatt elkeltek, s míg dedikálta őket, kedvesen elbeszélgetett a körülötte gyű-' lekező emberekkel. Búcsúzás előtt megkértem, írjon egy mondatot az én példányomba. Ezt írta: „Ebben a világban csak az élhet félelem nélkül, aki minden dolgát tisztesség­gel elrendezi.” Mostanában sokszor elgon­dolkozom ezen a komoly sum- mázaton, mert hiszem: ma is érvényes és előremutató gon­dolattartalmak rejlenek benne. Nem figyelmeztet másra, minthogy mi, emberek, min­den dolgunkban tegyük a köte­lességünket a legjobb tudá­sunk, emberségünk, tisztessé­günk szerint. Célkitűzésnek, feladatnak, kötelezettségnek ez „nem is kevés”. Jakab Hedvig orgonaművész A FELVÉTEL A CSALÁD TULAJDONA Kocsord-Nyíregyháza (KM — K. J.) — A debreceni Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán a múlt hónap kö­zepén tartotta diplomahang­versenyét egy Kocsordról származó ifjú hölgy, akit Ja­kab Hedvignek hívnak. A dolog önmagában talán nem is érdemelne különösebb fi­gyelmet, ha nem tudnánk, hogy személyében a vidéken diplomázott első orgonamű­vészt köszönthetjük. Zenei pályafutását igen ko­rán kezdte. Ötéves volt, ami­kor az első zongoraleckéket vette a mátészalkai zeneisko­lában, hozzátéve, hogy már két és fél éves korában is ját­szott „apróbb” dallamokat — hallás után. A kislány már a kezdet kezdetén jó kezekbe került, nevezetesen Fogarassy Györgyné tanárnőhöz. A zeneművészeti szakközép diákja Tanulmányaiban dinamiku­san és eredményesen haladt előre, aminek „egyenesági” következményeként felvették a debreceni Kodály Zoltán Ze­neművészeti Szakközépisko­lába. Itt megint csak kiváló tanár­ral áldotta meg a sors: Sztraky Tibor, az intéz­mény ma már nyugdíjas igaz­gatója oktatta a zenei tudomá­nyokra. A szakközép- iskola befejezé­sét követően si­kerrel felvételi­zett a Liszt Fe­renc Zeneművé­szeti Főiskolá­ra, ahol aztán elvégezte a zon­gora és a szol­fézs szakot — kitűnő ered­ménnyel. (Bár ez nem is igazán meglepő, hiszen — mint aho­gyan szülei el­mondták — az általános iskolá­tól kezdve nem is volt más osz­tályzata, * csak jeles!) A próbálkozás sikere Hedvig tanulmányai azon­ban a főiskolával sem értek véget. Jelentkezett a Zeneaka­démia orgona szakára, s a pró­bálkozását ismét siker koro­názta. Szerencsésen alakultak a ta­nulásának körülményei azál­tal, hogy az akadémiának lét­rehozták a debreceni, orgona szakos tagozatát, melynek a kocsordi lány lett az első nö­vendéke. Most aztán eljutott odáig, hogy vidéken elsőként vehesse át a diplomát, amibe ugyan milyen más „jegy” ke­rülhetett volna, mint jeles! A kitűnő eredményt nagy mér­tékben tanárának, Karasszon Dezsőnek köszönheti, no, meg a saját kitartásának és tehetsé­gének. Koncertek határon innen és túl A folyamatos tanulás mel­lett a pályáján mindinkább ki­teljesedő művésznő koncerte­zett Hollandiában, tavaly pe­dig, Lengyelországban egye­dül képviselte hazánkat egy nemzetközi orgonahangverse­nyen, ahol az első nyolc helye­zett közé jutott. Hangversenyen ismerhette meg kitűnő játékát Temesvár, Arad és Nagyvárad közönsé­ge, de sokfelé koncertezett ide­haza is. Diplomahangversenyén mű­sora első részében Scheide­mann, J. S. Bach, Marcel Dup­re, Gárdonyi Zsolt műveit adta elő, a másodikban pedig — amikor játékának virtuóz ele­mei a maguk teljességében mutatkozhattak meg -— Liszt Ferenc Fantázia és fúga az „Ad nos, ad salutarem undam” kezdetű korái dallamára „ját­szott”. Reméljük, hogy a szűkebb pátriánkból „kinőtt” orgonistát lesz alkalmunk megyénkben is üdvözölni, művészetében gyö­nyörködni. Kórusfesztivál zenés „kirajzással” Nagy látványosságnak ígérkezik a város főutcáján a felvonulás Tiszavasvári (KM — B. I.) — Énekszótól hangos mosta­nában Tiszavasvári. A múlt hét végén a Tisza-parti Dalos­találkozó vendégeit fogadta a város, e hét végén pedig a me­gye fiatal énekeseit várják. „Legyen a zene mindenkié” — vallja Kodály Zoltán. A nagy zeneszerző szellemében rendezi meg a Kabay János Ének és Idegen Nyelv Tagoza­tos Általános Iskola az idei kó­rusfesztivált. A rendezvény ünnepélyes megnyitóját a Városi Művelő­dési Központban tartják május 14-én 9.30-tól. A műsorban mintegy tíz együttes lép fel, a tiszavasvári együtteseken kívül tiszalöki, újfehértói, tiszadadai, mezőkövesdi ének­karok is részt vesznek a találkozón. Nagy látványos­ságnak ígérkezik a város fő­utcáján 17 órakor kezdődő da- los-zenés-táncos felvonulás, amelyen fúvószenekarok is közreműködnek. Bizonyára sok nézőt vonz majd a jókedvű kirajzás. Másnap, május 15-én 18 órától tartják — ugyancsak a művelődési központban — a fesztivál díszhangversenyét, amelyen szebbnél-szebb dal­lamok csendülnek majd fel. KULTÚRA Nyíregyháza (KM) — A közelgő gyermeknapra ké­szülődve, a Nyíregyháza- Sóstói Múzeumfalu magyar népmesemondó versenyt szervez az alsó- és felsőta­gozatos általános iskolások­nak. A vetélkedőn egy kb. három perces időtartamú, szabadon választott népme­sét kell előadni. A jelent­kezési határidő: május 20. Az érdeklődők vagy szemé­lyesen a múzeumfaluban, vagy telefonon (10-659) je­lezhetik benevezési szándé­kukat. A versenyt május 30- án, délelőtt tartják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom